Kis Ujság, 1950. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1950-05-03 / 101. szám
Ára 60 fillér Szerda, 1950 május 3 fillér Kik nyertek a Tótén, új tipek *ngető-program A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Katona Jenő Tudósítás a káprázatos moszkvai ünnepségről A hetedik millió felé! Huszonhárom és félezer békebizottság Több mint ötmillió békealáírás vidéken Napról-napra, szinte óráról-órára ugrásszerűen növekszik a békefelhívást aláírók száma. Az ország városaiban és falvaiban 14.847, Budapesten 8679, az egész országban öszszesen 23.526 békevédelmi bizottság a lakult. Az egész országban 6,375.575 ember írta alá a békeíveket Ezekből 5,046.768 a vidéki városokban és falvakban, 1,328.817 pedig Budapest kerületeiben és üzemeiben. A hatalmas békeszavazás részletes eredményei: eddigi A vidéki városokban és falvakban MesyR Békebizottságok Aláírások száma Baranya a 750 251.461 Bács 550 324.554 Békés 730 296.789 Borsod 1020 441.942 Gsongrád 776 315.052 Fejér 617 178.294 Győr 765 250.752 Hajdú 1336 263.417 Heves 446 215.341 Komárom 650 161.341 Nógráá 366 172.337 Pest 512 343.526 Somogy 1190 295.855 Szabolcs 456 415.994 Szolnok ,8008 304.616 Tolna 752 187.502 Vas 738 182.028 Vcsapré» 660 239.984 Zala. 522 205.983 Összesen: 14.847 5,046 768 Budapest kerneleiben is szeméiben Bazsemesz kerületei Bizottságok seMaa Aláírások T. St 18.840 II. 604 56.730 114. 345 41.983 IV. 454 64.402 V. 493 107.308 VI. 1 . 945 59.240 VII. 1157 102.941 ViIi. 484 102.307 IX. 579 76.774 X. 472 58.330 XI. 266 76.851 XII. 151 33.979 XIII. 966 118.410 XIV. 273 59.610 XV. 115 31.066 XVI. 122 26.128 XVII. 60 20.126 XVIII. 148 40.727 XIX. 113 36.324 XX. 126 57.724 XXI. 113 23.124 XXII. 127_____________ 19,022 Kerületek összesen: 8194 1,231.896 Bpesti önálló nagyüzemekben összesen: 485 96.921 Összesen: 8679 1,328.817 Honvédségünk minden katonája lelkesen csatlakozik a békemozgalomhoz A Nagybudapest területén elhelyezett katonai alakulatoknál lelkes hangulatban fejeződtek be a békenagygyűlések és a békefelhívások aláírásai. A honvédség egyéb alakultainál befejezéshez közeledik az aláírásgyűjtés, melynek során a honvédség minden katonája lelkesen és egyöntetűen csatlakozik a békemozgalomhoz. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének elnöki tanácsa rendkívüli ülésen mondta ki a Béke Világmozgalmához való csatlakozást. A nyilatkozatot aláírták Csók István, Berény Róbert, Bernáth Aurél, Bortnyik Sándor, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Némethy János, Mikus Sándor, Pogány Ö. Gábor, Schubert Ernő, Szabó Iván, Váli Zoltán és Wdress Márk. A Magyar Színház és Filmművészeti Szövetség felhívással fordult a színházak és filmgyárak dolgozóihoz. Mi magyar színház- és filmművészeti dolgozók, ki akarjuk venni részünket a béke megvédéséből. A munkás, paraszt és értelmiségi dolgozókkal együtt mi is minden erőnkkel küzdeni kívánunk érte. Szilárdan állunk ebben a harcban a Párt vezetésével a Szovjetunió mellett. Azon leszünk minden erőnkkel és tehetségünkkel, hogy a mi művészetünk is a lehető legtöbbet és a legjobbat nyújtsa az emberiség túlnyomó többsége által követelt béke nagy ügyének. A felhívást Sonlay Artur, Gáspár Margit, Both Béla, Hont Ferenc Molnár Miklós, Major Tamás, Dohai Lívia, Horvai István, Ladányi Ferenc, Kiss József, Tolnai Klára ésdr.Palló Imre árnák alá. A munka és a béke harcos seregszemléje volt a dolgozó százezrek májusi felvonulása a Hősök terén Hajnalodik. A pesti házak felett vörösen izzva emelkedik fel a nap s bíbor fénye arannyal szórja be a háztetőket. Hat óra van. S hogy dobog már a város szíve! Már járnak a villamosok, futnak az