Kis Ujság, 1930. szeptember (43. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-02 / 198. szám

•2 A Vér Vér hullt ma Budapest utcáinak kövezetére, a Városliget virágokat termő,lelevény földjére. Vér, drága s embervér festette pirosra a szürke ötlétköznapot, melyet mostantól kezd­ve nem a vallás mártír­jainak, nem a nemzet hőseinek dicsősége, hanem a kiomlott vér baljós színe tesz piros­­betűs napjává az emlékezetnek. Vasárnap feltettük a kérdést: Kinek használ az, ha párthatáro­zattal kimondják a felvonulás fel­tétlen megtartását, minden rend­őri tilalom ellenére­! Hány ember jut munkához, kenyérhez, ha rendőrkardok pattognak a szétvert tömeg hátán, s ha egy csomó em­ber cellába, vagy kórházba kerül­? És hétfőn megérkezett a felelet: a csaló azértis megtartott felvonulás vérbe, falt, rendőrök és csendőrök rohama szórta szét a­­tüntetésből rombolásba átcsapott tömegeket és sokkal, de sokkal több ember ke­rült cellába és kórházba, mint amennyire a szombat és vasárnap szorongó aggodalmában még csak gondolni is mertünk. És hogy ez a felelet ne mehessen könnyen és gyorsan feledésbe, vé­res felkiáltójel zárja be, annak a galgah­évizi egyszerű munkásember­­nek a­ kiömlött vére, aki talán még azt sem tudta, hogy hétfőn tün­tető séta­­ lesz és most ott fekszik a hullaházban, mert amíg a Vá­rosliget fái alatt bámészkodott a tömeg zajlásán, a halálba sétál­tatta át a cél nélkül elröppent golyó. A szeptember első napján ki­ömlött vér nem lesz, nem lehet si­kere azoknak a munkás vezéreknek, akikről ma kiderült, hogy olyan tömegeknek az irányítóiként jutot­tak szerephez, amelyet csak elin­dítani tudnak, de vezetni nem ké­pesek és amely saját vezéreit is megtámadja, ha a tömegben meg­bújó sötét elemeket maga a vezér akarja visszatartani attól, amit előre láthatott volna már az okta­lan parancs kiadásakor is: a rom­bolástól, a gyújtogatástól, a fosz­togatástól. És h­a a karhatalom rá is m­utat­­hat arra, hogy feladatát hiánytala­nul el tudja látni és a közrendet kellő eréllyel tudja megvédeni és helyreállítani, sikernek ez sem könyvelhető el, mert ahol vér folyt, drága embervér, ott eredményről talán lehet beszélni, de sikerről nem is szabad. Mert eredmény az, ha a nagyvilág előtt beigazolódik, hogy ebben az országban, tíz évvel a forradalmi korszak után, az utca nem dönthet többé a nemzet nagy kérdéseiben, de siker egyedül csak az lett volna, ha ilyen eredmény felmutatására egyáltalában nem is adódott volna alkalom. Nem a rendőrség, nem a mun­kás vezérek, de nem is a vérbe sé­táltatot tömegek sikere az, amit e szomorú hétfőnek hamarosan meg kell hoznia, hanem annak a ter­mészetes és minden tüntetés nél­kül is égki­kiáltó igazságnak, hogy az éhezőknek munkára, kenyérre van szükségük. Ennek az igazság­nak azonban nem­­volt szüksége tüntetésre, ezt az igazságot a ki­­omlott vér nem tette erősebbé, mert erősebb már úgysem lehetett. A hatalomnak, amely ma megmutatta erejét, holnap és holnapután és minden elkövetkező napokon csak ennek az igazságnak a valóraváltá­­sára szabad minden erőt fordíta­nia. Mert nem feledkezhetik meg a hatalom arról, hogy szeptember elsején nem folyt, volna vér, ha nem lettek volna éhező emberek, akiket akár tüntető sétára, akár másra is könnyen elindít a leg­­szörnyűbb vezér, a nyomot. KIS ÚJSÁG Rombolt, gyújtogatott, fosztogatott hétfőn a pesti csicseléd Véres zavargássá fajult a m munkanélkü­liek felvonulása Peyer Károly szocialista vezért, a tüntetés rendezőjét is megverték Százkilencven zavargót őrizetbe vett a budapesti rendőrség Gyanús alakok a soproni lőszerraktár körül Hetek óta tartó előkészületek után a szocialista párt vezetősége elha­tározta, hogy a belügyminiszter ti­lalma ellenére is felvonultatja Bu­dapest utcáira a szervezett mun­kásságot, hogy a kormánytól mun­kaalkalmat, vagy segélyt követel­jenek a munkanélküliek számára. Az egész országban lázas izga­lommal várták szeptember­­­ének felvirradását, mert hírek terjedtek el, hogy a munkásság felvonulása nem lesz csendes megmozdulás. .A budapesti rendőrség olyan értesí­tést kapott, hogy a kommunisták is készülődnek