Kereskedelmi Szemle, 1972 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
Szurdi István A belkereskedelem elmúlt évi tevékenysége és az 1972. évi feladatok Előzetes számításaink azt jelzik, hogy 1971- ben a fogyasztási cikk kiskereskedelmi vállalatok és szövetkezetek folyó áron 152—153 milliárd forint értékű forgalmat bonyolítottak le, mintegy 10 százalékkal magasabbat, mint az előző évben. Ezzel a népgazdasági tervben számolt kiskereskedelmi forgalom mértékét 1,2 százalékkal túlteljesítettük. A fogyasztói piac stabilitását, a fogyasztói kereslet és a kereskedelmi kínálat javuló összhangját bizonyítja, hogy a lakosság pénzbevételeinek évről évre nagyobb hányadát fordíthatja áruvásárlásra. Az 1971. évi áruforgalom főbb tendenciái 1971-ben az ,,árufogyasztás” összetétele, a lakossági és közületi kereslet szerkezete a következőképpen alakult. Az élelmiszer-kereskedelem és vendéglátás az éves tervben számítottnál mintegy 2—2,5 százalékkal nagyobb, a ruházati kereskedelem pedig mintegy 2 százalékkal kisebb forgalmat bonyolított le. Az úgynevezett vegyesiparcikkek kiskereskedelmi forgalma összességében a tervnek megfelelően alakul, ezen belül viszont lényeges termékekben és termékcsoportokban az értékesítés eltért a prognosztizált kereslettől. 1971-ben új és remélhetőleg tartós jelenség, hogy a vendéglátás forgalmának növekedése azonos a bolti élelmiszer-kereskedelmével. Hosszú évek óta ugyanis a vendéglátás forgalma kisebb ütemben emelkedett, mint a bolti élelmiszereké. Kérdés azonban, hogy stabilizálni és erősíteni tudjuk-e ezt a folyamatot, vagy sem? A múlt évi helyzetben jelentős szerepet játszott ugyanis az idegenforgalom eddiginél is gyorsabb növekedése, a hazánkban megrendezett Vadászati Világkiállítás és más események. A vendéglátás összforgalmának növekedésén belül megközelítően 6,5 százalékkal nőtt az ételforgalom és 10 százalékkal az italforgalom. A forgalomnövekedésnek ez az összetétele a vállalatgazdálkodás, valamint a költségvetés szempontjából hasznosnak tekinthető, társadalompolitikai meggondolásokból azonban nem kívánatos. Az ételforgalom növekedésének összetételében gyorsabb ütemben nőtt az úgynevezett „étlap szerinti” ételforgalom és alacsonyabb mértékű a növekedés az „előfizetéses” ételforgalomban, a dolgozók munkahelyi ellátásában. A munkahelyi étkeztetés forgalmának az átlagosnál kisebb mértékű emelkedése több okra vezethető vissza: ilyen a vállalatok viszonylagosan alacsony anyagi hozzájárulása dolgozóik étkeztetéséhez, aminek következtében a munkahelyi vendéglátó üzletek elavult alacsony nyersanyagnormákkal kénytelenek dolgozni. Befolyásoló szerepe volt még ezen kívül az ipari üzemekben a munkaidő-csökkentésnek, illetve a szabad szombatoknak és a vendéglátóipari vállalatok üzletpolitikájának. A ruházati kereskedelem forgalma nem érte el a tervezett mértéket. Ennek okait részletesebben vizsgálnunk kell, egyrészt, hogy helyes következtetéseket tudjunk levonni a következő évek várható ruházati keresletére, másrészt, mert ha a kereslet alakulását termékcsoportonként vizsgáljuk, a kép nagyon vegyes. Ha nem megy az üzlet a ruházati kereskedelemben, leggyakrabban azt hallani, hogy ez a kiszámíthatatlan időjárás hatásából adódik. A korai nyár, vagy éppen enyhe október tényleg nem ösztönöz a tavaszi, illetve téli ruházati cikkek vásárlására. Azonban ez nagyon leegyszerűsített magyarázata az éves forgalom ilyen alacsony ütemű növekedésének. A ruházati kereskedelem értékesítési problémája inkább abból adódott, hogy a fogyasztási cikkek széles választéka és stabil kínálata lehetővé tette a kínálat hiányában eddig elhalasztott vásárlások realizálását például tartós fogyasztási cikkekből, gépkocsikból, ingatlanokból, élvezeti cikkekből stb. — mégpedig a ruházati cikkek rovására. A kereslet összetételének változását „elősegíti”, hogy a ruházati ipar és a kereskedelem nem teremt olyan kínálati viszonyokat, amelyek a lakosság vásárlási szándékait a ruházkodás javára mozdítanák elő. A helyzet az eddiginél komolyabb, együttes intézkedéseket kíván a ruházati ipar.