Kis Ujság, 1928. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-01 / 50. szám

1928 március 1 vendég, de mégis érkezett egy kis pénz a házhoz. A több­­száz kormányalkalmazottal a savanyúkút­ iparosoknak is bőven érkezett munka és megrendelés, a kereskedők őszi és téli időben is gyorsan adtak túl az áraikon. Annyira kedvezővé vált a helyzet,­ hogy rövid időn belül száznál több idegen iparos és kereskedő költözött Savanyúkút­ra, aki mind a kormány­hivatalnokokból élt. Savanyúkút tehát fürdőtelepből valósággal átved­­lett a kormány udvari szállítójává és nagyjában csak húsz-harminc állandó fürdővendég őrizte a három nyári hónapban Savanyúkút fürdőjellegét. Jövőre a burgenlandi kormány átköltözik Kis­martonba és Savanyúkút iparosai megrendelés, keres­kedői vevők nélkül maradnak, a lakások pedig meg­üresednek. Savanyúkút tehát már nem lesz a burgen­landi kormány udvari szállítója, de már nem lesz fürdőtelep sem. Valamikor Savanyúkút rengeteget panaszkodott amiatt, hogy lakásait lefoglalják a kor­mánytisztviselők és hogy ezért nem marad lakás a für­dővendégeknek. Most üresek lesznek a lakások, de­­ nem lesz annyi vendég a jövő nyáron, hogy a lakások csak negyedrészt megteljenek. Savanyúkúttól elszoktak a régi törzsvendégek és azóta máshol nyaralnak. Savanyúkút azonfelül kivet­kőzött erősen fürdőmivoltából, mint fürdő elhagyta magát. Régebben sem dicsekedhetett ugyan nagy­szabású kényelemmel és modernséggel, de ma száz­szorosan kell ezek miatt a hiányok miatt majd szen­vednie. Rendkívül nehéz lesz új törzsvendégeket sze­reznie és még nehezebb a másu­tt minden kényelemmel és pazarsággal elkényeztetett fürdővendégek igényeit kielégíteni. Horthy Puklits Kormányzót csütörtöön­ üdvözlik a Képviselőhöz nevében .............. — Kegyelem a politikai elítélteknelK . A képviselőház holnapi ülésén Zsitvay Tibor házelnök megemlékezik arról, hogy Horthy Miklós kormányzót nyolc évvel, ezelőtt, 1920 március elején iktatták be Magyarország kormányzói székébe és fel­hatalmazást fog kérni a Háztól, hogy ebből az alkalomból a Ház üdvözletét tolmácsolhassa az államfő előtt. A holnapi ülésen, értesülésünk szerint, igen nagy számban jelennek meg a képviselők, hogy megjelenésükke­ is tanúbizonyságát adják annak a szeretetnek, ragaszkodásnak és hűségnek, amellyel az államfő kormányzása és személye iránt viseltetnek. Zsitvay Tibor házelnök még a délelőtt folyamán alkalmat fog keresni arra, hogy kihallga­táson jelenhessen meg az államfőnél és tolmácsolja az évforduló alkalmából a képviselőház tagjainak­­üdvözletét. A KEGYELMI RENDELET Pesthy Pál igazságügyminiszter a képviselőház csütörtöki ülésén nyújtja be Magyarország magánjogi törvényét. Az igazságügyminiszter azért választotta ezt a napot a törvénykönyv benyújtására, mert kifejezésre akarja juttatni a javaslat nagy fontosságát és jelentő­ségét. A társadalmi összhang előmozdítása céljából ugyancsak csütörtökön jelenik meg a magas elhatáro­zás, amely egyfelől a politikai bűncselekmények cso­portjával szemben hirdet kegyelmet és pedig" úgy az elítéltekkel, mint a terheltekkel szemben, másfelől azonban lehetőséget nyújt arra, hogy kivételes esetek­ben az elhatározásban fel nem sorolt­ politikai indokból elkövetett egyéb cselekmények miatt elítéltek is ke­gyelemben részesüljenek. Az első csoportba tartoznak: az államfő és a királyi ház tagja megsértésének vétsége, az állam és nemzet megbecsülése ellen irányuló