Kis Ujság, 1927. november (40. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

2 KIS ÚJSÁG 1927 november 1 Jcímer pajzsán kézfogé angyalok a tatMiiss és protestáns Magyarokat jelentik44 A reformáció emlékünnepeinek során hétfőn este volt a budapesti protestáns társadalom ünnepe, amelyet Luther Márton fellépésének 410 éves for­dulója alkalmából rendeztek. Persson svéd egyetemi tanár az északi protestánsok üdvözletét adta át, majd Ravasz László püspök emelkedett szólásra és többek között a következőket mondotta: — Érdemes volna-e ebben az országban magyar­nak lenni a Bocskayak,_ Bethlenek, Thököliek és Rá- kócziak lelke nélkül? Érdemes volna-e magyarul be­szélni az Arany Jánosok, a Petőfi Sándorok, a Jókaiak, a Mikszáthok lelke nélkül? Érdemes volna-e, hogy ezen a földön magyar do.l sírjon, ha nem zengene a kuruc- dalban a magyar lélek. Nem hiszem, hogy komoly lélek ne hallaná itt egy rettentő zivatar földalatti dübörgését: a hitetlen kapíiaíizmus küzd a hitetlen kommunizmus­sal és mint két óriás Leviathán, harapó!.: egymásba ez a két szörny éá egész világunk reng párbajuktól. E nagy ellentétben kielégítő feleletet egyedül Krisztus ád : sem az egyéné, sem a közé a vagyon, hanem Istené, aki rábízza a közre, hogy az egyéneknek jusson és rá-*1 bízza az egyénekre, hogy a köznek is jusson. Azt is mondja: ne lopjam el azt, amit Isten küld kedvencei­nek : az Ínségeseknek, a szegényeknek. Igenis, olyan világban élünk, ahol egyesek dőzsölnek akkor, amikor ezrek ártatlanul elpusztulnak. Ezt látni kell, ezt meg kell mondani! abbahagyja nemzetőrzö szent munkáját. Ez a két angyal a katholikus és a protestáns hiten lévők táborát ábrázolja, s a nemzet ellen való bűn volna, ha ez a két angyal egymástól elfordulna, vagy egymást a nemzet pajzsától elűzné. A nemzet életérdeke, hogy ez a két angyal a pajzs\ fölött, testvéri kezel fogjon egymással. Ezt az egyetértést,! ezt a testvéri együttmunkálkodást akarják a magyar* protestánsok. A rendkívül érdekes beszéd valósággal lázba* hozta az ünnep hallgatóságát és Raffay püspököt! szűnni nem akaró ünnepléssel halmozták el. Kommunista revolveres merénylete a görög köztársaság elnöke ellen Ellogatásakor őrültnek tetette magát A görög fővárosból, Athénból jelentik: Amikor Kunduriotisz köztársasági elnök vasárnap dél felé a polgármesterek értekezletéről távozva, a városházát elhagyta, egy fiatal ember az elnök gépkocsija felé lőtt. A golyó összetörte a gépkocsi ablakát, de elvesztette ütő- erejét és csupán súrolta az elnök homlokát. A merénylőt letartóztatták és csak a rendőrség tudta megakadályozni, hogy a felháborodott tömeg meg ne lincselje. Az elnököt egy közeli klinikára vitték, ahol első segélyben részesí­tették. Megállapították, hogy sebesülése szerencsére könnyebb természetű. • Az elnök a vasárnapi nap folyamán már fogadta* a kormány tagjait és a sajtó képviselőit. Kijelentette,, hogy a merénylőt nem ismeri és annak indító okaival! sincsen tisztában. A merénylő Larissából származik. A neve Gussios. Lakásának átkutatásánál kommunista könyveket esi újságokat találtak. Gussios tagadja, hogy társai voltak* A merénylő 28 éves, elfogatásánál őrültséget szimulált. A merénylő foglalkozására nézve pincér. A rendőr­ség meg van győz ődve, hogy előre megállapító'^ kommunista vagy anarkista merényletről van szó,: A mély hatást keltő beszéd után Raffay Sándor evangélikus püspök kezdett ünnepi beszédébe.