Képes Újság, 1978. január-július (19. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-07 / 1. szám
4 — Engem a nyugalom idegesít! — mondta — Ha sok dolog történik, sokféle tennivalóm van, akkor érzem jól magam. Amikor erre a beszélgetésre készültem, tanulmányoztam az orvosi műszergyártás történetét és megtudtam, hogy már XVII. században is készítettek fémből orvosi műszereket Magyarországon, a Tokaji Sebész Céh „műhelyében". A műhely fogalma azóta változott, de az orvosi műszereket, egészen a II. világháborúig, változatlanul kis műhelyekben készítették. A röntgengyártás, amely már gyáripart igényelt, 1918-tól működött Magyarországon, elsősorban , mint a nagy nyugati cégek, a Philips, és a Siemens szervize, összeszerelő műhelye. Ez volt tehát az előzmény, és a felszabadulás után ebből kellett létrehozni az orvostechnikai gyáripart, és ebből sikerült megteremteni a világhírt, biztosítani a Medicor Műveknek azt, hogy ebben a szakmában a világ tíz legnagyobb exportőre között jegyzik a nevét. — Ezek tények — mondja Martos István. — bár a szerénység azt sugallná, hogy elhárítsam a dicséretet, mégsem teszem, mert mindaz, amit a Medicor elért, egy nagy közösség eredménye, azé a nyolcezerötszáz dolgozóé, aki szerte az országban, tizennégy telephelyen több száz féle készüléket és több ezer fajta műszert gyárt . Más üzemek, szövetkezetek is készítenek orvosi rendeltetésű berendezéseket, de ezek együttesen sem teszik ki a Medicor Művek termelésének tíz százalékát. Jelenleg a termelési értékünk kétmilliárd forint fölött van, gyártmányaink hetven százalékát exportáljuk, kétharmada szocialista országokba, egyharmada pedig tőkés piacra megy. — Miként is valósult meg mindez, milyen nehézségek, sikerek árán? — Kezdjük a nehézségekkel — mondja Martos István. — Elsősorban azért, mert abból mindig több van, azontúl pedig, mert ez a vállalat a kezdetkezdetén, talán mindenki másnál nagyobb nehézségekkel küszködött. Az orvostechnikai iparnak gyári méretekben nem voltak nálunk feltételei. — Húsz évvel ezelőtt indulhatott el egy dinamikusabb fejlődés az orvosi műszerek gyártásában, amikor a Szovjetunió átadott nekünk komplett konstrukciókat és nagy mennyiségű rendelést is biztosított. Például elektromiográfot is akkor gyártottunk először. Ebben az időben a Medicor Röntgen Művek főmérnöke voltam, huszonhét évesen. A termelés eredményei indokolttá tették a bővítést és 1968-ban, az összes orvostechnikai gyár egyesítésével, létrejött a mai Medicor Művek. 1972-ig műszaki igazgatója voltam, öt év óta pedig vezérigazgató. Ezt csak azért említem, mert ez is a nehézségek közé tartozik, legalábbis a magam számára — mondja Martos István. — A régi Medicor jóval kisebb volt. Jellemző erre, hogy ma egy hónap alatt termelünk annyit, mint akkor egész évben. Ott mindenkit név szerint ismertem, emberibb volt a kapcsolatunk, ma pedig a legtöbb dolgot papírból intézem, ami önmagában még nem volna baj, csak az embernek mindig van olyan érzése, hogy igaz ez, ami ezen a papíron van? — Vagyis, nehéz vezérigazgatónak lenni? — kérdezem minden él nélkül. Martos István azonban tréfára veszi, kicsit élcelődünk is ezen, aztán komolyan azt mondja: — Művezetőnek lenni legalább olyan nehéz, mégpedig éppen a közvetlen emberi kapcsolatok miatt. Az itt dolgozók nem a vezérigazgató személyén át ítélik meg a vállalatot, hanem a művezető magatartásából, rátermettségéből. Rengeteg probléma van a konstrukciós rajzokkal, anyagellátással, kooperációval, munkaerőmozgással, normával, nem sorolom tovább, és ha nincsenek alkalmas művezetők, akik nap, mint nap, óráról órára áthidalják ezeket, aligha menne simán a termelés. Márpedig mi tíz év óta minden évben teljesítettük negyedévi terveinket, éves tervünket. Hát ezért nem hárítottam el beszélgetésünk elején a dicséretet. — A tervteljesítés önmagában még nem bizonyítja a sikert, — mondom Martos Istvánnak, aki ezt biztosan jobban tudja, mint én, de hát újabb kérdést szeretnék feltenni, mégpedig azt: hol is tart ma a Medicor? — Hadd kezdjem azzal, hogy kicsi ország vagyunk — indítja válaszát a vezérigazgató. — Márpedig az egészségügy mérete a lakosság számának függvénye. Ugyanakkor az ipari méretek ettől jóval nagyobb termelést tesznek szükségessé. Kezdettől az export biztosította a gyár fejlesztésének lehetőségét, és mi évente tizenháromtizennégy százalékot fejlődünk a termelésben, ez az egész ipar fejlődési ütemének duplája. 1965-ben önálló exportjogot kaptunk, és azonnal nagy erőket vetettünk be új piacok szerzésére. Azóta is több száz emberünk foglalkozik ezzel. Mind Vezetők önmagukról Beszélgetés a Medicor kiállítást Dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes megnyitja a moszkvai (Fotó: Vahl Ottó)