Kis Ujság, 1927. november (40. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-01 / 248. szám
1927 november 1 KIS ÚJSÁG) Öngyilkos akar-e lenni a magyar nép? Beszépj egyszer a halottakról, akik meg se születtek Irta HUSZÁR Károly képvisel® Megdöbbentően szomorú adatok kerültek napfényre a legutóbbi napokban a magyar nép öngyilkosságáról, a fajtánkat irtó gyermekpisztításról. A dunamelléki református egyházkerület közgyűlésén a legilletékesebb lelki vezetők borzalmas adatokat közöltek a baranyai református falvak fokozatos kihalásáról. A Budapesten tartott országos katholikus nagygyűlés szintén foglalkozott ezzel a nemzetgyilkos veszedelemmel és a kormány, a főpapság és ezer és ezer közéleti kiválóság jelenlétében megállapították, hogy bomlanak, fosztanak, széttörnek, szétmállanak a magyar családok és egész vidékeken több koporsót faragnak az asztalosok, mint bölcsőt. .üres bölcsők, üres gyermekszobák, üres iskolák, néptelenedő falvak jelzik a pusztulás útját. . . A magyar édesanyák teste rettenetes bűnök következtében a jövő nemzedék kriptája lesz, mert elcsinálják, szégyelik és nem kívánják a gyermeket. A híres baranyai és somogyi rossz seb, az egyke pusztítja a nemzet testét, szervezetét és már egész őrsárészéket kikezdett ez az istentelen népszokás. ■sin elég, hogy a hazafiak legjava elpusztult csatán, hogy százezrek ottmaradtak azoly táborok jeltelen temetőiben, nem elég, í. . .öbb mint tízmillió polgárt kiszakított Triano a nemzet szervezetéből, most még az anyák sztrájkja is nekilát irtani a tőzsgyökeres magyarságot. Nem akarnak szülni a somogyi és baranyai asszonyok ! Tisztelet a kivételeknek és a jóknak ! A magyar szülők saját gyermekeik Heródeseivé lesznek ! Ki hitte volna ezt valaha? Az ország több vidékén, felvidéki falvakban tízezrével vannak családok, mégpedig jómódú, tehetős családok anti -vc-ben csak egy gyerek születik , az egyke, de van nagyon sok olyan család is, amelyben ma már nincs még egy se, vagyis amelyek végképen kihalnak, ha a mostani felnőttek kidőlnek. A kihaló családok a nemzet haldoklásának rémséges tünetei, a gyermektelen falvak a nemzet temetői. Csak az a nemzet tudja magát felszínen tartani a világon, amelynek családjaiban az elörrgadő apa és anya helyébe legalább két gyermek születik mindenütt és ahol legalább minden második családban legalább négy-öt gyermek is van. Ez a többlet szükséges a nőtlen és hajadon állapotban maradottak és a gyermekkorban elpusztultak pótlására. Minél többgyermekesek a családok, annál hatalmasabb erejű a nemzet, az állam. A magyar nemzet be van ékelve igénytelen, szapora, sokgyermekes szomszéd fajok közé, amelyek szédítően gyorsan szaporodnak. Ha a tótok, oláhok, szerbek, horvátok és németek népszaporodása az eddigi arányban folytatódik és nálunk magyaroknál mesterségesen megakasztják gonosz kezek a népszaporulatot, akkor rövidesen megsemmisül a mi fajunk és idegen népek lepik el földünket. A kihalt magyar tűzhelyekre, mint nevető örökösök, idegen fajok költöznek. Elhal a magyar szó. Elnémul a magyar dal, a magyar imádság. Megdermed a magyar élet és oláh, horvát és szerb porontyok zsivaja veri fel a kihalt magyar falvak síri csendjét. Szívtépő és észbontó fájdalom az is, ha ellenséges erők irtják a magyarságot, él a valósággal égbekiáltó bűn az, ha a gyermekáldást maguk az édesanyák és édesapák fojtják meg. Nálunk Magyarországon igen sok helyen, sajnos, most ez történik ! Az életfakadás titokzatos forrásainál szennyes kezek kuruzsolnak és lelkiismeretlenül végzetes rombolást visznek véghez a nemzet eljövendő reménységeiben. Nem volt elég a világháború emberemésztése, nem volt elég a forradalmak emberirtása, nem volt elég a gazdasági összeomlás emberpusztítása, most már a bethlehemi gyermekgyilkosságnál is nagyobb bűn, a születések mesterséges korlátozása , az egyke és egyre gyalázatos gonoszsága is nekilátott a halál kaszájával korai sírba dönteni a magyar népet. Vannak, akik