Kereskedelmi Szemle, 1988 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

VAS JÁNOS A gazdasági-társadalmi kibontakozással kapcsolatos szakszervezeti magatartás a belkereskedelemben* A szakszervezetek is felismerték, hogy a gazda­ság helyzete és a közelmúltban meghozott politikai és állami döntések szükségessé teszik a mozgalom gondolkodásmódjának és munkamódszerének át­rendezését. A jelzett folyamatokból, az Országgyű­lés őszi ülésszakának vitájából a szakszervezetek is sok tanulságot vontak le. Elsősorban azt, hogy sorsdöntő, nehéz helyzetekben felül kell emelkedni a — helyenként jogos — részérdekeken, alárendel­ve azokat az egész nemzet létét befolyásoló érde­keknek. Be kell látni, hogy napjainkban is a gazda­sági romlás megakadályozása az elsődleges, hogy csak gazdaságilag erős alapokon lehet megteremte­ni az érdekharmóniát és ezen belül — a társadalmi igazságosságot is kifejező —­ egyéni boldogulást. Nagy tanulság az is, hogy a nyílt, őszinte beszéd, az érdemi demokrácia a legnehezebb időkben is sorsdöntő jelentőségű. A jelentős döntések előtt nélkülözhetetlen a széles körű vita, mert ez a jó döntés legfőbb feltétele. Nyíltság és demokrácia a cselekvés forrása A nyíltság, az őszinteség teszi a viták résztvevőit — legyenek akár parlamenti képviselők, akár egy­szerű szakszervezeti tagok — a döntéshozók egyen­jogú partnereivé. A részvétel a döntés-előkészítés­ben és magában a döntésben váltja ki leginkább az azonosuláson alapuló aktivitást. Ilyen értelemben foglalt állást az MSZMP Központi Bizottsága is 1987 júliusi ülésén. Magában a pártdokumentum­ban és azóta is sokszor tapasztalhatjuk a helyzet kendőzetlen, önkritikus feltárását: a pártnak, az állami vezetésnek és a szakszervezeteknek is szembe kell nézniük a gazdaság és a társadalom súlyos nehézségeivel, ha nem változtatunk az eddigi gya­korlaton. Bármilyen komoly a helyzet, most még van mozgásterünk és van koncepciónk is a bajok orvoslására, a kilábalásra. Ezt a párt állásfoglalása és a kormányprogram egyaránt kifejezi. A gazda­ság megújítására azonban csak akkor van lehető­ség, ha a vezetőkben — minden szinten — és az egész népben kellő elhatározottság, energia és áldo­zatvállalási készség bontakozik ki. Ebben a helyzet­ben a szakszervezeti mozgalom kötelessége, hogy „kiálljon” a kormány programja mellett, részt vál­laljon a megvalósításban. Ezt diktálja elkötelezett­ségünk egyrészt a szocialista rendszer, másrészt tagságunk iránt, amelynek érdekeit képviselni és védeni legfőbb hivatásunk. A kormány programja megjelöli a társadalmi cselekvés irányát és feladata­it a stabilizálás és a kibontakozás alapjainak megte­remtéséhez. Tagságunk helyzetét is csak ezen az úton javíthatjuk, ez biztosítja ez idő szerint érdeke­ik legfőbb védelmét. A társadalmi-gazdasági kibontakozás program­jának kialakításában a szakszervezetek is részt vet­tek, és továbbra is ezt teszik. Eddig is sokat vitat­koztunk, sok mindent javasoltunk. Javaslataink jelentős részét tartalmazza a kormányprogram, de korántsem mindet. Ezzel összefüggésben említem meg, hogy a szakszervezeti szervek társadalmi sze­repéről és lehetőségeiről elég sok illúzió él a tagság körében, amelyet el kell oszlatni, és a valóságot kell bemutatni. Ez is a tisztánlátáshoz tartozik. Például sokan így gondolkodnak: a szakszerve­zetnek az a szerepe, hogy felszínre hozza a dolgo­zók érdekeit, törekvéseit és azokat keményen, nagy meggyőző erővel képviselje a kormánynál. A kor­mány pedig elismeri a képviselt érdekeket, törekvé­seket és megteremti érvényesülésük feltételeit. A kormány valóban messzemenően figyelembe ve­szi a szakszervezetek véleményét és segíti az érdeke­gyeztetési fórumok működését minden szinten. Sőt, megbízást ad az érdekegyeztetés hathatósabb rend­szerének kidolgozására. Ebben a munkában a szak­­szervezetek is részt vesznek. Szükséges azonban azt is kimondani, hogy — a mi viszonyaink között — nincs és nem is lehet olyan érdekegyeztetés, ill. érdekérvényesítési jog, amely megköti a kormány kezét, csökkenti cselekvőképességét. A gazdaság­­irányítás, a szabályozás, az árak, adók stb. terén az állami döntések felelősségét nem lehet megosztani pl. a szakszervezetekkel. Másképp fogalmazva: ezekben a döntésekben nem egyforma a kormány, ill. az állam és a szakszervezetek szerepe, joga és felelőssége. (Némileg más a helyzet a vállalaton belül, ahol a dolgozókat érintő több fontos kérdés­ben a szakszervezeti szervek egyetértési joggal ren­delkeznek.) Ugyanakkor az érdekegyeztetésnek, az érdekek felszínre hozásának és ütköztetésének igen nagy szerepe van a tervezett döntéseket várhatóan követő reagálások (előzetes) felismerésében. Ez megóvhat a hibás elhatározásoktól, illetve lehetővé . A cikk a szakszervezeti bizottsági titkárok rövid tanfolyamán elhangzott előadás alapján készült.

Next