Kis Ujság, 1927. november (40. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

1927 november 1­ ­ KIS ÚJSÁG) Öngyilkos akar-e lenni a magyar nép? Beszép­j egyszer a halottakról, akik meg se születtek Irta HUSZÁR Károly képvisel® Megdöbbentően szomorú adatok kerültek nap­fényre a legutóbbi napokban a magyar nép öngyil­kosságáról, a fajtánkat irtó gyermekpi­sztításról. A dunamelléki református egyházkerület köz­gyűlésén a legilletékesebb lel­ki vezet­ők borzalmas adatokat közöltek a baranyai református falvak fokozatos kihalásáról. A Budapesten tartott országos katholikus nagy­gyűlés szintén foglalkozott ezzel a nemzetgyilkos veszedelemmel és a kormány, a főpapság és ezer és ezer közéleti kiválóság jelenlétében megállapí­tották, hogy bomlanak, fosztanak, széttörnek, szét­­mállanak a magyar családok és egész vidékeken több koporsót faragnak az asztalosok, mint bölcsőt. .üres bölcsők, üres gyermekszobák, üres iskolák, néptelenedő falvak jelzik a pusztulás útját. . . A magyar édesanyák teste rettenetes bűnök következtében a jövő nemzedék kriptája lesz, mert elcsinálják, szégyelik és nem kívánják a gyer­meket. A híres baranyai és somogyi rossz seb, az egyke pusztítja a nemzet testét, szervezetét és már egész őrs­­árészéket kikezdett ez az istentelen népszokás. ■sin elég, hogy a hazafiak legjava elpusztult csatán, hogy százezrek ottmaradtak az­­oly táborok jeltelen temetőiben, nem elég, í. . .öbb mint tízmillió polgárt kiszakított Tria­­no a nemzet szervezetéből, most még az anyák sztrájkja is nekilát irtani a tőzsgyökeres magyarsá­got. Nem akarnak szülni a somogyi és baranyai asszonyok ! Tisztelet a kivételeknek és a jóknak ! A magyar szülők saját gyermekeik Heródeseivé lesznek ! K­i hitte volna ezt valaha? Az ország több vidékén, felvidéki falvakban tízezrével vannak családok, még­pedig jómódú, tehetős családok anti -vc­-ben csak egy gyerek szü­letik , az egyke, de van nagyon sok olyan család is, amelyben ma már nincs még egy se, vagyis amelyek végképen kihalnak, ha a mostani felnőttek ki­dőlnek. A kihaló családok a nemzet haldoklásának rém­­séges tünetei, a gyermektelen falvak a nemzet temetői. Csak az a nemzet tudja magát felszínen tar­tani a világon, amelynek családjaiban az elörrgadő apa és anya helyébe legalább két gyermek szüle­tik mindenütt és ahol legalább minden második családban legalább négy-öt gyermek is van. Ez a többlet szükséges a nőtlen és hajadon állapotban maradottak és a gyermekkorban elpusztultak pótlá­sára. Minél többgyermekesek a családok, annál hatalmasabb erejű a nemzet, az állam. A magyar nemzet be van ékelve igénytelen, szapora, sokgyermekes szomszéd fajok közé, ame­lyek szédítően gyorsan szaporodnak. Ha a tótok, oláhok, szerbek, horvátok és németek népszaporo­dása az eddigi arányban folytatódik és nálunk magyaroknál mesterségesen megakasztják gonosz kezek a népszaporulatot, akkor rövidesen meg­semmisül a mi fajunk és idegen népek lepik el földünket. A kihalt magyar tűzhelyekre, mint nevető örökösök, idegen fajok költöznek. Elhal a magyar szó. Elnémul a magyar dal, a magyar imádság. Megdermed a magyar élet és oláh, horvát és szerb porontyok zsivaja veri fel a kihalt magyar falvak síri csendjét. Szívtépő és észbontó fájdalom az is, ha ellensé­ges erők irtják a magyarságot, él a valósággal égbe­kiáltó bűn az, ha a gyermekáldást maguk az édes­anyák és édesapák fojtják meg. Nálunk Magyarországon igen sok helyen, saj­nos, most ez történik ! Az életfakadás titokzatos forrásainál szennyes kezek kuruzsolnak és lelkiisme­retlenül végzetes rombolást visznek véghez a nem­zet eljövendő reménységeiben. Nem volt elég a világháború emberemésztése, nem volt elég a forradalmak emberirtása, nem volt elég a gazdasági összeomlás emberpusztítása, most már a bethlehemi gyermekgyilkosságnál is nagyobb bűn, a születések mesterséges korlátozása , az egyke és egyre gyalázatos gonoszsága is nekilátott a halál kaszájával korai sírba dönteni a magyar népet. Vannak, akik azt