Kis Ujság, 1920. augusztus (33. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-04 / 184. szám

Vádak útvesztője. Hint mikor valamely suttyomban elföldelt hullát ásat ki a hatóság, hogy a netáni bűntény nyomait felfedezze s a nyitott sírból az enyészet rejtelmes vegymunkájának émelyítő nyüzsgése árad elő a napvilágra, úgy hemzseg ki a Tisza-féle gyilkosság kiásott aktái közül a rettenetesebbnél rettenetesebb gyanúokok, vádalapok és bűncsiák felriasztott kultúrája. Eddig két vádlottat hallgattak ki s e két vallomásából ezer új, nehéz, kiáltó vád követeli máris az intézkedést, a gyors, erélyes, azonnal való bírói közbelépést. Bizonyos, hogy ezek a vallomások igy, amint tétettek, mit fognak megállani. Gyilkossággal alaposan gyanúsított egyének szava igazán nem szent írás. Hitelt annak nem lehet és nem szabad gondos ellenőrzés nélkül adni. Mert hisz egészen természetes, hogy ezek az emberek, akik érzik a halál lehelletét, akik tudják, hogy fejük fölött kettér törésre készen lebeg a bírói pálca, minden lehetőt és lehetetlent el fognak követni arra, hogy bűnüket kisebbítsék, elhomályosítsák s a felelősség mentül szélesebb körre való kiterjesztésével az abból reájuk eső részt csökkentsék. Fele sem igaz tehát annak, amit vallanak, akár a maguk, akár a mások személyéről, a gyilkossághoz való viszonyáról vagy arról a kvótáról legyen szó, amely őket, vagy másokat a tett ötletéből, előkészítéséből és elkövetéséből megilleti. Látszik vallomásukból, amint kapkodnak, amint görcsösen ragadnak meg saját képzeletükben kitermelt mozzanatokat, amint igyekeznek az egész világot maguk mellé húzni a vádlottak padjára, csak hogy jobban bírják a helyzetirtózatos súlyát, amely roskasztóan nehezedik remegő vállaikra. Ámde a gyanút el kell oszlatni s a tiszta színigazságot ki kell deríteni mindenképen. Az eljárásból, a tárgyalás egész vezetéséből és kenetéből látszik, hogy ez a szándék megvan. És ezért, bármily természetes legyen is, e különös időkben különös hálával és elismeréssel tartozunk a működő hatóság mindegyik tényezőjének, mert végre megláthatja, és megtudhatja az egész világ, hogy Magyarország igenis, maradt az, ami volt, kultúrország, melynek nincs és nem lehet semmi eltitkolni vagy elleplezni valója. ?Tisza gyilkosainak hünpöre. Sztanykovszky Tibor vallomása — Aki résztvett a gyilkosságban. — Ő is leleplezi felbujtóit. Pogány, Kéri és Friedrich szerepe. — Holnap Dobó István vallomása következik. A főtárgyalás második napja. A katonai biróság ma délelőtt folytatta Tisza István gyilkosainak bűnpőrét. A tárgyalóterem már kora reggel szorongásig megtelt előkelő közönséggel. Ott volt a tragikus halált halt államférfi közvetlen barátai és tisztelői, továbbá a jelen politikai élet több vezérlő egyénisége. A mai tárgyalást negyed tizkor nyitotta meg László Zoltán ezredes, elnök. Először a védők intéztek kérdéseket Hüttnerhez, ki — a védők kérésére, az elnök engedelmével — ülve válaszol. Hüttner vallomásának befejezése. Azután elmondotta Hüttner, hogy november 16-án, a köztársaság kikiáltásának napján, amikor az egész város üres volt, mert mindenki ott volt az ünnepségen, híre járt, hogy Pogányék kommunista puccsot terveznek és meg akarják szállni a középületeket. Ekkor Csernyák és Friedrich