szeptember 1-ére és meg akarják­ támadni a főváros békéjének megőrzésére kirendelt karhatalmat. A rendőrfőkapitányság vezetői nagy előkészületeket tettek szep­tember 1-ére. A budapesti rendőrség egész tiszti­karát, detektívtestületét és őrsze­mélyzetét készenlétbe rendelték va­sárnap éjjel két órára és Sztra­­nyavszky Sándor belügyi államtit­kár kérésére a budapesti helyőr­ség is készenlétben állott. Nagyobb csendőrosztagokat is ve­zényeltek a vidékről Budapestre és a fegyveres erő hétfőn hajnal­ban két óra után megszállta a fő­város veszélyezte­tett részeit. Kato­naság és csendőr­ség vette őrizet alá a középületeket, a rendőrség pe­dig a főváros különböző részein helyezkedett el, hogy szükség ese­tén percek alatt ott teremhessenek, ahol a főváros nyugalma érdekében szükség van a karhatalomra Bu­dapest hatvanöt pontján várta a készültség hajnaltól kezdve, a felvonuló tömeget. „ Kezdődik a felvonulás Hétfőn reggel semmi nem mutatta a főváros utcáin, hogy véres napra vir­rad Budapest népe. A karhatalmat ugyanis nem az utcán helyezték el, dél­előtt tíz óráig nem volt több rendőr az utcákon, mint más alkalommal. Tíz óra után azután kivezényelték a rend­őrséget a Rákóczi-út, az Andrássy-út és a körutak két oldalára, hogy az útvonalon, melyen a munkásság fel­vonul a városligetbe, megőrizzék a ren­det. Nagyobb katonai és csendőri ké­szenlét helyezkedett el a vámsorom­póknál, hogy a budapestkörnyéki, cse­peli, újpesti, kispesti munkásságnak út­ját állja, ha­­ Budapestre akarna vo­nulni tüntetni. Budapest lakossága kitódult az id­eákra és izgatottan várta, mi fog történni. .­. éjszaka ugyanis a város különböző részén a kommunisták röpcédulákat szórtak szét és zajos tüntetésre hívták fel a munkásokat és­ a munkanélküliek­kel. A főkapitányság még vasárnap éjszaka harminc embert vett őrizetbe a röpcédulák osztogatása miatt. A kivezényelt rendőrök azt az utas­­ítást kapták, hogy a legudvaria­sabban bánjanak a felvonulókkal, a legudvariassaban szólítsák fel a csoportosutokat a szétosztásra és a legtapintatosabban járjanak el akkor is, ha fegyverhasználatra lesz szükség. Arra is utasítást kapott a rendőrség, hogy a gyártelepek előtt csoportosuló munkásokat oszlassák szét, ezért a fel­vonuló munkások nyílt utcákon csat­lakoztak egy­máshoz. Féltizenegy óra­ tájban hullámozni kezdett a tömeg a Rákóczi-úton, az Andrássy-úton és a körúton. Eleinte csendesen, szó nélkül vonult a tömeg a városliget felé, ahol a szoci­alista­ párt gyűlést akart tartani. Mi­után a gyűlésre nem kaptak engedélyt, a párt­vezetőség azt az utasítást adta, hogy éppúgy, mint május 1-én, a fel­vonulás után a Városligetből mindenki térjen vissza munkahelyére, vagy haza. KARDIGÁN-SUGÁR Egy kártyás izgalmas kalandjai A Kis Újság regénye . Elmosolyodtam az áradozó szavú, rajongó lelkesedéssel megírt cikkeken.­­ Ó, ha tudnák! A nagy építész most úgy érzi magát, mint a tolvaj­­ be­törőszerszámaival a zsebében, mielőtt éjszakai munkájához fog. Mondhatom, egyáltalán nem volt megnyugtató ez az érzés és nem szol­gált rá, hogy idegeim csillapodjanak. Belső remegésem és nyugtalanságom azonban végre is annyira megnöveke­dett, hogy éreztem: gyorsan el kell szánnom m­agam, ha egyáltalán csele­kedni akarok. Nagy lélekzetet vettem, mint aki a vízbe veti magát és besiettem a bak­­karal-terembe. A csillárok tompítod világítása, a távolról beszűrődő igen halk és édes kis zene úgy üdvözölt, mint régi is­merőst. Gyönge zsongás zúgott a te­remben, amely a játékosok suttogásá­ból, halk beszédéből, aranyak, zseto­nok csörgéséből, a játék vezénysza­vaiból és más apróbb neszekből állott össze. Mint a legtöbb hazárd-teroinnek, címek is szuggesztiv levegője volt, teli hangulattal, parancsoló erejű tömeg­vonzással. Egyszerre kijózanodtam és egy csa­pásra elült a belső reszketésem. Föl­hangzott a játék-vezényszó: — Urak és hölgyek. Tessék lenni! — Mindenki tett­? — Nincs tovább! Pillanatnyi csend, majd furcsa, ön­kéntelen zaj, sóhajtásokból, ideges moz­dulatok neszéből adódó zizegés. — Hét a banknak. Egy gyönyörű szőke asszony láng­, pirosan áll föl éppen elöttem a