Kincskereső, 1990 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1990-01-01 / 1. szám
BORISZ PASZTERNÁK Reggel, fagy s köd. A nap az égen: tűzoszlop, füst mögül ragyog. Én is, mint homályos fényképen, fölismerhetetlen vagyok. Nem tör ki a ködből a láng nap, bár megcsillan a tó megött. A túlsó parttól rosszul látnak á fák idáig, hol megyek. Ki szembe jött, csak elhaladva ismerszik meg. Lent az út is libabőrös. A fagy az arcra arckendőző színt hazudik. Gyékénypadló lett az ösvény, mi lépésed várja. A talaj oly mélyre hűlt, már lélegezni sem tud krumplibokraival. ILLYÉS GYUlA fordítása