Kis Ujság, 1927. november (40. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-01 / 248. szám
2 Jcímer pajzsán kézfogó angyalok a tateuss és protestáns Magyarokat jelentik 44 A reformáció emlékünnepeinek során hétfőn este volt a budapesti protestáns társadalom ünnepe, amelyet Luther Márton fellépésének 410 éves fordulója alkalmából rendeztek. Persson svéd egyetemi tanár az északi protestánsok üdvözletét adta át, majd Ravasz László püspök emelkedett szólásra és többek között a következőket mondotta: — Érdemes volna-e ebben az országban magyarnak lenni a Bocskayak, Bethlenek, Thököliek és Rákócziak lelke nélkül? Érdemes volna-e magyarul beszélni az Arany Jánosok, a Petőfi Sándorok, a Jókaiak, a Mikszáthok lelke nélkül? Érdemes volna-e, hogy ezen a földön magyar dal sírjon, ha nem zengene a kurucdalban a magyar lélek. Nem hiszem, hogy komoly lélek ne hallaná itt egy rettentő zivatar földalatti dübörgését: a hitetlen kapitalizmus küzd a hitetlen kommunizmussal és mint két óriás Leviathán, harapó!.. egymásba ez a két szörny és egész világunk zeng párbajuktól. E nagy ellentétben kielégítő feleletet egyedül Krisztus ad : sem az egyéné, sem a közé a vagyon, hanem Istené, aki rábízza a közre, hogy az egyéneknek jusson és rá-* bízza az egyénekre, hogy a köznek is jusson. Azt is mondja: ne lopjam el azt, amit Isten küld kedvenceinek : az ínségeseknek, a szegényeknek. Igenis, olyan világban élünk, ahol egyesek dőzsölnek akkor, amikor ezrek ártatlanul elpusztulnak. Ezt látni kell, ezt meg kell mondani! A mély hatást keltő beszéd után Raffay Sándor evangélikus püspök kezdett ünnepi beszédébe.—Örvendező lelkünk fényes tükörére — mondotta •— ma árnyék vetődik, amely egész közéletünket is elfátyolozza. Fáj minekünk, hogy ebben a mi szerencsétlen, megtiport, széttépett, megértés nélkül szűkölködő magyar hazánkban napról-napra romlik a felekezeti békesség és nincsen erős, aki a romlást megállítsa. Kész veszedelem, hogy az óvókat békebontóknak tartják. Fel kell tehát használnunk ezt az ünnepi alkalmat arra, hogy a felekezeti békesség megóvása érdekében szót emeljünk. A békességes együttélés szükségét e hazában minden ép lélek egyezően érzi. A nagy katholikus püspök Pannonhalmát és Debrecent összekötő aranyhídja köddé foszlik, ha csupán ünnepi szónoklat marad. Mit ér az aranyhíd, ha nem járnak rajta? ! A felekezeti béke aranyhídjának teherpróbáját azoknak kell megtartaniok, akik nyomósabbak, hatalmasabbak, súlyosabbak Most ebből az ünnepből azt az üzenetet küldjük a mi római katholikus testvéreinkhez , akiket a túlzók és a konkolyhintók ellenére is igaz magyar szívvel testvéreinknek tartunk és nevezünk — , nézzenek rá a magyar nemzet címeres pajzsára és véssék lelkükbe, segítsék beleoltani a köztudatba, amit ez a címeres pajzs beszél. Két angyal tartja ezt a pajzsot, Isten angyalai, — jaj ennek a pajzsnak, ha bármelyik angyal A görög fővárosból, Athénból jelentik. Amikor Kunduriotisz köztársasági elnök vasárnap dél felé a polgármesterek értekezletéről távozva, a városházát elhagyta, egy fiatalember az elnök gépkocsija felé lőtt. A golyó összetörte a gépkocsi ablakát, de elvesztette ütőerejét és csupán súrolta az elnök homlokát. A merénylőt letartóztatták és csak a rendőrség tudta megakadályozni, hogy a felháborodott tömeg meg ne lincselje. Az elnököt egy közeli klinikára vitték, ahol elsősegélyben részesítették. Megállapították, hogy sebesülése szerencsére könnyebb természetű, • abbahagyja nemzetőrző szent munkáját. Ez a két angyal a katholikus és a protestáns hiten lévők táborát ábrázolja, s a nemzet ellen való bűn volna, ha ez a két angyal egymástól elfordulna, vagy egymást a nemzet pajzsától elűzné. A nemzet életérdeke, hogy ez a két angyal a pajzs fölött, testvéri kezet fogjon egymással. Ezt az egyetértést, ezt