Kincskereső, 1977 (4. évfolyam, 1-9. szám)
1977-01-01 / 1. szám
Az én cirkuszomban minden este továbbfolytatódik az előadás, ha bezárulnak az ajtók, ablakok, és elalszik a lámpa... Kilibben akkor a porond közepére a legkisebb Pogácsa... Mondtam már? Én vagyok Pogácsa bohóc... Ez nem titok, de amit kemencében előtted kisütök, amit hallhatsz, láthatsz, az csak a fele, felének is a fele, se vége, se eleje, szaladj el vele, folytasd, fuss haza, vár a vánkosod, tornyos városod, erdőd, völgyed, tavad, álmodd ki egyszer jól magad, zöld réten feküdj hanyatt, és figyelj, szemeid színpadán királyi felhők úsznak északról délre, fekete lovak, ezüsthintók, ködfátyolban féttyes menyasszonyok. Hajóra szálltam, szárnyam cseréltem evezőre, szél hátán szállok menyegződve, felhőmenyasszony, leszek vőlegényed, ha nem, hát zenészed, bohócod, árnyad, a láthatárnak most nekivágok, leszek a bárányod, leszek a madarad, vánkos fejed alatt, ha nem, hát panaszom elmondom a szélnek, versemhez elég lesz ennyi: hajóra szálltam, szárnyam cseréltem evezőre, mégsem értem el menyegződve felhőmenyasszony. Ez a trombita-bita akkora, akkora sárga sárgaréz, úgy villog, de úgy, te, rá ne, rá ne nézz, a trom-bita-bita-bában, ott lakik egy angyal maszatos ruhában, maszatos az arca, csupa málna, csupa meggy, csupa földi szeder, a trom-bita-bita-bában az angyal hamisan énekel, de semmi, ez semmi, ez akkor is annyira szép! Hallgasd csak a trombitabából az angyal énekét! Angyal, angyal, de kötéltáncos, láthatod, dörzsölt mutatványos, orrát orrodhoz dörzsöli, kérdez, felelj neki: Ibolyának ibolyát adtál-e már. Katicának katicát fogtál-e már, harangoztál-e gyöngyvirággal, jártál-e vízen száraz lábbal?