Kis Ujság, 1927. november (40. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

2 Jcímer pajzsán kézfogó angyalok a tateu­ss és protestáns Magyarokat jelentik 44 A reformáció emlékünnepeinek során hétfőn este volt a budapesti protestáns társadalom ünnepe, amelyet Luther Márton fellépésének 410 éves for­dulója alkalmából rendeztek. Persson svéd egyetemi tanár az északi protestánsok üdvözletét adta át, majd Ravasz László püspök emelkedett szólásra és többek között a következőket mondotta: — Érdemes volna-e ebben az országban magyar­nak lenni a Bocskayak,­ Bethlenek, Thököliek és Rá­­kócziak lelke nélkül? Érdemes volna-e magyarul be­szélni az Arany Jánosok, a Petőfi Sándorok, a Jókaiak, a Mikszáthok lelke nélkül? Érdemes volna-e, hogy ezen a földön magyar da­l sírjon, ha nem zengene a kuruc­­dalban a magyar lélek. Nem hiszem, hogy komoly lélek ne hallaná itt egy rettentő zivatar földalatti dübörgését: a hitetlen kapitalizmus küzd a hitetlen kommunizmus­sal és mint két óriás Leviathán, harapó!.. egymásba ez a két szörny és egész világunk zeng párbajuktól. E nagy ellentétben kielégítő feleletet egyedül Krisztus ad : sem az egyéné, sem a közé a vagyon, hanem Istené, aki rábízza a közre, hogy az egyéneknek jusson és rá-*­ bízza az egyénekre, hogy a köznek is jusson. Azt is mondja: ne lopjam el azt, amit Isten küld kedvencei­nek : az ínségeseknek, a szegényeknek. Igenis, olyan világban élünk, ahol egyesek dőzsölnek akkor, amikor ezrek ártatlanul elpusztulnak. Ezt látni kell, ezt meg kell mondani! A mély hatást keltő beszéd után Raffay Sándor evangélikus püspök kezdett ünnepi beszédébe.­­—Örvendező lelkünk fényes tükörére — mondotta •— ma árnyék vetődik, amely egész közéletünket is elfátyolozza. Fáj minekünk, hogy ebben a mi szeren­csétlen, megtiport, széttépett, megértés nélkül szűköl­ködő magyar hazánkban napról-napra romlik a fele­kezeti békesség és nincsen erős, aki a romlást megállítsa. Kész veszedelem, hogy az óvókat békebontóknak tart­ják. Fel kell tehát használnunk ezt az ünnepi alkalmat arra, hogy a felekezeti békesség megóvása érdekében szót emeljünk. A békességes együttélés szükségét e hazában minden ép lélek egyezően érzi. A nagy katholi­kus püspök Pannonhalmát és Debrecent összekötő arany­­hídja köddé foszlik, ha csupán ünnepi szónoklat marad. Mit ér az aranyhíd, ha nem járnak rajta? ! A felekezeti béke aranyhí­djának teherpróbáját azoknak kell meg­­tartaniok, akik n­yomósabbak, hatalmasabbak, súlyosab­bak Most ebből az ünnepből azt az üzenetet küld­jük a mi római katholikus testvéreinkhez , akiket a túlzók és a konkolyhintók ellenére is igaz magyar szív­vel testvéreinknek tartunk és nevezünk — , nézzenek rá a magyar nemzet címeres pajzsára és véssék lelkükbe, segítsék beleoltani a köztudatba, amit ez a címeres pajzs beszél. Két angyal tartja ezt a pajzsot, Isten angyalai, — jaj ennek a pajzsnak, ha bármelyik angyal A görög fővárosból, Athénból jelentik. Amikor Kunduriotisz köztársasági elnök vasárnap dél felé a polgármesterek értekezletéről távozva, a városházát elhagyta, egy fiatal­ember az elnök gépkocsija felé lőtt. A golyó összetörte a gépkocsi ablakát, de elvesztette ütő­­erejét és csupán súrolta az elnök homlokát. A merénylőt letartóztatták és csak a rendőrség tudta megakadályozni, hogy a felháborodott tömeg meg ne lincselje. Az elnököt egy közeli klinikára vitték, ahol első­segélyben részesí­tették. Megállapították, hogy sebesülése szerencsére könnyebb természetű, • abbahagyja nemzetőrző szent munkáját. Ez a két angyal a katholikus és a protestáns hiten lévők táborát ábrázolja, s a nemzet ellen való bűn volna, ha ez a két angyal egymástól elfordulna, vagy egymást a nemzet pajzsától elűzné. A nemzet életérdeke, hogy ez a két angyal a pajzs­ fölött, testvéri kezet fogjon egymással. Ezt az egyetértést,­ ezt a