azt hiszik, hogy túl sokan vagyunk magyarok, hogy túl sűrű a lakosság és azt kérdik, mit kezdjünk a sok gyerekkel? Igaz, hogy Csonka-Magyarországnak most minden négyzetkilométeren 91 embert, tehát 26 lélekkel többet kell eltartani, mint amennyi Nagy-Magyarországra esett. Ez a sűrűségi arányszám azonban nem ok a népesedés bűnös kezekkel való korlátozására, mert hiszen Olaszország rosszabb földeken egy négyzetkilométeren 130, Németország 134, Hollandia 219 lelket tart el. Nehézzé vált a megélhetés a szűkre szabott határok között, mert az országcsonkítás óta a megszállott területről sokan szorultak ide. A megcsappant kivándorlás is fokozza a népsűrűséget, mert a külföld nem fogadja be munkásainkat. Ez mind igaz. De mégse ez az oka az egykének! Nézetem szerint nem sokan, de kevesen vagyunk mi magyarok, mert ha fogyunk erőszakkal magunk is, akkor sose lesz többé itt feltámadás ! A napokban báró Kornfeld Móric, egyik előkelő bankárunk is cikket írt a túlnépesedés ellen. A gazdag bárónak egy gyereke sincs, rengeteg vagyona van és mégis fél attól, hogy sok lesz a magyar a hazában. Ezt az okoskodást én sehogy sem értem ! A báró úr azt indítványozza, hogy a magyar nép fölöslegét vándorolhassuk ki, mert a magyar közgazdaság nem tudja eltartani ezt a rengeteg embert. Ez nem okos indítvány ! Ez nem életrevaló eszme ! Ne küldjük a magyar népet idegenbe, tegyük lehetővé a megélhetést idehaza. Nekem Kornfeld úrral szemben az a véleményem, hogy ha a mezőgazdaság jövedelmezőségét arányba hozzuk a nagyiparnak, a kereskedelemnek és a bankokráciának a hasznával, akkor elég kenyér jut itt mindenkinek. Magyarország kétszer annyi embert is el tudna tartani, ha egészségesebb volna közgazdasági rendszerünk, ha a munkateljesítmény valódi értéke után részesedhetnék mindenki a termelés hasznából. Rablógazdálkodás mellett persze, ahol néhány százan olyan hirtelenül gazdagodnak, ahogy tisztességes úton nem is lehetséges, milliók és milliók pedig az élet legszükségesebb dolgait sem tudják megkeresni tisztességes munkával, s egyre nagyobb lesz az ínség és a nyomor. E tekintetben tényleg nagy hibák és bűnök vannak hazánkban, amelyek sok szegény kisembernek keserűvé teszik az életet. Ezen kell segíteni közgazdasági politikánk javításával, de nem a fajmagyarság kitessékelésével a saját hazájából, szülőföldjéből. Csodálatos módon a gyermekáldástól való bűnös irtózás nem a szegények nyavalyája, hanem a módosabbak járványos bűne. Ha örökletes betegségben szenvedő, száraz kenyérben is hiányt látó, munkaképtelen és keresetnélküli szerencsétlen családokban kevesebbednének a gyermekek, akkor azt kellene hinni, hogy az egyke és az egyik járvány következtében beálló fehér pestis a nyomor által előidézett társadalmi szerencsétlenség és nemzeti csapás, amelynek oka az elszegényedés. Szó sincs róla ! Ez nagy tévedés ! A tudatos, szándékos magzatirtás nem a nyomortanyák jellegzetes bűne, hanem a tehetősebb családok nyavalyája. A felsőbb rétegekben az élvezetvágy, a luxus, a mulatságok, az egyre terjedő erkölcstelenség, a nők kényelemszeretete hozta divatba a népemésztő bűnt: a fehér halált. Az erkölcstelen úri divat ráragadt a népre is és vagyonos telkes gazdák, tekintélyes birtokkal rendelkező földtulajdonosok, jámbor falusiak úgy eltanulták a városi romlottság legszörnyűbb gonoszságát, hogy ma már állam, egyház és társadalom kénytelenek a vészharangot kongatni, mert ha a magzatirtás ocsmány bűne így terjed járásróljárásra, akkor Magyarország sorsa meg van pecsételve és máris megáshatjuk a sírt, ahol a nemzet sülyed el. A Kis Újság a magyar családok, a tisztességes, becsületes magyar családok újságja. A Kis Újság a magyar nép erkölcsi és anyagi javainak legbátrabb és legőszintébb védelmezője. A Kis Újság mindenütt a kisembereknek a pártfogója, mert bizony a szegény népnek nagyon sok ellensége van és nagyon kevés jóakaró barátja. Szeretjük tiszta szívvel, egész lelkünkkel a jó magyar