Kis Ujság, 1950. február (4. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-01 / 27. szám

Ára 60 fllér MA: TOTO-TIPEK Szerda, 1950 febuár A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István­­ Felelős szerkesztő: Katona Jenő MIT MOND a szallalm­azottak ille­ményrendezéséről a pedagógus, az orvos, a kultúrtanácsnok? A Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának a közszolgálati, orvos­­egészségügyi közszolgálati és a köz­nevelési alkalmazónak illetményeit rendező rendelete országszerte nagy örömet váltott ki a közalkalmazot­takból. A szegedi pedagógusok nagygyűlé­sén Béki Ernő, a Pedagógus Szak­­szervezet fő­itkára emlékeztette a sze­gedi pedagógusokat Rákosi Mátyás beszédeire, amelyekben a magyar nép vezetője bejelentette a nevelők fizetésrendezését. — Rákosi Mátyás — mondotta Béki Ernő — nem toldozást-foldozást ígért, hanem gyökeres és általános rendezést. Ezt a rendezést hajtja végre az új rendelet, amely a ,m­indenkinek mun­kája szerinti" elv alapján megszünteti a falusi és városi nevelők közti indo­kolatlan és sértő különbségtételt is. Weil Emil, az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet főtitkára a következőket mondotta? — A magyar egészségügyi dolgo­zók, orvosai a felszabadulás óta Pártunk vezetésével, a Szakszervezet segítségével, nagy utat tettek meg a szakmai fejlődés, a politikai öntu­dat emelkedésének útján. Az egész­ségügyi dolgozóknak, orvosoknak egészségügyünk újjászervezésében, és az újjáépítésben­ végzett mun­kája és a háromé­ves tervünk sikeres befejezése tette lehetővé, hogy most az egészségügyi dol­gozóba olyan fizetéseket kaphatnak, amely az orvosoknak, ápolónőknek, a kórházak és egészségügyi intéz­mények minden dolgozójának szilárd, biztos megélhetést, ren­dezett munkaviszonyokat és ren­dezett mániaidőt biztosít « — A kormányrendelet nem ért bennünket váratlanul — mondja dr. Asztalos Sándor kiváló munkás, deb­receni kultúrtanácsnok, majd így­­ folytatja: — öt esztendő alatt megtanultuk, hogy a Párt és Rákosi Mátyás sza­vában, ígéretében megbízhatunk. Rá­kosi Mátyás megígérte nekünk, hogy a közeljövőben sor kerül il'elmé- s nyelők rendezésére. A miniszterta- t­nács rendelete most Rákosi Mátyás­­ ígéretét váltja valóra. — A népi demokrácia a közalkal­mazottaknak olyan társadalmi meg­becsülést nyújt, amelyben az úri rendszer idején soha nem részesül­tek. Boros Gyula Kossuth-díjas tanító a­ téglási általános iskolai népi kollé­gium igazgatója így nyilatkozott:­­— Lelkes, kitörő örömmel üdvö­zöljük a rendeletet. Elsősorban nem ez illetményrendezéssel együttjáró magasabb fizetés miatt, hanem mert Pártunk, népköztársaságunk munkének iránti megbecsülésének jelét látják benne. Egy pillanatra sem feledkezünk meg arról, hogy az ilelményrendezést­­ a munkásosztály vezette dolgozók ha­talma,­­ az ötéves tervben szocializ­must építő Népköztársaság adta ne­künk. ■ ’ i ' . Fokozott munkával mondanak hálát a közalkalmazottak A minisztertanács rendelete or­szágszerte nagy visszhangot keltett. Tasnádi Sándor, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára a következőket mondotta: " Az új illetményrendszer a tény­legesen betöltött munkakör és a való­ságban végzett munka alapján álla­pítja meg a dolgozók fizetését. A ren­delet gyökeresen megváltoztatta a régi rendszert, amikor cím és rang szerint szabták meg az illetményeket, függet­lenül attól, hogy a hivatalnok milyen munkakört tölt be és hogyan végzi munkáját. A rendelet a szociális szem­pontokat veszi figyelembe és különö­sen a kisebb fizetésű közalkalmazot­tak járandóságait emeli jelentékenyen.