testvéri együttmunkálkodást akarják a magyar­ protestánsok. A rendkívül érdekes beszéd valósággal lázba* hozta az ünnep hallgatóságát és Raffay püspököt­ szűnni nem akaró ünnepléssel halmozták el. Az elnök a vasárnapi nap folyamán már fogadta­ a kormány tagjait és a sajtó képviselőit. Kijelentette,, hogy a merénylőt nem ismeri és annak indító okaival­ sincsen tisztában. A merénylő Larissából származik. A neve Gussios. Lakásának átkutatásánál kommunista könyveket ési újságokat találtak. Gussios tagadja, hogy társai voltak. A merénylő 28 éves, elfogatásánál őrültséget szimulált. A merénylő foglalkozására nézve pincér. A rendőr­ség meg van győz­ődve, hogy előre megállapíto­, kommunista vagy anarkista merényletről van szó.­ Kommunista revolveres merénylete a görög köztársaság elnöke ellen Elfogatásakor őrültnek tetette magát A LŐPOROS HAJÓ A KIS ÚJSÁG REGÉNYE 20. György egy pillanatra lehunyta a szemét, egyrészt azért, mert nem akarta látni Naguiera győzelmes pillantását, másrészt azért, mert össze akarta szedni gondolatait. Ez a kijelentés olyan vá­ratlanul jött, hogy majdnem kibillentette egyen­súlyából. — Ön tehát elismeri, hogy az egész üzlet az ön részéről tervszerű csalás — mondotta hűvösen. Nagyiera elnézően, szinte jóindulattal mo­solygott. — Mire jó az ilyen erős kifejezés? Mi egy kis játszmát játszottunk, ön és az ön cége volt az egyik fél, én a másik. A játszmát önök elvesz­tették. Nyugodjék bele és hallgasson a dologról. — Nem nyugszom bele és nem fogok hallgatni. — Úgy? Arra kell önt emlékeztetnem, hogy tot Costa Negrában vagyunk? — kérdezte Naguiera gőgös mosollyal. — Ön elfelejti, hogy én amerikai polgár va­gyok ! Majdnem az egész beszélgetés alatt sikerült Naguierának leplezni nyugtalanságát, de a szeme most lobogott. — Nem tudja, hogy mi már hadakoztunk egy nagyhatalommal ? — Igen, egy európaival — felelte György leplezetlen lenézéssel, melyet a yankee minden iránt mutat, ami nem amerikai. — Az Egyesült Államokban mi mindnyájan feszülten lestük azt az öt vagy hat ágyúlövést, melyet idekünn a rév­ben elsütöttek és mi valamennyien jót nevettünk, amikor az európainak eredménytelenül el kellett kotródnia. Mindnyájan őszintén örültünk ennek, hogy ő így felsült. Azoknak odaát nincsen nálunk mit keresniük. Mindnyájan tapsoltunk az önök elnökének, aki az európait így letorkolta. De a dolog kissé másképen áll, ha a hitelező amerikai polgár. Ez a kontinens a mienk és ... — Lassan, lassan, ifjúr — szakította őt félbe Naguiera gúnyos jóakarattal. — Mindenekelőtt ne ily nagyhangú szókat. Fennáll a kölcsönös szer­ződésünk, melyben meg van minden pontosan álla­pítva. Többek közt az van benne, hogy a fizetés csak akkor esedékes, miután a forradalom... hogyan is mondjam ? . . . megtörtént. Még egyszer ismétlem önnek, amit már az imént mondottam, Costa Neg­rában nem lesz forradalom. Jogilag nekem van mindenképen igazam. De ebben az eset­ben egyáltalában nincsen ennek értéke, mert hiszen ön az ügyet nem viheti törvény elé. Mert hiszen az ök­ cége törvényellenesen cselekedett, amidőn hadj­árat csempészett egy barátságos érzelmű hatalom ellenfelének. Nyíltan kimondom, önök be hagyták magukat csapni. Az elnöknek nincsen hűségesebb barátja, mint én. Sohasem fogok atyai jótevőm ellen forradalmat szítani. A fegyvereket, melyeket neki szereztem, ellenkezőleg az ő ellenségeivel szemben fogjuk használni. Most már tudja hánya­dán van. — Naguiera összefonta karjait a mellén és a részvét, meg lenézés egy vegyülékével nézett a fiatalembere, aki véleménye szerint, most teljesen le volt sújtva. György belátta, hogy a kihallgatás ezzel véget ért. Minthogy természettől fogva nem szerette a kifogásokat és a kétértelmű beszédet, hálás volt Nagyierának nyíltságáért. A belügyminiszter oly őszintén beszélt, hogy a félreértés mindenképen ki volt zárva. György