KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1925
1. füzet - Tanulmányok - Ferencz József: Kriza János emlékezete
2 KRIZA JÁNOS EMLÉKFÜZETE De visszatérve az én személyes ismeretségemre Krizával, amint ezt az emlékünnepélyt bezáró beszédemben is mondottam, én az iskolában tanítványa voltam Krizának s mint hittanártól tőle örököltem azt a vallásos érzést és Istenben való bizodalmat, mely azóta Vestalángként él keblemben s vezércsillagul szolgál nekem is munkásságomban, mint volt Krizának. Később mint segédlelkész s két évi távollétem után, amit a göttingai és berlini egyetemen töltöttem, Angliában ottani hitsorsosainkat is meglátogatva, amint hazajöttem, mint másodlelkész szintén vele és mellette szolgáltam kolozsvári egyházközségünket. Amikor pedig őt 1861-ben püspöknek választották, helyébe engem választottak meg kolozsvári lelkésznek. Kedvesen emlékszem most is rá, hogyha vagy egy jó egyházi beszédet mondottam, mily öröme telt neki benne, hányszor megdicsért, utasított, bíztatott és bátorított, úgyhogy részben neki köszönöm a lelkészi pálya iránt fokozódó szeretetemet. De segítségemre volt Kriza nekem ezenkívül Kátém, Unitárius Kis Tükör s Unitárius Agenda című műveim kiadásában is, amennyiben azokat kinyomatás előtt vele közölve, ő megtette azokra észrevételeit s megjegyzéseit, amelyek mindig figyelemre méltók voltak s így nagy hasznát vettem. Íme tehát bő alkalmam volt Krizát csakugyan megismerni s ha valaki azt kérdezné most tőlem, hogy mi tette őt előttem oly naggyá és tiszteletreméltóvá ; anélkül, hogy más érdemeiből, amelyek őt világszerint naggyá és hírnevessé tették, amelyekért életírói megkoszorúzták, tudományosságából, költői tehetségéből a legkisebbet is levonni akarnék, azt felelném, hogy Krizát előttem a legnagyobbá és legtiszteletreméltóbbá tette az ő nemes, jó szive, lelkének minden póriason felülemelkedettsége, tiszta, puritán jelleme. Nem hiszem, hogy valakit nemhogy tettel, de szóval is megbántott, megsértett volna s ha valaki őt megsértette, annak meg ne bocsátott volna. Nem hiszem, hogy mint lelkésznek hívei között lett volna egy is, aki őt ne szerette volna s mint püspök, a lelkészek közül egyet is megfeddett vagy megdorgált volna. Kriza nemcsak hirdette, de követte is az Úr Jézust mindenben. Ami végre életsorsát és családi életét illeti, mert miután házasságommal feleségem útján rokonságban is voltam Krizával, tehát azt is jól ismertem, életsorsára nézve nem mondhatom, hogy valami fényes lett volna, hiszen mikor püspök is