­­ A közalkalmazottak százezrei megértik, mit jelent számukra az új rendelet. Hálájukat azzal fejezik ki, hogy még fokozottabban a nép szol­gálatába állítják képességeiket. Dr. Hídvégi Tivadar, Baranya vármegye alispánja nyilat­kozatában megállapítja, hogy az új illetményrendszer a Népköztársaság alkotmányában lefektetett alapelvek következetes megvalósítását jelenti. Héczel János berentei tanító az üzemek és a fal­vak dolgozóinak mond köszönetet a rendelet megjelenése alkalmából.­­ A kétkezi dolgozók, a mi hős munkásaink és dolgozó parasztjaink áldozatos jó munkája, a hároméves terv határidő előtti befejezése, az öt­éves terv rend­eletes beindítása lehe­tővé teszi, hogy mi, pedagógusok márciustól kezdve nagyobb darab és fehérebb kenyeret kapjunk. Varga Gyula miskolci pedagógus elmondja, milyen sanyarú sors jutott osztályrészül azoknak a pedagógusoknak, akiket a klérus alkalmazott. Nemcsak a nyomor határait súroló szegénység, de az állandó kényszerű megalázko­dás is keserűvé tette életüket. A munkás-parasztállam ezzel szemben emberhez méltó életkörülményeket biztosít pedagógusainak — mondja Varga Gyula —, majd így fejezi be: — Talán még életszínvonalunk emelkedésénél is fontosabb, hogy most végre ez igazságot taníthatjuk is senki sem kényszerít bennünket arra, hogy tudományt­­an, a valóság tényeit elferdítő szelemben neveljük az ifjú nemzedéket. Szibrentei Károlyné, a IV. kerület (Újpest) elöljárója következőket mondo­tta: — A minisztertanács rendelete je­lentősen megjavítja majd a közalkal­mazottaknak a munkához való viszo­nyát. Érzik, hogy a népi demokrácia megbecsüli munkájukat és ezáltal még közelebb kerülnek a munkásosz­tályhoz. A múltban a kistisztviselők és hivatalsegédek széles tömege jóval kisebb fizetést kapott, mint a maga­sabb beosztásban működő tisztvise­lők. Most ezek illetménye progresz­­szíven emelkedik. Fizetésük köze­lebb kerül a magasabb fizetési kate­góriákban levő dolgozók illetményé­hez, így megszűnik a nagy fizetés­­különbség és egyenlő munkáért egyenlő bért kapnak a dolgozók. Két várost és 20 falut pusztított el a perzsiai földrengés és a szökőár A perzsiai földrengés áldozatainak száma sokkal nagyobb, mint eredeti­leg hitték. A földrengést követő szökő­ár teljesen rombad­öntötte­­ Zahidan városát. Egyedül itt 500 mber vesz­tette életét a hullámokban és az ösz­­szedőlt házak romjai alatt. A Perzsa­­öböl keleti partvidékén fekvő Port- Rangún városát és kikötőjét más húsz környező faluval együtt a földrengét teljesen elpusztította. A Teheránba ér­kező jelentések szerint a halottak szá­ma 1500 és 1000 ember sérült meg. A távbeszélő- és távíró-összeköttetés az ország belsejével megszakadt, az utak el vannak torlaszolva és az utolsó 48 órán belül bekövetkezett hatalmas hóesés rendkívül megnehezíti a segély­­nyújtás. A Szovjetunió diplomáciai kapcsolatot létesít a Vietnami Demokratikus Köztársasággal Duk-Rut, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kormányának bang­koki képviselője január 19-én kor­mánya megbízásából átadta a Szov­jetunió sziámi (taiföldi) követének Ho-Si-Minh, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság elnöke január 14-i felhívását, melyben a vi­ág valameny­­nyi országának kormányát felszólít­va teremtsenek diplomáciai kapcsolatot a Vietnami Demokratikus Köztársa­sággal. Január 30-án a szovjet kormány a felhívásra válaszott, közölte a viet­nami kormánnya­, hogy hajlandó diplomáciai­­kapcsolatokat létesíteni a Vietnami Demokratikus Köztársaság­­gal, illetőleg követel küldeni, valamint fogadni. Megfosztja szuverenitásuktól és függtlenségü­ktől a nyugati országokat az USA-val kitilt fegyverszállítási