Kis Ujság, 1947. január (61. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-01 / 1. szám

séf ena* m­etti feketéteket* fogja el, de a nagy feketézők tovább folytat­ják jövedelemző üzelmeiket, ak­kor is, ha akár az összes római kis feke­téző lakott alá kerül, lóvá térel oda és vissza Mit mond az év utolsó napján az egyik németországi rádióadó? A stuttgarti rádió ismertette egy amer­­­ikai gazdasági bizottság jelentését, amely azt javasolja, hogy a „Meg-­m­ontatni Németországot“ elvét te­gyék a múzeumba. Németországnak és Oroszországnak rendkívül fontos szerepe van Európa politikai és gaz­dasági életében, különösen a jövő viszonylatában. Márpedig lehetetlen normális életet elképzelni akkor, ha egy országot állandó gazdasági ne­hézségek között konzerválunk, ön­ellátó és termelő állapotot kell te­remteni Németországban, amellyel kapcsolatban ma az a helyzet, hogy az aroszolnak ne­m franciáknak fize­tett német javát­ét­el — amerikai eredet. Kis hírek a nagyvilágból Végezetül hallgassuk meg egy szomszédos államnak rádióját: kap­csoljuk be Bukarestet. A bukaresti rádió közölte évzáró jelentésében, hogy Németország angolok által megszállt részében a brit parancs­nokság kétmilliárd márka értékű pénzt veretett. Ez kétharmada an­nak a pénzmennyiségnek, amelyet egész Németországban forgalomba hoztak a megszálló erők. — Az olasz rádióközlések tárgyilagosságának biztosítására tudósokból is újság­írókból külön bizottságot szerveztek Rómában. — A lengyel külügyminisz­térium jegyzéket intézett Angliához, amelyben kéri a lengyel hadsereg tulajdonát képező javak visszaadá­sát. Maron Ferenc Ma 40,006 darab 5 forintos ezü­stpénz kerül forg­alomba A diósgyőri papírzúzóba kerülnek az adópengő bankjegyek Tudvalévően december 1- én meg­szűnt az adópengő bankjegy mint fietési eszköz, de a Nemzeti Bank ezeket a címleteket még január 31-ig leváltja. Az adópengő-jegyek izgal­mas karrierje 1915 májusában kez­dődött, amidőn legelőször 10.000 pen­gős bankjegyeket bocsátottak ki. A lgmagasabb címlet 100 millió pengős adó­pengő­jegy volt. A beváltás során 10 millió pengő aluli adópengőjegyek a­lig kerültek elő, ezek legnagyobb­részt elvesztek, megsemmisültek, ami v­égeredményben az állam haszna. A beváltásra került adópengő bank- ü­gyeket egyelőre a Nemzeti Bank ncéjében halmozták fel, azonban pen a diósgyőri papírgyárba kerül­­t, ahol az ottani papírzúzók és pék a kereskedelmi élet céljait szól­aló papirost gyártanak az örökre eltűnt adópengő bankjegyekből. Ér­dekes, hogy eddig elégették a bank­jegyeket, a mai nyersanyaghiány miatt azonban ez anyagpocsékolás lenne és ezért történik, hogy az adó­pengő bankjegyekből ismét papirost gyártanak. A fémpénzek forgalma terén 1, 10, 20 filléresek elegendő mennyiségben vannak már forgalomba, úgyszintén 1 és 2 forintosok is, úgy hogy az aprópénz­hiány — bár az adópengő­jegy kikerült a forgalomból —, meg­szűntnek tekinthető. A Nemzeti Bank érmepénztára ma hozza forgalomba az új 6 forintosokat, amelynek egyik oldalán Kossuth Lajos képe, a má­sik oldalán a nemzeti címer látható. Egyelőre 1O.OOO darab 5 forintos ezüstérmét hoz forgalomba a Nem­zeti Bank. Hess mégis elmebeteg? Az új nácizmus elméletét dolgozza ki és orvosi vizsgálatot kér Lürnbergből jelenti az Europa Sport. Rudolf Hess, Hitler első számú helyettese, akit a nemzetközi b­íróság életfogytiglani börtönbünte­tésre ítélt, beadványokkal ostromolja a az igazságügyi hatóságot. Legutóbb azt kérte, hogy Hitler „Harcom c­­­ímű könyvét és más nemzeti szocialista elméleteket tartalmazó köteteket megkaphassa. „Az új ná­cizmus alapelméletit kívánom ki­dolgozni — írta­m— ehhez szüksége­sek a könyvek.