Kertészmérnök 28. (1986)

1986 / 1-2. szám

4 A TÁJ- ÉS KERTÉPÍTÉSZETI SZAKOKTATÓ- NEVELŐ ÉS KUTATÓ MUNKÁJÁRÓL Az elmúlt ősz folyamán került sor a Táj- és Kertépítészeti Szak tevékenységének áttekin­tésére, amely két fő formában történt. A dr. Tarjányi Ferenc egyetemi docens vezetésével létrehozott bizottság széleskörűen tájékozó­dott a két évtizedes oktató-nevelő és kutató munkáról. Ezzel párhuzamosan a Szak tanszé­kei beszámolót készítettek. Mindkettő először a Dékáni Tanács, majd a Kari Tanács elé ke­rült. A Kari Tanács november 29-i ülésén az előteijesztést megvitatta és elfogadta. A részletes, mellékletekkel, táblázatokkal kiegészített beszámoló alapján rövid ismerte­tést adunk a Szakon végzett sokoldalú tevé­kenységről. Fejlődéstörténeti áttekintés Az önálló tantervvel működő Kertépítészeti Szakot Egyetemünk jogelődjén, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán a földművelésügyi minisz­ter 28/1963. (Mg. Ért. 31.) FM. számú utasí­tása hagyta jóvá, a beiskolázási keretet 20—25 fő/év állapította meg. A Kertépítészeti Szak létesítését, a tervezett nagyarányú településfejlesztés, elsősorban az első 15 éves lakásépítési program és az ezzel együtt felerősödő társadalmi igény indokolta. Ezen igényt a szakterületre - önálló tanterv alapján oktatott — szakemberek kiképzésével lehetett kielégíteni. A képzés célját és tartal­mát illetően a hazai igények figyelembevételé­vel az európai és tengerentúli egyetemek ilyen irányú speciális képzését is figyelembe vettük. Ennek kialakítását nagymértékben megköny- nyítette, a Főiskolán, ill. jogelődjein a század eleje óta folyó ilyen jellegű oktató-nevelő-ku- tató munka tapasztalata és eredményei. Az 1894-ben alapított Kertészeti Tanintézet­ben — az akkor legfelsőbb szintű kertészeti képzés keretében — kezdődött a „Kertterve­zés” c. tantárgy oktatása, majd 1939-ben a Kertészeti Akadémia létesítésével megalakult a „Kertművészeti és Kerttervezési Tanszék”, amely az 1943-ban a M. kir. Kertészeti és Sző­lészeti Főiskola Kertművészeti Tanszéke lett. 1945-től az oktatás az Agrártudományi Egye­tem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karán, a Kerttervezési Tanszéken folyt. 1952-ben meg­alakult a tanszék mellett a Kerttervezési Kísér­leti Intézet és beindultak a szakszemináriu­mok, köztük Kerttervezési is. Az oktatás 1953-tól a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán folytatódott, szakszeminárium rendszerrel egé­szen az önálló szak megalakulásáig. 1953-tól a hallgatók a kertépítészeti szakterületről önálló diplomaterveket készítettek. A kerttervezést, mint önálló tantárgyat ok­tató első tanár, 1907-től Rerrich Béla volt, őt követte 1932-ben Ormos Imre, aki 1939-től tanszékvezető, majd 1952-től intézetvezető lett. Az 1963-ban indult Kertépítészeti Szak tan­tervét a hazai igények, oktatási anyagok és módszerek, valamint a nemzetközi gyakorlat­ban ismert tantervi irányelvek alapján alakítot­tuk ki. Célunk a kerttervezés, kertépítés disz­ciplínái mellett a tájrendezési, kömyezetfej- lesztési területre is jól felkészült szakemberek képzése volt. A képzési idő kezdetben 4.5, majd 5 év lett. 1967-től a Szakra felvett hall- . gatók külön felvételi vizsgát tettek. A Kertépítészeti Tanszék vezetését 1969-ben Mőcsényi Mihály vette át. A szak elnevezése 1971-ben „Táj- és Kertépítészeti Szak”-ra vál­tozott, a tanszék pedig Táj- és Kertépítészeti Tanszék lett. 1972-ben megalakult a Termesz­tési Szakból és a Táj- és Kertépítészeti Szak­ból a Termesztési Kar. 1978-tól a szak vezetője Dalányi László és a tanszékvezető Csóti László. 1983. januárban Jámbor Imre vette át a tan­szék vezetését, majd 1983. novemberben a tan­szék a megalakuló Környezetrendezési Inté­zet keretében ketté vált. A két újjonnan ala­kult, a Kertépítészeti Tanszék és a Tájrendezési Tanszék, valamint a Dísznövény termesztési és Dendrológiai Tanszék tartozik a Környezetren­dezési Intézethez, amelynek igazgatója Nagy Béla. A Kertépítészeti Tanszék vezetője Jám­bor Imre, a Tájrendezési Tanszéké pedig Cse- mez Attila lett.

Next

/
Thumbnails
Contents