Kis Ujság, 1945. július (59. évfolyam, 75-97. szám)

1945-07-04 / 75. szám

Szerda, 1045 Július 4Am 2mm6 A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt lapja Hivatalos kormányállásfoglalás a szlovák-magyar viszony és a szlovák-magyar népességcsere ügyeiben A békéscsabai nagygyűlés harmincezer főnyi hallgatósága előtt ismertette a kormány állásfoglalását Gyöngyössi külügyminiszter Az alföldi tótság hűségnyilatkozata Tildy Zoltán, dr. Balogh István és B. Szabó István nagy beszédei Békéscsabán és Orosházán A Független Kisgazda Párt vasár­nap hatalmas népgyűlést tartott Bé­késcsabán. A népgyűlésre óriási tö­megben vonult fel a kisgazdapárti gondolathoz mindig hűséges békési nép. A gyűlésen mintegy harmincezer ember jelent meg és a Kisgazda Párt vezetői: Tildy Zoltán országos elnök, Gyöngyössi János külügyminiszter, dr. Balogh István miniszterelnökségi államtitkár és B. Szabó István hon­védelmi államtitkár közel félezer ma­gyarruhás lovas sorfala között vo­nultak be Békéscsabára. Az egész környék felvonult szekereken és zász­lókkal — különösen sokan jöttek el Békésből, ahonnan külön bandérium érkezett Szatmári Istvánnak, az SS éves békési törvénybírónak a vezeté­sével és ISO szekét megrakva békési parasztokkal —, úgyhogy a nagy­gyűlésre felvonuló menet 4—5 kilo­méter hosszú volt. De vonaton és gyalog is rengetegen érkeztek be a gyűlésre: egyedül Vésztőről Gönczy Béla esperes vezetésével különvonat érkezett be ezer utassal. A távoleső szeghalmi kerület, Tildy Zoltán szű­­kebb pátriája is nagy küldöttséggel képviseltette magát. Békéscsabán pe­dig azért várták nagy érdeklődéssel a gyűlést, mert híre ment, hogy a külügyminiszter a magyar-szlovák vi­szonyról fog beszélni és ismerteti a magyar kormány álláspontját a ma­gyar-tót népcserével kapcsolatban. A nagygyűlést B. Szabó István hon­védelmi államtitkár nyitotta meg, majd Tildy Zoltán emelkedett szó­lásra. A Kisgazda Párt páratlanul népszerű elnökét percekig tombolva ünnepelte a tömeg, is forduljon a sors, akármilyen ne­hezek is legyenek feladataink, nem lehetünk a kéregetők, a gyávák és a koldusok népe. Magunk erejéből kell felépíteni az országot. Mindenkinek többet kell dolgozni mint eddig és aki azt hisz­i, hogy eljött a dolog­­talanság ideje, az rosszul jár, mert csak annak lesz kenyere, aki megdol­gozik érte. A könnyen élőket meg fogjuk tanítani a munka becsületére. — A magyar föld népe — mon­dotta Tildy Zoltán — megmutatta a példát. Az a minden reklám nélküli megfeszített munka, amellyel a ma­gyar paraszt példát szolgáltatott a mélypontból való kiemelkedésre, min­denki tiszteletét kivívta. Ugyanilyen munkát teljesített az ipari munkás­ság is. De most már elérkezett az utolsó ideje annak, hogy a polgári réteg is csatlakozzék a munkának abba a forró frontjába, amit a pa­rasztság és a munkásság megalakí­tott. A dolgozó nép jobban megbe­csüli majd az értelmiséget, mint a reakció, mert megkapják a becsüle­tes munkájukért az emberi megbe­csülést és harcos polgárai lehetnek a szabad hazának, felül minden kártérítés nélkül ki­sajátították. Kormányrendelettel ál­lami tulajdonba vették a magyar ipari vállalatok közül azokat, ame­lyek 1938 november 1-je után léte­sültek, míg az 1938 előttieket állami felügyelet alá tütyezték. A nemzeti tárnicsokról szóló kormányrendelet a Végül Tildy Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy mindenkit fele­lősség terhel az­­ország eljövendő sor­sáért. A Kisgazda Párt elnökének