Kis Ujság, 1927. április (40. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-01 / 74. szám

2 ■­ Beszélt a gazdák vezére: Gaal Gaszton •------ ■—­ A képviselőim mai ülése Nagyon érdekes volt a képviselőház mai ülése, amelynek elején Lukács György, a külügyi ja­vaslatokról szóló jelentést terjesztette a Ház elé. Utána Esztergályos János képviselő a szociál­demokrata padokról védelmezte a szakszervezetet, és azt kérdezte, mi a bűne a szocialistáknak ? Tankovits János kisgazda képviselő megfelelt rá: A nemzetköziség! Esztergályos János: Mindenki tudhatja, hogy mit akármik. Csontos Imre: Hogyne, hiszen vörös szegfű­vel jöttek ide. Esztergályos János: Mi a felebaráti szeretet alapján állunk. Gaal Gaszton : Hát akkor miért nem testvérük a keresztényszocialista munkás. Esztergályos János : A munkásosztály a ter­melésből őt megillető részt követel. Petrovácz Gyula : De azért a hazát és a vallást­­ nem kell megtagadni! Petrovácz Gyula közbeszólása számtalan szo­cialista viszonválaszát váltotta ki. A közbeszólások zajában Esztergályos hasztalan próbált szóhoz jutni. Végül is rezignáltan jelenti ki: h így nem leszek kész 12 órára ! (Derültség.) Esztergályos János ezután a nép nagy nyomo­ráról beszélt. Szóvátette a népjóléti miniszter esté­lyét. Dréhl Imre közbekiáltotta, hogy bőven kap­tak abból a szegények és a rokkantak is! Eszter­gályos ezután több népjóléti törvényt sürget. Ha­tározati javaslatot terjeszt elő a hadirokkantak érdekében. A hadikölcsön valorizációját ő is sür­geti. Kéri, hogy a forradalmak miatt elítélt embe­reket ne üldözzék tovább. Gaal Gaszton nagy beszéde a magyar mezőgazdák bajairól Elsősorban sajnálja, hogy még mindig nincs zárszámadás. Egyedül a parlamentben lehet szóvá­­tenni azt a sok keserűséget, ami a nép lelkét nyomja. Az agrárpárt nevében mondja el panaszait. Sajnálja, hogy a Balaton természeti kincseit pusz­títják. A Sághegy Vas megyének egyik legsze­bb vidéke, tönkretették, most a Somlóhegyet akarják iparilag kiaknázni és a bazalt értékesítése címen tönkretenni. Tiltakozik ez ellen. Nagy anyagi bajokkal küzdenek a kis dunán­túli református egyházközségek, alig tudják fenntar­tani iskoláikat és papjukat, ezeket meg kell segí­teni. Az egyházközségek segélyét valorizálni kell. Egymillió aranykoronával minden bajt meg lehetne szüntetni. Fontosnak tartja, hogy a tanítói karon is segítsenek és különösen a kántortanítókon, mert azok szenvedtek legtöbbet. Szilágyi Lajos : Botrányos sérelem érte őket! Gaal Gaszton : Adják vissza a tanítók vasúti kedvezményét. A nyugdíjas tisztviselőknél lévő igazságtalanságot meg kell szüntetni. A hivatalok­ban a bürokraták ne rágódjanak annyit a betűkön, hanem szívvel és lélekkel szolgálják a nép ügyét. A régi nyugdíjasokat nem szabad igazságtalanul megrövidíteni. A takarékosság kérdésében az egész ország támogatja a kormányt. A GAZDASÁGI KÉRDÉSEKRŐL — Maholnap odajutunk, hogy a magyar gazda olcsóbban kell, hogy elpazarolja minden termékét, mint a világ bármelyik gazda. Az állatárak esése tönkretette a gazdát. A külállamokba minél több állatot kell kivinni és ezzel szaporítani a hazai gaz­dák jövedelmét. Ma a magyar állatállomány értéke, holott több állatunk van, egyharmadára csökkent. A belügyminisztérium, nem tudom, hogy miért, nem engedi új gazdakörök alakulását. De még ifjú­sági egyesületekét sem. De még a gazdaszövetség fiókjait sem. Ez lehetetlen dolog! Nagyon szere­tem a levente-intézményt, annak hazafias irányát, de az oktatókra sok a panasz. Nem szabad a levente­­kiképzést sem túlzásba vinni. A falusi parasztság életében mindenkinek meg­van a maga szerepe. A gyermek libát őriz, vagy teheneket, ez olyan fog­lalkozás, amit nem lehet abbahagyni. A levente helyett a gazdának magának kell az állatokat őrizni, hacsak napszámost nem akar fogadni. A gazdák nem akarnak olyan mezőgazdasági munká­sokat alkalmazni, akik leventekötelesek. Vasárnap tartják a leventegyakorlatokat, amikor az ünneplő ruháját