Kis Ujság, 1930. szeptember (43. évfolyam, 198-221. szám)
1930-09-02 / 198. szám
•2 A Vér Vér hullt ma Budapest utcáinak kövezetére, a Városliget virágokat termő,lelevény földjére. Vér, drága s embervér festette pirosra a szürke ötlétköznapot, melyet mostantól kezdve nem a vallás mártírjainak, nem a nemzet hőseinek dicsősége, hanem a kiomlott vér baljós színe tesz pirosbetűs napjává az emlékezetnek. Vasárnap feltettük a kérdést: Kinek használ az, ha párthatározattal kimondják a felvonulás feltétlen megtartását, minden rendőri tilalom ellenére! Hány ember jut munkához, kenyérhez, ha rendőrkardok pattognak a szétvert tömeg hátán, s ha egy csomó ember cellába, vagy kórházba kerül? És hétfőn megérkezett a felelet: a csaló azértis megtartott felvonulás vérbe, falt, rendőrök és csendőrök rohama szórta szét atüntetésből rombolásba átcsapott tömegeket és sokkal, de sokkal több ember került cellába és kórházba, mint amennyire a szombat és vasárnap szorongó aggodalmában még csak gondolni is mertünk. És hogy ez a felelet ne mehessen könnyen és gyorsan feledésbe, véres felkiáltójel zárja be, annak a galgahévizi egyszerű munkásembernek a kiömlött vére, aki talán még azt sem tudta, hogy hétfőn tüntető séta lesz és most ott fekszik a hullaházban, mert amíg a Városliget fái alatt bámészkodott a tömeg zajlásán, a halálba sétáltatta át a cél nélkül elröppent golyó. A szeptember első napján kiömlött vér nem lesz, nem lehet sikere azoknak a munkás vezéreknek, akikről ma kiderült, hogy olyan tömegeknek az irányítóiként jutottak szerephez, amelyet csak elindítani tudnak, de vezetni nem képesek és amely saját vezéreit is megtámadja, ha a tömegben megbújó sötét elemeket maga a vezér akarja visszatartani attól, amit előre láthatott volna már az oktalan parancs kiadásakor is: a rombolástól, a gyújtogatástól, a fosztogatástól. És ha a karhatalom rá is mutathat arra, hogy feladatát hiánytalanul el tudja látni és a közrendet kellő eréllyel tudja megvédeni és helyreállítani, sikernek ez sem könyvelhető el, mert ahol vér folyt, drága embervér, ott eredményről talán lehet beszélni, de sikerről nem is szabad. Mert eredmény az, ha a nagyvilág előtt beigazolódik, hogy ebben az országban, tíz évvel a forradalmi korszak után, az utca nem dönthet többé a nemzet nagy kérdéseiben, de siker egyedül csak az lett volna, ha ilyen eredmény felmutatására egyáltalában nem is adódott volna alkalom. Nem a rendőrség, nem a munkás vezérek, de nem is a vérbe sétáltatot tömegek sikere az, amit e szomorú hétfőnek hamarosan meg kell hoznia, hanem annak a természetes és minden tüntetés nélkül is égkikiáltó igazságnak, hogy az éhezőknek munkára, kenyérre van szükségük. Ennek az igazságnak azonban nemvolt szüksége tüntetésre, ezt az igazságot a kiomlott vér nem tette erősebbé, mert erősebb már úgysem lehetett. A hatalomnak, amely ma megmutatta erejét, holnap és holnapután és minden elkövetkező napokon csak ennek az igazságnak a valóraváltására szabad minden erőt fordítania. Mert nem feledkezhetik meg a hatalom arról, hogy szeptember elsején nem folyt, volna vér, ha nem lettek volna éhező emberek, akiket akár tüntető sétára, akár másra is könnyen elindít a legszörnyűbb vezér, a nyomot. KIS ÚJSÁG Rombolt, gyújtogatott, fosztogatott hétfőn a pesti csicseléd Véres zavargássá fajult a m munkanélküliek felvonulása Peyer Károly szocialista vezért, a tüntetés rendezőjét is megverték Százkilencven zavargót őrizetbe vett a budapesti rendőrség Gyanús alakok a soproni lőszerraktár körül Hetek óta tartó előkészületek után a szocialista párt vezetősége elhatározta, hogy a belügyminiszter tilalma ellenére is felvonultatja Budapest utcáira a szervezett munkásságot, hogy a kormánytól munkaalkalmat, vagy segélyt követeljenek a munkanélküliek számára. Az egész országban lázas izgalommal várták szeptemberének felvirradását, mert hírek terjedtek el, hogy a munkásság felvonulása nem lesz csendes megmozdulás. .A budapesti rendőrség olyan értesítést kapott, hogy a kommunisták is készülődnek szeptember 