KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1924
IV. Történelmiek, életiratok - Borbély István dr. : A mai unitárius hitelvek kialakulásának története. II.—IV.
3 A MAI UNITÁRIUS HITELVEK KIALAKULÁSÁN Ali TÖRTÉNET® annyira megnyerte Enyedi Györgynek tetszését, hogy most már Pauli eredeti munkájának, az 1572-ben lengyel nyelven nyomtatott Wyklad miegle nie ktorych Pisma starego y nowego Testamentu ktore Antychrist Bogiem Troycomy Chrystusem przed Jezusem zmyslyonim Zatrudnie { Explicatio quorumdam dictorum S. Scripturae V. et N. Testamenti, quae Antichristus, effingenda Deum Trinunum et Christum ante Jesum existentem obscuravit.) című bibliamagyarázó munkának bővebb s szakszerűbb feldolgozásához látott. Minthogy a két munkát még senki sem hasonlította össze, helyénvalónak tartom arra itt kitérni. E két műnek szerkezete közös : mindenik 3 részre oszlik, egy előszóra (1), melyben a szentírás alapján össze van foglalva az antitrinitáriusok hite Istenről, Isten fiáról s a szentlélekről ; aztán az ótestamentum (2) s végül az újtestamentum (3) nehezebb s fontosabb helyeinek magyarázatára. E bibliamagyarázatok általában két trinitárius hittétel ellen szólnak, úgymint az ellen, hogy Isten három személy és hogy Krisztus az incarnatio előtt mint öröktől, fogva való Isten létezett. Közös felfogásuknak legjellegzetesebb része azonban nem ez volt, hanem Krisztus imádásának, az u. n. adoratio-nak tana. Pauli is, Enyedi is azt állították, hogy Krisztus nem lényege, hanem csak minősége szerint Isten, ki az incarnatio alkalmával vette fel az isteni tökéletességét, ennélfogva Krisztus nem ugyanegy Isten az Atyával, hanem „Istennel felette igen egyes, összeszerkesztett" (Enyedi: Explicatio, magyar fordítás 113 lap). Ebből következik, hogy nem ugyanazzal a tisztelettel, de azért tisztelettel tartozunk neki. Minthogy azonban, mivel „a Krisztus Urunk oly Ur, aki által mindenek vannak, azaz kinek jövetelével, közbenjárásával ép úgy, mint eszközzel, az Atya Isten mindeneket megújított és újonnan szült" (Enyedi i. h. 473.), azért „amiképen Isten megérdemli vala az imádást, a Krisztus is imádást érdemel, amely mindazáltal nem azon, nem is egyenlő, hanem valami módon hasonló ahoz, amely az Istent illeti"? (Enyedi i. h. 646.). Ebből következik, hogy Krisztust segítségül is lehet hívni. „Jóllehet azonban, ha szinte megengedtetnék is, hogy a Krisztust segítségre kell hívni, azaz őtőle segítséget kérni, — nem leszen avval örök Isten. Mert holott olvassuk Hebr. 2. 18 hogy a Krisztus megsegítheti azokat, akik kisértetnek, segítségre hivhatni, nem úgy mint örök Istent, hanem úgy, mint közbenjárónkat, papunkat és fejünket" (Enyedi i. h. 465—661.). Ennek a kerülgető okoskodásnak a lényege az, hogy Krisztus, kit segítségül is lehet hívni, isteni imádást érdemel tőlünk. Krisztus tehát imádható. Ez a Pauli—Enyedi-féle adoratio elmélet, amelyről az antitrinitarizmusnak ezt az irányát, szemben a farnovianitákkal, az adorantes-ek irányának szokás . Noha arra a figyelmet Bock (Historia antifrinitariorum I. köt. II. rész 611 ) már 1784-ben felhívta.