Kertészeti szemle 1941 - 13. évfolyam
1941. január / 1. szám
Részlet egy ízlésesen berendezett villakertből. A virágágy a pihenő közelében, a pázsitfelület sarkán érvényesül a legjobban. (Szöveg a 3. oldalon.) helyre ezért nem telepítünk gyümölcsöt, vagy ha igen, akkor alagcsövezéssel gondoskodunk a vízszintnek megfelelő mélységre való süllyesztéséről. Szerencsésebb esetben törpe aranyon álló fácskákat ültetünk. Ezek sekélyen gyökeresednek, gyökérrendszerük a talajszinthez egészen közel terpeszkedik el. Vagy dombos ültetéshez folyamodunk. A mégis felesleges vizet árkolással vezetjük el, mélyebb fekvésű részekre. A vízbőség okozta beteg állapotnak még gyakoribb és még kifejezőbb eseteit találjuk cserepes növények tenyésztésével foglalkozó kertészetekben. A kezelésben kevésbbé járatos inkább a kiszáradástól, mint a túlöntözéstől fél. A növény növekedési ideje alatt — különösen ha a cserép víztelenítő nyílása rendben van — nem is kell félni a túlöntözéstől. De annál inkább tartani kell a növény pihenési időszaka alatt. A túlöntözés jeleit több jelenség mutatja. Bőrszerű levelekkel bíró üvegházi növényeken — így a Cattleyáknál, Laeliáknál stb. — a leveleken foltok támadnak, melyek áttetsző fényben sárgák. A foltok helyén megpuhul a levél, az epidermis könnyen ledörzsölhető, s alóla sárgás nedv szivárog ki. A foltok — különösen akkor, ha a növények kelleténél hűvösebben állnak - - erősen megnagyobbodnak. Amikor a földfeletti részeken már ilyen kifejező jelei mutatkoznak a túlöntözésnek, a gyökér is rothadásnak indult. A cserép földje jellemzően kellemetlen, rothadásos szagú. A gyökérzet pusztulásával párhuzamosan romlik a növény földfeletti része is. A levelek elsárgulnak, csúcsszáradás áll be, majd végül elpusztul az egész növény. Hogyan lehet a bajon segíteni? Üvegházban sokkal könnyebben, mint a szabadban. 1. Ha a túlöntözés káros következményei még nem mutatkoznak erősen, talán elég lesz, ha az öntözést egy ideig szüneteltetjük s a növényház hőmérsékletét emelve többet szellőztetünk. 2. Növényeinket naposabban tartjuk. 3. Megvizsgáljuk azt, hogy a cserép vízlevezető nyílásai nem dugultak-e el. Ha igen, kitisztítjuk, esetleg kibővítjük. 4. Ha a beteg növény zománcos díszcserépben van, közönséges égetett cserépbe helyezzük. 5. Ha a cserép külső falát vastagon bevonták az algák, a cserép pórusait eltömő nyálkás réteget lemossuk, lesúroljuk. 6. A cserép földjét hegyes fapálcikával felpiszkáljuk. 7. A növényt a cserépből kiütjük s ha a földlabda rothadásos szagú, ittott rothadás jelei mutatkoznak, a gyökerek közül a földet kirázzuk, vagy áramló vízben kimossuk. A romlott gyökereket az egészséges részig viszszavágjuk, a nagyobb vágási felületeket faszénporral beszórjuk, majd a növényt friss földbe, lehetőleg kis cserépbe ültetjük. Ha a gyökérpusztulás nagyobb volt, visszavágással a föld- 5