teszik tönkre a szegény falusi gyerekeknek. Kifogásolja, hogy a tisztviselők karácsonyi és negyedévi jutalomkiosztásban részesülnek. Egyik­másik államtitkárnak a jövedelme megközelíti az egymilliárdot. A törvényesen megállapított­­fize­tésen túl állami tisztviselő ne kapjon semmiféle aján­dékot. Ne adjanak borravalókat a tisztviselőknek, ez nem méltó hozzájuk, hanem adjanak nekik ren­­des fizetést. Szóvá teszi a Köztisztviselők Országos Gazdasági Szö­vetkezetének ügyét, amelyet a hivatalnokok fölsegítésére léte­sítettek. Nem sok köszönet volt ebben a szervezet­ben. A tisztviselők elégedetlenek vele. A KOGSz­­nak tizenkét igazgatója van, akik nyolctól tizenöt­­millióig terjedő havi fizetést kapnak. Az állam tizennyolcmilliárdot adott ezen szövetkezet cél­jaira két évvel ezelőtt. Ez a szövetkezet tönkre­ment és most be akarják olvasztani a Köztisztvise­lők Fogyasztási Szövetkezetébe. Altruista intézmé­nyeknél, amelyek pláne a bukás szélén vannak, nem illik a vezetőségnek ilyen nagy fizetéseket fel­venni. A szövetkezet igazgatói a bruttó forgalom után is jutalékot kötöttek ki maguknak. Ráfizet­tek a húsakcióra, a pulykaakcióra, a szövetüzletre. Az egyik igazgató két hónapra százharminchat­­millió províziót kapott. Talán ezért bukott meg a vállalkozás. Ennél a szövetkezetnél hetvenötmilliós ügyvédi honoráriumokat is fizettek. A kormányt, bár erősen bírálom, még­sem buktatnám meg, mert nem tudnék jobbat tenni a helyére. " . Rassay Károly : Nahát akkor jól néz ki ez az ország ! Gaal Gaszton: A bankok nagyon megkárosí­tották a kincstárt, mert ügyleteiknél nem alkal­maztak megfelelő számla bélyeget. A közigazgatási bíróságnak kellene itt rendet csinálni. Egyes válla­latok ellen nem jár el kellő szigorral a pénzügyigaz­gatás, bezzeg a gazdákat az adózásnál keményen szorítják. A képviselőnek ne legyen semmifél­e mellékfoglalkozása. A kijáró képviselőket kell ül­dözni a törvény minden erejével. Nézete szerint aktív tisztviselő ne legyen képviselő, sem felsőházi tag.­ Nem lehet független az a parlament, ahol annyi függő helyzetben lévő állami alkalmazott van a tagok között. A volt tisztviselő képviselők bennmaradnak a kép­viselői státusban, megkapják a tisztviselői fizetésük, után járó nyugilletményt, anélkül, hogy nyugdíjba volnának helyezve. A képviselőválasztások alatti szünet közben még elő is léptek, de voltak olyanok­ is, akiket reaktiváltak. Ez az összeférhetetlenség­nek olan iskolapéldája, amelyről nem is lehet vi­­tatkozni. Helyteleníti, hogy a képviselők bármilyen­ részvénytársaságokban állásokat vállaljanak, b­ár már előzőleg nem voltak ugyanabban a szakmában érdekelve. . . • L­­. Ezután igen hosszadalmasan, de ragyogó ada­tokkal mutatta ki, hogy a magyar gazda ma már nem tudja a föld­jén megkeresni a mezőgazdasági üzem fenn­tartására szükséges költségeket. Még az ezerholdas gazda is alig tudja előteremten­­­ a gazdálkodáshoz szükséges pénzeket, nem is b ■■­bizonyít, az áldozat maga írta meg ellene a vádirat!­lót és ezt az iratot meg is találták ! ! Amikor Szigfrid gondolatai nagybátyjának­ a leveléhez érkeztek, szédülés fogta el. Hol volt ez a levél az egész idő alatt és hogy jutott a Rilke kezébe? ! Ebben az őrjítő bizonytalanságban csak azt az egyet érezte halálos bizonyossággal, hogy nem lesz képes az ártatlanságát bebizonyítani. A­z Elveszett embernek érezte magát, akinek­­ szégyenéről még ma hallani fog az egész világ,­­ Müller és az ügyvéd máris bűnösnek tartja. És Gréte is el fogja ítélni, mihelyt meg tud min­dent, mert bizonyos, hogy mostanáig még nem tud semmiről semmit. De hogy volt lehetséges ilyen döntő bizonyí­tékokat szerezni ellene? Melyik ördög dolgozott itt az ő megrontásán? Ki hisz majd neki, ha az ártatlanságát hara­goztatja? Ki fog egy pillanatig is kételkedni ezek utá abban, hogy ő ezen az estén innen egyenesen nagybátyja házához ment és onnan véres kézzé távozva, bujkált az utcákon, amíg hazaért ? " Órákig ült ott a mérnök vigasztalanul, kétség­beesve