Képes-Ujság, 1867 (3. évfolyam, 7-24. szám)
1867-01-01 / 7. szám
A népbankokról. Korunk az ipar terén is a haladás kora. A vállalatok egyre nagyobb kiterjedést öltenek, és hatalmas versenytársaival szemben meg nem állhat a kis üzlet, elsodortatik a kisiparos, ha csak értelmiségét nem fokozza, s tőkét nem gyűjt magának. Hogy ez utóbbi mennyire fontos, tőkében és hitelben szűkölködő hazánkra nézve, szembeszökő dolog. Érzi mindenki a segély égető szükségét, de azt is kérdezi mindenki, hogy honnét teremtsük elő a segélyt ? A felelet — min magunkból. Nagyon áll az a szép mondás, hogy „ha segítsz magadon, az isten is megsegít.“ Igenis áll, hogy a természet szükségleteket oltott belénk, melyekhez létünk kötve van, de a természet fölruházott erővel, képességgel is, és a ki erejét, képességét fölhasználja, fedezni is bírja szükségleteit. Nem vész el, csak a ki önmagát elveszti. Önerőnkre kell támaszkodnunk, és mivel az egyes kis iparos ereje a nagy vállalatok nagy tökéivel szemben parányi, össze kell állniok és vállvetve tökét gyűjteniök. De filléreik megtakarításával be nem érik a kis iparosok: idegen tökére és hitelre is van szükségök. Pedig ez is meglesz rögtön, mihelyt a töke együttes gyűjtéséhez fogtak. Bármily kis, tulajdon töke hitelt teremt, mely nagyobb, idegen tőkét bocsát rendelkezésünk alá. Mert a hitel — mint maga a szó is mutatja — hiten, bizalmon épül. Az adósnak megbízható embernek kell lenni; a hitelezőnek bízni kell abban, hogy annak idején komolyan akarja leróvni adósságát, és hogy ez akaratának helyt is tud állani, hogy fizetésre képes. Márpedig, aki abba fogott, hogy maga gyűjtsön egy kis tőkét, az kitüntette jó akaratát, és aki időközönként félre tudta rakni filléreit, arról feltehetni, hogy adósságát is tudni fogja fizetni. És a hitelező, ki az egyes kisiparos erejében nem bízik, bízni fog a testületben, mihelyt többen együvéálltak, hogy közösen gyűjtsenek tőkét, szerezzenek hitelt. Ez eszmén alapulnak az önsegélyző egyletek, melyek hol e néven, hol előlegezési pénztár vagy népbank czímen, immár Magyarországon is nagy számban létre jönnek. íme egy ily intézet szervezetének fővonásai. Összeállanak egy helység gazdái, iparosai, munkásai, egyszóval mindazon jó igyekezete derék polgárai, kik egy kis tőkére és hitelre szert akarnak tenni. Fizet mindegyikök egy kis összeget, például egy forintot, és meg van az alaptőkének kezdete. Azonkívül lekötelezik magukat, hogy például minden héten befizetnek az egyletbe egy hatost, vagy akár havonként ötven krajczárt. Ennyit a kisebb gazda is elbír, pedig e hatosokból, a kamatok kamatjaival, pár év múlva oly takaros összeg lesz, mely a jobbmódú gazdának is jólesik. A kamatokat és a kamatok kamatait pedig úgy kapjuk, hogy a betéteket nem kevertetjük az egylet pénztárában, hanem kölcsönt adunk illő kamat mellett az egylet azon tagjainak, kik épen pénzre szorulnak. Tehát az egylet minden tagja egy kis tőkét is gyűjt, és szükség esetében kölcsönt is kap az összegyűlt fillérekből, nem kerül uzsorás kezébe. Már ez magában is jótétemény. Ámde — mondhatnák — ez után csak tulajdon betétünket kapjuk vissza kölcsön fejében. Egyikünk-másikunknak pedig néha nagyobb összegre, idegen pénzre volna szüksége, hogy üzletét fejleszthesse, nagyobbíthassa, vagy hogy anyagot beszerezhessen sat. Ne féljünk, rövid időn ez is meglesz. Mondtuk már, hogy a tőke felkeresi a tőkét. És valamint a szerényen meginduló kis érbe jobbra-balra ömlenek az erecskék, patak lesz belőle s egyre növekedve hatalmas folyamat hömpölyög tova, úgy a pénzvilágban is egyre csatlakoznak újabb tőkék a már meglevőkhez. Csak kezdenünk kell. Mindig akad tőkepénzes, aki gyümölcsözővé akarja tenni felesleg tőkéjét. Egyesnek nem egy könnyen, és csak magasabb kamat mellett adja ki a pénzét, mert egyes nem nyújt neki annyi biztosítékot, hogy pénzét minden körülmény között visszakapja. Másként áll a dolog egyesületnél. Az együvé és egymásért kölcsönösen jót állott derék gazdák százában csak inkább bízhatik. Olcsóbb kamatért adja pénzét az egyesületnek, mint akármelyik egyes gazdának, mint amelyet az egyes tagok szívesen fizetnek,kikapott kölcsön után, az egylet pénztárába. És itt újabb előny tűnik szemünkbe. Az egylet valamivel nagyobb kamatot szed kölcsönt kapott tagjaitól, mintsem az idegen pénz után fizet. E többlet nyereség, mely az egyes betétek között feloszlik, és melylyel e betétek a rendes kamatokon felül is növekednek. Ami már az ily egyletek vezetését, igazgatását illeti, ez a lehető legegyszerűbb. Az összes tagok összeülnek közgyűlésbe, és választanak önkeblekből elöljárót, pénztárnokot, ellenőrt és pár választmányi tagot. Egyes jó nevű és jó hitelű egyének szívesen és minden díj követelése nélkül elvállalják az ily hivatalt, mely polgártársaik és önnön maguk érdekében áll. És ha a pénztárnoknak s ellen