-—Örvendező lelkünk fényes tükörére — mondotta •— ma árnyék vetődik, amely egész közéletünket is elfátyolozza. Fáj minekünk, hogy ebben a mi szeren­csétlen, megtiport, széttépett, megértés nélkül szűköl­ködő magyar hazánkban napról-napra romlik a fele­kezeti békesség és nincsen efős, aki a romlást megállítsa. Kész veszedelem, hogy az óvókat békebontóknak tart­ják. Fel kell tehát használnunk ezt az ünnepi alkalmat arra, hogy a felekezeti békesség megóvása érdekében szót emeljünk. A békességes együttélés szükségét e hazában minden ép lélek egyezően érzi. A nagy katholi­kus püspök Pannonhalmái és Debrecent összekötő arany- hílja köddé foszlik, ha csupán ünnepi szónoklat marad. Mit ér az aranyhid, ha nem járnak rajta? ! A felekezeti béke aranyhí Íjának teherpróbáját azoknak kell meg- taríaniok, akik n.yomósabbak, hatalmasabbak, súlyosab­bak Mos! ebből az ünnepből a?t az üzenetet küld­jük a mi római katholikus testvéreinkhez — akiket a túlzók és a konkolyhintök ellenére is igaz magyar szív­vel testvéreinknek tartunk és nevezünk — : nézzenek rá- Á viSiarzó tenger hatvan holttestei vetett Írország partjára Anglia és Írország között pénteken és szombaton borzalmas vihar pusztított, de az összeköttetés megsza­kadása miatt csak vasárnap délután érkeztek Londonba az első hirek azokról a pusztításokról, amiket az orkán Írországban véghezvitt. A legnagyobb anyagi kárt Dublinban ‘okozta a vihar, ahoí sok épület beomlott és sok sebesülés is történt. Gahvayban a vihar eddig mintegy 50 holtteste} do­bott ki a tengerpartra, aldk minden bizonnyal hajótö­rés áldozatai. Londonban magában .is nagy károkat okozott a vihar. Fleeúvood városában különösen borzalmas volt a vihar pusztítása. A hétfő reggeli jelentések szerint a vihar halálos áldozatainak száma hatvan. Á telefonforgalom Írország­gal csak vasárnap este állott ismét helyre. Az ir part­|»HI vidéken sok halászbárka tűnt el. Angliában az áldoza­tok száma Fleetwöodban tizenkettő. Az anyagi kárt ebben a városban több százezer font sterlingre becsülik. Fíklfáseeiiet a bajai főispánnak Baján abból az alkalomból, hogy a kor. mányzó Bács-Bodrog vármegye és Baja város főis­pánjának Balku Gyulának a csillagos II. osztályú magyar érdemkeresztet adományozta, a főispán tiszteletére szerenádos fáklyás felvonulást rendez­tek. A város polgármestere hatásos beszédben méltatta a köztiszteletben álló népszerű főispán ötéves működését. A LŐPORQS HAJÓ A KIS ÚJSÁG REGÉNYE 20, György egy pillanatra lehunyta a szemét, egyrészt azért, mert nem akarta látni Naguiera győzelmes pillantását, másrészt azért, mert össze akarta szedni gondolatait. Ez a kijelentés olyan vá­ratlanul jött, hogy majdnem kibillentette egyen­súlyából. — Ön tehát elismeri, hogy az egész üzlet az ön részéről tervszerű csalás — mondotta hűvösen. Naguiera elnézően, szinte jóindulattal mo­solygott. — Mire jó az ilyen erős kifejezés? Mi egy kis játszmát játszottunk, ön és az ön cége volt az egyik fél, én a másik. A játszmát önök elvesz­tették. Nyugodjék bele és hallgasson a dologról. — Nem nyugszom bele és nem fogok hallgatni. — Úgy? Arra kell önt emlékeztetnem, hogy toi Costa Negrában vagyunk? — kérdezte Naguiera gőgös mosollyal. — Ön elfelejti, hogy én amerikai polgár va­gyok ! Majdnem az egész beszélgetés alatt sikerült Naguierának leplezni nyugtalanságát, de a szeme most lobogott. — Nem tudja, hogy mi már hadakoztunk egy nagyhatalommal ? — Igen, egy európaival — felelte György leplezetlen lenézéssel, melyet a yankee minden iránt mutat, ami nem amerikai. — Az Egyesült Államokban mi mindnyájan feszülten lestük azt az öt vagy hat ágyúlövést, melyet idekünn a rév­ben elsütöttek és mi valamennyien jót nevettünk, amikor az európainak eredménytelenül el kellett kotródnia. Mindnyájan őszintén örültünk ennek, hogy ő így felsült. Azoknak odaát nincsen nálunk mit keresniük. Mindnyájan tapsoltunk az önök elnökének, aki az európait így letorkolta. De a dolog kissé másképen áll, ha a hitelező amerikai polgár. Ez a kontinens a mienk és ... — Lassan, lassan, ifiúr — szakította őt félbe Naguiera gúnyos jóakarattal. — Mindenekelőtt ne ily nagyhangú szókat. Fennáll a kölcsönös szer­ződésünk, melyben meg van minden pontosan álla­pítva. Többek közt az van benne, hogy a fizetés csak akkor