hiszik, hogy túl sokan va­gyunk magyarok, hogy túl sűrű a lakosság és azt kérdik, mit kezdjünk a sok gyerekkel? Igaz, hogy Csonka-Magyarországnak most minden négyzet­­kilométeren 91 embert, tehát 26 lélekkel többet kell eltartani, mint amennyi Nagy-Magyarországra esett. Ez a sűrűségi arányszám azonban nem ok a népesedés bűnös kezekkel való korlátozására, mert hiszen Olaszország rosszabb földeken egy négyzetkilométeren 130, Németország 134, Hollan­dia 219 lelket tart el. Nehézzé vált a megélhetés a szűkre szabott határok között, mert az ország­­csonkítás óta a megszállott területről sokan szorul­tak ide. A megcsappant kivándorlás is fokozza a népsűrűséget, mert a külföld nem fogadja be mun­kásainkat. Ez mind igaz. De mégse ez az oka az egykének! Nézetem szerint nem sokan, de kevesen vagyunk mi magyarok, mert ha fogyunk erőszakkal magunk is, akkor sose lesz többé itt feltámadás ! A napokban báró Kornfeld Móric, egyik elő­kelő bankárunk is cikket írt a túlnépesedés ellen. A gazdag bárónak egy gyereke sincs, rengeteg vagyona van és mégis fél attól, hogy sok lesz a magyar a hazában. Ezt az okoskodást én sehogy sem értem ! A báró úr azt indítványozza, hogy a magyar nép fölöslegét vándorolhassuk ki, mert a magyar köz­gazdaság nem tudja eltartani ezt a rengeteg embert. Ez nem okos indítvány ! Ez nem életrevaló eszme ! Ne küldjük a magyar népet idegenbe, tegyük lehe­tővé a megélhetést idehaza. Nekem Kornfeld úrral szemben az a vélemé­nyem, hogy ha a mezőgazdaság jövedelmezőségét arányba hozzuk a nagyiparnak, a kereskedelem­nek és a bankokráciának a hasznával, akkor elég kenyér jut itt mindenkinek. Magyarország kétszer annyi embert is el tudna tartani, ha egészségesebb volna közgazdasági rendsze­rünk, ha a munkateljesítmény valódi értéke után részesedhetnék mindenki a termelés hasznából. Rabló­­gazdálkodás mellett persze, ahol néhány százan olyan hirtelenül gazdagodnak, ahogy tisztességes úton nem is lehetséges, milliók és milliók pedig az élet legszükségesebb dolgait sem tudják megkeresni tisztességes munkával, s egyre nagyobb lesz az ínség és a nyomor. E tekintetben tényleg nagy hibák és bűnök vannak hazánkban, amelyek sok szegény kisembernek keserűvé teszik­ az életet. Ezen kell segíteni közgazdasági politikánk javításával, de nem a fajmagyarság kitessékelésével a saját hazájából, szülőföldjéből. Csodálatos módon a gyermekáldástól való bűnös irtózás nem a szegények nyavalyája, hanem a mó­dosabbak járványos bűne. Ha örökletes betegségben szenvedő, száraz kenyérben is hiányt látó, munkaképtelen és kereset­nélküli szerencsétlen családokban kevesebbednének a gyermekek, akkor azt kellene hinni, hogy az egyke és az egyik járvány következtében beálló fehér pestis a nyomor által előidézett társadalmi szerencsétlenség és nemzeti csapás, amelynek oka az elszegényedés. Szó sincs róla ! Ez nagy tévedés ! A tudatos, szándékos magzatirtás nem a nyo­mortanyák jellegzetes bűne, hanem a tehetősebb családok nyavalyája. A felsőbb rétegekben az élvezetvágy, a luxus, a mulatságok, az egyre terjedő erkölcstelenség, a nők kényelemszeretete hozta divatba a nép­emésztő bűnt: a fehér halált. Az erkölcstelen úri divat ráragadt a népre is és vagyonos telkes gazdák, tekintélyes birtokkal rendelkező földtulajdonosok, jámbor falusiak úgy eltanulták a városi romlottság legszörnyűbb go­noszságát, hogy ma már állam, egyház és társada­lom kénytelenek a vészharangot kongatni, mert ha a magzatirtás ocsmány bűne így terjed járásról­­járásra, akkor Magyarország sorsa meg van pecsé­telve és már­is megáshatjuk a sírt, ahol a nemzet sülyed el. A Kis Újság a magyar családok, a tisztességes, becsületes magyar családok újságja. A Kis Újság a magyar nép erkölcsi és anyagi javainak legbátrabb és legőszintébb védelmezője. A Kis Újság min­denütt a kisembereknek a pártfogója, mert bizony a szegény népnek nagyon sok ellensége van és nagyon kevés jóakaró barátja. Szeretjük tiszta szívvel, egész lelkünkkel a jó magyar népet és