autóbuszok; asszonyok, férfiak, gyerekek, öregek hulámzanak tömött sorokban a pesti utcán. Még nem volt ilyen sugárzó tavaszi reggel ebben az esztendőben, mint amilyenre a munka, a proletár nemzetköziség legnagyobb ünnepének napján ébredtünk. Az ég mélykék, mint a déli tengerek, sehol egy felhő, még egy habfehér foszlány sem úszik át boltozatán. A tájban, az égben, a levegőben, a házakban, a hullámzásban, Budapest szívedobogásában van valami megejtő, tiszta és sodró erejű. A lágy tavaszi szél leszalad a budai hegyek felől és meglengeti a vörös és nemzetisém zászlók rengetegét. A házuk ünneplő pompában. A hidakon lobogók erdeje. A villamoskocsik ablakszeme előtt pirosló csillagok. A házak oromzatán nagy tanítóink, Lenin, Sztálin, Rákosi arcképei. .Középületek homlokzatán vörös alapon fehér betűk; e fehér betűk azt hirdetik, hogy e nép békét akar, e nép alkotni, teremteni, javakat létrehozni, építeni, emelkedni, az élet szép örömét akarja élvezni nem akar háborút. Az hirdetik, hogy mi szabadok vagyunk, a szocializmust építjük s új szabad életünket megvédeni is készek vagyunk — elszántan és keményen — a háború bujtogatóival szemben. S a nép, e felszabadult nép, a béke népe virágokkal ékesen, a kezekben fehér- és lila orgonákkal, vörös tulipánokkal özönlik a nagy csomópontok, az üzemi találkozók felé, hogy hitet tegyen szabadsága, békéje, munka szép ünnepe mellett. Hét óra, de a Hősök terén már ezernyi tömegben hullámzanak nézők. Budapest gyermekei, akik már a hajnali derengésben kijöttek, hogy lássák legszebb ünnepünket. Micsoda megejtő, varázsos kép fogad! A tér mint roppant ünneplő fórum, olyan. Jobboldalt a Műcsarnok homokzatáról új társadalmunk megálmodója, a szabad ember világának legnagyobb gondolkodója, Marx hatalmas festménye tekintve ránk. Baloldalt a Szépművészeti Múzeum oromzatáról Engelsz felénk, a dísztribünön Lenin és Sztálin arcképei s középen a magyar ■ nép szeretett vezetőjéé, Rákosi Mátyásé. öt tribünt látunk a tér három oldalán. Egy hatalmas széksor a Műcsarnok előtt, egy a Szépművészeti Múzeumnál, középen a dísztribün és mellette kétoldalt a 400—400 férőhelyes két póttribün. Az emelvényeket díszfák és rózsáin hortenziák veszik körül. A há- szak ablakában emberfürtök. A tér két oldalán a nézők roppant tömege. Magán a térnek a közepén négy hömpölygő menetet eligazító négyes kordon. Hátunk mögött a Liget vén fái, velünk szerben a bíbor nap s s felettünk a fényes, tiszta ég. Nyolc óra lesz öt perc múlva. Mára megjött Rákosi Mátyás. Mellete akllnak a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának és Központi Vezetőségének tagjai, Dobi István, a minisztertanács elnöke, akormány, az elnöki tanács több tagja. A baráti államok képviselőinek élén a Szovjetunió magyarországi nagykövete. ,A két melléktribünön a munka hősei, sztahanovisták, élmunkások, Kossuthdíjasok. Már vakító a nap s a tél tömött, mikor nyolc órakor, mint hab türemlése a vizen, végigfut közöttünk a hangáradat: — Jönnek! Jönnek" Mint hömpölygő áradat... S ezer meg ezer arc egyszerre fordul a Sztálin-út torkolata felé. Jobb oldalt a rádió tornyában megszólal az első hang, egy másik fatorony tetején elkattan az első fényképezőgép, berregve szaladni kezd a nagy filmgép s a Sztálin-út torkolata mellett magasba fut egy tűzoltólétra, amelynek legfelsőbb fokán a filmhíradó riportere áll, fekszik, gépe szemét a menetelők ezrei felé tartja, hogy megörökítse a varázslatos pillanatot.