vétségek, az izgatás, a választói jog ellen elkövetett bűncselekmények és a választásokkal kapcsolatos vétségek, a politikai ter­mészetű indokból elkövetett hatóság és magánosok elleni erőszak, végül a tiltott közlés. A második csoportba tartoznak: a politikai termé­szetű indokból elkövetett egyéb bűncselekmény miatt elítéltek, ha rendkívül méltánylást érdemlő esetben a bíróság a maga hatáskörében az elítéltet, egyéniségé­nek, életviszonyainak, a bűncselekményt megelőző és azt követő példás magaviseletének, valamint az eset többi körülményeinek figyelembevételével a kormány­zói elhatározás keltétől számított három hónapon belül kivételesen kegyelemre méltónak nyilvánítja. Ilyen hatá­rozatot a bíróság csak igen kivételes esetekben hozhat és pedig oly módon, hogy a felek indítványa és meg­hallgatása nélkül hivatalból hozza meg a döntést, arra tehát semmiféle külső szerv befolyást nem gyakorolhat A kegyelmi elhatározás bizonyos kizáró okokat is állapít meg, amelyek fennforgása esetén az elítélt és a terhelt kegyelemben nem részesülhet. Ehhez képest ki vannak zárva a kegyelemből­­ a kommunista bűn­cselekmények, amelyekről 1920-ban és 1921-ben már több közkegyelmi elhatározás intézkedett. Ki vannak­árva továbbá azok, akik a bűncselekményt külföldön követték el, vagy akik magukat a bűnvádi "eljárás vagy a büntetés alól oly módon vonták el, hogy" külföldi­­távoztak, végül azok is, csak a kegyelmi elhatározás kelte előtt elkövetett bűntett, miatt vagy annak kelte előtt három éven belül elkövetett szándékos vétsen miatt szabadságvers­éb-bünt­et­ésre ír Az- jogerő'cp­rt vo'tuk ítélve. A Írr­­­án zó h's'-ti'ó ker­elmi rende­­etet adott ki a honvédbírá kedá alá t­rtozó egyé­nekről. i­t 251 hajótöröttje az életnek tudni sem akar a külső világról .... ■""■»!»BBKHHS82S53&- ■■■mii...... ii Látogatás a főváros vérmezői Szeretetotthonában Miért ostromolják a vidéki letört öregek a Szegénység várát ? Szemben a Vérmezővel, az Attila­ körúton, h­osz­­szan húzódik az a földszintes ház, amely a múlt szá­zad elején még utászlaktanya volt, de amelyet a híres gróf Sándor bravúr-lovas, Jókai-regényhős,a fővárosra hagyott. E szelíd budai ház kapuin ott ékeskedik ma : (Budapest Székesfőváros Szeretetotthonai). Egy vidéki trianoni­ úr —a békében igazi magyar úr, ma csonka­­éltű agg­szegény — figyelmesen nézi a bejáratot. —­ Csak tessék beljebb kerülni — buzdítjuk. — Így nézhettem gyerekkori álmaimban a kacsalá­bon forgó várat — felelte könnyes szemekkel. És gyor­san hozzátette: De olyan is ám ez, e Szeretetotthon, mint az erős vár, amelyik ellen hiába intéz ifiágámfajta vidéki ostromot. Beljebb kerültünk. Odabenn azután megmagya­rázták, mit akart a messziről jött ember kifejezni. A vidéki városokból, falvakból a letört öregek »darvadoz­­nak» a főváros felé, százával, ezrével, mert otthon nincs számukra hely, sem ellátás, semmi, senki a világon. Ezért törekszenek a főváros felé — hiába! KÉTSZÁZÖTVENEGY HAJÓTÖRÖTT A RÉVBEN — Évek óta tömegesen igyekeznek ide bejutni vidéki nagyságos, sőt méltóságon rangú öreg nők és elaggott urak, — magyarázza a Szeretetotthon kitűnő felügyelője, Beck István. — A vidéki községek százai­ban nem gondoskodnak a magukra maradt, tehetetlen emberekről. Alamizsnát olykor adnak egyeseknek, akik akár koldulhatnak, eltűrik őket. De" mit csinál­janak az önérzetes, hetvenöt—kilencven éves aggok, akik inkább éhenhalnak, de ott, ahol tisztességben