Kis Ujság, 1950. február (4. évfolyam, 27-50. szám)
1950-02-01 / 27. szám
Ára 60 fllér MA: TOTO-TIPEK Szerda, 1950 febuár A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István Felelős szerkesztő: Katona Jenő MIT MOND a szallalmazottak illeményrendezéséről a pedagógus, az orvos, a kultúrtanácsnok? A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának a közszolgálati, orvosegészségügyi közszolgálati és a köznevelési alkalmazónak illetményeit rendező rendelete országszerte nagy örömet váltott ki a közalkalmazottakból. A szegedi pedagógusok nagygyűlésén Béki Ernő, a Pedagógus Szakszervezet főitkára emlékeztette a szegedi pedagógusokat Rákosi Mátyás beszédeire, amelyekben a magyar nép vezetője bejelentette a nevelők fizetésrendezését. — Rákosi Mátyás — mondotta Béki Ernő — nem toldozást-foldozást ígért, hanem gyökeres és általános rendezést. Ezt a rendezést hajtja végre az új rendelet, amely a ,mindenkinek munkája szerinti" elv alapján megszünteti a falusi és városi nevelők közti indokolatlan és sértő különbségtételt is. Weil Emil, az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet főtitkára a következőket mondotta? — A magyar egészségügyi dolgozók, orvosai a felszabadulás óta Pártunk vezetésével, a Szakszervezet segítségével, nagy utat tettek meg a szakmai fejlődés, a politikai öntudat emelkedésének útján. Az egészségügyi dolgozóknak, orvosoknak egészségügyünk újjászervezésében, és az újjáépítésben végzett munkája és a hároméves tervünk sikeres befejezése tette lehetővé, hogy most az egészségügyi dolgozóba olyan fizetéseket kaphatnak, amely az orvosoknak, ápolónőknek, a kórházak és egészségügyi intézmények minden dolgozójának szilárd, biztos megélhetést, rendezett munkaviszonyokat és rendezett mániaidőt biztosít « — A kormányrendelet nem ért bennünket váratlanul — mondja dr. Asztalos Sándor kiváló munkás, debreceni kultúrtanácsnok, majd így folytatja: — öt esztendő alatt megtanultuk, hogy a Párt és Rákosi Mátyás szavában, ígéretében megbízhatunk. Rákosi Mátyás megígérte nekünk, hogy a közeljövőben sor kerül il'elmé- s nyelők rendezésére. A miniszterta- tnács rendelete most Rákosi Mátyás ígéretét váltja valóra. — A népi demokrácia a közalkalmazottaknak olyan társadalmi megbecsülést nyújt, amelyben az úri rendszer idején soha nem részesültek. Boros Gyula Kossuth-díjas tanító a téglási általános iskolai népi kollégium igazgatója így nyilatkozott:— Lelkes, kitörő örömmel üdvözöljük a rendeletet. Elsősorban nem ez illetményrendezéssel együttjáró magasabb fizetés miatt, hanem mert Pártunk, népköztársaságunk munkének iránti megbecsülésének jelét látják benne. Egy pillanatra sem feledkezünk meg arról, hogy az ilelményrendezést a munkásosztály vezette dolgozók hatalma, az ötéves tervben szocializmust építő Népköztársaság adta nekünk. ■ ’ i ' . Fokozott munkával mondanak hálát a közalkalmazottak A minisztertanács rendelete országszerte nagy visszhangot keltett. Tasnádi Sándor, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára a következőket mondotta: " Az új illetményrendszer a ténylegesen betöltött munkakör és a valóságban végzett munka alapján állapítja meg a dolgozók fizetését. A rendelet gyökeresen megváltoztatta a régi rendszert, amikor cím és rang szerint szabták meg az illetményeket, függetlenül attól, hogy a hivatalnok milyen munkakört tölt be és hogyan végzi munkáját. A rendelet a szociális szempontokat veszi figyelembe és különösen a kisebb fizetésű közalkalmazottak járandóságait emeli jelentékenyen. A közalkalmazottak százezrei megértik, mit