Kertészmérnök 28. (1986)
1986 / 1-2. szám
4 A TÁJ- ÉS KERTÉPÍTÉSZETI SZAKOKTATÓNEVELŐ ÉS KUTATÓ MUNKÁJÁRÓL Az elmúlt ősz folyamán került sor a Táj- és Kertépítészeti Szak tevékenységének áttekintésére, amely két fő formában történt. A dr. Tarjányi Ferenc egyetemi docens vezetésével létrehozott bizottság széleskörűen tájékozódott a két évtizedes oktató-nevelő és kutató munkáról. Ezzel párhuzamosan a Szak tanszékei beszámolót készítettek. Mindkettő először a Dékáni Tanács, majd a Kari Tanács elé került. A Kari Tanács november 29-i ülésén az előterjesztést megvitatta és elfogadta. A részletes, mellékletekkel, táblázatokkal kiegészített beszámoló alapján rövid ismertetést adunk a Szakon végzett sokoldalú tevékenységről. Fejlődéstörténeti áttekintés Az önálló tantervvel működő Kertépítészeti Szakot Egyetemünk jogelődjén, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán a földművelésügyi miniszter 28/1963. (Mg. Ért. 31.) FM. számú utasítása hagyta jóvá, a beiskolázási keretet 20—25 fő/év állapította meg. A Kertépítészeti Szak létesítését, a tervezett nagyarányú településfejlesztés, elsősorban az első 15 éves lakásépítési program és az ezzel együtt felerősödő társadalmi igény indokolta. Ezen igényt a szakterületre önálló tanterv alapján oktatott szakemberek kiképzésével lehetett kielégíteni. A képzés célját és tartalmát illetően a hazai igények figyelembevételével az európai és tengerentúli egyetemek ilyen irányú speciális képzését is figyelembe vettük. Ennek kialakítását nagymértékben megkönynyítette, a Főiskolán, ill. jogelődjein a század eleje óta folyó ilyen jellegű oktató-nevelő-kutató munka tapasztalata és eredményei. Az 1894-ben alapított Kertészeti Tanintézetben — az akkor legfelsőbb szintű kertészeti képzés keretében — kezdődött a „Kerttervezés” c. tantárgy oktatása, majd 1939-ben a Kertészeti Akadémia létesítésével megalakult a „Kertművészeti és Kerttervezési Tanszék”, amely az 1943-ban a M. kir. Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Kertművészeti Tanszéke lett. 1945-től az oktatás az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karán, a Kerttervezési Tanszéken folyt. 1952-ben megalakult a tanszék mellett a Kerttervezési Kísérleti Intézet és beindultak a szakszemináriumok, köztük kerttervezési is. Az oktatás 1953-tól a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán folytatódott, szakszeminárium rendszerrel egészen az önálló szak megalakulásáig. 1953-tól a hallgatók a kertépítészeti szakterületről önálló diplomaterveket készítettek. A kerttervezést, mint önálló tantárgyat oktató első tanár, 1907-től Rerrich Béla volt, őt követte 1932-ben Ormos Imre, aki 1939-től tanszékvezető, majd 1952-től intézetvezető lett. Az 1963-ban indult Kertépítészeti Szak tantervét a hazai igények, oktatási anyagok és módszerek, valamint a nemzetközi gyakorlatban ismert tantervi irányelvek alapján alakítottuk ki. Célunk a kerttervezés, kertépítés diszciplínái mellett a tájrendezési, környezetfejlesztési területre is jól felkészült szakemberek képzése volt. A képzési idő kezdetben 4,5, majd 5 év lett. 1967-től a Szakra felvett hallgatók külön felvételi vizsgát tettek. A Kertépítészeti Tanszék vezetését 1969-ben Mőcsényi Mihály vette át. A szak elnevezése 1971-ben „Táj- és Kertépítészeti Szak”-ra változott, a tanszék pedig Táj- és Kertépítészeti Tanszék lett. 1972-ben megalakult a Termesztési Szakból és a Táj- és Kertépítészeti Szakból a Termesztési Kar. 1978-tól a szak vezetője Dalányi László és a tanszékvezető Csóti László. 1983. januárban Jámbor Imre vette át a tanszék vezetését, majd 1983. novemberben a tanszék a megalakuló Környezetrendezési Intézet keretében ketté vált. A két újonnan alakult, a Kertépítészeti Tanszék és a Tájrendezési Tanszék, valamint a Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék tartozik a Környezetrendezési Intézethez, amelynek igazgatója Nagy Béla. A Kertépítészeti Tanszék vezetője Jámbor Imre, a Tájrendezési Tanszéké pedig Csemez Attila lett.