beszé­dét számos helyen szakította félbe a lelkes taps és a dübörgő éljenzés. Tildy Zoltán után Gyöngyössi János külügyminiszter emelkedett szólásra. Gyöngyössi János beszéde elején visszatekintett arra a harcra, amelyet a békési néppel együtt vívott a reak­ció ellen. Majd beszédét a követke­­zőkben folytatta: szlovák községekben m megadta a szlo­vák fiffitswtynak a jogot, hogy vá­lasztás álljon töltse be a tanácstagsá­­gokat, ezzel szemben a magyarokat elütötték a választás lehetőségétől és a magyar községekben úgynevezett közigazgatási bizottsága],, „szprádna komissziám”, nevezett ki a szlovák nemzeti tanács. Tildy Zoltán nagy beszéde a ma feladatairól Tildy Zoltán nagy beszéde után polgárok földjét pedig 50 hektáron Gyöngyössi János külügyminiszter emelkedett szólásra. Visszaemléke­zett ő is azokra a harcokra, ame­lyeket a békéscsabai nép vele együtt vívott, majd a következőkben foly­tatta beszédét: — Most olyan ügyre térek rá — mondotta —, amely a magyar köz­­véleményt állandóan izgalomban tartja, nem utolsósorban azért, mert magyar hivatalos oldalról ebben a késelésben eddig megnyilatkozás nem történt. Ez a szlovákiai magyarok sorsa. Hogy a kérdést megfelelően megítélhessük és hogy önök is vé­leményt alkothassanak maguknak a kormányfelelősségről ebben a vonat­kozásban szükséges szemügyre venni, hogy a szlovákiai magyarok sorsa és általában ez a probléma milyen válto­zatokon ment keresztül amíg a je­lenlegi stádiumba jutott. —. Mindjárt a felszabadulás után, már március végén, a szlovák nem­zeti tanács megtette az intézkedése­ket bizonyos magyar elemek kiuta­sítására. Ez alkalommal az 1938 után Szlovákiába beköltözött ma­gyarokról, továbbá a nyilas magyar vezetőkről volt szó. Az 1938 után odakerült magyar tisztviselők kiuta­sítását a magyar kormány is jogos­nak kellett, hogy elismerje, mivel ezeknek visszavételét a kormány a fegyverszüneti egyezményben vál­lalta. Indokolt panasz ez esetben a kiutasítás végrehajtásának módja ellen merült fel, vagyis azért, hogy ingóságok hátrahagyásával, sokszor pár óra alatt, 20—-36 kilós kézicso­­m­­ájsal kelleti a kiutasít­ottaknak el­­hagyaniok lakóhelyüket. — A csehszlovák kormány vissza­térésével — folytatta a miniszter —, április 2-án, kormánynyilatkozat hangzott­­, amelynek értelmében a csehszlovákiai németek és magyarok elveszítik csehszlovák állampolgár­ságukat. A csehszlovák állampolgár­ságot csupán azok nyerhetik el újra, akik tevőlegesen részt vettek Cseh­szlovákia helyreállításában, vagy tevőlegesen támogatták a németek és nácik elleni harcok Egyidejűleg sötét szenvedélytől fűtött uszítóhadjárat indult meg a szlovák lapokban a ma­gyarok ellen, kollektíve vonva fele­lősségre a magyarságot és a magya­rok kitelepítését követelve. A szlová­kiai magyar középiskolákat bezárták, több helyütt a népiskolákat is s a földreformot úgy alkották meg, hogy a magyar állampolgárok földjét tel­jes­ egészében, a szlovákiai magyar nemztriligű, de csehszlovák állam­Tildy Zoltán mindenekelőtt meg­emlékezett arról, hogy Békésből in­dult ki a kisgazdapárt és Békésnek a bizalma és hite adott neki erőt a közelmúlt harcaiban arra, hogy testi­leg, lelkileg ne roppanjon össze a rendkívüli üldöztetések közepette. A kisgazdapárti programmért Békés rengeteget áldozott. Endrődön sor­tűz dördült el a kisgazdapárti vá­lasztók ellen és halottai voltak a harcnak. Szeghalmon másfél évig folyt az elmúlt korszak legkegyetle­nebb petíciós harca. De Békés népe