a testvéri együttmunkálkodást akarják a magyar protestánsok. A rendkívül érdekes beszéd valósággal lázba* hozta az ünnep hallgatóságát és Raffay püspököt szűnni nem akaró ünnepléssel halmozták el. Az elnök a vasárnapi nap folyamán már fogadta a kormány tagjait és a sajtó képviselőit. Kijelentette,, hogy a merénylőt nem ismeri és annak indító okaival sincsen tisztában. A merénylő Larissából származik. A neve Gussios. Lakásának átkutatásánál kommunista könyveket ési újságokat találtak. Gussios tagadja, hogy társai voltak. A merénylő 28 éves, elfogatásánál őrültséget szimulált. A merénylő foglalkozására nézve pincér. A rendőrség meg van győződve, hogy előre megállapíto, kommunista vagy anarkista merényletről van szó. Kommunista revolveres merénylete a görög köztársaság elnöke ellen Elfogatásakor őrültnek tetette magát A LŐPOROS HAJÓ A KIS ÚJSÁG REGÉNYE 20. György egy pillanatra lehunyta a szemét, egyrészt azért, mert nem akarta látni Naguiera győzelmes pillantását, másrészt azért, mert össze akarta szedni gondolatait. Ez a kijelentés olyan váratlanul jött, hogy majdnem kibillentette egyensúlyából. — Ön tehát elismeri, hogy az egész üzlet az ön részéről tervszerű csalás — mondotta hűvösen. Nagyiera elnézően, szinte jóindulattal mosolygott. — Mire jó az ilyen erős kifejezés? Mi egy kis játszmát játszottunk, ön és az ön cége volt az egyik fél, én a másik. A játszmát önök elvesztették. Nyugodjék bele és hallgasson a dologról. — Nem nyugszom bele és nem fogok hallgatni. — Úgy? Arra kell önt emlékeztetnem, hogy tot Costa Negrában vagyunk? — kérdezte Naguiera gőgös mosollyal. — Ön elfelejti, hogy én amerikai polgár vagyok ! Majdnem az egész beszélgetés alatt sikerült Naguierának leplezni nyugtalanságát, de a szeme most lobogott. — Nem tudja, hogy mi már hadakoztunk egy nagyhatalommal ? — Igen, egy európaival — felelte György leplezetlen lenézéssel, melyet a yankee minden iránt mutat, ami nem amerikai. — Az Egyesült Államokban mi mindnyájan feszülten lestük azt az öt vagy hat ágyúlövést, melyet idekünn a révben elsütöttek és mi valamennyien jót nevettünk, amikor az európainak eredménytelenül el kellett kotródnia. Mindnyájan őszintén örültünk ennek, hogy ő így felsült. Azoknak odaát nincsen nálunk mit keresniük. Mindnyájan tapsoltunk az önök elnökének, aki az európait így letorkolta. De a dolog kissé másképen áll, ha a hitelező amerikai polgár. Ez a kontinens a mienk és ... — Lassan, lassan, ifjúr — szakította őt félbe Naguiera gúnyos jóakarattal. — Mindenekelőtt ne ily nagyhangú szókat. Fennáll a kölcsönös szerződésünk, melyben meg van minden pontosan állapítva. Többek közt az van benne, hogy a fizetés csak akkor esedékes, miután a forradalom... hogyan is mondjam ? . . . megtörtént. Még egyszer ismétlem önnek, amit már az imént mondottam, Costa Negrában nem lesz forradalom. Jogilag nekem van mindenképen igazam. De ebben az esetben egyáltalában nincsen ennek értéke, mert hiszen ön az ügyet nem viheti törvény elé. Mert hiszen az ök cége törvényellenesen cselekedett, amidőn hadjárat csempészett egy barátságos érzelmű hatalom ellenfelének. Nyíltan kimondom, önök be hagyták magukat csapni. Az elnöknek nincsen hűségesebb barátja, mint én. Sohasem fogok atyai jótevőm ellen forradalmat szítani. A fegyvereket, melyeket neki szereztem, ellenkezőleg az ő ellenségeivel szemben fogjuk használni. Most már tudja hányadán van. — Naguiera összefonta karjait a mellén és a részvét, meg lenézés egy vegyülékével nézett a fiatalembere, aki véleménye szerint, most teljesen le volt sújtva. György belátta, hogy a kihallgatás ezzel véget ért. Minthogy természettől fogva nem szerette a kifogásokat és a kétértelmű beszédet, hálás volt Nagyierának nyíltságáért. A belügyminiszter oly őszintén beszélt, hogy a félreértés mindenképen ki volt