Kertészeti szemle 1931 - 3. évfolyam

1931-01-10 / 1. szám

CSABA ISTVÁN írta: Csaba István. KÖZGAZDASÁGPOLITIKAI IRÁNYELVEK HAZÁNK GYÜMÖLCSTERMESZTÉSÉNEK FEJLESZTÉSÉRE A klasszikus közgazdasági politika, bár elismeri a gyümölcster­mesztés jelentőségét, tanai körébe csak kis mértékben veszi­­ azt fel. Helyét szinte az utolsó sorban jelöli ki. Az intenzív, modern gyümölcstermelés aránylag igen rövid múltra tekinthet vissza. Termelésének feltételei különböző körülmények közt tehát vizsgálat tárgyát alig képezhették. Nem nyújthatott segédkezet az ilyen irányú tudományos vizsgálódásokhoz a statisztika sem. A háború előtti közgazdászok éppen ezért a kaliforniai, délfranciaországi és olasz gyümölcstermesztést természetszerűleg inkább csak nagy­ lehető­ségekkel kecsegtető kezdeményezésnek, vagy helyi jelentőségű gaz­,­dasági ágazatnak tekintették. A termelés szabályszerűségeinek meg­állapítását, vonatkozásainak kutatását a gazdasági élet más jelen­ségeihez megoldandó feladataik körén kívül esők közé sorozták. Annál csodálatosabb azonban, hogy ma, amikor a gyümölcs­termelés egyike azoknak az új bálványoknak, amelyeket a gazdasági élet a válságok áradata által piedesztáljukról elsöpörtek helyére állított, gazdasági politikánk erről tudomást sem látszik venni. Azok a tudományos törekvések ugyanis, melyek ez előretörő gazdasági ág szabályszerűségeinek kutatására irányulnak, melyeknek feladata volna megállapítani azokat az elveket, melyek között művelése a leggazdaságosabb s megformulázni ezek alapján azokat az állami feladatokat, melyekkel ezek a gyakorlatba visszavetíttetnének, mind a kormányzat vállaira háruló feladatok volnának. A gyümölcstermesztés technikai tökéletesítésére az intenzív és magas nívójú tudományos munka már megindult. A termelési poli­tika terén viszont szinte a teljes élettelenség fogad bennünket", gyümölcsnagytermesztőket. Ha itt-ott találkozunk is folyóirataink hasábjain e tárgykörbe vágó értekezésekkel, nem mentesíthetjük magunkat azok megítélésénél abbeli előítéletünktől, hogy azok az alkalom véletlenjéből születtek s nem célra törő munkásság ered­ményei. Pedig a helyes termelési politika az eredményesség leg­főbb biztosítéka, amely az értékek és az ész irányító szerepét tölti be a gazdaság organizmusában. Hivatása analóg a hadsereg vezér­letének funkciójával. Korunk legszélesebb területen ható, legnagyobb effektussal működő szellemi erő tényező­je a gazdaságosság eszménye. Az ennek jegyében kiépítendő gyümölcstermelési­­politika tehát, legelsőrendű feladatát kell, hogy képezze hazai gyümölcstermelésünk elméleti szakembereinek.

Next