Kereskedelmi Szemle, 1988 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
VAS JÁNOS A gazdasági-társadalmi kibontakozással kapcsolatos szakszervezeti magatartás a belkereskedelemben* A szakszervezetek is felismerték, hogy a gazdaság helyzete és a közelmúltban meghozott politikai és állami döntések szükségessé teszik a mozgalom gondolkodásmódjának és munkamódszerének átrendezését. A jelzett folyamatokból, az Országgyűlés őszi ülésszakának vitájából a szakszervezetek is sok tanulságot vontak le. Elsősorban azt, hogy sorsdöntő, nehéz helyzetekben felül kell emelkedni a — helyenként jogos — részérdekeken, alárendelve azokat az egész nemzet létét befolyásoló érdekeknek. Be kell látni, hogy napjainkban is a gazdasági romlás megakadályozása az elsődleges, hogy csak gazdaságilag erős alapokon lehet megteremteni az érdekharmóniát és ezen belül — a társadalmi igazságosságot is kifejező — egyéni boldogulást. Nagy tanulság az is, hogy a nyílt, őszinte beszéd, az érdemi demokrácia a legnehezebb időkben is sorsdöntő jelentőségű. A jelentős döntések előtt nélkülözhetetlen a széles körű vita, mert ez a jó döntés legfőbb feltétele. Nyíltság és demokrácia a cselekvés forrása A nyíltság, az őszinteség teszi a viták résztvevőit — legyenek akár parlamenti képviselők, akár egyszerű szakszervezeti tagok — a döntéshozók egyenjogú partnereivé. A részvétel a döntés-előkészítésben és magában a döntésben váltja ki leginkább az azonosuláson alapuló aktivitást. Ilyen értelemben foglalt állást az MSZMP Központi Bizottsága is 1987 júliusi ülésén. Magában a pártdokumentumban és azóta is sokszor tapasztalhatjuk a helyzet kendőzetlen, önkritikus feltárását: a pártnak, az állami vezetésnek és a szakszervezeteknek is szembe kell nézniük a gazdaság és a társadalom súlyos nehézségeivel, ha nem változtatunk az eddigi gyakorlaton. Bármilyen komoly a helyzet, most még van mozgásterünk és van koncepciónk is a bajok orvoslására, a kilábalásra. Ezt a párt állásfoglalása és a kormányprogram egyaránt kifejezi. A gazdaság megújítására azonban csak akkor van lehetőség, ha a vezetőkben — minden szinten — és az egész népben kellő elhatározottság, energia és áldozatvállalási készség bontakozik ki. Ebben a helyzetben a szakszervezeti mozgalom kötelessége, hogy „kiálljon” a kormány programja mellett, részt vállaljon a megvalósításban. Ezt diktálja elkötelezettségünk egyrészt a szocialista rendszer, másrészt tagságunk iránt, amelynek érdekeit képviselni és védeni legfőbb hivatásunk. A kormány programja megjelöli a társadalmi cselekvés irányát és feladatait a stabilizálás és a kibontakozás alapjainak megteremtéséhez. Tagságunk helyzetét is csak ezen az úton javíthatjuk, ez biztosítja ez idő szerint érdekeik legfőbb védelmét. A társadalmi-gazdasági kibontakozás programjának kialakításában a szakszervezetek is részt vettek, és továbbra is ezt teszik. Eddig is sokat vitatkoztunk, sok mindent javasoltunk. Javaslataink jelentős részét tartalmazza a kormányprogram, de korántsem mindet. Ezzel összefüggésben említem meg, hogy a szakszervezeti szervek társadalmi szerepéről és lehetőségeiről elég sok illúzió él a tagság körében, amelyet el kell oszlatni, és a valóságot kell bemutatni. Ez is a tisztánlátáshoz tartozik. Például sokan így gondolkodnak: a szakszervezetnek az a szerepe, hogy felszínre hozza a dolgozók érdekeit, törekvéseit és azokat keményen, nagy meggyőző erővel képviselje a kormánynál. A kormány pedig elismeri a képviselt érdekeket, törekvéseket és megteremti érvényesülésük feltételeit. A kormány valóban messzemenően figyelembe veszi a szakszervezetek véleményét és segíti az érdekegyeztetési fórumok működését minden szinten. Sőt, megbízást ad az érdekegyeztetés hathatósabb rendszerének kidolgozására. Ebben a munkában a szakszervezetek is részt vesznek. Szükséges azonban azt is kimondani, hogy — a mi viszonyaink között — nincs és nem is lehet olyan érdekegyeztetés, ill. érdekérvényesítési jog, amely megköti a kormány kezét, csökkenti cselekvőképességét. A gazdaságirányítás, a szabályozás, az árak, adók stb. terén az állami döntések felelősségét nem lehet megosztani pl. a szakszervezetekkel. Másképp fogalmazva: ezekben a döntésekben nem egyforma a kormány, ill. az állam és a szakszervezetek szerepe, joga és felelőssége. (Némileg más a helyzet a vállalaton belül, ahol a dolgozókat érintő több fontos kérdésben a szakszervezeti szervek egyetértési joggal rendelkeznek.) Ugyanakkor az érdekegyeztetésnek, az érdekek felszínre hozásának és ütköztetésének igen nagy szerepe van a tervezett döntéseket várhatóan követő reagálások (előzetes) felismerésében. Ez megóvhat a hibás elhatározásoktól, illetve lehetővé . A cikk a szakszervezeti bizottsági titkárok rövid tanfolyamán elhangzott előadás alapján készült.