megállta a helyét és a demokrácia programmját ma nem kell magya­rázni a békési népnek, mert a kis­gazdapárt programmja itt született meg a békési dolgozók telkéből. En­nek a programmnak a jegyében har­colt a párt a földreformért, azért, hogy a nincstelen földmunkások földhöz jussanak. Az új birtokosok gondoljanak vissza, melyik párt szállt annyit síkra érettük, mint a kisgazdapárt. A párt is és vezetői is mindig legelső kötelességüknek érez­ték, hogy ezt a legelnyomottabb ré­teget kiszabadítsák a mérhetetlen gazdasági nyomorúság alól. Ezért folytatott harcot a párt a kartelek, a bankok túlhatalma ellen. Hogy a múltban nem győzött a demokrácia abban nem a kisgazdapárt hibás, hanem a sötét reakció, amely min­den erővel, félrevezetéssel, csendőr­­szuronnyal ránehezedett a magyar nép igaz harcára. De ez a reakció megbukott, ma már szabad a nép, van ereje arra, hogy minden reak­ciós mozdulatra visszaüssön és maga akar teremteni országot ezen a föl­dön. Egyszers mindenkorra elég volt abból a politikából, amelynek esz­közeitől is undorodva fordult el a magyar nép. Ezután Tildy Zoltán a mai idők feladataival foglalkozott. Megállapí­totta, hogy mindenekelőtt tiszta po­litikai helyzetet kell teremteni. En­nek alapja adva van a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Frontban. — Innen figyelmeztetek minden­kit — mondotta Tildy Zoltán — legelsősorban a magam pártját, de a többi pártot is, mint az egyik nagy párt vezetője, milyen nagy ve­szedelem lenne ha a magyar nem­zeti függetlenségi front pártjai közé sikerülne éket vernie a reakozottak.­A mi pártunk az együttműködést nem most kezdte, hanem a reakció erejének teljében a számunkra leg­nehezebb időben, már pártszövetsé­get kötött a szociáldemokrata párt­tal. A gyomai választmányi nagy­gyűlésen ezt az elhatározást egész Békés megye parasztsága lelkesen helyeselte. A bujdosás alatt meg­találtuk az­­ összeköttetést az akkor Békepárt néven működő Magyar Kommunista Párttal és ennek a há­rom pártnak az együttműködése volt az első magyar politikai bázis. Később csatlakozott ehhez a szövet­séghez a Parasztpárt is, amely szinte a bujdosás ideje alatt kezdte meg életét. Most is meg kell egyez­nie a politikai pártoknak a reakció elleni kíméletlen harcban. A reakció mesterkedéseit ne vegyük semmibe: ma is itt bujkál sorainkban és szét­húzást igyekszik szítani a pártok között. Kíméletlen harc kell vele szemben, ezzel tartozunk a szövet­séges nagyhatalmaknak, amelyek lehetővé tették számunkra az új életet. De tartozunk magunknak is, mert nem feledhetjük menna­n, hogy a reakció a sír szélbre reha­­totta az országot. A reakció eszközeit sem lehet alkalmazni — Tiszta, becsületes, demokratikus eszközökkel kell dolgoznunk — foly­tatta Tildy Zoltán —, egymás között is, intézményeinkben is. Ne használja senk­i a reakciós eszközöket, az erő­szak és megfélemlítés eszközeit, mert ahogy nem féltünk a múltban, éppen úgy nem félünk most sem. Nem lehet már olyan fordulat, amely feliátmasz­­sza bennünk a félelem érzését. Akik azt hiszik, hogy alkalmazni lehet a reakció eszközeit, azok saját pártjuk­nak, a nemzet jövőjének ártanak.