arra akarták rábírni Hüttnert, hogy lőjje le Pogányt, amire vállalkozott is, de a közbejött akadályok miatt ez meghiúsult. Majd Kottra őrnagy kérdésére elmondja, hogy azért ment ki a Filmvillába, mert Friedrich azt mondta, neki, hogy mi urak egymás között intézzük el ezt és ne vonjuk bele a parasztokat. Ezzel Hüttner kihallgatása véget ért. Döntő elhatározás a gyilkosságra. A védők kérdéseire elmondotta Hüttner főhadnagy, hogy hiúságában bántották meg, amikor az Astoriában azt mondották neki, hogy gyáva, nem mer vállalkozni a gyilkosságra, csak addig forradalmár míg a szobából intézhet mindent. Erre ő azt felelte, hogy elevenen elfogja Tiszát, de meg nem öli. Arra, hogy a gyilkosságban mégis résztvett, az volt a döntő motívum, hogy Friedrich István gyávának nevezte. A százezer koronás jutalomból egy fillért nem látott. Arról, hogy a százezer koronát ígérő levélen Friedrich aláírása valódi, tényleg Fried,rich kezevonása, arról meggyőződött. Hogy Friedrichnek egyébként mi szerepe volt a forradalomban, arrtól egyáltalán nem tuti. Sztanykovszky Tibor vallomása. Tárgyalásvezető: Következik Sztanykovszky Tibornak kihallgatása. Az elnök parancsára elővezetik Sztanykovszky zászlóst, ki a tárgyalásvezető kérdésére kijelenti, megértette a tegnap fölolvasott vádirat tartalmát, nem érzi magát bűnösnek, mert forradalomban tette, amit tett. Azután az elnök kérdéseire részletesen elmondja a gyilkosság előzményeit. Vallomása megegyezik Hüttner vallomásával. Az Astoriában, hol Kéri Pál a Boheimvilla tervrajzát mutatta, határozott táp emlékszik, hogy rajta tévül Hüttner, Dobó, Horváth-Lanovich Pogány, egy tengerész, Kundeckert Láng hadapród, Csernyák, Kiski Friedrich és Fényes volt jelen. - Kik a gyilkosok? Majd Hüttner vallomásához hasonlóan előadja Sztanykovszky, hogyan indultak el az autóvá. Ő azok között volt, kik elsőnek hatoltak be a villába, őt Pogány a hall színes üvegajtaja mögé állította, onnan nézte végig a borzalmas gyilkosságot. Azután felmondja a gyilkosság ismert lefolyását. A lövések után nagy izgalmában berohant a hallba és valamit kiáltott, de nem emlékszik, hogy mit. Arra emlékszik, hogy Horváth-Lanovics és Pogány lőttek, látta, amint a fegyvert vállukról leemelték, de lehet, hogy Dobó is lőtt. Azután mindnyájan elmenekültek. Részletesen elbeszéli menekülésüket. Ő a Károly-körutdl sarkáig ment az autóval, ott a tömegbe vegyült. Azután elmentek a városparancsnokságra, hol mint a katonatanács tagjai, megkapták századosi kinevezésüket. A gyilkosság előzményei. " Ezután Sztanykovszky az elnök kérdésére, hogy mondja el, mint ki a gyilkosságban való résztvételét beismeri, mi indította erre tettre, elbeszéli a forradalom előkészítését, a Gizella-téri Károlyi-pártban történt dolgokat és a szökevényekből alakult szűkebb katonatanács történetét. Ebbe a katonatanácsba delegálta a Nemzeti Tanács Friedrich Istvánt. Ekkor már szó volt magasabb rangú katonák és politikusok őrizetbevételéről. Tisza, Wekerle, és Szterényi nevére emlékszik és különösen Friedrich István hozta szóba őket. Tárgyalásvezető: Az előzetes tár- gyalás során ön azt vallotta, hogy akkor már Friedrich kijelent volna, hogy Tiszát és Lukach fali fenns lgja alól. r.r I Wrangel tábornok megbeszélést tart vezérkari főnökével.