“ Kevéssel ezután újabb beadványt intézett a börtön parancsnokságához. Elmeállapotának megfigyelését kéri, mert úgy érzi, hogy „most már igazán nem be­számítható“. Nemzetközi értekezleten osztják szét Európa vasúti gördülőanyagát Hány mozdonyt és vasúti kocsit vesztett a háború alatt Magyarország ? Nemzetgazdaságunkat súlyosan érintette az a rombolás, amelyet a németek és a nyilasok vasútvona­­l­uu­kon végeztek. A 8500 kilométe­­■ e S vágányhosszból üzemképtelenné v­ált 2632 kilométer. A hidak 85 szá­­z­alékát felrobbantották, a felrobban­tott hidak összes hossza meghaladta 14 kilométert, de elpusztultak a­z­edezőpályaudvarok is. A kitérők 1­­ százaléka megsemmisült, a víz­­t­ornyok 60 százaléka levegőbe rö­pült , az épületek 30 százaléka le­­e­sett. Ezeket a pusztításokat részben már sikerült kitartó munkával pó­tolni, de pótolhatatlan a veszteség g­­irdülőanyagban. A 2491 mozdony­­ból 127, a 6205 személykocsiból 235, az 59.122 teherkocsiból pedig mindössze 5116 maradt meg. A hiányzó gördülőanyagot értékes ra­kományokkal Nyugatra vitték a fa­siszták, akárcsak a hajóparkunkat s jelenleg az a helyzet, hogy egész Nyugat-Európában MÁV-kocsik fut­nak. A legtöbb Csehszlovákiában, továbbá Németországban található, de szép számmal vannak magyar ko­csik és mozdonyok Olaszországban és Franciaországban is. A Kis Újság illetékes helyen ér­deklődött a Nyugatra hurcolt gör­dülő anyag sorsa iránt s azt a vá­laszt kapta, hogy ezt a kérdést még mindmáig nem sikerült tisztázni. A német fasiszták összekeverték egész Európa gördülő anyagát a a mozdo­nyok és vasúti kocsik szétosztását majd egy külön nemzetközi értekez­leten intézik el. Ezt az értekezletet minden bizonnyal csak tavaszra hív­ják össze Párisban. eUiZe /wn., E O BETŰ EGYIKÉT „Én csinálom a toronyórát" így jártak a bárándiak az óracsináltatással Hideg idő még volt még az idén. Bizonyára pusztán ezért nem garáz­dálkodtak a farkasok sem. Más té­len ■— így karácsonyra, — legalább egy asszonyt, ha azt nem, egy lány­gyermeket már szétmarcangoltak. Erről beszélnek aztán ilyenkor az emberek. Ilyenkor, amikor a csizma alatt csikorog a hó, de meleg van bent a kemence mellett. Mondanunk sem kell, hogy a bárándi asszonyt, gyermeket mindig a másik falu ha­tárában, míg a másik faluét meg a bárándi határban marcangolták szét. Szóval egyik sem igaz, de jó erről beszélni, mert telik vele az idő s színesedik a fantázia. Most karácsonykor azonban nem erről esett a szó. Annak idején a Kis Újság is be­szél róla, hogy a bárándi torony villámhárítójának csúcsáról ellopták a platinát. Igaz, a harangozó szerint higany volt és nem platina, ezzel szemben az egyházfi gyémántra es­küdött. De akár ez volt, akár az, el­lopták. A rendőrség máig is nyo­mozza a tetteseket, s ha jelentkez­nének a tolvajok, elfognák. Azért kellett minderről írni, mert ismét a torony körül mutatkoztak a bajok, de a beszéd most nem a pla­tináról, hanem a toronyóráról folyt És hogy miért... nagy­­ára van annak. Ugyanis a háború csúnyán meg­­pocsékolta a bárándi tornyot,­­ tönkrement a toronyóra is. A temp­lomokat úgy, ahogy már rendbe­hozatták, de a toronyóra máig hi­­bádzik. Főleg azért, mert ilyen kicsi faluban nem lehet egy órásmestert egyik napról a másikra leakasztani a szegről. Igaz ugyan, hogy él az öreg Talicska, de már öreg ember, nem leh­et tőle kívánni, hogy to­ronyba másszon. Viszont az is igaz, hogy az öreg, amióta demokrácia van, inkább politizál. Belépett a pártba is, bár azelőtt dolgos ember­nek ismerte mindenki. órás a láthatáron Alig két hete történt, hogy idegen ember állított be a parókiára. Egy szuszra mondta el a tiszteletes úrnak, hogy ő tisztán azért jött, hogy meg­javítsa a toronyórát, mivel megye­­szerte beszélnek már a bárándi rossz toronyóráról. Ami igaz, az igaz, a lelkészt meghatotta a nagy jószán­dék, ami fi csendült Maksi János órásmester szavaiból. Nyomban küldte a harangozót, hogy összehívjon né­hány egyházi belső embert, akik majd végső fokon hivatottak dönteni az ára csináltat­ásáról. Amíg a haran­gozó odajárt, Maksi mester megmu­­togatta a lelkésznek elismerő iratait és különösen büszkélkedett az egyik