jelent számukra az új rendelet. Hálájukat azzal fejezik ki, hogy még fokozottabban a nép szolgálatába állítják képességeiket. Dr. Hídvégi Tivadar, Baranya vármegye alispánja nyilatkozatában megállapítja, hogy az új illetményrendszer a Népköztársaság alkotmányában lefektetett alapelvek következetes megvalósítását jelenti. Héczel János berentei tanító az üzemek és a falvak dolgozóinak mond köszönetet a rendelet megjelenése alkalmából. A kétkezi dolgozók, a mi hős munkásaink és dolgozó parasztjaink áldozatos jó munkája, a hároméves terv határidő előtti befejezése, az ötéves terv rendeletes beindítása lehetővé teszi, hogy mi, pedagógusok márciustól kezdve nagyobb darab és fehérebb kenyeret kapjunk. Varga Gyula miskolci pedagógus elmondja, milyen sanyarú sors jutott osztályrészül azoknak a pedagógusoknak, akiket a klérus alkalmazott. Nemcsak a nyomor határait súroló szegénység, de az állandó kényszerű megalázkodás is keserűvé tette életüket. A munkás-parasztállam ezzel szemben emberhez méltó életkörülményeket biztosít pedagógusainak — mondja Varga Gyula —, majd így fejezi be: — Talán még életszínvonalunk emelkedésénél is fontosabb, hogy most végre ez igazságot taníthatjuk is senki sem kényszerít bennünket arra, hogy tudománytan, a valóság tényeit elferdítő szelemben neveljük az ifjú nemzedéket. Szibrentei Károlyné, a IV. kerület (Újpest) elöljárója következőket mondotta: — A minisztertanács rendelete jelentősen megjavítja majd a közalkalmazottaknak a munkához való viszonyát. Érzik, hogy a népi demokrácia megbecsüli munkájukat és ezáltal még közelebb kerülnek a munkásosztályhoz. A múltban a kistisztviselők és hivatalsegédek széles tömege jóval kisebb fizetést kapott, mint a magasabb beosztásban működő tisztviselők. Most ezek illetménye progreszszíven emelkedik. Fizetésük közelebb kerül a magasabb fizetési kategóriákban levő dolgozók illetményéhez, így megszűnik a nagy fizetéskülönbség és egyenlő munkáért egyenlő bért kapnak a dolgozók. Két várost és 20 falut pusztított el a perzsiai földrengés és a szökőár A perzsiai földrengés áldozatainak száma sokkal nagyobb, mint eredetileg hitték. A földrengést követő szökőár teljesen rombadöntötte Zahidan városát. Egyedül itt 500 mber vesztette életét a hullámokban és az öszszedőlt házak romjai alatt. A Perzsaöböl keleti partvidékén fekvő Port- Rangún városát és kikötőjét más húsz környező faluval együtt a földrengét teljesen elpusztította. A Teheránba érkező jelentések szerint a halottak száma 1500 és 1000 ember sérült meg. A távbeszélő- és távíró-összeköttetés az ország belsejével megszakadt, az utak el vannak torlaszolva és az utolsó 48 órán belül bekövetkezett hatalmas hóesés rendkívül megnehezíti a segélynyújtás. A Szovjetunió diplomáciai kapcsolatot létesít a Vietnami Demokratikus Köztársasággal Duk-Rut, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának bangkoki képviselője január 19-én kormánya megbízásából átadta a Szovjetunió sziámi (taiföldi) követének Ho-Si-Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke január 14-i felhívását, melyben a viág valamenynyi országának kormányát felszólítva teremtsenek diplomáciai kapcsolatot a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. Január 30-án a szovjet kormány a felhívásra válaszott, közölte a vietnami kormánnya, hogy hajlandó diplomáciaikapcsolatokat létesíteni a Vietnami Demokratikus Köztársasággal, illetőleg követel küldeni, valamint fogadni. Megfosztja szuverenitásuktól és függtlenségüktől a nyugati országokat az USA-val kitilt fegyverszállítási