egyezmény AnseriHo elsősorban Öreg honiítnyagos siállfii csollósainah Ach­esen vezetésével n­onstolilált se az újabb rabszolga-szerző ítéletében megállapított programot — a „seg­y­ez­ett“ országon dolgozol filfakozitan az amerikai behatolás további fokozása eheti Az Amerikai Egyesült Államok és a támadószellemű­ Északatlanti Egyez­mény nyolc résztvevője szombaton írta alá azokat a feltételeket, amelye­ket az úgynevezett „katonai segély­­program" alapján történő amerikai szállításoknál alkalmaznak. Az USA Angliával, Franciaországgal, Belgium­mal, Hollandiával, Luxemburggal, Dániával, Norvégiával és Olaszország­gal --kötött ilyen megállapodást. Az egyezmények részleteikben különbö­zők, a fő kötelezettségek azonban azo­nosak. Fő céljuk, hogy a nyugat­­európai országokat egyre inkább alá­vessék Washington ellenőrzésének. A fegyverszállítási szerződések­ alá­írása után Trusman rendelkezése alap­ján Acheson külügyminisztert bízták meg az amerikai fegyverszállítási­ pro­gram lebonyolításával és tanácsadó­ként mellérendelték Johnson hadügy­minisztert és Bloftmant, a Marshall­­terv vezérigazgatóját. Az Associated Press tudósítója ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy bár a szerződé­sekkel kapcsolatos amerikai nyilatko­zat nem tartalmaz utalást a szerző­dések lényegére vonatkozólag, a nyu­­gateurópai államok felfegyverzése a Szovjetunió ellen irányul. Az egyezmények aláírásával egy­­időben minden érintett európai or­szágban fellángol a dolgozó nép til­takozása az imperialista behatolás további kiterjesztése, a fegyverkezési verseny és a háborús uszítás ellen. Olaszországban, ahol a fegyverszál­­lítási megállapodást jegyzékváltás formájába burkolták, hogy így elke­rülhessék az egyezmény parlamenti megvitatását, minden városban meg­mozdultak a dolgozó tömegek, sztráj­kokkal és tüntetésekkel tiltakoznak a De Gaspari kormány á­tal vállalt ka­tonai kötelezettségek ellen. Tiltakozó tömegmegmozdulásokról érkezik hír Franciaországból, Hollan­diából, Dániából, Norvégiából és Belgiumból. „A ló együttműködése a lovassal“ Viktorov, a moszkvai rádió hír­­magyarázója megalapítja, hogy a marshal­lizált országok „kö­csönös védelmi együttműködése“ az Egyesült Államokkal, olyan, mint a ló együtt­működése a lovassal. A világ demo­kratikusan gondolkozó közvéleménye jól ismeri az északatlanti paktum valóságos célkitűzéseit. Sem Angliát, sem a nyuga­teurópai országok bár­melyikét nem akarja megtámadni senki és népeiknek csak attól a há­borús veszélytől kell tartaniuk, ame­lyet Washingtonban és Londonban az uralmon levő körök kiagyalnak. Ilyen körülmények között az ame­rikai fegyverszállítmányok nem a közös védelem, hanem a támadás céljait szolgálják és a gyújtózsinór Washingtonba vezet. Azok az orszá­gok, amelyek amerikai fegyverszállít­­m­ényt kapnak, már eleve "tudhatják, hogy az egyezmény már osztja őket szuverenitásuktól és füg­getlenségüktől. A nyolc érdekes ország kötelezte magát hogy amerikai katonai ellenőrző bizott­ságokat bocsát be területeire. Az amerikai katonai ellenőröknek meg­tesz minden joguk és természetesen módjuk is arra, hogy beavatkozhas­sanak a szóbanforgó országok min­den belső ügyébe. Ezenkívül az egyezményt aláírt országok kormá­nyainak kötelezniük kell magukat, hogy stratégiai nyersanyagokat és fél­­gyártmányokat szálljanak az Egye­sült Államoknak. Belgium esetében például ez annyit jelent, hogy szé­lesre kell tárnia a kaput az USA be­hatolása előtt Belga-Kongó uránium­bányáinak kiaknázására. A washingtoni kormánynak teljes ellenőrzési joga lesz a nyugalmiró­­pai országok gazdasági és­­ politikai ételei felett. Amerika ellenőrzi