és nem is vette észre, hogy repül az idő. Végre felriadt kábultságából és gépiesen in­dult a kijárat felé. A terem közepén megállott és egy oszlophoz támaszkodva, gondolkozni kezdett, mitévő is legyen. Amint ott állott, pillantása a szemközti fal­nál álló ládára esett. Vaspántokkal kivert faláda volt az, amelyet értékes gépalkatrészek megvédésére használtak a szállításnál. Hirtelen hangosan felkiáltott, egy lépést tett előre, majd hirtelen megfordulva, az ajtó felé sietett és vad futással rohant ki az udvarra. Tíz lépést sem tehetett még, amikor összeütkö­zött egy emberrel, aki éppen akkor fordult be az épület sarkán. 1 Szombaton­ ,eljiatjuk. A HÁROMÉLŰ TŐR A Kis Újság regénye­­13. — Nem akarok sokáig alkalmatlankodni, — szólt az ügyvéd és hogy a beszélgetés végét jelezze, a kalapja után nyúlt. — Van ugyan még egy pont, amelyet szintén tisztázni szerettem volna, azon­ban ... arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez nem sokat használna már. — Maradjon kérem ! — kiáltotta kétségbe­esetten Szigfrid. — Hiszen ön is engem gyanúsít! Mondja, mondja már, mit fedezett még fel Rilke ? Norden szorosan a fiatal mérnök mellé lépett és egyenesen a szeme közé nézett. — Rilke az ön irodájában egy tőrt talált, amelynek különös hiba volt a fogóján. Stein Ru­dolfot ezzel a tőrrel gyilkolták meg , Szigfrid tántorogva lépett az íróasztalhoz. Eddig még egyszer sem nézett oda arra a helyre, ahol a tőr szokott függeni. Ez a hely most üres volt! A mérnök mindkét kezével megragadta az íróasztal lapját és eszelősen bámult az ügyvédre. — A tőr fogóján kitört egy darab gyöngyház — folytatta hidegen és irgalmatlanul az ügyvéd. — Ezt a hiányzó darabot találták meg annak idején Stein Rudolf szobájában ! — Istenem ! — nyögött fel Szigfrid és megsem­­misülten rogyott le székébe. —• Hogy tudom ezt megmagyarázni ? — Ne szóljon most semmit! — szólt az ügyvéd és sietve lépett az ajtóhoz. — Ajánlom magamat! NEM VÖRÖS, HANEM KÉK! Amikor Norden már eltávozott, a mérnök még szédülten ült a helyén egy darabig, állat a mellére ejtve és a szemét lezárva. Egyszerre csak felugrott, mert úgy rémlett neki, mintha Gréte lépés­ét hallotta volna a szomszé­dos szobában. Kirohant az irodából, mert nem tudott volna ebben a pillanatban találkozni a menyasszonyával. Éppen dél volt és a munkások a műhelyekből kiözönlöttek az udvarra. Amikor Szigfrid az udvarba ért, az az érzése volt, mintha minden szem rajta csüggne és minden lépésnél azt várta, hogy vádoló ujjak fognak rá­mutatni. El, csak el ebből a tolongó tömegből, a tekin­teteknek ebből a kereszttüzéből, amelyet nem tu­dott elviselni! De mit tegyen? Hova meneküljön? Van itt egy szöglet, ahol egy megtört, lesújtott ember elrejt­őzhetik, amíg a nyugalmát visszasze­rezheti ? Halántéka úgy égett, mint a lángoló tűz. Cél­talanul ődöngött a műhelyek között. . Egyszerre a gyár raktárépülete elé ért. — Ide kell bemennem ! — gondolta magában. Itt legalább rövid időre menedéket találhat, itt elrejtőzhetik és megvárhatja, amíg hóhérai ke­resni fogják és meg kell kezdenie az élethalál-harcot. Megkönnyebbült lélekzettel lépett be a hosszú terembe, amelyet vékony vasoszlopok tartottak és bezárta az ajtót maga mögött. Ekkor járkálni kezdett a felállított gépek között, fel és alá és végül leült a terem túlsó vé­gén egy hatalmas fogaskerék szegélyére. A válla megroppant, beesett, arcáról lerítt a teljes lelki kimerültség. De a fejében lázasan tomboltak a gondolatok. Úgy tetszett neki, mintha nem az a Brandt Szigfrid lenne többé, aki az életet olyan elraga­­dónak találta, amikor néhány órával ezelőtt ott ült a menyasszonya mellett. Csak egy másik ember lehetett az, aki olyan boldogan csevegett Grétével! Egy másik Brandt Szigfrid, akinek népi véres a keze! Azt az embert, aki most itt töpreng az üres teremben, azzal vádolják, hogy meggyilkolta az egyetlen hozzátartozóját! A fegyver, amellyel a tettei elkövették, ellene KIS ÚJSÁG 1927 április 1

Next