Keresztyén Igazság, 1944 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1944-01-01 / 1. szám

Újév küszöbén Az új világháború ötödik évében lépjük át egy új esztendő küszöbét. Mérhetetlen az a szenvedés, az a nélkülözés, az a nyo­mor, az a gyász, az a siralom, az a pusztulás, amit ez az új világ­háború zúdított a népekre, az emberiségre. Mindebből kivettük részünket mi is. Mélységes fájdalommal gondolunk azokra a fiainkra, testvéreinkre, akik életüket, vérüket, vagy testük épsé­gét, egészségét áldozták fel a haza védelmében, vagy akiknek a hadifogság szomorú sorsa jutott osztályrészül, vagy akik az „eltűntek“ kínos bizonytalanságában merültek el,­­— mély­séges részvéttel azokra a családokra, melyek egy-egy és sokszor nem is csak egy drága, kedves tagjukat, az édesapát, a fiút, a testvért siratják ... És mégis azt kell mondanunk: adjunk hálát, mélységes hálát a kegyelem Istenének, hogy átléphetjük és még í­gy léphetjük át az újesztendő küszöbét, így —­ nem rosszabbul, hanem sok tekintetben jobban, mint sok más nép! Ezt ne feledjük el egy pillanatig sem, ha ajkunk panaszra akar nyílni! Kegyelem ez nekünk, nagy kegyelem! Igen, de mit hoz a jövő, mit várhatunk, mire kell elkészülve lennünk ebben az újesztendőben? Ez a kérdés ólomsúllyal nehe­zedik mindnyájunk lelkére. A felszínes „derűlátás“ nyilván mit sem használ. Annyi bizonyos, hogy a világhatalmi erők u­táni mérkőzése még csak ezután, minden valószínűség szerint ebben az újesztendőben éri el tetőfokát. Ennek olyan szörnyű pusztulás lehet a következménye —­ emberéletben, anyagban, kultúrérté­­kekben egyaránt, melyet ma még elképzelni sem tudunk. Ennek elgondolásánál önkénytelenül is a végítélet, a „dies irae“ bibliai rémképei rajzolódnak lelki szemeink elé. Ilyen dolgokra kell elkészülve lennünk, bármelyik oldalra hajol is a győzelem vagy a vereség mérlegnyelve ... Sorsdöntő nagy dolgok készülnek a külső világban. De nem kisebb, sőt még nagyobb jelentősége lesz annak, ami az emberek, a népek belső világában megy végbe. Nehéz helyze­tekben, nagy válságok idején utóvégre azon fordul meg minden, hogyan felel, hogyan reagál a lélek a külső világ eseményeire és változásaira. Ez pedig attól függ, hogy m­i v­a­n vagy m­i nincs az emberek lelki világában. Ez a kérdés pedig egy­értelmű azzal: van-e bennünk hi­t vagy nincs? A végletekig ki­élesedő mai helyzetben ez a kérdés a lét és a nem-lét kérdése. És itt jelentkezik, sajnos, egy óriási deficit. Nem szólva azokról a milliókról, akik máris megátalkodtak a hitetlenségben, vannak más milliók, akik eddig hívőknek képzelték magukat, de most kétségbeesetten kérdezik: hol az Isten, aki mindezt tűri? És légió azoknak a száma, akik máris elvégezték magukban: ha a bolsevizmus győz, akkor nincs Isten. Itt olyan lelki gátszaka­dás fenyeget, mely egyházra, nemzetre a legnagyobb veszedel­met rejti magában.

Next