dol­goztak mint iparosmesterek vagy,tiszt­viselők, még­ir járnak kéregetni házról-házra. , Állami beavatkozással kellene valamit tenni illetékes köröknek, hogy a sok száz, sőt több ezer elaggott és magukra maradt szegéllyekkel valami emberibb történjék ! Még a falvakban is be kel­lene már rendezni legalább egy termet, ahol étkeznek, melegednek, pihennek, alszanak. A vidékről hiába jön­nek fel Budapestre, a fővárosnak elég a saját agg szegényeit eltartani. Kétszázötvenegy ember a lakója ma a budai Szeretetotthonnak, kilencven­négy férfi, a többi mind nő ... A vidékieket — bármennyire is fáj a szívünk miattuk — nem vehetjük fel. Mondják: népvándorlásnak beillett, ahogy 1010 után törekedtek az ország szegény öregei a budapesti szegények házai felé. Mondják, 1923 őszén (Trianon »békéje» ekkor kezdett hatni, m­int a méreg) az Alföldi­­utcai szegényházban 2400 elesett ember volt, az Iza­­bella­ utcaiban 160, az alsóerdősori »nagyházban» há­romezer legalább, a Budaörsi-útiban 280. Az Attila­­körúti szegényház 1025-ben átalakult S­zrezetotthonná, ahol minden tekintetben révbe értek a fölvett öregek. EGY KIS SEREGSZEMLE A legfiatalabb »ápolt» 64 esztendős, a legöregebb 97 — múlt. Az illető hölgy, aki már be meri vallani az életkorát. Külön termekben élnek a nők, külön a férfiak, sőt akad olyan terem, amelyben csupa öreg kisasszony él (együttesen majd ezerévesek) bietter­­mayer-bútoraik és kedves emlékeik közt. Feltűnő, mennyi volt , m­agasabb állású tisztviselő és özvegy­é.­ itt, sok a szebb napokat látott iparosmester, akad 'ábori pap épúgy, mint ügyvéd, orvos, huszárfk­rt A küldönc pedig — 74 fürge emberke — óbudai vendéglős vett, aki »nem adná a mai állását egy három­­emeletes palotáért*. — Mi láttunk jó konjunktúrát is — mondják. — Nem, egy közülünk a tőzsdei konjunktúra áldozata. De a legtöbb a csekély nyugdíjából képtelen odakünn , megélni. — És a család? A hozzátartozók? — kérdezzük. Legyintenek: — Mi lett belőlünk, a csonka hazában? Mit tehet­nek a szegény családtagok, ki tud ma odakünn meg­élni? ! Családapák beküldik az édesanyjukat, öreg fivé­rek a nővérüket, jönnek a szép napokat látott öreg kisasszonyok, »tömegölnek» a nagytaták, a társadalom minden rétege, ahogy mondani szokás. Van köztünk néhány méltóságom is ... idebenn egyformák, testvé­rek vagyunk, idebenn nem tudjuk, mi az : gyűlölet. A tavasszal olyan lesz ez, mint a földi paradicsom! Nem vágyódunk innen, még a temetőbe se. Nevetnek. Aki jóízűen beszél, délceg, hatvanas úr, volt tábori főpap. Beadta a nyugdíját, künn megélne, de szeret itt benn. —• Már leszámoltam a világgal, az élettel—mondja bölcsen. — Csak egy emléket nézegetek, néha. Poros csomagot vesz elő. Hat kilogramm. Hat kilogramm hadikölcsön és hasonló szép emlékek.­­— Tessék, száznegyvenezer aranykoronát ért. Az én h­adikölcsönjegyzésem. Dús apai örökségem, amely oda van —­ úgy úszott el, mint a föld a kenyérformájú országunkból. .. Majd folytatja: — Végig jártam az összes frontokat. A fajtám törzsfáját vágták ki az életből, úgy láttam. És egyszer álmodtam... a valeje az volt, megálmodtam, ide ju­tok, ahol csupa elesett, tehetetlen ember él és várja , mit vár? Nem voltam olyan jó, hogy a Teremtő magasabb küldetésre szemelhetett volna ki. De nem voltam olyan rossz sem, hogy megéljem ezt a világot! Valaki tegnap hirtelen meghalt. Még megette a mákostésztát, az öreg asztalos 75 éves se volt egészen, aztán csak