KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1924

IV. Történelmiek, életiratok - Borbély István dr. : A mai unitárius hitelvek kialakulásának története. II.—IV.

4 A MAI UNITÁRIUS HITELVEK KI­ALAKULÁSÁN­AK­ TÖRTÉNET® elnevezni. Az antitrinitárizmus lényegét illetőleg tehát Paulinak s Enyedi Györgynek felfogása megegyezett, a kidolgozásban azonban Enyedi jóval módszeresebb és mélyrehatóbb volt. Pauli a biblián kívül csak kevés forrásmunkát használt fel. Enyedi figyelemmel volt a római katholikus, lutheránus és kálvinista hitű legkiválóbb theologusok összes műveire. Könyve valóságos repertóriuma a korabeli hittudományi szakiroda­lomnak. Ehhez járult, hogy fejtegetései sohasem töredékesek, hanem az illető bibliai szövegnek minden szempontra figyelő tanulmányai. Enyedi egyszerre volt filológus, theologus és filo­zófus. Könyvének némely részei valóságos klasszikus mintái a szakszerű bibliamagyarázatnak, így különösen mintaszerű a Pál apostol Filipp. 2. r. 5. és 15. verseire irt, valamint Szent János evangéliumának elöljáróbeszédéről való magyarázata. Ma — amikor a bibliamagyarázat egészen művelődéstörténeti alapon történik — természetesen sokkal mélyebben belátunk a bibliai szövegbe, de a XVI. század végén a bibliának nem igen volt alaposabb ismerője és magyarázója egész Európában a magyar Enyedi Györgynél. Ez a Pauli—Enyedi féle christologia Lengyelországban Pauli Gergelynek 1591-ben bekövetkezett halálával megszűnt, illetőleg beolvadt a Socinus Faustus által képviselt u. n. soci­nianus irányzatba. Erdélyben azonban tovább is érvényben maradt. Enyedi György mellett különösen az antwerpeni szár­mazású és Németországból Lengyelországon át Erdélybe került Spangenberg Everardus kolozsvári lelkész vagy tanár (— mert foglalkozását bizonyosan nem tudjuk —) buzgólkodott annak terjesztésében, ki 1593—1596 között, tehát épen Enyedi püs­pökségének idejében tartózkodott Kolozsváron. Enyedi halálá­nak évében ő is elhagyta Erdélyt s Rakowba ment. Itt élt 1610-ig. Ugy látszik azonban, hogy Paulihoz, illetőleg Enyedihez visszahajló felfogását nem módosította Locinus Faustus tanai szerint, mert 1610. május 18-án a lengyel unitáriusok Német­országba utasították ki. Életéről részletes feljegyzések találhatók Bocknak becses könyvében (Historia Socinianismi II. 903—907­­.) s Wallace-nak angol nyelvű Antitrinitarian Biography-jában (II. 378—80­­.). Minket ezúttal főleg az a két levél érdekel, melyet Locinus Faustus irt hozzá s amely a Bibliotheca Fra­trum Polonorum I. köt 477 s köv. lapjain található. Az első levélben (1593. márc. 14.) Locinus az Itáliából Erdélybe haza­térő és útközben épen nála Krakkóban időző Gyenge Fabius (Fabius Genge) által küldi Radecius Máténak Spangenberghez adresszált levelét; e levél végén üdvözletét küldi Kolozsvárra Erasmus Jánosnak. A másik levélben, melyet 1596. aug. 10-én küldött ugyancsak Krakkóból Kolozsvárra (s mely „ex gallico in latinum versa" van idézett helyen közölve). Locinus érde­kesen utasítja vissza Spangenbergnek azon kívánságát, hogy mondaná meg, mennyi idő múlva fognak e földi dolgok jobbra

Next