egyezmény AnseriHo elsősorban Öreg honiítnyagos siállfii csollósainah Achesen vezetésével nonstolilált se az újabb rabszolga-szerző ítéletében megállapított programot — a „segyezett“ országon dolgozol filfakozitan az amerikai behatolás további fokozása eheti Az Amerikai Egyesült Államok és a támadószellemű Északatlanti Egyezmény nyolc résztvevője szombaton írta alá azokat a feltételeket, amelyeket az úgynevezett „katonai segélyprogram" alapján történő amerikai szállításoknál alkalmaznak. Az USA Angliával, Franciaországgal, Belgiummal, Hollandiával, Luxemburggal, Dániával, Norvégiával és Olaszországgal --kötött ilyen megállapodást. Az egyezmények részleteikben különbözők, a fő kötelezettségek azonban azonosak. Fő céljuk, hogy a nyugateurópai országokat egyre inkább alávessék Washington ellenőrzésének. A fegyverszállítási szerződések aláírása után Trusman rendelkezése alapján Acheson külügyminisztert bízták meg az amerikai fegyverszállítási program lebonyolításával és tanácsadóként mellérendelték Johnson hadügyminisztert és Bloftmant, a Marshallterv vezérigazgatóját. Az Associated Press tudósítója ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy bár a szerződésekkel kapcsolatos amerikai nyilatkozat nem tartalmaz utalást a szerződések lényegére vonatkozólag, a nyugateurópai államok felfegyverzése a Szovjetunió ellen irányul. Az egyezmények aláírásával egyidőben minden érintett európai országban fellángol a dolgozó nép tiltakozása az imperialista behatolás további kiterjesztése, a fegyverkezési verseny és a háborús uszítás ellen. Olaszországban, ahol a fegyverszállítási megállapodást jegyzékváltás formájába burkolták, hogy így elkerülhessék az egyezmény parlamenti megvitatását, minden városban megmozdultak a dolgozó tömegek, sztrájkokkal és tüntetésekkel tiltakoznak a De Gaspari kormány átal vállalt katonai kötelezettségek ellen. Tiltakozó tömegmegmozdulásokról érkezik hír Franciaországból, Hollandiából, Dániából, Norvégiából és Belgiumból. „A ló együttműködése a lovassal“ Viktorov, a moszkvai rádió hírmagyarázója megalapítja, hogy a marshallizált országok „köcsönös védelmi együttműködése“ az Egyesült Államokkal, olyan, mint a ló együttműködése a lovassal. A világ demokratikusan gondolkozó közvéleménye jól ismeri az északatlanti paktum valóságos célkitűzéseit. Sem Angliát, sem a nyugateurópai országok bármelyikét nem akarja megtámadni senki és népeiknek csak attól a háborús veszélytől kell tartaniuk, amelyet Washingtonban és Londonban az uralmon levő körök kiagyalnak. Ilyen körülmények között az amerikai fegyverszállítmányok nem a közös védelem, hanem a támadás céljait szolgálják és a gyújtózsinór Washingtonba vezet. Azok az országok, amelyek amerikai fegyverszállítményt kapnak, már eleve "tudhatják, hogy az egyezmény már osztja őket szuverenitásuktól és függetlenségüktől. A nyolc érdekes ország kötelezte magát hogy amerikai katonai ellenőrző bizottságokat bocsát be területeire. Az amerikai katonai ellenőröknek megtesz minden joguk és természetesen módjuk is arra, hogy beavatkozhassanak a szóbanforgó országok minden belső ügyébe. Ezenkívül az egyezményt aláírt országok kormányainak kötelezniük kell magukat, hogy stratégiai nyersanyagokat és félgyártmányokat szálljanak az Egyesült Államoknak. Belgium esetében például ez annyit jelent, hogy szélesre kell tárnia a kaput az USA behatolása előtt Belga-Kongó urániumbányáinak kiaknázására. A washingtoni kormánynak teljes ellenőrzési joga lesz a nyugalmirópai országok gazdasági és politikai ételei felett. Amerika ellenőrzi