Kertészmérnök 28. (1986)
1986 / 1-2. szám
2 W. H. Davies A tél szépsége Ugye, szép a tavasz, mikor vagy születik s madár dalol? S ha daluk némul, szép ugye, nyáron a méh- s virágzene? És nem szép, ha elmúlt a nyár, hogy a levél, lehullva már, cipőnk orránál kavarog vagy sarkunkban hegforog? Most tél van, beállt a patak, sétálgatok a fák alatt: öles hóban áll mindegyik, odvukban mókus aluszik, s bármily kicsiny az ág, a gally, mindent fehér szirom takar. Köszöntelek, tél! Te szépíted, nagy virággá te építed ezt a fát, ötven fekete karját fehérrel vonva be, míg a gallyakra millió kis fehér kesztyűt húz a hó. Szabó Lőrinc fordítása