Kis Ujság, 1920. január (33. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-01 / 1. szám

A béke ujesztendeje. Éjfél... Az idő kereke vér- ulajos tengelyében végzetes erő­vel forog tovább, húscafatokat, eleteket és letarolt, leromlott, kietlenné vált országrészeket ra­gadva, hordva, vonszolva magá­val. Rohan a kerék szünet nél- -• kid, rohan kérlelhetetlenül, de egy bizonyos: a béke felé rohan. Számunkig; ez az ujesztendő a ' béke jegyéjjen születik meg. 1920, a béke édes gyermeke lesT. Hiszen mi még a háborút is csak a béke kedvéért vettük föl. Megrohantak, védekeztünk. Kö­rülkerítettek, kivágtuk magun­kat. Fojtogattak, lefeszítettük a halálos ölelést százszor, ezerszer, s végül — el kellett buknunk. Am most a béke irányzatának virradt föl. Ez a mi időnk, ezért -kát?# tű' t* .ők elbukás oka is. Es ez a mi utolsó óránk, amelyet föl kell használnunk arra, hogy mindazt elérjük, amit óhajtottunk, mindazt a keveset : területünk történeti épségét, a békességes, szabad életet ezen a vérrel megszentelt földön és he­lyet a hasznos, értékes, dolgozó népek sorában. És el fogjuk érni, akárhogyan agyarkodnak ellenünk ellensé­geink. Az ujesztendő legelején megtudjuk, mit akar velünk a győző. De bármit tartalmazzon is az a bizonyos békeakta, nem hisszük, nem hihetjük, hogy rö­vidlátó legyen, egyoldalú és ki­hívó. Ezzel nem volna elintézve a mi tisztességes, becsületes, az önfeláldozásig menő békeszándé­kunk. Ezt nem engedi meg a mi lelkünk lángolása, ezt nem engedi meg a mi államiságunk szent jel- 'képe, Szent István koronája. Azé a királyé, aki ezredévvel ezelőtt biztos és bástyázott alapon épí­tette meg a maga, a mi orszá­gunkat. . „. Most egy uj népvándorlás korszaka van lezárulóban: a messzi Keletről és a távol Nyu­gatról vonultak föl seregek, nem­zetek keltek útnak délről északra és északról délnek is a hadak országutja vezetett. De kiforrtak és kiégtek már a mozgásba jött erők s ami munka bátra van, az ismét az alkotásé. Az uj esztendő­re nagy föladat vár, harcok rom­bolása után a békés cpitgetésé, . vihar után a nyugalom megte­remtése. S utolsó percében ennek a rettentő évnek éltessük az uj- esztendőt, a béke áhított, áldott esztendejét. Éjfél elmúlt... Uj hajnal felé megyünk I A Herczeg-gyilkossági pörből. Herczeg Géza gyilkosainak bünpöre. Baubrich népbiztos bűnügyének tárgyalását elnapol­ták. — Elkülönítve folytatják Trattner és társai bün- pörének tőtárgyalását. — Szemtanuk a gyilkosság bor­zalmairól. — II-feleződtek a tanúvallomások. Ma délelőtt kilenc órakor foly­tatta a budapesti büntető í örvény­szék Sürgőik Gyula táblabiró elnök- lésével a Trattner—Haubrich-ügy főtárgyalását. A tárgyalás elején meglepő fordulat következett be. Tóth Béla dr. államügyész bejelen­tette ugyanis, hogy Haubrich fel­ségsértési és lázadási ügyének tanúi, Bartha László őrnagy, Fili- pec Dénes és Kesseő László fő­hadnagyok a mai főtárgyalásra nem voltak oeidézhetök, mert szabadsá­gon vidéken tartózkodnak. Ez ok­nál fogva az államügyósz kérte a Haubrich-fét.e ügy eíkülöniiéset cs elnapolását. Ladányi Ármin dr., Haubrich védője hozzájárult az ügyész indítványához, annál is in­kább, mert az födi a védelem állás­pontját is. Elnapolják a tárgyalást. A bíróság visszavonult és né­hány perc múlva kihirdette a következő végzést; A bíróság úgy találja, hogy a vád és védelem bizonyítékai Haub­rich József bűnügyében ezidősze- rint be nem szerezhetők, ezért az indítványnak helyt ad és a bűn­vádi perrendtartás 19-t/; szakasza alapján az eljárást elkülöníti és Haubrich József ügyét akkor fogja tárgyalásra kitűzni, amikor az ügy kellően elő lesz készítve. Haubrichot ezután elvezették és folytatják a Trattner-ügy tanú­kihallgatásai*. A kivégzett ember vallomása. Ezután az elnök föloivassa a tegnapelőtt kivégzett Gombos Ferenc iiásba foglalt vallomását, aki ebb?n az ügyben szintén vádlott. Több terhelő adatot sorol föl a vallomás Trattner. Szirma,y és Cserny ellen. Az időközben megszökött Schieyer vádbiztosnak is felolvassák a vallo­mását, melyben azt állítja, hogy Herczeg Géza kivégzésének cs^is Rákos és Trattner volt az oka. merti ők erőszakolták ki a halálos Ítéleteket. Gombos Ferenc vallomásának fel- ( olvasása után Markovics György ügyészségi .irodatisztet hallgatták ki, aki jelen volt a kivégzésnél. Markovién elmondja, hogy Sehrevei: közölte HTőzeggel, hogy a kov-> mányzótanács nem adott kegyel­met. A gyilkosság borzalmai» Elmondja a tanú, hogy reggel öt. órákor vitték el Hercaeget. A Koliáry-rócai kapu előtt földhöz vágta magát és leönyörgöti, hogy vigyék el Kun Bélához, mert kegyel­met akar kérni. Schreyer j ákiabált: »Kutya, nem érdemelsz kegyelmet, miirt nem vallottál tegnap!* Négy katona megfogta a kezét, lábát, úgy vitték be a Markó-utcai torna­terembe, ahol négy katona agyon­lőtte. A szemtanú vallomása. A következő tanú dr. Gáspár Antal orvos, előadja, hogy ő a mentőknél teljesített szolgálatot, mikor a forradalmi törvényszék te­lefonon kért egy orvost, mert egy embert ki akarnak végezni. Épen ő volt inspekciós, átment a kivég­zés színhelyére. Schreyer re és Ssir- mayra emlékszik, hogy jelen voltak a kivégzésnél. Szirmoy még siirgüte ü f ..........' ...TfrHf3 XX XIII. évfolyam, t szám., **" Ara TfU fillér. 1920. Csütörtök, jawiír 1. $ polai Előfizetési Árak: Egés^z évre. 110 K - jUL Negyedévre 2« K • fia

Next

/
Thumbnails
Contents