1-ére és meg akarják támadni a főváros békéjének megőrzésére kirendelt karhatalmat. A rendőrfőkapitányság vezetői nagy előkészületeket tettek szeptember 1-ére. A budapesti rendőrség egész tisztikarát, detektívtestületét és őrszemélyzetét készenlétbe rendelték vasárnap éjjel két órára és Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár kérésére a budapesti helyőrség is készenlétben állott. Nagyobb csendőrosztagokat is vezényeltek a vidékről Budapestre és a fegyveres erő hétfőn hajnalban két óra után megszállta a főváros veszélyeztetett részeit. Katonaság és csendőrség vette őrizet alá a középületeket, a rendőrség pedig a főváros különböző részein helyezkedett el, hogy szükség esetén percek alatt ott teremhessenek, ahol a főváros nyugalma érdekében szükség van a karhatalomra Budapest hatvanöt pontján várta a készültség hajnaltól kezdve, a felvonuló tömeget. „ Kezdődik a felvonulás Hétfőn reggel semmi nem mutatta a főváros utcáin, hogy véres napra virrad Budapest népe. A karhatalmat ugyanis nem az utcán helyezték el, délelőtt tíz óráig nem volt több rendőr az utcákon, mint más alkalommal. Tíz óra után azután kivezényelték a rendőrséget a Rákóczi-út, az Andrássy-út és a körutak két oldalára, hogy az útvonalon, melyen a munkásság felvonul a városligetbe, megőrizzék a rendet. Nagyobb katonai és csendőri készenlét helyezkedett el a vámsorompóknál, hogy a budapestkörnyéki, csepeli, újpesti, kispesti munkásságnak útját állja, ha Budapestre akarna vonulni tüntetni. Budapest lakossága kitódult az ideákra és izgatottan várta, mi fog történni. .. éjszaka ugyanis a város különböző részén a kommunisták röpcédulákat szórtak szét és zajos tüntetésre hívták fel a munkásokat és a munkanélküliekkel. A főkapitányság még vasárnap éjszaka harminc embert vett őrizetbe a röpcédulák osztogatása miatt. A kivezényelt rendőrök azt az utasítást kapták, hogy a legudvariasabban bánjanak a felvonulókkal, a legudvariassaban szólítsák fel a csoportosutokat a szétosztásra és a legtapintatosabban járjanak el akkor is, ha fegyverhasználatra lesz szükség. Arra is utasítást kapott a rendőrség, hogy a gyártelepek előtt csoportosuló munkásokat oszlassák szét, ezért a felvonuló munkások nyílt utcákon csatlakoztak egymáshoz. Féltizenegy óra tájban hullámozni kezdett a tömeg a Rákóczi-úton, az Andrássy-úton és a körúton. Eleinte csendesen, szó nélkül vonult a tömeg a városliget felé, ahol a szocialista párt gyűlést akart tartani. Miután a gyűlésre nem kaptak engedélyt, a pártvezetőség azt az utasítást adta, hogy éppúgy, mint május 1-én, a felvonulás után a Városligetből mindenki térjen vissza munkahelyére, vagy haza. KARDIGÁN-SUGÁR Egy kártyás izgalmas kalandjai A Kis Újság regénye . Elmosolyodtam az áradozó szavú, rajongó lelkesedéssel megírt cikkeken. Ó, ha tudnák! A nagy építész most úgy érzi magát, mint a tolvaj betörőszerszámaival a zsebében, mielőtt éjszakai munkájához fog. Mondhatom, egyáltalán nem volt megnyugtató ez az érzés és nem szolgált rá, hogy idegeim csillapodjanak. Belső remegésem és nyugtalanságom azonban végre is annyira megnövekedett, hogy éreztem: gyorsan el kell szánnom magam, ha egyáltalán cselekedni akarok. Nagy lélekzetet vettem, mint aki a vízbe veti magát és besiettem a bakkaral-terembe. A csillárok tompítod világítása, a távolról beszűrődő igen halk és édes kis zene úgy üdvözölt, mint régi ismerőst. Gyönge zsongás zúgott a teremben, amely a játékosok suttogásából, halk beszédéből, aranyak, zsetonok csörgéséből, a játék vezényszavaiból és más apróbb neszekből állott össze. Mint a legtöbb hazárd-teroinnek, címek is szuggesztiv levegője volt, teli hangulattal, parancsoló erejű tömegvonzással. Egyszerre kijózanodtam és egy csapásra elült a belső reszketésem. Fölhangzott a játék-vezényszó: — Urak és hölgyek. Tessék lenni! — Mindenki tett? — Nincs tovább! Pillanatnyi csend, majd furcsa, önkéntelen zaj, sóhajtásokból, ideges mozdulatok neszéből adódó zizegés. — Hét a banknak. Egy gyönyörű szőke asszony láng, pirosan áll föl éppen elöttem