párt igazolványával, amelyikben az állott, hogy „rohammunkát“. A sok írás láttán még jobban megnyerte Maksi a lelkész kegyét és a tárgya­lások már úgy indultak, hogy az egyházi férfiak szinte hallották ütni a toronyórát. A végső szentenciát Katona Imre mondta ki, aki presbiter meg kurátor­­jelölt Az mondta: — Ha már a tiszteletet úr azt mondja, hogy az az úr megcsinálja a toronyórát, akkor mi meg össze­szedjük rá a száz forintot. A vitát ezzel lezárták, de közben kiderült, hogy a száz forintba csak a fertályütés van benne is külön százat kell adni az óra­ütésekért. De úgy voltak már vele a bárándiak, ha ki­bírják a százat, kibírják a kétszázat is. Csupán azt kötötték ki, hogy kétévi jótállással készüljön el az óra, amit Maksi mester megígért cserébe azt kérve, hogy neki meg az egyház adjon cserébe egy szép elismerő levelet, fizetést, s azért a pénzért n­e*cs ánál­hat­ja az órát­­. A megállapodás utáni nap azzal telt el, hogy szerszámokat kódoit a faluban Galgóczi Jóska, mivel az órásmesternek semmije nem volt. De mikor hozzáfogtak, ment a munka. Három nap múlva öröm volt hall­gatni a fertály­ütéseket s a falu szí­vesen adott az óracsináltatásra. Csak­hogy éppen akkor disznótoroztak a parókián, s ilaksi mester felaján­lotta szolgálatait, kijelentve: ahhoz is ért. Mit volt mit tenni, elfogadták, mert mégse viheti el a hírt Maksi János órásmester, hogy ilyen, meg olyan szőrösszívű a bárándi pap, különösen akkor, mikor a tiszteletes asszony föztje valóban megyeszerte híres. A jó konyha, jó gazdasszony hírét Maksi csak öregbítette. Meg is állt a toronyóracsinálás és a mester csak úgy tömte magába a sok jó hurkát, kolbászt A káposztáá­ból meg nem győztek eleget adni, így telt el még három nap s az óra körül mindössze annyi történt, hogy tizenhat helyen fúrta ki a nagy­­harangot Maksi mester. Majd pedig eltelve a hét, előleget kért és kapott: 40 forintot. Akkor este Maksi János a Hangyába ült be s forralt borokat rendelt. Sőt a betévedt jegyzőt is megkínálta, jóllehet felháborodott, mikor a jegyző nem tudta, hogy ki­vel áll szembe. Mondta is: — Én csinálom a toronyórát. Ille­nék tudni még a jegyző úrnak is. A mester előleget kér Kevés faluban van még olyan ren­des harangozó, mint Bárándon. Amolyan mindenhez értő ember, ezermester. A jelenlevők nyomban a tárgyalások befejeztével döntöttek is, hogy Galgóczi Jóskának állandóan Maksi úrral kell együtt lenni, már csak azért is, mert hátha eltanulná az órásmesterséget, s a jövőben nem kerülne pénzbe az egyháznak az óra­­csináltatás. A harangozó úgyis kap Konk­ré gyár keres komoly tapasztala­tokkal rendelkezi, szervezi képes pararficsomtermelő­szakembert aki a termelési szerződések kötésében járatos. Ajánlatokat curriculum vitáé­val „Nagyvállalat 2406“ jeligére Block­­ner J. hirdetőjébe. IV., Városháza u. 10 Mandulát Vaus lint mogyorót, diót minden mennyiségben veszünk 1 gOMg ^ ■ s*. A l/rtl J» „n _ Köd előtte, köd utána Akkor este a lelkész­­iroda ajtaját, magára zárta az órásmester. (Ugyanis ott aludt.) Reggel mikor köteni akar­ta a harangozó, hát csak nem ta­lálta. De méghogy Maksit nem,­ az hagyján lett volna, de a tiszteletes úr meg nem találta a kucsmáját, csizmáját. Később Papp Mihály, a gondnok nem találta az íróasztal­­fiókba zárt 70 forintot. Dicsérte is az eszét, hogy a toronyóra csinálta­­tásra összegyűjtött 500 forintot haza vitte előző este. Ha otthagyja, most annak is lettek volna ... Eltűnt tehát Bárándról. Maksi Já­nos órásmester anélkül, hogy meg­csinálta volna a toronyórát. Mert, ahogy eltűnt, már a fertályt sem ütötte az óra. A feljelentést újra megtették a­­ bárándiak, éppen úgy, mint a platina esetében. Az eredmény sem lehet kétséges, éppen úgy, ahogy akkor volt. A karácsonyi ünnepek alatt erről folyt a beszélgetés Bárándon. Ki ezt mondta, ki azt. Mindenki tett hozzá, vagy elvett az óracsináltatás histó­riájából. A presbiterek