életünk minden munkáját a dol­gozók sokaságának szenteltük. Ezt akarjuk csele­kedni a jövőben is ! Ez a mi Kis Újságunk rendel­tetése, célja és hivatása. Most úgy látjuk, hogy a magyar nép egy része félrevezetve és elbolondí­tva boszorkánylelkű vén satra­fák rábeszélése által önmagát akarja megsemmisíteni. Pillanatnyi előnyök kedvéért el akarják egyes családok tűzhelyén temetni a jövőt, a magyar faj biztató jövőjét és a másvilágra küldik az eljövendő ifjúságot, mielőtt még napvilágot láthatna . .. Gonosz szellem, pokoli csalafintaság. Végzetes őrültség, megbocsáthatatlan bűn, égbekiáltó gya­lázat az, ha a jó Isten virágos kertjében eltapossák a palántákat azok a szülők, akiknek azokat fel kellene nevelniük. A magyarság biztos kihalására vezet az, ha a mi népünk erre a népgyilkos szokásra adja a fejét. Éppen ezért elhatároztuk, hogy a Kis Újságban cikksorozatban feltárjuk az egykéről és az egykéről és annak okairól és következményeiről a védóságot. Nem lehet itt tovább hallgatni szem­érmetes­­ségből és kíméletességből. Ezt a fekélyt ki kell operálni a nemzet testéből. Hangosan világgá akarjuk kiáltani a szörnyű adatokat, hogy a fenyegető sír széléről vissza­rántsuk azokat a magyar családokat, akik tudat­lanságból és könnyelműségből áldozataivá lettek az új pogányság azon erkölcstelen divatjának, amely már annyi népet tüntetett el nyomtalanul a föld színéről. Nagyon kérjük a becsületes családanyákat és a tisztességes apákat, hogy a Kis Újságnak ezeket a nemzetmentő fontos cikkeit olvassák el szent komolysággal és adják kézről-kézre a falu­ban és igyekezzenek az általunk feltárt igazságo­kat éppen azokkal megismertetni, akiknek leg­­nagyobb szükségük van reá. Írásunkr­al senkit sem akarunk bántani, de helyre akarjuk állítani a családi élet becsületét, a szülők lelkiismeretességét, a keresztény erkölcs ural­mát és a saját fajtánk szeretetét. Biztosan számítunk ebben az igazi jóérzelmű fajvédelmi munkánkban minden igaz magyar férfi és nő komoly támogatá­sára és azért nagyon fogunk örülni, ha minél több vidékről, minél többen hozzászólnak a magyarság élet-h­alál kérdéséhez. (Csütörtökön folytatjuk) A fasiszta ünnepre siető különvonat belerohant egy személyvonatba Hat halott és nyolcvan sebesült Olaszországban vasárnap a fasiszta uralom fenn­állásának ötödik évfordulóját ünnepelték, amikor e nemzeti ünnepet megzavarta egy szörnyű vasúti sze­rencsétlenség híre. Mussolini a Gloria-gyakorlótéren százezernyi katonai és polgári tömeg előtt a fasiszta győ­zelem rendíthetetlenségéről beszélt, amikor Dél-Olasz­­ország kies fekvésű kis városa, Bari mellett, a nyílt vasúti vonalon két vonat összeütközése következtében sebesültek jajkiáltásai, haldoklók hörgései töltötték be a levegőt. Bari közelében, a bari—locard­ondói vasúti vona­lon egy gyorsvonati sebességgel haladó különvonat bele­rohant egy szembejövő személyvonatba. A különvonat mozdonya és valamennyi kocsija felborult és a dara­bokra tört kocsikban igen sok utas megsebesült. A vo­natok sértetlenül maradt utasai és személyzete nyom­ban megkezdték a mentési munkálatokat és nagy ügy­­gyel-bajjal kihúzták a sebesülteket a felborult kocsik­ból. A közeli állomásról segélyvonat érkezett a szeren­csétlenség színhelyére, ahol azonban hat embert csak holtan húzhattak ki a kocsiromok alól, míg nyolcvanat első segélyben részesítettek. Ezek közül harmincnak sérülése életveszélyes. A szerencsétlenség áldozatait a segélyvonat beszállította Bariba, a katasztrófáról pedig nyomban táviratot küldtek Mussolini miniszterelnök­nek, aki megrendülten fogadta a gyászos hírt és nyom­ban elrendelte a fasiszta ünnepségek beszüntetését. A borzalmas szerencsétlenség színhelyére vizsgáló­­bizottság szállt ki, hogy megállapítsa­­ a katasztrófa okát. A szerencsétlenség úgy történhetett, hogy az ünnepi különvonatok óriási torlódása közben egy állo­mást elfelejtettek értesíteni. WETOLLEBOL&­ mely a friss sebek és az égési sérülések gyógyítására kiválóan alkalmas

Next