Kertészmérnök 19. (1976)
1976 / 1. szám
e rűleg ismert a hallgatók előtt. Aktív, alkotó személyiség kialakításán sikeresen tud dolgozni az az oktató, aki maga is aktív alkotó személyiség, nem csupán hivatalnok. Kommunista szakember kialakításán nehézkesen, sok buktatóval munkálkodhat az olyan oktató, aki önmagával szemben nem támasztja a kommunista alkotó személyiség követelményét. A hallgatóság munkára nevelésével kapcsolatban nagyon komoly feladatai vannak a pártalapszervezetnek, a kommunista és pártonkívüli oktatóknak. Az alsóbb évfolyamokon a hallgatóknak még a megfelelő egyetemi munkastílust kell megtanulniok, a felsőbb évfolyamokon pedig már a rendszeres munkavégzést kell biztosítani, azt például, hogy az óralátogatási szabadság nyújtotta választási lehetőségeket ne lazsálásra, hanem az individuális munka fokozására használják fel. A felsőbb évfolyamokon jellemző munkastílus "folytatódik" majd az első munkahelyeken is, éppen azért fel kell készíteni a hallgatókat a mezőgazdaságban majdan végzendő munka időbeosztási és egyéb követelményeire is. Nem hanyagolhatjuk el az erkölcsi nevelésből adódó feladatokat sem. Maga a terület rendkívül széleskörű: a tanárok életstílusa, életvitele ebben a tekintetben ronthat vagy javíthat a legtöbbet. A kongresszusi felszólalásokban is sokat ostorozott léhaság, harácsolás, rossz munkamorál és a fiatalabb generáció néhány tagjánál tapasztalható esetleges felelőtlenség önmagában is rengeteg tennivalót kínál. De nem csupán a már feltárt problémákra kell reagálnunk, úgy véljük, az erkölcs tekintetében is módot találhatunk kezdeményező, átgondolt, felelősségteljes pedagógiai fellépésekre, amelyekhez az ötleteket oktatóinktól, nem utolsó sorban a fiatalabb oktatóktól várjuk Pályánk eléggé gyakorlati jellegű. Végzett fiataljainknál nem mellékes a fizikai állóképesség biztosítása, hiszen adott szituációban a megfelelő testi kondíció feltétele lehet a feladatok ellátásának. Ezt a körülményt fiataljaink egy része nem ismeri fel, így a testnevelési órák nyújtotta lehetőségeket sem használják ki. Tornatermünk megépítésével javultak a tárgyi feltételek, tudjuk, hogy további létesítményekre is szükség van még. Oktatóink magatartása is sok kívánnivalót hagy még maga után e tekintetben. Megnyilatkozásaikból, magatartásukból nem ritkán e probléma lekezelése érezhető ki. Az értelmi nevelés sürgető tennivalóit a középiskolákban kialakult helyzet indokolja. A tudományos ismeretszerzésre vállalkozó egyetemi polgárok nagy része meglehetősen kezdetleges gondolkozásbeli és megismerési mechanizmusokkal jön közénk. Gondolkodásbeli modelljeik sokszor alkalmatlanok arra, hogy megfelelő szinten dolgozzák fel az új ismereteket, és tudásuk lassan vagy gyorsan táguló körét szervesen kössék már meglévő ismereteikhez. Ennek ellensúlyozására a vizsgák komplexicitásának kiterjesztésével /komplex államvizsgák stb./ törekszünk. Az oktató munka alaposabb ismeretelméleti átgondolásával azonban már az oktatási tevékenység fázisában is többet kell tennünk ezért. Az oktatóknak gyakrabban kellene felhívni a diákok figyelmét arra a mozzanatra, amelynek során a már ismerttől tovább lép az új ismeret felé. Az oktatás metodikája pillanatnyilag nem mindig ösztönzi a diákokban az önálló gondolatmenetek megteremtése készségének kialakítását. Ennek lesújtó példái, "eredményei" voltak az előző időszak egyetemi vizsgáin /pl. kémia, matematika, növénytani szigorlat stb./. A komplex államvizsgák képe már biztatóbb, de hatékonyabb értelmi nevelés /már az első évfolyam első napjától kezdve korábban is meghozhatná a biztató eredményeket. Itt nemcsak arról van szó, hogy a diák tudja-e az anyagot, vagy nem, hanem arról is, hogy az ismeretanyagot mennyire tette magáévá, gondolkodásmódjában mennyire alakult ki a kreativitás képessége . Nem hanyagolhatjuk el egy pillanatra sem hallgatóink érzelmi nevelését. Fiatalságunk abban a korban él, amelyet szokás érzelemmentesnek nevezni, jórészt olyan köz .