zárva. György úgy gondolta, hogy le van győzve, előre látta, hogy a cégnek bele kell nyugodnia a veszteségbe, melyet atyja és Brown valószínűtlennek tartottak. Büszkesége azonban nem engedte, hogy érzéseit kimutassa Nyugodtan felállt, kimérten meghajtotta magát, mintha ezzel el akarná ismerni, hogy Naguiera ezúttal felülmaradt. — Nem tetézné jóindulatát azzal, hogy megmondja nekem, a hajó most hol van? — kérdezte, amint annyira uralkodott hangján, hogy nem árulja el vele indulatát. — Ön okos fiatalember — mondotta Naguiera rövid kacagással. — Nos, a hajó még mindig Bajarosban van. Az izlandi komondor, aki vezeti, úgy hallom, megesküdött, hogy nem kotródik előbb, míg a számlát ki nem fizették. Hi, hi, hi, addig az a teknő csupa rozsda lesz és víz alá kerül. — Van-e valami kifogása az ellen, ha Bajárosba utazom és ... — Ön lesz olyan szives és itt marad, — szakította őt félbe Naguiera — én önt itt akarom látni magam előtt, hogy tudjam, mihez fog , ellenben írhat. Ha utasítást küld a kapitánynak, hogy csónakázzék ide, akkor a levél nyolc napon belül feltétlenül a kezeihez jut. Azután elvitorlázhat, amerre akar. Azzal rendben van. — Úgy látom, ön hamarosan szeretne tőle megszabadulni ? — Egyáltalában nem. De nincsen értelme, hogy még tovább itt maradjon. — Miért gátolja O’Connort abban, hogy írjon vagy telegrafáljon? Feltételezem, hogy ő hírt akart adni. — Megmondom. Az ember nem tudhatja soha, mi lesz abból, ha egy makacs iandi lármázni kezd, mert egyoldalú felfogása szerint igazságtalanság történt vele. Önök vankeek rendszerint okosak és hidegvérünk, de bizonyos esetben kevesebbek tudnak lenni, mint mi. A nemzeti hiúság és . . . Na, nem akarok bővebben nyilatkozni erről. De legjobbnak láttam, ha a nagyközönség erről az ügyről nem tud meg semmit. Végül mégis csak politika lett volna belőle és már csak ez lett volna hátra. Tehát okosabb volt, hogy a cég egyáltalán nem kapott híreket. Emberismeretem mondotta nekem, hogy önök megbízottat fognak küldeni, amint a hallgatás elég soká tartott. Őszintén vágyódtam egy kimagyarázó megbeszélés után ezzel a megbízottal, mert úgy hittem, hogy nem okoz nehézséget és meg tudom magamat érttetni egy intelligens emberrel. Ugye helyesen gondoltam? Hiszen ön itt van és mi teljesen egyetértünk, nemde? — Nem, mi nem értünk egyet. — Gondolja meg, hogy mit mond, Hamson úr ! Nem értünk egyet? — Nem — felelte György nyomatékosan. (Csütörtökön folytatjuk.) KIS ÚJSÁG 1927 november 1 A viharzó tenger hatvan holttestet vetett Írország partjáraHt Anglia és Írország között pénteken és szombaton borzalmas vihar pusztított, de az összeköttetés megszakadása miatt csak vasárnap délután érkeztek Londonba az első hírek azokról a pusztításokról, amiket az orkán Írországban véghezvitt. A legnagyobb anyagi kárt Dublinbanokozta a vihar, ahol sok épület beomlott és sok sebesülés is történt. Galwayban a vihar eddig mintegy 50 holttestet dobott ki a tengerpartra, alik minden bizonnyal hajótörés áldozatai. Londonban magábanis nagy károkat okozott a vihar. Fleetwood városában különösen borzalmas volt a vihar pusztítása. A hétfő reggeli jelentések szerint a vihar halálos áldozatainak száma hatvan. A telefonforgalom Írországgal csak vasárnap este állott ismét helyre. Az ír partvidéken sok halászbárka tűnt el. Angliában az áldozatok száma Fleetwoodban tizenkettő. Az anyagi kárt ebben a városban több százezer font sterlingre becsülik. Fikliás menet a bajai főispánnak Baján abból az alkalomból, hogy a kormányzó Bács-Bodrog vármegye és Baja város főispánjának Balku Gyulának a csillagos II. osztályú magyar érdemkeresztet adományozta, a főispán tiszteletére szerenádos fáklyás felvonulást rendeztek. A város polgármestere hatásos beszédben méltatta a köztiszteletben álló népszerű főispán ötéves működését.