kivételével mindenki derült az eseten s azt tet­ték volna a presbiterek is, de nekik azt mondták: — Ha így vigyáznak presbiter uramék az egyház vagyonára, egy szép napon szemük láttára a tornyot is ellopják. S bizony az sem menne most ne­hezen, mivel a torony csonka ... Futó Dezső Rejtélyek a francia politikában Mi a célja De Gaulle nyilatkozatának? Pária, december 31 — A Kis Újság párisi szerkesztősé­gének telefonjelentése. — A magyar lapok is beszámoltak arról, hogy De Gaulle tábornok kur­­tán-furcsán rövid nyilatkozatot tett közzé a francia sajtó útján, amely­ben leszögezte, hogy a jelen körül­mények között nem pályázik a köz­­társasági elnök méltóságára. Ez a nyilatkozat általános meglepetést, sőt elképedést okozott úgy a közön­ség, mint a politikusok körében, mert hiszen De Gaullet a legutóbbi hónapokban tanúsított magatartása következtében egyik párt sem szán­dékozott jelölni. A tábornok sokat vesztett népszerűségéből és a szava­zók nagy többsége diktatórikus szándékot tulajdonít neki. Már­pedig a diktatúrának pártkülönbség nélkül kérlelhetetlen ellensége minden francia polgár. Mi célból hangzott el tehát ez a nyilatkozat? Milyen szán­dék húzódik meg mögötte? Milyen politikai játék prelúdiuma? Rej­tély ... Titokzatos telefon-kihallgatások Mintegy 10­-12 hete nagy titokza­tossággal irányított nyomozás fo­lyik Pak­sban, amelyben nemcsak a rendőrség vesz részt, hanem a kém­elhárító hivatal és a hadsereg tudo­mányos kutató laboratóriuma is. Ugyanis még a Bibault-kormány idején észrevették, hogy a leggondo­sabban őrzött állami titkok érthetet­len módon kiszivárogtak a párnázott miniszteri ajtók mögül és számos olyan elhatározás foganatosítása hiú­sult meg ily módon, amelyeknek si­kere csak úgy lett volna biztosítva, ha végrehajtásuk pillanatáig titokban maradtak volna. A legfeltűnőbb a dologban, hogy olyan titkok is nap­világra jutottak, amelyről csak a kormányelnök és az érdekelt szak­­miniszter tudtak. Ez a körülmény világított rá — de amint az alábbiakból kiderül, csak részben — a titok nyitjára. A mi­niszterelnök ugyanis közvetlen vona­lán gyakran telefonon közölte észre­vételeit munkatársaival és ezeknek a beszélgetéseknek részletei másnap már köztudomásúakká váltak. Kide­rült tehát, hogy kihallgatják a kor­mányférfiak telefonbeszélgetéseit. A nyomozás során azonban arra is rá­jöttek, hogy a kormányon kívülálló politikusok és pártvezérek telefonjai ugyanolyan kellemetlen megfigyelés alatt állnak, mint a minisztereké. Még bonyolultabbá teszi a kérdést, hogy azt sem tudják a nyomozó hatóságok, hogy belső politikai jel­legű kémkedésről van-e szó, vagy idegen hatalom javára dolgozik a titokzatos­­lehallgató.* Az indokínai rejtély Az indokínai háborúskodás kö­­­pette is megindultak a politika titok­zatos szálfűzései. Ugyanakkor, ami­kor Marius Moutel, a szocialista Blum-kormány gyarmatügyi minisz­tere helyszíni tapasztalatai alapján kijelenti, hogy a történtek után nem lehet a Vietnam kormányával tár­gyalni, az indokínai felkelők rádió­­állomása azt a hírt terjeszti, hogy Léon Blum miniszterelnök üzenetet küldött Ho-Chi-Minh-nek, a Viet­­nam-kormány miniszterelnökének. Ebben az üzenetben állítólag kije­lenti Blum, hogy azért küldte Min­­tet minisztert Indokínába, hogy ál­lítsa helyre a békés helyzetet a fran­cia-vietnami megegyezés alapján. Ho- Chi-Minh állítólagos válaszában örö­mének adott kifejezést Moutet meg­jelenése felett. A miniszterelnöksé­gen tegnap délben kijelentették, hogy a Vietnam-kormány miniszterelnöké­től semmiféle üzenet nem jött a fran­cia kormányhoz. E cáfolat dacára a De Soir tegnap esti száma nemcsak hogy fenntartja az üzenetváltás ver­zióját, hanem még szemrehányást is tesz a kormánynak, hogy békés tár­gyalások helyett újabb csapatokat küld Indokínába a veszélyeztetett francia életek és érdekek védelmére. Mi e különös játék értelme és célja? Rejtély... Szilágyi József

Next