Kertészeti Szemle 1929-1930 - 1-2. évfolyam
1929. május / mutatványszám
4 ANGYAL DEZSŐ. Amidőn az így keletkezett gyümölcsök megértek, sőt túlértek, a magvakat húsuktól megszabadítva, még azon nedvesen elvetjük, vagy elrétegezzük. A kikelt csemetéket gondos ápolásban részesítjük, hogy mentől erőteljesebben fejlődjenek és mentől előbb termőre forduljanak, hogy megállapíthassuk keresztezésünk eredményét. Hogy a termés minél előbb jelentkezzék, ennek elérésére sokan a TURASS francia kertész korosbítási eljárását alkalmazzák. Ez lényegileg abból áll, hogy az elrétegezett és meleg helyen tartott magot a csirázás megindulása után kis dugványcserepekbe helyezik már január-februárban és a cserepeket melegágyba süllyesztik. A kikelt magcsemetéket öntözni, permetezni kell, hogy minél jobban és gyorsabban fejlődjenek. Az élénk növekedés csak addig tart, míg a gyökérzet a szűk terjedelmű cserép földjét be nem hálózta. Most egyszerre alább hagy a növekedés, amikor az öntözést is szűkebb és ritkább adagokra szorítjuk. Ezzel azt óhajtjuk elérni, hogy a tenyészetben szünet következzék be, a CSÚCS- vagy kifejlődjék és a hajtás megérjen. Amikor ez bekövetkezett, azonnal valamivel nagyobb cserepekbe és erőteljesebb földbe ültetjük magcsemetéinket, hogy ismét gondos ápolással megindítsuk azok növekedését. Amikor az első eset megismétlődik, akkor, ha szükséges, már a gyökérzeten és a hajtásokon is némi csekély nyeséseket végezve, újból nagyobb cserepekbe ültetjük magcsemetéinket. Ezt négys öt ízben is elvégezzük egy évben, ami által biztosan elérjük azt, hogy őszibarack magivadékaink már a második, vagy harmadik évben bemutatják első termésüket, amikor nagy figyelemmel hozzá fogunk a kiválasztáshoz és selejtezéshez. Ismeretes ugyanis, hogy a gyümölcsfa magivadékainál az első termés még nem teljesen mérvadó, mivel ez még nem megállapodott, hanem ingadozó jellegű, csak a 3—4. termés után mutatja meg végleges jellegét. Ugyanezt a célt szolgálja az az eljárás is, hogy az ilyen magivadékok hajtásait idősebb termőfákra oltjuk, amidőn itt is a harmadik évben teremnek. Nemkülönben idesorozható az az eljárás is, hogy az ivadékokat több ízben és mindig jobb talajba és jobb fekvésbe átültetik, azok földfeletti és földalatti részét szakszerűen megnyesik. Ezzel egyúttal nemesebbé, szebbé törekedvén az ilyen magivadékok termését tenni. Nagy részben tényleg el is érik a maguk elé tűzött célt, mivel a dúsabb gyökérzet és kevesebb farész következtében a fák termése fejlettebb