Kis Ujság, 1931. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)
1931-09-01 / 197. szám
ír „Szerelmes levelek" 00 Érdemes volna statisztikát készíteni, várjon a bank- és valutazárlat óta mennyivel emelkedtek a tréfás köznyelven: a szerelmes leveleknek nevezett külföldi utánvételes levelek és postai megbízások? Érdekes és fájdalmas kérdés ez nagyon, jellemezvén azt a felületességet, amellyel az illetékes hatóságok az ország gazdasági érdekeit kezelik. Tudvalévő igazság, hogy két ellenfél közül az veri le a másikat, amelyik fürgébb, elevenebb és tanultabb. A rendőrségnek például versenyt kell fejlődnie a betörők és szélhámosok furfangjaival. Jaj volna, ha a versenyben lemaradna. De így van ez az élet minden vonalán. Éppen azért nehéz a halálom gyakorlóinak a helyzete is, különösen, amikor különleges intézkedéseket foganatosítanak. Nyilvánvaló és köztudomású, hogy zavaros időkben a spekulánsok hada azonnal munkához lát, hogy a bajokból hasznot húzzon. Az életösztön ereje képesíti őket, hogy minden intézkedésben azonnal észrevegyék a repedéseket s azokon keresztül megtalálják bűnös manipulációiknak az útját. Gyorsak és leleményesek, hiszen tudják, hogy az intézők maguk is hamarosan rájönnek mulasztásaikra, s pótolni fogják azokat. Egy ilyen repedésről van itt éppen szó, ami a szerelmes levelek útján rövidítheti meg az országot és ronthatja pengőnk értékét. A dolog igen egyszerű. Tudjuk, hogy a bankzárlattal együtt valutazárlatot is rendelt el a kormány, meghatározván, hogy minden egyes külföldre utazó mennyi idegen pénzt (valutát) vihet magával és mennyi pénzt küldhet külföldre. Az ijedelem napjaiban a rendőrség le is tartóztatott néhány valutázót, aki családjának minden egyes tagjával külön-külön adatta fel a külföldre kiküldhető összegeket. Pedig sokkal egyszerűbb formája maradt nyitva a valutaspekulálók számára: az utánvételes levél és a postai megbízás. Hogyan? Valaki valutát akar juttatni Cseh, Szlovákiába. Nem kell több, csak egy levélben ki kell tanítania ott élő valamelyik barátját, hogy adjon fel onnan számára egy utánvételes levelet, vagy ha jobban tetszik: postai megbízást. Aszerelmes levél: megjön, terhelve a postaszabályokban ieghatározott összeg legmagasabb értékével. Címzett kiváltja —s a magyar pénz legott szokottá, dinárrá, vagy schillinggé változott és gurul vígan kifelé. A legegyszerűbb és legkényelmesebb módja a valutázásnak és a pengőrontásnak. Csodálatos, hogy a nagy zavarban se a pénzügy emberei, se maga a posta nem jött rá a mulasztásra. Most csak az a kérdés, hogy a spekuláció szintén ilyen feledékeny volt-e s nem jött-e még rá s nem használta-e ki ellenünk ezt a könnyű lehetőséget. Éppen azért sietünk felhívni a figyelmet a szerelmes levelekre , hogy véget lehessen vetni a visszaéléseknek. Elvégre a pengőnkről van szó. A pengőnkről! (K) Újból csökkentik a német kamatlábat A német birodalmi bank központi tanácsát kedd délutánra összehívták. Ezzel kapcsolatban bankkörökben a kamatlábnak újabb leszállítását biztosra veszik. A hírek szerint a bankkamatlábat nyolc százalékra, a lombardkaratlábat tis százalékra csökkentik. KIS ÚJSÁG 3toq§(m is bot Ceheim takatikos Szüntessék meg az Altruista Bankot és a Kisbirtokosok Földhitelintézetét! Az új kormány komoly elhatározással próbál hozzáfogni az ország gazdasági helyzetének rendbehozatalához, elsősorban azáltal, hogy ott, ahol még lehet, s mód van reá, lényeges megtakarításokat szándékozik keresztül vinni. Ennek a takarékosságnak azonban csak az esetben lesz meg az eredménye, ha a legerőteljesebb, a legkomolyabb elhatározások válnak valósággá, ha nem állunk meg fizetésre vi másoknál, hanem* ahol szükséges — intézményeket szüntetünk meg, vonunk össze, vagy az égig emelkedő fizetéseket szállítunk le, hogy az áru és a pénz ezáltal is olcsóbb legyen. Szóval olyan kérdésekhez is hozzá kell nyúlni, amelyek beleütköznek egy-egy nagy hatalmasság, vagy nagy befolyású az egyéni érdekébe. Itt most nem lehet honorálni az egyéni érdeket, itt