— Már jönnek! Jönnek, hömpölyögnek, mint zúgó, éneklő áradat. Az arcokat még nem látni, csak a fák levelei közt megcsillanó zászlókat, a zászlók hegyén az ezüstös csillagokat, a hatalmas táblák vörös betűit. Egyszerre nagy csend lesz. A díszemelvény felé nyolc harsonás sorakozik fel. Rajtuk fehér ing, piros nyakkendő, kék nadrág. Nyolc óra, mikor megfújják a fanfárokat s e harsonaszó adja hírül, hogy a világ munkásosztályának legnagyobb ünnepe is megkezdődött Budapesten. S ahogy megrendül a harsonaszó, a felvonulók négyes oszlopban a Sztálin-út torkolatánál rálépnek a Hősök terére. Az eget veri az éljenzés. Mikor elhal az ünneplő szó, a harsonák megszólalnak másodszor is. E pillanatokat nem lehet többé elfelejteni. E pillanatokban annyi szépség, forróság volt, annyi megejtő és magával ragadó, hogy csak ámúlva tudjuk nézni a hömpölygő áradást. Varázsols percek. El nem felejthetők. Huszas sorokban, négyes oszlopban százezrek jönnek felénk Rákosi Mátyás a hortenziák ölelte díszemelvényen állva fogadja Budapest dolgozó népét. Kezét magasra emeli, integet. S jönnek az élen a III. kerület, a IX. kerület, a VII. kerület, a XIV. kerület fiai- A budapesti munkásosztály, a dolgozó nép legjobb munkásai. A III- IX., VII. kerület a Sztálin-úton jött, a XIV. kerület a Dózsa György út felől kanyarodik be a térre. Mint a rózsa szirma, mikor összehajlik, úgy olvad össze egyetlen dübörgő menetté a négyes oszlop a Hősök terén. A fanfárok megszólalnak harmadszor is. A levegőben reszket valami ki nem mondható. A hangszórók az első ünneplő szavakat kiáltják. — Éljen a világ munkásosztályának bölcs vezetője, a nagy Sztálini S ezrek ajkán felcsendül az éljen. Az éljen száll ahhoz, ki a nagy Lenin mellett felépítené a dolgozók első hazáját, aki a nagy Lenin mellett a szegény emberekért a legtöbbet tette, aki a nagy Lenin mellett az ember új társadalmát megfogalmazta és felépítette, aki a világ minden dolgozójának testvére, apja, érdekeinek elszánt védelmezője, jobb sorsának záloga, boldog jövendőjének megálmodója. . . Húszas sorokban, négyes oszlopban jönnek a négy kerület élén az Ásványolajipari M. a Tejért, az Óbudai Fehérítő és a Hungária dolgozói. Minden üzem élén a munkásosztály legjobb fiai, a sztahanovisták. Ezernyi szín, virágok pompája. Mint tenger árja, úgy hullámzanak a lobogók, egymás ha folynak, lengenek. Jókedvű, boldog arcok pírja, a kezekben magasra tartott virágok és most mindent beborít a fehér és lila orgona. Az első csokrokat a diszemelvény elé szórják, ahol Rákosi Márván áll. — Éljen dolgozó népünk szeretett vezetője. Rákosi Mátyás! Éljen győzelmeink szervezője, a Magyar Dolgozók Pártja! Békét! Békét! S a négyes oszlop, amely egymás mellett haladt a tér közepéig, a diszemelvény előtt újra négy menetre szakad; kettő a Műcsarnok felé, kettő a Szépművészeti Múzeum irányában kanyarodik el. — Éljen a proletár nemzetköziség legnagyobb ünnepe, éljen a világ béketáborának élén haladó nagy Szovjetunió! — kiáltják ezrek és ezrek. S jönnek dallal és virággal a dolgozó nép gyermekei. Az élen fehérruhás lányok és asszonyok magasra emelik a táblákat, amelyeknek rajzain magyar gyermekek állnak és ezt kiáltják felénk: Békét, Békét! Jönnek a Tejért női dolgozói kék ruhában, a férfiak kezükben sárga tulipánokkal, tulipános hímzésű szoknyában a lányok. Jönnek a Nőiruhaipari N. V exportüzemének munkásnői kék babos szoknyában, piros babos ingvállban. A FHÉV KV munkásai magasra emelik díszes táblájukat, amelyet kilenc dolgozó visz. A táblán az új gyorsvasút egyik kocsijának hatalmas rajza. Dübörgő taps fogadja a felírást: Épül a gyorsvasút. Csepel—Borárostér 16 perc. Jönnek piros tulipánnal, kérges kezekkel, arcukon derűvel a munkások és parasztok, akik a nagy Sztálin szavai szerint,minden zaj és lárma nélkül építik a gyárakat, bányákat és vasutakat, akik az élet összes javait létrehozzák, az egész világot táplálják és ruházzák...“