Kis Ujság, 1920. augusztus (33. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-08 / 188. szám

él termésrendelet körül. A nemzetgyűlés ma tárgyalta azt a javaslatot, amelyet a ter­mésrendelet megváltoztatása iránt Huszár Elemér terjesztett elő. Indokoló beszédében a ja­vaslat benyújtója azt hangoz­tatta, hogy a liszt azért olyan drága, mert egyes szervek sok és illetéktelen hasznot , szednek. Mondott egyebet is, de ez volt szavainak a lényege. X XXX xxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxx XXX Itt kell tehát valaho­gyan segíteni, ha ugyan lehetsé­ges egyáltalán. Mi ugyanis, bevalljuk, megse- stetés reménytelennek találjuk a helyzetet. Mert a gabona ára csakugyan magas, holott volta­­képen nem is az, s a fogyasztó csakugyan méregdrágán jut majd kenyérhez, holott sokkal ol­csóbban nem lehet, de nem is szabad hozzájutnia. A látszóla­gos ellentét a gabona termelési költségei és a rendes, átlagos kereseti viszonyok közötti arány­talanságban rejlik, s ezért nehéz a kiküszöbölése. Egyoldalú kí­sérletezéssel egyszerűen lehetet­lenség. Ha van megoldás, pedig kell lennie, úgy azt csak az ér­dekek kölcsönös kisúlyozásával tudjuk elképzelni. A gazda óriási terhekkel dol­gozik. Beruházásait az idei ter­elésre még a múlt esztendőben tette, olyan pénzviszonyok közt, amelyek a megállapított ható­sági árnál alacsonyabbat igazán nem bírnak el. Földjének ter­mékeit idáig szinte kizárólag veszteséggel értékesítette s ha most a gabonáján sem keres. Vagy épen ráfizet, tönkre kell mennie. Viszont a fogyasztó kö­zönség, a városi tömeg, már az új pénzszűkét érzi. A teendő tehát nem lehet egyéb, mint azt az utat tenni mentül rövidebbé, egyenesebbé és olcsóbbá, amelyet a betakarí­tott gabona addig tesz meg, amíg liszt alakjában a fogyasztóhoz kerül. Vagyis a közvetítést kell úgy szabályozni, hogy ne fajul­jon árdrágítássá. Abba, hogy ezt miképen csinálják, nem akarunk, nem is tudunk beleszólni. De nem is a mi dolgunk. A mi fel­adatunk megállapítani a hibát, követelni a kiigazítást s ha lehet, ráhibázni ,arra az emeltyűre, amelynél fogva a segítség üstö­kön ragadható. Ám nem az emel­­tyűhöz ragaszkodunk, hanem a segítséghez ! Viszontlárás a hadifogság után. 1A Tisza-bűnügy főtárgyalása. Tisza, Ifrót unokaöccsének vallomása. — A többi szem­tanú. — Szentkirályi, volt fökapitányhelyettes a nyo­mozásról — Vasárnap is folytatódnak a tanúkihallga­tások. — Elkészült a,. vádirat a polgári bűnösök ellen. . A Bűnper hatodik napja. A katonai bíróság ma reggel foly­tatta a Tisza-Kim­per főtárgyalását. A mai napon a folytatólagos tanú­kihallgatásokat ejtették meg. Mára beidézték báró Bodvánszky Béla, dr. Lux Sándor, Kldn Dezső, Barla Anna, Klein Józsefné, dr. Zilahy Lajos, dr. Jrazslinszky Hugó és dr. Szentkirályi Béla tanukat. A vádlottak közül Sztanykovszky már rangfokozat nélkül jelent meg. A tárgyalás megnyitása után a had­bíróság jegyzője a 2. számú katonai igazoló bizottság egy átiratát ol­vasta fel, melyben Fritsch Ottó őr­nagy kéri tanúként való kihallgatá­sát. Sztanykovszky szökésére vo­natkozólag­,­mivel Sztanykovszky őt "állitotta be szökése okozójának.