­­ Az országos vezetők között meg­van az őszinte és becsületes összhang- Ennek kell megteremtődnie vidékei. Aki a reakció ellen komolyan akkar harcolni, annak a pártok föietti egyetértést kell szolgálnia. Ezután Tildy Zoltán az országépí­­tés nagy kérdésére tért át. — Vannak — mondotta — akik mindig segítségre várnak. A magyar nép nem várfegtta­rlástól saját sor­sának jobbra fordulását Akárhogy Kiutasítások pár óra alatt Benes két beszéde — A magyar kormány a lehető legnagyobb önuralommal figyelte ezeket a jelenségeket — állapította meg Gyöngyössi János — és ez az önmegtartóztatás a magyar sajtó ré­széről is példásan megnyilvánult, mert került minden észrevételt ezek­re a magyarellenes, sőt magyarokat üldöző intézkedésekre. A hallgatás mindenekelőtt abból a felfogásból eredt, hogy a magyar kormány, de a magyar közvélemény is feltételez­te, hogy az uszító sajtóhadjárat és a magyar­ üldözések csupán egy szen­vedélyhullám kitörései s mtsmerek a kormány visszatérésével és a nor­mális közigazgatás helyreállításával meg fognak szűnni. Annál fájdalma­sabb megdöbbenést keltett Benes el­nök május 9-iki pozsonyi beszéde, melyben kijelentette, hogy a csehek és szlovákok a németekkel és ma­gyarokkal nem tudnak, de nem is akarnak egy országban élni. Termé­szetes, hogy ez a beszéd csak olaj volt a tűzre és a sajnálatos magyar­ellenes cselekmények méginkább megnövekedtek. Megkezdődött a po­zsonyi magyar lakosságnak Liget- Ujfaluba való internálása. A magyar lakosság egy részét ugyanabba a pozsonyi patrongyárba zárták, amek­et annak idején a munka­­gárda gettóként jelölt ki a zsidók ré­szére. Egyes szlovák sajtóorgánumok már a magyarok külső megjelölését is követelték, néhány helyen a ma­­gyarok Szk M-betűvel való megjelö­lését el is rendelték, és általában a sajtó követelte, telepíttessenek ki hogy a magyarok ezzel szemben a magyarországi szlovákok hozassanak vissza Szlovákiába. (Felkiáltások: Soha! Népi megyünk!) Ez volt a tényállás akkor, amikor már termé­szetesen a magyar kormány sem maradhatott tétlen és kénytelen volt felhívni az eseményekre a szövetsé­ges hatalmak figyelmét. Talán rész­ben ennek a lépésnek tulajdonítható, hogy Benes elnök június 14-iki pil­­seni beszédében már nemzetközi kér­désnek mondja a csehszlovákiai né­metek és magyarok ügyét és türe­lemre inti a cseheket és szlovákokat. Ugyancsak nemzetközi kérdésnek mi­nősíti a szlovákiai magyar kisebbség ügyét a csehszlovákiai kommunista párt is, kétségtelenül nyugodt hangú és mérsékelt megfogalmazásban. De hogy ebből az ügyből nemzetközi kérdés lett, tárgyilagosan meg kell állapítani: nem a magyar kormányt, de a csehszlovák hatóságok jog­ellenes intézkedéseit és az uszító szlo­vák sajtót illeti a legnagyobb érdem.­­ Mivel már nemzetközi téren is felvetették a népcsere kérdését, ma­gyar-szlovák viszonylatban időszerű, hogy a magyar kormány álláspont­ját ebben a kérdésben kinyilvánít­suk. (Felkiáltások: Halljuk, halljuk!) Ennek a nyilatkozatnak színhelyéül éppen Békéscsabát választottam, mint amely a magyarországi szlo­vákságnak —­ főleg vallási szerveze­tei folytán — egyik kulturális köz­pontja. A magyar kormány álláspontja — A magmar kormány — emelte fel SiliF St­effingyossi külügyminisz­­ter — mindenekelőtt szükségesnek tartja megállapítani azt, hogy a maga részéről ilyen népcserét, vagy áttelepítést soha nem kezdeményezne és ahmoz csakis nemzetközi megálla­podás alapján járulna hozzá. (Nagy taps, lelkes éljenzés.) Nem kezde-■ ményezne a magyar kormány ilyen elgondolást azért, mert nem tartja sem humánusnak, sem demokra­tikusnak kiszakítani népcsoportokat arról a helyről, ahol születtek, ahol már őseik is verejtékeztek s ahol munkás életükkel gyökeret vertek. (Nagy taps, lelkes felkiáltások: Úgy van, úgy bán! Menjen haza, aki

Next