az érintett országok fegyveres erejét, valamint vezérkaraik működését. Washingtonban fogják megállapí­tani, milyen mértékben kötelesek ezek az országok ágyútölteléket szál­lítani az amerikai támadó politika céljaira. A washingtoni egyezmények tehát nem „kölcsönös védelem­re" irányulnak, hanem az észak­atlanti rabság megszervezésére. Még a Times is „drákóinak* nevezi az egyezmények záradékait A lap rámutat arra is, hogy az egyez­mények keztében az amerikaiak elsősorban nem korszerű fegyvere­ket fognak szállítani, hanem a rak­tárakban tárolt hadif­elesleget. Ez is bizonyítja — állapítja meg Vik­toron —, hogy ezeknek az egyezmé­nyeknek célja az amerika­i ágyúgyá­rosok profitjának biztosítása a ruutt­­gnt európai adófizetők terhére. Mit csinál Jessup és Bradley a Távol-Keleten és Indonéziában? Amerika bárkit támogat, aki hajlandó érte harcolni A Westerling-ügy fejleményei az indonéz kormány gyengeségét bizonyítják Omar Bradley tábornok az Egyesült Államok vezérkari főnöke vasárnap Washingtonból elutazott a Távolke­letre, Tokióban megvitatja a távol­keleti helyzetet MacArthur tábornok­kal és a körzet más ame­rikai katonai vezetőivel. Ennek a katonai utazásnak poli­tikai alapját dr Philip Jessup, a kül­ügyminisztérium rendkívüli nagykö­vete dolgozta ki, aki „szemleútján“ már az indonéziai Dzsakartába érke­zett. Jessuphoz az amerikai diplo­­maták manilai értekezletén csatlako­zik Bu­terworth, a távolkeleti ügyek külügyminisztériuma államtitkára is. Bradleyt útjára elkíséri Collins tá­bornok, a szárazföldi­ Sherman, a haditengerészet és Vandenberg, a légi­erők vezérkarának főnöke. Jessup Singaporéban vasárnap nyil­vánosságra hozta Acheson külügy­miniszternek Bao-Dajhoz, a franciák indokínai bábcsászárához intézett üzenetét, amely világosan megmutatja, hogy a washingtoni külügyminiszté­rium megint mindent egy olyanféle bábura tesz fel, amilyen Csangkajsek volt, tekintettel arra, hogy más nem volna hajlandó elfogadni az amerikai „segítséget“. Ez az első nyílt bevallása az amerikai kormány részéről annak, hogy Bao-Dajnak segítséget nyújta­nak. Úgy látszik, Washingtonban felül­kerekedett az a meggyőződés, hogy gyors cselekvésre van szükség, ha egyáltalán el akarják oltani a nem­zeti felszabadító mozgalmak tüzét, amelyet a kínai nép győzelmei élesz­tenek. Ez természetesen azt jelenti, hogy ömleni fog az amerikai segít­ség mindenkihez, aki hajlandó Ame­­­rika érdekeiért harcolni, tekintet nél­kül arra, hogy milyen helyzetben van, vagy milyen tekintélynek örvend Dzsakartában Jessup a nyugat­jával Westerling-féle incidensekkel kapcsolatot a terror és cselszövények légkörébe került. A németalföldi kor­mány szombaton nagy jávai katonaságának parancsot adott a ,,rendőri akcióra a Westerling ellen. Westerling, aki a múlt héten rajta­ütésszerűen elfoglalta Bandung nyu­gatjával várost, Törökországban hol­land apától is török anyától született, a háború alatt szülőföldjén az Intelli­gence Servicenek dolgozott és Hitler veresége után a holland testőrséghez került. 1945-ben az angolok ejtőernyő­vel Szumátra szigetére dobták, az indonéz szabadságharcosok ellen kül­dött megtorló különítmény élén. Kü­­lönítvényével két éven keresztül ga­rázdálkodott Szumátra és Gelebesz szigetén, ahol a szabadságharcosokat támogató bennszülött lakosság köré­ben minden képzeletet felülmúló vad­­állati kegyetlenségre valló vérengzé­seket vitt véghez. Ezekben a véreng­zésekben Westerling több alkalommal személyesen „kitüntette magát”. Később, a fellázadt lakosság nyo­mására Szukdinoék elhatároz­ik, hogy vizsgálatot indítanak a Wester­­k­aftféle Különítmény „működésének

Next