annyit mondott : »Veszitek észre, hogy tavasz gyán?» Már nem is élt. Nem sajnálják. Ő már beérkezett — valahová. De hová? Erről beszélnek. — Én nem akarok meghalni — mondja a szom­batos, aki arról nevezetes, hogy már öt vallást követett — egyforma buzgósággal. — Jó élni. Jövőre leszek nyolcvan éves. A suszter a forradalmakról politizál. —­ Én azt hiszem, egy jó háborút is megélünk, ami majd mindent kiigazít. — Mi közünk nekünk a világhoz? — kérdezi a sakkbajnok. — Mink itt külön világban élünk, minket joggal csak a múlt érdekelhet. HOGYAN LÁTJÁK ŐK AZ ÉLETET? Kérdéseinkre elmondják, hogy megdöbbenve ve­szik tudomásul, amit egyikük-másikuk a kinti világból előad, mint tapasztalatát. A rengeteg öngyilkosság — érthetetlen előttük. Ilyen még sehol nem volt, mióta a világ világ! Azután hogy a munkából emberek ne tudjanak­ megélni. Még--jól-se lakhatnak... Érthetet­len, milyen magy­ar flance. A­ sok kereskedő fizetéskép­, télen, gyárak tönkremennek, házakat évek alatt se tudnak befejezni — nem értik, ha már faluk, tetejük van. A rádiót csodálják, a beszélő film? Hihetetlen. Háborúban gázzal pusztítanák el a városok lakóit? Borzalmas. Nem értik, családok gyermeket miért nem akarnak? Titokzatos számukra, húsz év alatt hogy változott meg az emberek modora, hová tették a szí­­­vüket?! — Ma­jdaki a férfiak olyan kegyetlenek, mintha háború volna az egész mindenség ellen — mondja találóan egyik aggastyán. És hozzáteszi hamis­kásan : De ma a nők szebbek, mint az én legénykorong­ban Voltak, hatvanhét körül.. . Nagytarásán előadást tart, milyen célszerű ma a női öltözet, a rövid szoknya, míder nincs, krinolin, minek az, bubifrizura — ez igen, sportolnak, karcsúak maradnak. Az ilyen öregre mondta Jókai, hogy nem vén ember, így élnek a budai Szeretetotthonban, e minta­intézetben, amelyre­ büszke lehet a főváros,, elsősorban Liber Endre tanácsnok. Megható, hogy a­­szegény, csonka hazában akad sziget, ahol békén élhet néhány száz hajótöröttje a viharos Életnek. KIS ÚJSÁG2 Víz helyett porral oltották a tüzet Budapesten szerdán reggel hét óra tájban a Bajza­­utcai művésztelep portása észrevette, hogy az egyik pavillon tetőzetéről magas lángnyelvek csapnak fel. Azonnal értesítette a tűzoltókat, mire azonban a tűz­­őrség kiérkezett, a pavillonnak egész tetőzete lángok­­b­a állott s mivel a művésztelep fákkal van beültetve, félő volt, hogy a tűz továbbterjed a telep szomszédos épületeire is áthat. A központi és VI. kerületi tűz­­őrség a legújabb találmánya porszóró készülékkel egy óra alatt elfojtotta a tüzet. Ez az oltókészülék Szilvay főtiszt találmánya, ez alkalommal használták először és kitűnően bevált. A készülék víz helyett porral árasz­totta el az égő tetőzetet s a lángnyelvek csakhamar lelo­hadtak. Ennek köszönhető az is, hogy az épület eme­letén lévő műteremben felhalmozott képeknek és egyéb műtárgyaknak semmi bajuk sem lett, holott ha vízsu­garakkal oltottak volna, úgy a nagyértékű képek el­­pusztultak, vagy legalább is megrongálódtak volna. Tűzoltás közben néhány baleset is történt, ugyanis a pavillo­nnak kettős tetőzete van, amelyet egyméteres üreg választ el egymástól. A tűz következtében a tető egy része betörött 's néhány tűzoltó az alatta levő tetőre esett s így kisebb sérüléseket szenvedett A tűzoltóság megállapítása szerint ■ a tüzet egy füstlevezető cső okozta, amely közel volt a gerendához,­ átttizesített® s így lángra lobbantotta. * »

Next