Képes-Ujság, 1866 (2. évfolyam, 7-24. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1866-01-01 / 7. szám

195 megtalálás jelenetét ábrázolja, Székely Berta­lan jeles festészünk műve után. * * # Alig van szomorúbb pont történelmünk­ben annál, mely a mohácsi naphoz fűződik; de most újult reménynyel nézhetünk nemze­tünk jövője elé; azért: „Félre komor képek.“ . . . „A múlt csak példa legyen most.“ . . . „És magyar, áll Buda még!“ D. 196 . „Élet-szabályok„Arany-mondatok.“ Remekírók munkáiból összegyűjtötte BARTHA ANDRÁS. II. 78. A ki sokba kap, keveset végez. 79. A ki megosztja erejét, semmit sem győz. 80. A mi jót tettünk az életben, megjön an­­nak valahára aratásnapja. 81. A szív saját szenvedései lángjában tisz­­títtatik meg. 82. Az ifjúkor mulasztásait a későbbi évek szorgalma bajosan pótolja ki. 83. A nagy boldogság szintúgy megzavar, mint a fájdalom. 84. Nevetséges, ki terv nélkül kezd épí­téshez. 85. Nyugodt, kinek vezérfénye a tiszta szív sugallata. 86. A magány és a tétlenség leggazdagabb forrásai a sötét gondolatoknak. 87. A földön lehet győzni az ármánynyal, de tovább nincs hatalma. 88. Egy egész nép akarata erősebb a vá­raknál és hadseregeknél. 89. A munka után édes a nyugalom. 90. Sem nemzet, sem egyes ember nem él meg, ha nem saját élete tartja fenn, hanem csak a mások gyámolítása. 91. Ott, hol a szükség legnagyobb, nem lehet az erőt gyengíteni. 92. Nem olcsó szavakkal, hanem nagy tet­tekkel kell bebizonyítani a jellem valódi becsét. 93. A gyémánt fénye­s világa, szirtek sötét keblében érik meg. 94. Az örömek oly gyenge virágok, hogy alig érve hozzájok, még le sem szakasztva, már hullatják hímes leveleiket. 95. A jónak s nemesnek, öntudata erélyt kölcsönöz önfenntartására, s lelki erejében való bizodalma megóvja őt a kétségbeeséstől. 96. Ha egyszer elpattan a bizalom húrja, hasztalan kötöd össze, mindig félszeg lesz az élet harmóniája. 97. Annál boldogabb az ember, minél töb­bet tud nélkülözni. 98. Az alkalomnak elül van üstöke. 99. Mindenki nem lehet nagy mindenben. 100. Gyávaság rettegni attól, minek meg kell történni. 101. Mit ér, ha az ember erejére s ordítá­­sára nézve oroszlán, d­­esze róka ész, s ő abban kedvét leli. 102. A szerencse dús adományai mind jók és szépek, ha jól használjuk; de mégis legszebb és legdicsőbb az, a mi kizárólag a mi művünk. 103. Az érdem foka annál magasabb,minél alantibb a sors, mely­be a gondviselés az érde­mest helyezé. 104. Tisztességes ember szemétdombon hivalkodni nem szeret, mikor jó illatú virá­gokkal teljes kertben mulathat. 105. A pálma a többi fák társaságától el­különítve elterm­éketlenül, egyesülve ismét termékenynyé válik. Leczke a nőteleneknek. 106. Tiszta jellemnek csak az mondható, melyhez sem a magán-, sem a nyilvános élet­ből szenny nem tapad. 107. A mértékletesség hosszúra nyújtja az ember életkorát. 108. A nagy ember azután boldog, ha eze­reket boldogított. 109. A türelem az erőnek próbája. 110. A nagyság — bukásában is nagyság. A törpe — hibáiban is törpe. 111. A bolondság önmagát sérti. 112. Az erő és bölcseség maga magának jutalma; a gyengeség és gyávaság mástól ve­szi jutalmát. 113. A róka szélben működik, hogy szagát meg ne érezzék. 114. Bölcs az, ki a kicsinységekből öröme­ket merít. 115. Nagyon ravasznak kell annak lenni, a­kinek ellenségei nincsenek. 116. A szerencsétlenség csupán ott bünte­tés, hol az valamely vétek eredménye. 117. A fényűzők olyanok, mint az elődi növények, melyek a nemes fától elszívják a nedvet azért, hogy ők haszonnélküli éltöket tengessék, sem virágot, sem gyümölcsöt nem teremvén, — vagy mint az orv-méhek, melyek munkás társaik kész gyűjteményéből táplál­koznak, s maguk henyélve töltik el éltüket. 118. A legtündöklőbb fény az, melyet az igaz hazafiság fon a homlokra. 119 Nemzeteknek épen úgy vannak élet­­lépcsői, mint az embereknek. 120. Az ember leginkább oly ellenségre haragszik, melynek legkevesebbé tud ártani. 121. Nyugtakor dicsérd a napot. 122 Szomorú tapasztalás, ha az embert n­em azért becsülik a mi, hanem azért, a­mije van.

Next