Képes Sport, 1986. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1986-07-01 / 26. szám
BARCS SÁNDOR: VÉGÉT VETIK A ZENÉNEK ÉS VEZETŐ SZEMÉLYEK KÉRDEZNEK Mottóként is írhatnám, amit most bevezetőül el kell árulnom. El kell, mert úgy érzem, hogy a nagyközönség valahogy másként van informálva. A vezető politikusok is emberek. Úgy mint ön. Csak éppen többet dolgoznak és afelelősség súlyos terhét viselik a vállukon. Közös sorsunk felelősségét. De erényeik és emberi gyengéik nem különböznek a másokétól. Erénynek vagy gyengeségnek tudjam-e be, hogy ugyanúgy figyelték a képernyőn a meccset, mint más egyszerű halandó? Ugyanúgy kóvályogtak reggelente az álmosságtól, ugyanúgy bosszankodtak, örültek, tapsoltak és fütyültek is, no persze csak úgy befelé. És ugyanúgy kérdeztek. Ha már útjukba akadtam, az Országgyűlés nyári ülésszakán, a Parlament folyosóján, hát kapóra jöttem. Mert én imár úgy vagyok náluk elkönyvelve, hogy nekem aztán tudni kell. A fociról körülbelül mindent. Jó. Csak a magyar csapat coki. Arról már írtam, nyilatkoztam, nincs tovább. A többi az MLSZ dolga. De minden más kérdésre készséggel kedves elvtársnők és elvtársak! Ahogytelik tőlem ... Úgy is az egésznek itt a vége, fuss el véle! Magyarország, mint rendező ? Dr. Hetényi István pénzügyminiszter : — Én egy kicsit a színfalak mögé gondoltam magamat, írtad, hogy a FIFA dadogott. Biztos, hogy a szakember másként nézi, én azonban, egyszerűen el voltam ragadtatva a rendezéstől. Nem akármilyen feladat egy ilyen óriási gépezetet olajozottan, zökkenésmentesen működtetni. Amellett — s ez az, amiről szeretném a véleményemket hallani —, nem kis üzlet a rendező országnak. Természetesen én nem csak a mexikói szövetségre gondolok, hanem a mexikói légitársaságra, meg a kereskedelemre, meg a vendéglátó iparra, egyszóval az idegenforgalomra is. Utópisztikus elképzelés az, hogy egyszer Magyarország is rendezzen világbajnokságot? — Hadd árulok el egy titkot. 1970-ben, mint az UEFA elnöke, hivatalból alelnöke voltam a FIFÁ-nak is és jugoszláv kollégámmal, Mihajlo Andrejeviccselegy mexikói ülésünkön előterjesztettük Magyarország és Jugoszlávia közös jelentkezését az 1990. évi Mundial megrendezésére. Tekintettel arra, hogy akkoriban a televíziós bevételek még távolról sem érték el a mai szintet, úgy véltük, hogy bevesszük a buliba Ausztriát is. Néhai Hans Walch, az osztrák szövetség elnöke kitűnő üzletember lévén, azonnal hajlandónak mutatkozott a csatlakozásra. A következő végrehajtó bizottsági ülésen ezt is bejelentettük, olvasható is a jegyzőkönyvben. Csak közben azon derültünk, hogy hol leszünk mi már 1990- ben? Aztán egy hajszálban megbotlottunk. A hármas rendezésbe bele kellett kalkulálni, hogy mind a három vendéglátó ország selejtező mérkőzések nélkül indulhasson a végső tornán. Ebbe azonban senki sem akart belemenni. Kész. Jönnek hát helyettünk az olaszok .. . Egy külföldi rendezés lehetőségét azonban feltétlenül meg kell az MLSZ-nek vizsgálnia. Gondolom, ehhez a vizsgálathoz az MLSZ a pénzügyminisztérium segítségét is ki fogja kérni. — Dr. Pesta László, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának az elnöke: — Nyilván, nemcsak a magyar szereplést, de az egész Mundialt elemezni fogják. Mégis azt kérdezem, várható-e a fenntartásában profi, de a szervezésében amatőr magyar labdarúgás felemelkedése? — A kérdés kitűnő, mert nem abból indul ki, hogy mostani szereplésünket megvitatjuk, a tanulságokat levonjuk és aztán minden rendben van, mert semmi sincs rendben. Pontosan arról van szó, hogy a „fenntartásában profi” labdarúgásunkkal szemben profiszintre kell emelni az igényeket is. Ha pedig ezt nem teljesíti, akkor ennek legyenek anyagi következményei. Ne felejtsük el, hogy a profizmus teljességgel és mindenki számára érdekeltségi rendszerre épül. Halál a szép futballra! Somogyi László építésügyi- és városfejlesztési miniszter: — Hogy is állünk azzal a bizonyos 11-es góllal, ami a brazil kapus hátáról pattant a hálóba? Mi az a holt labda? — Holt lesz a labda, ha belevágom a bicskámat és széttrancsírozom. A szabály nem ismer holt labdát, legfeljebb játékon kívülit. Az egyszerűség kedvéért hadd mondom azt, hogy érintés szempontjából se a játékvezető hármas, se a kapufa, se az oldalvonal mentén levő jelzőzászlók nyele nem számít. Annyi, mintha nem is lenne. Például, ha 11-es rúgásnál a kapufáról visszapattanó labdát a „végrehajtó” ismét rúgja és bemegy, nem szabad megadni a gólt, mert pontrúgásnál a „végrehajtónak” csak egyszer lehet a labdát érintenie (rúgnia). Mivel a kapufa nem számít, a játékos kétszer ért a labdához, ami szabálytalan. Tehát a Carlos hátáról bepattanó labdát öngólként kell kezelni. Végzetes és primitív hibát követett volna el a játékvezető, ha a gólt nem adja meg! Dr. Markója Imre igazságügyminniszter. — A szépen játszó csapatok ezen a vb-n a rövidebbet húzták. Gondolok itt elsősorban a brazil és a francia, de a szovjet együttesre is. Miért? — Mert a mutatós, sziporkázó, technikás futball csak úgy eredményes, ha a játékosok pihentek. A mérkőzéssorozat ez ellen hat, a technikás csapat fegyvertárának legértékesebb része használaton kívülre kerül. Az erő legyőzi. Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese: — A hosszabbítás — büntetés! Az a csapat, amely „túlórázik”, sokat kiad magából és nagy hátrányba kerül, ha a következő mérkőzésen olyan ellenfelet kap, amely csak a rendes játékidőt „teljesítette”. Hogyan lehetne ezen változtatni? — Sehogy. Ez kényszerpálya. Valamiképpen el kell dönteni a továbbjutást. Más mód (idő!) nincs rá, hacsak nem sorsolnak. . Ezt azonban a közönség egyhangúan elveti, s a jelenlegi rendszer mellett voksol. Dr. Bognár József, a Világgazdasági Kutató Intézet igazgatója, az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának az elnöke: — Az a tény, hogy ha valahol sok idegenlégiós játszik, nem csak azt a csapatot erősíti, amelyben szerepel, hanem az illető ország labdarúgását is általában. Hogy lehet ezt nekünk behozni? — Állításoddal egyetértek. Kérdésedre a válaszom: sehogy. Én már boldog lennék, ha elérnénk legalább azt a színvonalat, amit a mi adottságaink között el kellene érnünk. De hogy a nagy profi országokat utolérjük, az egyelőre csak vágyálom. Ha ugyan van valakinek ilyen álma. O■ 1