Kertészmérnök 19. (1976)
1976 / 1. szám
helyek alapján, hogy még korszerű érzelmi szótárunk sincsen. Az érzelmi kultúra kialakulását nagyon sok tényező formálja. Ezúttal csak arra mutatunk rá: kívánatos olyan érzelmek kialakítása és elmélyítése, amelyek a hallgatót választott és tanult szakterületéhez kötik, és beletartozik az ott dolgozó minden rendű és rangú emberek megbecsülése is. Az érzelmi neveléssel megalapozhatjuk a hivatás szeretetét, a későbbi szakmai hűséget, úgy véljük, szakmánk önmagában is esztétikus, a termőfelületek látványa automatikusan esztétikai élményt nyújt, hozzájárul az esztétikai világkép kialakításához. Azonban ennél többre van szükség: átgondolt esztétikai nevelés - ami természetesen nem kizárólagosan egyetemi feladat, - esetén nem maradnak rejtve az esztétikum egyéb megnyilatkozási formái /képzőművészet, iparművészet, zene, irodalom stb.. Természetesen elsősorban a térképző művészetek értékeinek megismerése, a látvánnyal kapcsolatos élvezőképesség és a hozzákötődő esztétikai támpontok és ismeretek jelentik ezzel kapcsolatos munkánk alapját és programját. A nevelési feladatok lelkiismeretes végzésével nagyon sokat tehetünk azért, hogy az egyetemről kikerülő szakemberek új lakhelyükön és munkaterületükön tevékenyen hozzájáruljanak környezetük formálásához, korszerűsítéséhez, ahhoz, hogy képessé váljanak bizonyos közművelődési-népművelési feladatok ellátására is. A XI.Kongresszus e tekintetben jelentős feladatokat tűzött az agrárértelmiség elé. E kérdéssel - éppen nevelési feladatainkkal kapcsolatban, - ismételten foglalkoznunk kell. Ez nem kampányfeladat, hanem szerves része az egyetemi oktató és nevelőmunkának, és elválaszthatatlan az új típusú kommunista szakember megteremtéséért, alakításáért végzett munkánktól.