­­ A rend­őr orvos vallomása /A bíróság elsőnek Zsazslinszky­­Hugó dr.-t hallgatta ki, aki, mint a rendőri bizottság orvosa, vett részt a gyilkosság napján az esti órákban megtörtént helyszíni szem­lén. A rendőrorvos elmondotta, hogy mikor ők a helyszínére érkez­tek, Tisza gróf már kiterítve feküdt. A kötések rajta voltak.. Nem tudta megállapítani, hogy a lövések ho­gyan érték Tiszát. Valószínű, hogy az a lövés, amely a mellkasát érte, a jobbvillán merd be és a bal fel­karon jött ki, az volt a halálos sérü­lés. A második sérülése a hason volt, valószínűen csak a bőr alatt ment keresztül. Lévai dr. : Érhette a lövés fekvő helyzetben? Hazslinszky : Azt nem lehet meg­állapítani. Az a benyomásom, hog­y mindkét lövés állva érte, mert mind­két főcsatorna közel vízszintes. Al­­mássy grófnő sérüléseit nem vizs­gáltam meg, mert. Radvánszky báró úr azt mondta, hogy egész könnyű sérülések. Tanúi azután vallomására meg­eshettek. Spém tanult a gyilkosságról. Ezután dr. báró Radvánszky Bé­lát, Tisza Lo­vall unoka­öccsét hall­gatta ki a­ bíróság. Radvánszky báró az elnök kérdésére részletesen, elmondotta, hogy október 31-én amikor a forradalmi röpcédulákat olvasta, mindjárt aggódni kezdett nagybátyja életéért. Kiment a vil­lába és oly sokat a közelében tar­tózkodott, amint csak tudott. Az­után elmondotta a gyilkosság után történt eseményeket, ő közvetle­nül a tragédia után érkezett, ami­kor a villához ért, golyó sivított el mellette. Benn ő fogadta Sas főhadnagynak, a hadügyminiszté­rium kiküldöttjének látogatását. Ezután Mondada dr. kérdésére megmutatja a helyzetet, amelybe sze­rinte Tisza gróf állhatott. A bak­lövésről nem tud pontosat mon­dani, mert Tiszát nem b­oncolták­ fel, ezt a kérdést csak boncolás út­ján lehetett volna megállapítani. Ezután elmondja, hogy Almássy Denise sérülései feltétlenül három lövéstől származtak és isteni csoda, hogy színtén nem voltak halálosak. „ 1ondorodtam a forrada­lmi komédiától.** Vicoik­a őrnagy : Mi volt az indító oka, annak, hogy báró úr a hadügy­miniszter kiküldöttét és Károlyi koszorúját visszautasította. Radvánszky báró : Undorodtam a forradalomnak nevezett komédiától. Tapintatlan dolognak tartottam, hogy aki életében a legpiszkosabb hajszát vezette ellene, akkor, amidőn uralomra jutásakor az illetőt meg­gyilkolják, koszorút küldjön neki. A tárgyalásvezető kérdéseire el­mondta azután, hogy a cselédség két töltényhüvelyt talált, amit ő a kommün alatt május 21-én történt elmenekülése alkalmával íróasztalá­ban felejtett és amely onnan elveszett. Decemberben az egyik szekrényben még egy lövésnyomot talált, amely egy porcellit,­tányért tört össze és belement el falba. Akármyi tudott­­ / a gyilkosságrólA*­ ­r -Bennem —folytatja vallomá­sát — amikor a tárgyalás érdeké­ben semmi sem történt, megérlelő­dött az­z Ms, hogy Károlyi Mihály tudott a gyilkosságrról és a kormány­nak legalább később értesülése volt erről. Amikor a proletárdiktatúra megbukott, beadvánnyal fordul­tam az ügyészséghez, amelyben kértem, hogy Károlyi ellen indítsa meg az­ eljárást bűnpártolás cmin

Next