KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1942
1. Hittani, bölcseleti és neveléstani dolgozatok. - Hit, vallás, egyház. Dr. Gyulai Zoltán
Hit, vallás, egyház, mert ez döntően befolyásolja mindenféle gyakorlati ténykedésünket. Itt van az a pont, amikor a szellemi és lelki úrrá lesz az énünkön keresztül az anyagi felett. Hogy micsoda a mi énünkben az anyagi és szellemi kapcsolatának mechanizmusa, nem tudjuk, de szerény véleményem szerint bele kell nyugodnunk abba, hogy a létnek egyes kérdései örökre zárva maradnak értelmünk előtt. Ebbe bele kell nyugodnunk és nem is olyan nehéz belenyugodnunk, mert az egyik oldalon az érzéseink, az érzelmeink vannak, mint átélt, átérzett hangulatok, amelyek már nem kívánnak további magyarázatot, amelyek magukban a végső megnyugvást jelentik; másfelől a gyakorlati cselekedeteink vannak, amelyek ezen hangulatoknak, érzelmeknek tüzéből, hullámaiból születtek, amelyek mintegy megvalósítását képezik annak a lelki állapotnak, amit összefoglaló szóval hitnek nevezünk. Itt a szavak csak jelölnek valamit, aminek tartalmait minden „én", minden egyén a saját lelkének hullámzásaiból adja. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ezek a szavak, amelyek a léleknek hitéleti rezdüléseit jelölik, nem olyan kézzel foghatóak, mint az anyagi tárgyak jelzésére szolgáló nevek. Itt a szószerinti egyértelműség megszűnik és helyére lép a jellegbeli egyértelműség, amelyik tele van gazdag egyéni színeződéssel. A lelki élet szavainak tartalmát egyénenként önmagunkban kell fokozatosan kifejlesztenünk, mintegy azokba kell elraktároznunk egyéni érzelmeinknek tudatosított képét, tüzét. Visszatérve tehát a hit fogalmához, erre is állanak a fenti megjegyzések. A múlt előadásban fel is soroltam, hogy a történelmi idők a legkülönbözőbb theismusokat termelték ki. A történelmi képek végső kialakulásában egyik fontos mozzanat vagy tényező tisztán didaktikai jellegű. Amint a múltkor említettem, egyes kiváló vallásos zsenik képesek csak nagyvonalú, átfogó jellegű lelki képeket kitermelni, amelyek a lelkünket kielégítik. Az a kérdés, hogy milyen kép az, amit az emberek könnyen megértenek és elképzelnek, és hogy az átlagemberek miképpen jutnak ehhez a képhez. Tanítani kell őket, rá kell nevelni őket erre. Ennek pedig olyan lélektani feltételei vannak, ami a tömeg lelkiségében, értelmi fejlettségében, fantáziájában és nyilván lokális életviszonyaiban is adva vannak. Az egy ember szülte képet vagy megfejtést részletezni kellett szóban.