a síéjkéből. Az arcára van írva, mindent elvesztett, azt is, ami nem volt az övé. Üresen marad a helye. Most már megértem, olyan nagy balszerencsével játszott, hogy azt tszik, ez átragadt még a helyére is, és aki utána következik, éppen ilyen szerencsétlenül jár. A szép asszonyka kitántorog, de csak én figyelem, aterem közönsége teljesen érzéketlen az ilyen tragédiák iránt. Látom, hogy utolsó lépései gyorsulnak és magam is elcsodálkozom azon, hogy mennyire sejtem, mit jelent ez. Valahol még van otthon valami pénz, ezért siet, csakhamar itt lesz megint. .. zöld asztalhoz lépek és ezer dollár az első tétem. Pénzem igen jelentékeny része ez, de kockáztatnom kellett, még ha elvesz is, nehogy később gyanút fogjanak. A szép asszonyka üres helyen hever az ezerdolláros, a bankár egykedvűen, gépszerű nyugalommal eszi. A játékos lapjai: egy hetes és egy nyolcas. Összesen tizenöt, de a tizes nem számít a bakkaratban. Tehát öt. Feketehajú, ideges asszony veszi a lapokat, ez nem játékos! A nagy tablóknál egészen szokatlanul kér ötre még egy lapot, amit a tabló helytelenítő idegeskedéssel fogad. A banknak két 3-as lapja van. —telláthatja. Lead egy hatost jelentő kártyát. Öt meg hat az tizenegy, de a tizes nem számít. A játékos poénjainak a száma is egyre esett le és én az ezerdolláromtól érzékenybúcsút vettem. A bakkarai szabályai szerint azonban a banknak be kell vágnia, vagyis levennie önmagának is még egy lapot 6-ra, hogyha hatos lapot ad le. A bankár mosolyogva húzza le az új sajxit, kifordítja. Treff négyes! Ezzel a bank poénszáma semmi lett. — a játékosok nyerték. Lihülve néztem a létemre ráre-. ---- --'-7- " " ---- "-L-repülő ezerdollárosra, — igazán ne i is számítottam ilyen fordulatra. Most már ■kivettem a két ezrest és az igazi munkámhoz készültem. Az asztalnál csaknem mindenki előtt, vagy egy kis lap, vagy a jegyzőköny évecskéje feküdt. A bakkaratjátékosok] legnagyobb része a babonáknak és a legőrültebb methódusoknak a rabja, majdnem mindegyiküknek van egy-két , a csalhatatlan módszere. Ezekkel veszítik el az összehordott pénzecskéiket, de a legkülönbözőbb külső körülményeknek róják fel a hibát, és ebben páratlanul találékonyak. Ez megint meglepett, de nem kellemetlenül. — Hiszen akkor én is feltűnés nélkül jegyezhetek és írhatom akár, a legtitokzatosabb számoszlopokat is. Mindenki azt fogja hinni, hogy én is valaminő saját találmányú rendszeremet akarom megjátszani! Csöndesen benyúltam a belső zsebembe az előre elkészített jegyzőkönyvecskémért, amelyre fel volt erősítve már az alsó táblán a Kardigán-készülék. Odasomfordáltam a bankár háta mögé, ráirányítottam a vetítőnyílást arra az üveglapra, amely alatt a bakkarat-koporsóban ott feküdt az összekevert öt csomag kártya. Alig ment le még néhány coup. Körülnéztem. Senki sem figyelt rám. Most megnyitottam a láthatatlan Kardigán-sugár rekeszét és beigazítottam. Az ötödik kártyalapra voltam kiváncsi, a szabályosan visszatérő sugár oda is vetítette elém. *— Kör négyes! * Tovább fordítottam a készüléket. Mi lesz a következő lap, a hatodik*! — Már ott is volt előttem a pikk egyes. Jegyeztem. A hetedik lap —, még egy pikk egyes, írtam a számokat, csak néha tekintettem föl, nem figyelt rám valaki nagyon gyanús módon "■ állaiSEdái folytatjuk. 1930 szeptember 2 Az első összetűzés Fél tizenegy után már nagyobb tömegben érkeztek a munkások,a Soroksári-út irányából a Ferenc-körút felé és a József- és Erzsébet-körúton keresztül vonultak az Andrássy-úton át a Városliget felé. Az Erzsébet körút és Dohány-utca sarkán tizenegy óra felé hatalmas tömeg gyűlt össze. A kivezényelt rendőrség parancsnoka távozásra szólította fel a tömeget, mely azonban nem engedelmeskedett a rendőrség felszólításának, mitsem törődve a rendőrökkel, folytatni akarta útját. A rendőrtiszt utasítására a rendőrök szétoszlatták a tömeget.Tíz perccel később az Erzsébetkörút és a Király utca sarkán támadt összetűzés a rendőrség és a tüntetők között. Ellepték a gyalogjárót és többszöri felszólításra sem oszoltak szét. Mihályt