a közérdek a legfontosabb. Ilyen nagy kérdés, amely kiváló alkalmat ad takarékossági munkára, a bankok összevonása is. Különösen a vidékre áll ez, ahol kisebb városokban is két-három-négy, néhol ennél több bank szolgálja a hitelélet ellátását, aminek folytán terészetesen több a személyi, több a dologi kiadás, amit azután a kamatokon kell megkeresni. Egészen bizonyos, hogy a bankok összevonása, a bankfúzió jelentékenyen olcsóbbá tehetné a hitelt. Ma egy-egy nagybank csak a régi Magyarország egyharmadára terjesztheti ki működését, a gazdasági viszonyok sokkal rosszabbak, mint voltak annak idején, mégis sokkal több az igazgató és sokkal nagyobb a fizetés, mint volt békében. A nagy agrártömegek javára és érdekében kívánatos volna az agrárhitelintézetek összevonása is. Teljesen felesleges ma e kis országban négy agrár hitelintézetet fenntartani (Magyar Földhitelintézet, Földhitelintézetek Országos Szövetsége (közéleti nevén: Altruista Bank, Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete, Országos Központi Hitelszövetkezet). Ezekre szükség volt Nagy-Magyarországon, amikor mindnek külön-külön munkateret tudott a gazdasági élet juttatni, ma azonban e csonka országban maradt hitelügyeket két intézet is le tudná bonyolítani. Éppen azért fel kell vetnünk azt a gondolatot: nem volna-e szükséges, hogy e négy hitelintézet törvényhozás útján két hitelintézetté fuzionáljon? Megmaradna az egyik, a Magyar Földhitelintézet a nagybirtokosok hiteligényeinek a kielégítésére, míg a közép- és kisbirtokosok hiteligényeit az Országos Központi Hitelszövetkezet, illetőleg annak vidéki — falusi és kerületi — szervei teljes mértékben és kitűnően ki tudnák elégíteni. A másik két hitelintézet működését, ügykörét megoszthatnák e két intézet között. Nem lehet itt arra hivatkozni, hogy ezeket törvény létesítette, mert egy újabb törvénnyel meg is szüntethetők. Az a cél, ami miatt ezeket az intézeteket a törvényhozás létesítette, teljes megelégedéssel megvalósítható volna az említett két intézet keretében. De be kell látnunk, hogy fölösleges a négy mezőgazdasági hitelintézet, négy hahatalmas helyiséggel, négy hatalmas személyzetel, négy hatalmas adminisztrációval. Az az érv sem helytálló, hogy mi lesz a két fölösleges bank tisztviselőivel? Jól tudjuk, hogy az ilyen öszszeolvasztásnak többnyire személyi akadályai vannak. De lássuk be már egyszer, hogy e csonka ország túlméretezett adminisztrációja a közgazdasági téren is katasztrófákat eredményez. Akarjunk már az egyéni érdeken felülemelkedve az ország érdekében áldozatokat is hozni, törekedjünk már arra, hogy a toldozás-foldozás helyett 1931 szeptember 1 eredményes reformokkal igyekezzünk a gazdasági életet új alapokra fektetni. Ha a magyar mezőgazdaságot komolyan és minden mellékgondolat nélkül akarjuk megmenteni, talpraállítani, úgy a radikális eszközöktől sem szabad visszariadnunk. Meggyőződésünk szerint az agrárhitelintézetek fúziója egyik út volna a cél felé. " (-)-) Ezt a mozgalmat folytatjuk és szívesen vesszük, ha a Kis Újság olvasói is hozzászólnak érdekes adatokkal és levelekkel ahhoz az égető kérdéshez: hogyan és hol lehetne takarékoskodni? Az elnyomás alatt sínylődő magyarság ügye a Népszövetség előtt I Dr. Pokol Elbeszélés, irta Szekula Jenő A hold kísértetiesen meresztette alá kiégett jégszemeit a kis felvidéki város ódon és szinehagyott tornyaira. Kora tavasz volt és a magas hegyekből az ibolyák és az éledő mezők friss szagát terelgette a szél a boltíves tornácok alá. Kopott és szinehagyott, egymás fölé épitett házak alatt sápadt arcú ifjú járt föl s alá ideges nézéssel, átalment a hídon, amely a magas patak fölött vezetett el, megállott és újra visszatért, egy házszámot keresett, botjával idegesen hadonászga vott. Felkiáltott. — Beszélnem kell dr. Pokollal. Még az este beszélnem kell vele. Megtalálta a házat, melyet keresett. Kapu alatt szinehagyott tábla ,az orvos cégére. Alig lehetett kibetűzni: Dr. POKOL. RENDEL: A NAP MINDEN ÓRÁJÁBAN. — Érdekes — mormogta