úgy gondolta, hogy le van győzve, előre látta, hogy a cégnek bele kell nyu­godnia a veszteségbe, melyet atyja és Brown való­színűtlennek tartottak. Büszkesége azonban nem engedte, hogy érzéseit kimutassa Nyugodtan fel­állt, kimérten meghajtotta magát, mintha ezzel el akarná ismerni, hogy Naguiera ezúttal felülmaradt. — Nem tetézné jóindulatát azzal, hogy meg­mondja nekem, a hajó most hol van? — kérdezte, amint annyira uralkodott hangján, hogy nem árulja el vele indulatát. — Ön okos fiatalember — mondotta Naguiera rövid kacagással. — Nos, a hajó még mindig Baja­­rosban van. Az izlandi komondor, aki vezeti, úgy hallom, megesküdött, hogy nem kotródik előbb, míg a számlát ki nem fizették. Hi, hi, hi, addig az a teknő csupa rozsda lesz és víz alá kerül. — Van-e valami kifogása az ellen, ha Baj­áros­ba utazom és ... — Ön lesz olyan szives és itt marad, — szakí­totta őt félbe Naguiera — én önt itt akarom látni magam előtt, hogy tudjam, mihez fog , ellenben írhat. Ha utasítást küld a kapitánynak, hogy csó­nakázzék ide, akkor a levél nyolc napon belül fel­tétlenül a kezeihez jut. Azután el­vitorláz­hat, amerre akar. Azzal rendben van. — Úgy látom, ön hamarosan szeretne tőle megszabadulni ? — Egyáltalában nem. De nincsen értelme, hogy még tovább itt maradjon. — Miért gátolja O’Connort abban, hogy írjon vagy telegra­fáljon? Feltételezem, hogy ő hírt akart adni. — Megmondom. Az ember nem tudhatja soha, mi lesz abból, ha egy makacs i­­andi lármázni kezd, mert egyoldalú felfogása szerint igazságtalanság történt vele. Önök vankeek rendszerint okosak és hidegvérünk, de bizonyos esetben kevesebbek tud­nak lenni, mint mi. A nemzeti hiúság és . . . Na, nem akarok bővebben nyilatkozni erről. De leg­jobbnak láttam, ha a nagyközönség erről az ügyről nem tud meg semmit. Végül mégis csak politika lett volna belőle és már csak ez lett volna hátra. Tehát okosabb volt, hogy a cég egyáltalán nem kapott híreket. Emberismeretem mondotta nekem, hogy önök megbízottat fognak küldeni, amint a hallgatás elég soká tartott. Őszintén vágyódtam egy kimagyarázó megbeszélés után ezzel a megbí­zottal, mert úgy hittem, hogy nem okoz nehézsé­get és meg tudom magamat érttetni egy intelligens emberrel. Ugye helyesen gondoltam? Hiszen ön itt van és mi teljesen egyetértünk, nemde? — Nem, mi nem értünk egyet. — Gondolja meg, hogy mit mond, Hamson úr ! Nem értünk egyet? — Nem — felelte György nyomatékosan. (Csütörtökön folytatjuk.) KIS ÚJSÁG 1927 november 1 ­ A vih­arzó tenger hatvan holttestet vetett Írország partjára­­­Ht Anglia és Írország között pénteken és szombaton borzalmas vihar pusztított, de az összeköttetés megsza­kadása miatt csak vasárnap délután érkeztek Londonba az első hírek azokról a pusztításokról, amiket az orkán Írországban véghezvitt. A legnagyobb anyagi kárt Dublinban­­okozta a vihar, ahol sok épület beomlott és sok sebesülés is történt. Galwayban a vihar eddig mintegy 50 holttestet do­bott ki a tengerpartra, alik minden bizonnyal hajótö­rés áldozatai. Londonban magában­­is nagy károkat okozott a vihar. Fleetwood városában különösen borzalmas volt a vihar pusztítása. A hétfő reggeli jelentések szerint a vihar halálos áldozatainak száma hatvan. A telefonforgalom Írország­gal csak vasárnap este állott ismét helyre. Az ír part­vidéken sok halászbárka tűnt el. Angliában az áldoza­tok száma Fleetwoodban tizenkettő. Az anyagi kárt ebben a városban több százezer font sterlingre becsülik. Fikliás men­et a bajai főispánnak Baján abból az alkalomból, hogy a kor­­mányzó Bács-Bodrog vármegye és Baja város főis­pánjának Balku Gyulának a csillagos II. osztályú magyar érdemkeresztet adományozta, a főispán tiszteletére szerenádos fáklyás felvonulást rendez­tek. A város polgármestere hatásos beszédben méltatta a köztiszteletben álló népszerű főispán ötéves működését.

Next