Kincskereső, 1978 (5. évfolyam, 1-9. szám)

1978-01-01 / 1. szám

Szabó Magda A tó beállt, a tó türelmes, bólint, ha a tél szól neki, ám a patak nem engedelmes, az fut, ha a fagy kergeti, s mikor fehér inát harapják a jég fogai, felkiált, visszarengik ringó haragját az aranyszemű vadlibák. A hegy alját levágta a köd fodros szélű kése, csak a csúcs beszédes vonala, a vár falai látszanak, a pára tartja tenyerén, a semmin ül a csúcs, a rom, egy felleg kusza szövetén, laza pára­boltozaton. Minden fehér, csakhogy törékeny, kemény fehér ez, nem puha. Karját lóbálja a tenyéren egy állig üveg körtefa. A fia is, egy csepp bokor, színjátszó, szűk üvegzekében, ott cseng, nevetgél, ott guggol, és térdét öleli a szélben. Jamuár SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM Ji...­ «jy ■.. a •» hTVuJSKÉPZÓKAR Inti K . 1 ■ en­ Tiidáitkr i ' iam V ^ • i ■ ■ * ir­..'i»ss2ony Stt. 6. /ti..__mi___ &

Next