az érintett országok fegyveres erejét, valamint vezérkaraik működését. Washingtonban fogják megállapítani, milyen mértékben kötelesek ezek az országok ágyútölteléket szállítani az amerikai támadó politika céljaira. A washingtoni egyezmények tehát nem „kölcsönös védelemre" irányulnak, hanem az északatlanti rabság megszervezésére. Még a Times is „drákóinak* nevezi az egyezmények záradékait A lap rámutat arra is, hogy az egyezmények keztében az amerikaiak elsősorban nem korszerű fegyvereket fognak szállítani, hanem a raktárakban tárolt hadifelesleget. Ez is bizonyítja — állapítja meg Viktoron —, hogy ezeknek az egyezményeknek célja az amerikai ágyúgyárosok profitjának biztosítása a ruuttgnt európai adófizetők terhére. Mit csinál Jessup és Bradley a Távol-Keleten és Indonéziában? Amerika bárkit támogat, aki hajlandó érte harcolni A Westerling-ügy fejleményei az indonéz kormány gyengeségét bizonyítják Omar Bradley tábornok az Egyesült Államok vezérkari főnöke vasárnap Washingtonból elutazott a Távolkeletre, Tokióban megvitatja a távolkeleti helyzetet MacArthur tábornokkal és a körzet más amerikai katonai vezetőivel. Ennek a katonai utazásnak politikai alapját dr Philip Jessup, a külügyminisztérium rendkívüli nagykövete dolgozta ki, aki „szemleútján“ már az indonéziai Dzsakartába érkezett. Jessuphoz az amerikai diplomaták manilai értekezletén csatlakozik Buterworth, a távolkeleti ügyek külügyminisztériuma államtitkára is. Bradleyt útjára elkíséri Collins tábornok, a szárazföldi Sherman, a haditengerészet és Vandenberg, a légierők vezérkarának főnöke. Jessup Singaporéban vasárnap nyilvánosságra hozta Acheson külügyminiszternek Bao-Dajhoz, a franciák indokínai bábcsászárához intézett üzenetét, amely világosan megmutatja, hogy a washingtoni külügyminisztérium megint mindent egy olyanféle bábura tesz fel, amilyen Csangkajsek volt, tekintettel arra, hogy más nem volna hajlandó elfogadni az amerikai „segítséget“. Ez az első nyílt bevallása az amerikai kormány részéről annak, hogy Bao-Dajnak segítséget nyújtanak. Úgy látszik, Washingtonban felülkerekedett az a meggyőződés, hogy gyors cselekvésre van szükség, ha egyáltalán el akarják oltani a nemzeti felszabadító mozgalmak tüzét, amelyet a kínai nép győzelmei élesztenek. Ez természetesen azt jelenti, hogy ömleni fog az amerikai segítség mindenkihez, aki hajlandó Amerika érdekeiért harcolni, tekintet nélkül arra, hogy milyen helyzetben van, vagy milyen tekintélynek örvend Dzsakartában Jessup a nyugatjával Westerling-féle incidensekkel kapcsolatot a terror és cselszövények légkörébe került. A németalföldi kormány szombaton nagy jávai katonaságának parancsot adott a ,,rendőri akcióra a Westerling ellen. Westerling, aki a múlt héten rajtaütésszerűen elfoglalta Bandung nyugatjával várost, Törökországban holland apától is török anyától született, a háború alatt szülőföldjén az Intelligence Servicenek dolgozott és Hitler veresége után a holland testőrséghez került. 1945-ben az angolok ejtőernyővel Szumátra szigetére dobták, az indonéz szabadságharcosok ellen küldött megtorló különítmény élén. Különítvényével két éven keresztül garázdálkodott Szumátra és Gelebesz szigetén, ahol a szabadságharcosokat támogató bennszülött lakosság körében minden képzeletet felülmúló vadállati kegyetlenségre valló vérengzéseket vitt véghez. Ezekben a vérengzésekben Westerling több alkalommal személyesen „kitüntette magát”. Később, a fellázadt lakosság nyomására Szukdinoék elhatározik, hogy vizsgálatot indítanak a Westerkaftféle Különítmény „működésének