Kertész Hiradó 1. (1956)

1956 / 4. szám

Kedves Barátom! A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola dolgozói, hallgatói és oktatói nevében az igazgatónk betegsége miatt nekem jutott osztályrészül, hogy Kossuth-díj­­jal való kitüntetésed alkalmából üdvö­zöljelek és mindnyájunk szívből jövő jókívánságait tolmácsoljam Részedre. Igaz örömmel vettük tudomásul, hogy kormányunk egy évtizedes lelkes, fá­radhatatlan eredményes munkádat ismer­te el, ezzel a hazánkban legkiválóbb eredményt elértek részére létesített kitüntetéssel. Tudjuk, hisz' közöttünk élsz, hogy a rövid hivatalos tudósít­ás milyen ha­talmas munkát takar. Tudjuk, mit kap­tál örökségül, honnan kellett indul­nod és milyen rögös utat jártál meg, míg eljutottál eddig. Meggyőződésem, hogy másnak már évek óta díszítette volna mellét ez a dekórum, de közis­mert szerénységed és az a nagy igény, amit munkád iránt támasztottál és tá­masztasz jelenleg is, volt véleményem szerint az oka annak, hogy eddig erre nem­ kerülhetett sor. Hazánk mezőgazdasági és kertészeti termesztésének, valamint tudományos munkájának irányításában és szervezé­sében végzett munkádért és az ezzel kapcsolatban elért eredményekért szám­talan alkalommal részesültél már igen magas elismerésben és kitüntetésekben. Ezeket nem kívánom felsorolni és ér­tékelni, mert ismeretesek. Azt a hiva­talos indoklást sem érintem, amivel jelenleg indokolták kitüntetésedet. Az eredményes tanszéki munka nem­csak az idő szerinti oktató és nevelő­­feladatok ellátásából, s a kutatómunka szükség szerinti végrehajtásából, hanem az előrelátó, gondos, jól felmért vég­cél tökéletes teljesítéséből áll. A me­zőgazdaság fejlesztése érdekében ho­zott határozatok reánk háruló felada­Engedd meg azonban, hogy röviden visz­­szapillantsak­ arra a munkára, amit kö­zöttünk, a kertészeti­ és szőlészeti felsőfokú szakoktatás érdekében kifej­tettél, hogy mindnyájan erőt merítsünk belőle és további működésünk során még eredményesebb munkát fejthessünk ki. A zöldségtermesztés főiskolai alapjait leraktad, kialakítottad tanszéki munka­szervezetedet és segítségükkel a tudo­mányos problémák olyan tömegét tártad fel, amelyek sok gyakorlati nehézséget küszöbölhettek ki. A főiskola fejlesz­tésében és irányításában tevékeny részt vettél, mindig a köz, népgzadaságunk és népünk érdekeit tartottad szem előtt. A haladó, az uj, a jobbért lelkesedő voltál, annak érdekében semmilyen fá­radságtól nem riadtál vissza. Lelkese­désed, munkásságod sokszor átsegített bennünket is a nehézségeken. Eredmé­nyes oktatási és nevelési módszered igen értékes hallgatóink emberré ne­velésében. Kívánom,e kitüntetés csak szerény állomása legyen életed munkájának, amit kövessen a többi, ehhez legyen erőd, egészséged. Kívánom, szerezz sok elis­merést és ezzel öregbítsed a magyar kertészet hírnevét, amely mind foko­zottabb elismerésben részesül és mind jobban szolgálja mindegyikünk közös célját, dolgozó népünk felemelkedését.­­ Probocskai Endre­­ i­gaz­gat­óhel­yet­t­e­s­­ai csak abban az esetben fognak érvé­nyesülni, ha a célkitűzések végcéljai valóban megvalósíthat­ókká­ is válnak. Nem elegendő ezért a felsőfokú kerté­szeti szakemberképzés vonalán tisztán csak az a törekvés, hogy jól felké­szült szakkáderek álljanak rendelke­zésre, azoknak a megváltozott körülmé- Prespocskai Endre igazgatóhelyettes l­evele Somos András Elvtárshoz: A tanszéki munka a Párt- és Kormányhatározatok vetületében. 2

Next