Kertészhiradó 4. (1962)
1962 / 1. szám
4. Kertészhiradó, 1962 .január Kérem ezért a t.Szerkesztőbizottságot, hogy a kérdőívre adott válaszaimat másokkal is elolvastatni, felülbíráltatni, véleményeztetni szíveskedjék. Ha csak azt vesszük, hogy a kifogásolt sorokat kérdés formájában vetettem fel és a többi pontokra adott feleleteimet, de különösen a 8.pontra adott válaszomat bárki figyelmesen, indulatmentesen elolvassa, nem tudom elképzelni, hogy a nekem adresszált válasz utolsóelőtti bekezdése megállapításaira jusson. Hogy én is idézzem "miről van szó", válaszom utolsó bekezdésében a következőket írom: "Végül összefoglalóként azt kivánnám még kifejezésre juttatni, hogy legyen a lap hangsúlyozottan a hallgatóságnak közkedvelt, szívesen várt, kedvvel forgatott közösségi közlönye. Emellett betöltheti hivatalos szerepét is. Legyen a lapban több szakmai rész, mert hivatásérzetkeltő, tudást-készséget növelő és vitatárgy alap. Legyen ez a lap a kertészifjúságnak politikai nézetét alakító, szakmai tudást fejlesztő összetartozandóságot egybekovácsoló orgánuma." Ez hozzászólásom rezüméje,de a többi pontokra adott válaszok is hasonló gondolatmenetűek. Miként lett ebből ily élére állított értelmezés, ehhez kérem a t. Szerkesztőbizottság felülbírálatát. Ha a negyvenéves egyhelyben, mindig az ifjúság körében eltöltött működésemet a legszigorúbb önkritikával mérlegre teszem, a rám tukmált és kioktatásra szánt szövegezéssel nem érthetek egyet. Nem pediglen azért, mert az, aki a szűkös magárautalt származási körülményei után, belső meggyőződésből mindenkor az ifjúsággal az ifjúságért küzdött, aki az állam szolgálatának kezdetén, a Tanácsköztársaság idején, hajléktalan ifjúságunknak saját kezdeményezésével, a Lazarista rendházban internátust szerzett, amiért hosszú éveken át az előléptetésekből kizárták, aki évek során át mint a Bereczki Máté ifjúsági kör tanárelnöke az ifjúsággal együtt küzdött a kertészeti végzettségűek méltóbb elismeréséért, aki ebben a minőségében az akkori szűkös megélhetési viszonyok között élő ifjúságnak kereseti lehetőségeket igyekezett biztosítani, aki minden hivatalos támogatás nélkül, az ifjúság ismeretszerzése céljából gyakori hazai és külföldi tanulmányutakat szervezett, aki az előképzettség nélküli parasztifjúság egyetemi felvételéhez szükséges munkástanfolyamok vezetését, az akkori nehézségek, ellenállások dacára vállalta és azoknak az ifjaknak egyetemi hallgatókká, vezető állásokat betöltő egyénekké való felkészülését éjt-nappallá tevő munkával előrevitte, aki tanibonyainak az életben való jobb elhelyezkedéséért sokszor kellemetlen szituációk mellett is, exponálta magát és akit a szocialista nevelés és oktatás érdekében végzett eredményes munkájáért az oktatásügy kiváló dolgozója címmel tüntettek ki.