népet és életünk minden munkáját a dolgozók sokaságának szenteltük. Ezt akarjuk cselekedni a jövőben is ! Ez a mi Kis Újságunk rendeltetése, célja és hivatása. Most úgy látjuk, hogy a magyar nép egy része félrevezetve és elbolondítva boszorkánylelkű vén satrafák rábeszélése által önmagát akarja megsemmisíteni. Pillanatnyi előnyök kedvéért el akarják egyes családok tűzhelyén temetni a jövőt, a magyar faj biztató jövőjét és a másvilágra küldik az eljövendő ifjúságot, mielőtt még napvilágot láthatna . .. Gonosz szellem, pokoli csalafintaság. Végzetes őrültség, megbocsáthatatlan bűn, égbekiáltó gyalázat az, ha a jó Isten virágos kertjében eltapossák a palántákat azok a szülők, akiknek azokat fel kellene nevelniük. A magyarság biztos kihalására vezet az, ha a mi népünk erre a népgyilkos szokásra adja a fejét. Éppen ezért elhatároztuk, hogy a Kis Újságban cikksorozatban feltárjuk az egykéről és az egykéről és annak okairól és következményeiről a védóságot. Nem lehet itt tovább hallgatni szemérmetességből és kíméletességből. Ezt a fekélyt ki kell operálni a nemzet testéből. Hangosan világgá akarjuk kiáltani a szörnyű adatokat, hogy a fenyegető sír széléről visszarántsuk azokat a magyar családokat, akik tudatlanságból és könnyelműségből áldozataivá lettek az új pogányság azon erkölcstelen divatjának, amely már annyi népet tüntetett el nyomtalanul a föld színéről. Nagyon kérjük a becsületes családanyákat és a tisztességes apákat, hogy a Kis Újságnak ezeket a nemzetmentő fontos cikkeit olvassák el szent komolysággal és adják kézről-kézre a faluban és igyekezzenek az általunk feltárt igazságokat éppen azokkal megismertetni, akiknek legnagyobb szükségük van reá. Írásunkral senkit sem akarunk bántani, de helyre akarjuk állítani a családi élet becsületét, a szülők lelkiismeretességét, a keresztény erkölcs uralmát és a saját fajtánk szeretetét. Biztosan számítunk ebben az igazi jóérzelmű fajvédelmi munkánkban minden igaz magyar férfi és nő komoly támogatására és azért nagyon fogunk örülni, ha minél több vidékről, minél többen hozzászólnak a magyarság élet-halál kérdéséhez. (Csütörtökön folytatjuk) A fasiszta ünnepre siető különvonat belerohant egy személyvonatba Hat halott és nyolcvan sebesült Olaszországban vasárnap a fasiszta uralom fennállásának ötödik évfordulóját ünnepelték, amikor e nemzeti ünnepet megzavarta egy szörnyű vasúti szerencsétlenség híre. Mussolini a Gloria-gyakorlótéren százezernyi katonai és polgári tömeg előtt a fasiszta győzelem rendíthetetlenségéről beszélt, amikor Dél-Olaszország kies fekvésű kis városa, Bari mellett, a nyílt vasúti vonalon két vonat összeütközése következtében sebesültek jajkiáltásai, haldoklók hörgései töltötték be a levegőt. Bari közelében, a bari—locardondói vasúti vonalon egy gyorsvonati sebességgel haladó különvonat belerohant egy szembejövő személyvonatba. A különvonat mozdonya és valamennyi kocsija felborult és a darabokra tört kocsikban igen sok utas megsebesült. A vonatok sértetlenül maradt utasai és személyzete nyomban megkezdték a mentési munkálatokat és nagy ügygyel-bajjal kihúzták a sebesülteket a felborult kocsikból. A közeli állomásról segélyvonat érkezett a szerencsétlenség színhelyére, ahol azonban hat embert csak holtan húzhattak ki a kocsiromok alól, míg nyolcvanat első segélyben részesítettek. Ezek közül harmincnak sérülése életveszélyes. A szerencsétlenség áldozatait a segélyvonat beszállította Bariba, a katasztrófáról pedig nyomban táviratot küldtek Mussolini miniszterelnöknek, aki megrendülten fogadta a gyászos hírt és nyomban elrendelte a fasiszta ünnepségek beszüntetését. A borzalmas szerencsétlenség színhelyére vizsgálóbizottság szállt ki, hogy megállapítsa a katasztrófa okát. A szerencsétlenség úgy történhetett, hogy az ünnepi különvonatok óriási torlódása közben egy állomást elfelejtettek értesíteni. WETOLLEBOL& mely a friss sebek és az égési sérülések gyógyítására kiválóan alkalmas