esedékes, miután a forradalom... hogyan is mondjam ? . . . megtörtént. Még egyszer ismétlem önnek, amit már az imént mondottam, Costa Neg­rában nem lesz forradalom. Jogilag nekem van mindenképen igazam. De ebben az eset­ben egyáltalában nincsen ennek értéke, mert hiszen ön az ügyet nem viheti törvény elé. Mert hiszen az öli cége törvényellenesen cselekedett, amidőn hadi­árút csempészett egy barátságos érzelmű hatalom ellenfelének. Nyíltan kimondom, önök be hagyták magukat csapni. Az elnöknek nincsen hűségesebb barátja, mint én. Sohasem fogok atyai jótevőm ellen forradalmat szítani. A fegyvereket, melyeket neki szereztem, ellenkezőleg az ő ellenségeivel szemben fogjuk használni. Most már tudja hánya­dán van. — Naguiera összefonta karjait a mellén és a részvét, meg lenézés egy vegyülékével nézett a fiatalembene, aki véleménye szerint, most teljesen le volt sújtva. György belátta, hogy a kihallgatás ezzel véget ért. Minthogy természettől fogva nem szerette a kifogásokat és a kétértelmű beszédet, hálás volt Naguierának nyíltságáért. A belügyminiszter oly őszintén beszélt, hogy a félreértés mindenképen ki volt zárva. György úgy gondolta, hogy le van győzve, előre látta, hogy a cégnek bele kell nyu­godnia a veszteségbe, melyet atyja és Brown való­színűtlennek tartottak. Büszkesége azonban nem engedte, hogy érzéseit kimutassa Nyugodtan fel­állt, kimérten meghajtotta magát, Aintha ezzel el akarná ismemi, hogy Naguiera ezútral felülmaradt. — Nem tetézné jóindulatát azzal, hogy meg­mondja nekem, a hajó most hol van? — kérdezte, amint annyira uralkodott hangján, hogy nem árulja el vele indulatát. — Ön okos fiatalember — mondotta Naguiera rövid kacagással. — Nos, a hajó még mindig Baja- rosban van. Az iriandi komondor, aki vezeti, úgy hallom, megesküdött, hogy nem kotródik előbb, míg a számlát ki nem fizették. Hi, hi. hi, addig az a teknő csupa rozsda lesz és víz alá kerül. — Van-e valami kifogása az ellen, ha Baj áros­ba utazom és ... — Ön lesz olyan szives és itt marad, — szakí­totta őt félbe Naguiera — én önt itt akarom látni magam előtt, hogy tudjam, mihez fog ; ellenben írhat. Ha utasítást küld a kapitánynak, hogy csó­nakázzék ide, akkor a levél nyoic napon belül fel­tétlenül a kezeihez jut. Azután el vitorláz hat, amerre akar. Azzal rendben van. — Úgy látom, ön hamarosan szeretne tőle megszabadulni ? — Egyáltalában nem. De nincsen értelme, hogy még tovább itt maradjon. — Miért gátolja O’Connort abban, hogy írjon vagy telegra faljon? Feltételezem, hogy ő hírt akart adni. — Megmondom. Az ember nem tudhatja soha, mi lesz abból, ha egy makacs iriandi lármázni kezd, mert egyoldalú felfogása szerint igazságtalanság történt vele. Önök vankeek rendszerint okosak és hidegvérünk, de bizonyos esetben hevesebbek tud­nak lenni, mint mi. A nemzeti hiúság és . . . Na, nem akarok bővebben nyilatkozni erről. De leg­jobbnak láttam, ha a nagyközönség erről az ügyről nem tud meg semmit. Végül mégis csak politika lett volna belőle és már csak ez lett volna hátra. Tehát okosabb volt, hogy a cég egyáltalán nem kapott híreket. Emberismerctem mondotta nekem, hogy önök megbízottat fognak küldeni, amint a hallgatás elég soká tartott. Őszintén vágyódtam egy kimagyarázó megbeszélés után ezzel a megbí­zottal, mert úgy hittem, hogy nem okoz nehézsé­get és meg tudom magamat érttetni egy intelligens emberrel. Ugye helyesen gondoltam? Hiszen ön itt van és mi teljesen egyetértünk, nemde? — Nem, mi nem értünk egyet. — Gondolja meg, hogy mit mond, Hamson úr ! Nem értünk egyet? — Nem — felelte György nyomatékosan. (Csütörtökön folytatjuk.) a magyar nemzet címeres pajzsára és véssék lelkűkbe, segítsék beleoliani a köztudatba, amit ez a címeres pajzs beszél. Két angyal torija ezt a pajzsot, Isten angyalai, — jaj ennek a pajzsnak, ha bármelyik angyal

Next

/
Thumbnails
Contents