síé­­j­kéből. Az arcára van írva, mindent elvesztett, azt is, ami nem volt az övé. Üresen marad a helye. Most már megértem, olyan nagy balszerencsével játszott, hogy azt t­­szik, ez átragadt még a helyére is, és aki utána­ követ­kezik, éppen ilyen szerencsétlenül jár. A szép asszonyka kitántorog, de csak én figyelem, a­­terem közönsége telje­sen érzéketlen az ilyen tragédiák iránt. Látom, hogy utolsó lépései gyor­sulnak és magam is elcsodálkozom azon, hogy mennyire sejtem, mit jelent ez. Valahol még van otthon valami pénz, ezért siet, csakhamar itt lesz megint. .. zöld asztalhoz lépek és ezer dollár az első tétem. Pénzem igen jelenté­keny része ez, de kockáztatnom kellett, még ha elvesz is, nehogy később gya­nút fogjanak. A szép asszonyka üres helyen hever az ezerdolláros, a ban­kár egykedvűen, gépszerű nyugalom­mal eszi. A játékos lapjai: egy hetes és egy nyolcas. Összesen tizenöt, de a tizes nem számít a bakkaratban. Tehát öt. Feketehajú, ideges asszony veszi a lapokat, ez nem játékos! A nagy tab­lóknál egészen szokatlanul kér ötre még egy lapot, amit a tabló hely­telenítő idegeskedéssel fogad. A banknak két 3-as lapja van. —­tellát­hatja. Lead egy hatost jelentő kártyát. Öt meg hat az tizenegy, de a tizes nem számít. A játékos poénjai­nak a száma is egyre esett le és én az ezerdolláromtól érzékeny­­búcsút vettem. A bakkarai szabályai szerint azon­ban a banknak be kell vágnia, vagyis levennie önmagának is még egy lapot 6-ra, hogyha hatos lapot ad le. A bankár mosolyogva húzza le az új sajxit, kifordítja. Treff négyes! Ezzel a bank poén­­szám­a semmi lett. — a játékosok nyer­ték. Lih­ül­ve néztem a létemre ráre-. ---- -­­-'-7- " " ---- "-L-r­e­pülő ezerdollárosra, — igazán ne i is számítottam ilyen fordulatra. Most már ■kivettem a két ezrest és az igazi munkámhoz készültem.­­ Az asztalnál csaknem mindenki előtt, vagy egy kis lap, vagy a jegyzőkön­y é­vecskéje feküdt. A bakkaratjátékosok] legnagyobb része a babonáknak és­ a legőrültebb methódusoknak a rabja, majdnem mindegyiküknek van egy-két , a csalhatatlan­ módszere. Ezekkel veszí­tik el az összehordott pénzecskéiket, de a legkülönbözőbb külső körülmé­nyeknek róják fel a hibát, és ebben páratlanul találékonyak. Ez megint meglepett, de nem kelle­metlenül. — Hiszen akkor én is feltűnés nél­kül jegyezhetek és írhatom akár, a leg­titokzatosabb számoszlopokat is. Min­denki azt fogja hinni, hogy én is va­laminő saját találmányú rendszeremet akarom megjátszani! Csöndesen benyúltam a belső zse­bembe az előre elkészített jegyzőköny­vecskémért, amelyre fel volt erősítve már az alsó táblán a Kardigán-készü­lék. Odasomfordáltam a bankár háta mögé, ráirányítottam a vetítőnyílást arra az üveglapra, amely alatt a bak­­karat-koporsóban ott feküdt az össze­kevert öt csomag kártya. Alig ment le még néhány coup. Körülnéztem. Senki sem figyelt rám. Most megnyitottam a láthatatlan Kardigán-sugár rekeszét és beigazítot­tam. Az ötödik kártyalapra voltam ki­váncsi, a szabályosan visszatérő su­gár oda is vetítette elém. *­­— Kör négyes! * Tovább fordítottam a készüléket. Mi lesz a következő lap, a hatodik*! — Már ott is volt előttem a pikk egyes. Jegyeztem. A hetedik lap —, még egy pikk egyes, írtam a számokat, csak néha tekintettem föl, nem figyel­t rám valaki nagyon gyanús módon "■ á­llaiSEdái foly­tatjuk. 1930 szeptember 2 Az első összetűzés Fél tizenegy után már nagyobb tö­­megben érkeztek a munkások,a Sorok­­sári-út irányából a Ferenc-körút felé és a József- és Erzsébet-körúton ke­resztül vonultak az Andrássy-úton át a Városliget­ felé. Az Erzsébet körút és Dohány-utca sarkán tizenegy óra felé hatalmas tömeg gyűlt össze. A kivezényelt rendőrség parancsnoka tá­vozásra szólította fel a tömeget, mely azonban nem engedelmeskedett a rend­őrség felszólításának, m­itsem törődve a rendőrökkel, folytatni akarta útját. A rendőrtiszt utasítására a rendőrök szét­­oszlatták a tömeget.­Tíz perccel később az Erzsébet­­körút és a Király­ utca sarkán tá­madt összetűzés a rendőrség és a tüntetők között. Ellepték a gyalogjárót és többszöri felszólításra sem oszoltak szét. Mihályt

Next