Kertészmérnök 19. (1976)

1976 / 1. szám

helyek alapján, hogy még korszerű érzelmi szótárunk sincsen. Az érzelmi kultúra ki­alakulását nagyon sok tényező formálja. Ezúttal csak arra mutatunk rá: kívánatos olyan érzelmek kialakítása és elmélyíté­se, amelyek a hallgatót választott és tanult szakterületéhez kötik, és bele­tartozik az ott dolgozó minden rendű és rangú emberek megbecsülése is. Az érzel­mi neveléssel megalapozhatjuk a hivatás szeretetét, a későbbi szakmai hűséget, úgy véljük, szakmánk önmagában is eszté­tikus, a termőfelületek látványa automa­tikusan esztétikai élményt nyújt, hozzá­járul az esztétikai világkép kialakításá­hoz. Azonban enné­l többre van szükség: átgondolt esztétikai nevelés - ami termé­szetesen nem kizárólagosan egyetemi fela­dat, - esetén nem maradnak rejtve az esz­tétikum egyéb megnyilatkozási formái /kép­zőművészet, iparművészet, zene, irodalom stb.­. Természetesen elsősorban a térkép­ző művészetek értékeinek megismerése, a látvánnyal kapcsolatos élvezőképesség és a hozzákötődő esztétikai támpontok és is­meretek jelentik ezzel kapcsolatos munkánk alapját és programját. A nevelési feladatok lelkiismeretes végzé­sével nagyon sokat tehetünk azért, hogy az egyetemről kikerülő szakemberek új lak­helyükön és munkaterületükön tevékenyen hozzájáruljanak környezetük formálásához, korszerűsítéséhez, ahhoz, hogy képessé váljanak bizonyos közművelődési-népműve­lési feladatok ellátására is. A XI.Kong­resszus e tekintetben jelentős feladato­kat tűzött az agrárértelmiség elé. E­ kér­déssel - éppen nevelési feladatainkkal kapcsolatban, - ismételten foglalkoznunk kell. Ez nem kampányfeladat, hanem szer­ves része az egyetemi oktató és nevelő­munkának, és elválaszthatatlan az új típu­­sú kommunista szakember megteremtéséért, alakításáért végzett munkánktól.

Next