Képes Újság, 1981. július-december (22. évfolyam, 28-52. szám)

1981-07-11 / 28. szám

ízlésükről, szépérzékükről. Körbejárták a termet, megálltak egy-egy kiállított al­kotás előtt. Majd vissza-visszatértek ah­hoz, amelyik — szépségével, témájával — a legjobban megfogta őket. A festő otthonosan mozog ezek között a falak között, mert itt kapott helyiséget műterem céljára. Új műveit rendsze­rint itt mutatja be. Itteni kiállításai­nak fölöttébb sok látogatója van. Eljön­nek az egykori munkatársak, de még a különböző építkezéseken dolgozó szoci-­ alista brigádok is. Természetesen sok a látogatók között az ipart­anuló. — Művészeti bizottságunk sokra értékeli a festő, a dolgozóink és a tanulóink ta­lálkozását — mondja Hegedűs Sándor, a Középületépítő Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára. — A legszebb ké­pek a vállalati étterembe, diákotthonba, munkásszállásra kerülnek. Szép ered­ménynek tartjuk, ha egy-egy dolgozónk az elvégzett munka után járó jutalom­ból nem röviditalra hívja társait, hanem festményt vásárol belőle otthonába. Egyre többen vannak ilyenek. András Ida a víztárolóba... gombafejszerű vasbeton oszlopokat, hatméteres tá­volságokra helyezték el egymástól. Ezt a ritmikus hatású, különlegesen szép képet már ismerjük, több­ször is láttuk felvételen. A televízió még az építke­zés folyamán zenés-táncos filmet is forgatott a való­ban egyedi „díszletek” kö­zött. Az oszlopok tíz méter magasak, a víz szintje reggelenként nyolc méter, amit estére 2-3 méteresre „leapaszt” a városi fo­gyasztás. A víztároló természete­sen nemcsak tárolómeden­cékből áll, hanem gépház­ból, kapcsolóállomásból, trafóházból, csőkamrából, töltővezetékekből, stb. stb. amelyek hibátlan működé­sében valamennyien érde­keltek vagyunk. Az új víz­tároló „belépésével” na­gyot javult, és kiegyensú­lyozottá vált a víznyomás a pesti belvárosban, a bu­dai hegyvidéken, és a ke­­lenföldi lakótelepen. En­­nek egyyik oka, hogy tíz méterrel magasabban fek­szik, mint a másik, régeb­bi gellérthegyi vízmedence. Az Adria szintjéhez viszo­nyítva pedig 150 méter magasból bocsátja alá a vizet. A víztároló azonban nemcsak annak a 350— 360 látogatónak érdekes, aki egy-egy nyivános dél­előtt alkalmával megfor­dul benne, hanem minden időben, mindenkinek, aki erre sétál. A tárolókocka tetejére ugyanis vissza­­hordták a kitermelt 140 ezer köbméter földet, és egy gyönyörű panorámájú, szépen rendezett par­kot „ajándékoztak” a BUVÁTI tervezői a budapestieknek. A parkban pihenő- és na­pozószékeket helyeztek el, s pompás csúszdákkal, ho­mokozókkal, gyermekját­­szóteret alakítottak ki, így a főváros nemcsak egy szükséges és fontos léte­sítménnyel gyarapodott, hanem egy szépséges park­kal is gazdagabb lett. Nem nyelvbotlás, ha manapság egy család azt tervezi hét­végére: kimegyünk a víz­tárolóra. Horváth Mária A föld alatti csövek világa (Fotó: Karff István) Már látogatók ezrei keresték fel a gellérthegyi új víztárolót A zsűri, bármily nehezen is, de dönt (Fotó: Dolezsál László) Talán ez a szebb? Vagy a másik? 3

Next