az ifjú és becsöngetett. Dr. Pokolnak különös hírneve volt. Nevezetes fölfedezéseket tett a testápolás és az arcszépítés terén. Valóságos varázsló volt. Púpos ifjakból bajvivő óriásokat nevelt, elhájasodott nyárspolgárokból karcsú leventét faragott, meggyógyította a szeplőt és haját növesztett a kopasznak. A szépészet tanára volt. Az ifjú bátortalanul botorkált fel a lépcsőkön. Az előszobába jutott. Egy inas fogadta. — Itthon van a tímár, nő? — Igen. Azonnal bejelentem. Az ifjú átnyújtotta a névjegyét. — Báró Bicskey István. Pillanatokig várt. Az ajtó kinyílt. A szolga jelentette: — Tessék befáradni, báró úr. Az ifjú belépett. Előtte állott a professzor. Alacsony és szemüveges emberke, a feje valóságos halálfej. Határozottan kellemetlen benyomást tett a fiatal báróra. A professzor észrevette. — Nemde különös. Én, a szépészet mágusa — ilyen rut ábrázattal. De tudja, úgy vagyok vele, mint a cipész. Elegáns báli topánkákat varr másoknak, míg maga rongyos cipőben jár. Mindketten neveltek az ötleten. — Nem érek rá. Nincs időm önmagammal foglalkozni — mondta az orvos. — Öreg is vagyok már. Nem lenne semmi értelme. Leültek. — Mivel lehetek a szolgálatára? — kérdezte a tanár. — Szép és kellemes külsőt szeretnék. — Jim. Nehéz feladat. Feltolta a szemüvegét, hogy az új pácienst jobban szemügyre vegye. Az ifjú rutés ijesztően sovány. A haja szőke és ritkás, mint a sörte. Orra hatalmas, mint a karvalyé, arca összelapult, mintha ráültek volna, szemöldöke hiányzott, az álla lecsüngött s a szája vékony volt, görbe és vértelen, mint a tengeri halaké. A szeme A Népszövetség genfi ülésezésével kapcsolatban vasárnap megnyitották a nemzeti kisebbségek értekezletét. A megnyitó ülésen a legnagyobb hatású beszédet Szüllő Géza, a csehek által megszállott Felvidék egyik magyar képviselője mondta. Tiltakozott az ellen, hogy rabszolgamódra kezeljenek olyan ártatlan embereket, akiknek semmi bűnük, csupán az, hogy az igazságtalan békeszerződések elszakították őket hazájuktól és idegen állam alattvalóivá tették őket. Szüllő Géza ezután írásban is átnyújtotta a megszállt területeken élő magyarság sérelmeinek jegyzékét. Az összeállításból kitűnik, hogy a csehek, románok és jugoszlávok a földreformmal elszegényítik, az iskolarendeletekkel megfosztják a művelődés lehetőségétől és az adókkal pénzügyi talpra állásukban megakadályozzák a magyarságot. A körülöttünk élő államok megszegték azokat a szerződéseket, amelyeket a kisebbségek jogainak tiszteletben tartására vonatkozóan kötöttek. Beszédét azzal fejezte be, hogy a nemzeti kisebbségek a végsőkig küzdeni fognak az elnyomó politika ellen, élettelen volt, színtelen és gyenge, mint a megfagyott üveg. — Igen sok javításra szorul — jelentette ki az orvos és a fejét rázta. — Megfizetem. — Ötvenezer aranypengőbe kerülne, legalább hat hónapot kell a szanatóriumban töltenie. Az ifjú a fejével bólintott, hogy minden áldozatot szívesen meghoz. — Sohasem volt szerencsém a nőknél. Csak a pénzemért kedveltek. Hágában egyszer egy tejkihordó lány utánam kiáltott az utcán: »Mit akar tőlem ez a részeg pisztráng?! Persze megváltozott minden, ha megtudták, hogy gazdag és előkelő világfi vagyok. De az csak növelte csalódottságomat. Engem nő nem szerethet. Rut vagyok és visszataszító külsejű. Szép és költői lelkemet torz álarc födi el a világ előtt. Boldogtalan vagyok. Beleszerettem egy Tekla nevű polgárlányba. De ő tudni sem akar rólam. Pedig már a kezét is megkértem. Csüggedten nézett a tanárra: — Segítsen rajtam mester! Dr. Pokol szerénykedett — Nem vagyok mester. Az egész tudományom nem sok. Szobrász is vagyok és művész is egyben — csakhogy én eleven anyaggal dolgozom! Az ifjú báró áhítattal hallgatta. .Az orvos szent lelkesedéssel beszélt. Félévet töltött a professzor szanatóriumában. Csodálatos átalakuláson ment át. Sörtehaja kihullott, helyén gyönyörű selymes fürtök nőttek, pupilláit valami különös anyaggal befestette a mester s szemeinek már valami megejtő és álmodozó ug?Í S lao, ufújta?