KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1941
1. Hittani és bölcseleti dolgozatok - Vallás-e az unitárizmus vagy világnézet. Simén Dániel
Vallás- e az unitárizmus vagy világnézeti kérdés: „Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla és az embernek fia, hogy gondod van reá ?" (Zsolt, VIII. 5.) A teremtő folyamat is a vallástól kapja a lendületet. „A tudomány és művészet az örök gondolattól melegszik." Az eszmeáramlatok, vagy megmozdulások a vallástól kapnak tüzet, a vértanúk erőt, a szentek tisztaságát. Világot és lelket teremteni, mondja az egyik nagy gondolkozó, csak hitben lehet, hitben, mely lángoló lelkesedésre ragad. Mindebből tisztán látszik, hogy mit veszített az unitárizmus, mikor esetenkint, világnézetté vértelenedett és mit kell visszanyernie, hogy a megnagyobbodott hazában figyelő és várakozó tekintetek között hangsúlyozottabb hivatását betölthesse. Egy világkép kialakításához leginkább, sőt kizárólagosan a szellem intellektuális ereje, az ész munkája szükséges, a vallásnál már a szív is nagy szerepet játszik. A dolgok természetéből önként adódik, hogy az ész túlsúlyba jutása a józan észszerűségen felül, a vallást szárazzá és hideggé teszi. Világnézetté változtatja át. A XIX. század embere, ki leborult az ész nagysága és mindenhatósága előtt, hódolatát nemcsak a tudomány terén, hol hite szerint quantitative minden nagyobb kérdést megoldott, hanem a vallás mezején is gyakorolta. S e gyakorlatnak a haladó szellemű unitárizmus is áldozatává lett. Volt abban valami korszerű színezet, kényelemszeretet és szellemi fölény, ha hitét képletekben is le tudta vezetni. Igen ám, de ez a nagyképű, laboratóriumi hit legtöbbször csődöt mondott az életben. Ezt úgy, mint mi, az utódok keservesen tapasztaltuk. Első és legfontosabb kötelességünk tehát, hogy egyensúlyi helyzetet teremtsünk az ész és szív között, hogy a Biblia szavaival élve „bölcs szívhez jussunkEzáltal az unitárizmusnak visszaadjuk eredeti rendeltetését, a tiszta Evangélium felé vezető aranyközépúti hivatását, hogy dogmákba falazott hiteszmék kazamatáiba az ész hatalmával sugározzon világosságot, a szekták, komor, ködös ingoványába pedig a szív melegségével vigyen életvidámságot, hogy toborozzon, azok közül, akik nem tudták a gondolat kényszerzubbonyát továbbra is viselni s látszólagos, de boldogtalanul vergődő hitetlenségbe estek, vagy beteges tévelygéseknek lettek áldozatai. Hogy az unitárizmus föntarthassa azt a „kultúr protestáns szintet mely a tudomány sokszínű, haladó világából és a hit termékenyítő, Istenhez emelő erejéből keletkezik. Prohászka püspöknek „A diadalmas világnézet" című köny-