Kis Ujság, 1950. augusztus (4. évfolyam, 176-202. szám)
1950-08-01 / 176. szám
Kedd, augusztus 1 -------KISZJKISÁG — Kibővített tanácsülésen tárgyalta meg • Szakszervezetek Országos Tanácsa az MDP Politikai Bizottságának határozatát a szakszervezeti munka egyes kérdéseiről. Harustyák József elnöki megnyitója után Apró Antal tartotta meg beszédét. — Az MDP Politikai Bizottságának július 24-i határozata, a szakszervezetekről mondott kritikája — kezdte beszédét Apró Antal — utat mutat és hosszú időre megjelöli a szakszervezetek feladatait a szocializmus építésében. A szakszervezetek vezetésében nem volt következetesen biztosítva a Párt politikájának végrehajtása, nem folyt kielégítő harc a jobboldali szociáldemokrata és más ellenséges elemek ellen, nem erősödött a szakszervezetek kapcsolata a széles dolgozó tömegekkel, jelentkezett az elbürokratizálódás, nem érvényesült a kritika és önkritika, eltompult a forradalmi éberség — lényegében nem hajtották végre a Párt határozatait, nem harcoltak következetesen a Párt vezetőszerepének érvényesítéséért. Sorra vette Apró Antal, milyen bírálatot kaptak az egyes szakszervezetek, majd a szakszervezeti gazdálkodásról beszélt. A szakszervezetek bevételeik jelentős részét az apparátus fenntartására fordítják, keveset adnak szociális, kulturális, közvetlen a tagság érdekeit szolgáló célokra. Itt az ideje, hogy a Szaktanács ezekkel szemben erélyesen fellépjen. A Párt súlyos, "de igazságos megállapításai cselekvésre kell hogy késztessék a szakszervezeti vezetőket. Hatalmas jelentősége van a szakszervezeti munka megjavításának most, amikor a Párt, a kormány és a szakszervezet előtt nagy feladat áll. Pár nap múlva megkezdjük a normarendezést, amely a dolgozók százezreit érinti. A munkások megértik a normarendezés szükségességét, s tarthatatlan, hogy egyes szakszervezeti vezetőknél még mindig opportunizmus uralkodjék ebben a kérdésben is. Apró Antal végül a vasas-sztahanovisták javaslatának elfogadását kérte: sorolják fel ezt a nagyszerű mozgalgalmat és szervezzenek a szakszervezetek üzemeinkben augusztus 7-től 12-ig tartó egészhetes koreai műszakot. * Kádár János beszéde Kádár János azt hangsúlyozta, hogy a Politikai Bizottság bíráló határozata annak bizonyítéka: milyen nagy gondot fordít a Párt a szakszervezetekre. Ez érthető is, hiszen a szakszervezetek a magyar munkásosztály legfontosabb tömegszervezetei. — A szakszervezetek jelentik a Párt és a tömegek között az egyik legfontosabb összekötő kapcsot — mondotta. — Az iparba bekapcsolódott új munkásrétegek — nagyobbrészt pártonkívüli dolgozók — és a Párt között a szakszervezetnek kell a legfontosabb összekötő szerepet betöltenie. A szakszervezetekre vár jelentős mértékben, hogy ezeket az új munkásrétegeket szakszervezeti tagul megnyerje, a társadalmi életben és a munkában aktivizálja. Tudjuk jól, hogy a magyar munkásosztálynak, a Magyar Népköztársaságnak makacs hazai ellenségei és a nyugati imperialisták a Párt Politikai Bizottságának ország-világ előtt tett komoly bíráló megállapításait megkísértik felhasználni a maguk agitációjának céljára. A Párt mégis a nyilvános bírálat és nem a meglévő hibák elhallgatásának útját választotta. Ennek egyszerűen az a magyarázata, hogy a Párt erős, a magyar munkásosztály szilárd és egységes. Ezután arról a szívós törekvésről beszélt Kádár János, amellyel az imperialisták egyik veszedelmes ötödik hadoszlopa, az ellenforradalmi munkásáruló jobboldali szociáldemokrata banda meg akarta vetni lábát a szakszervezeti mozgalomban. A jobboldali szociáldemokraták a felszabadulás óta sorozatos aljas, demagóg provokációkat hajtottak végre imperialista megbízóik utasítására a magyar munkásság, a magyar dolgozó nép elemi érdekei ellen. A dolgozó nép minden ellenségével szövetkezve — ideértve Mindszentyt is — harcoltak a földreform, a forint megteremtése, a bankok államosítása, a munkásosztály egysége, később az egyesülés után a termelés emelése, a munkafegyelem megszilárdítása, a munkaverseny kiszélesítése, a Sztahanovmozgalom ellen. Ahogy a magyar munkásosztály a kommunisták vezetésével megtörte nyílt ellenforradalmi harcukat fejlődésünk ellen, úgy semmi kétség, hogy megtörjük illegális romboló tevékenységüket is és kiűzzük még szellemük maradványait is minden területről, ahol tevékenykedtek, így a magyar szakszervezeti mozgalom területéről is! — Bátran szembe kell nézni azokkal a nehézségekkel — mondotta —, amelyeket a gyárakban még megbúvó ellenséges elemek és a munkások gondolkozásában még meglévő kapitalista csökevények teremtenek a rendelet végrehajtása során. A szakszervezeti funkcionáriusokat vezesse munkájukban az igaz és helyes ügy képviseletének ereje. Nyugodtan mutassanak rá, hogy bár a normarendezés átmeneti keresetcsökkenést jelent az eddigi laza normákkal dolgozó rétegek számára, a magyar dolgozó tömegek számtalan tapasztalata bizonyítja, hogy mint a Párt által eddig javasolt minden más rendszabály, ez is a dolgozók érdekében és a szocializmus építésének elősegítésére szolgál. Szakszervezeti funkcionáriusaink kövessék a pártvezetőség utasításait, ragaszkodással s odaadással kövessék a Párt forrón szeretett vezetőjének, Rákosi Mátyásnak szavát, figyeljenek a Párt és a tömegek bírálatára és akkor bizonyos, hogy szakszervezeteink felzárkóznak gyorsütemű általános fejlődésünkhöz, s méltó segítői és részesei lesznek Pártunk és dolgozó népünk eljövendő győzelmeinek — fejezte be beszédét Kádár János. A beszámolót követő vitában résztvettek: Havrán István, dr. Weil Emil, Szabó László, Béki Ernő, Döbrentei Károly, Pécsi Ferenc, Noll Sándor, Köböl József, Frank Rudolf, Köves László, Gázló Ernő, Turóczi Irén, Pilis Jenő, Kovács József, Schiller Béla, Tengerdi József, Földvári Albert, Görbe János. Végül, a SZOT teljes ülése elfogadta a következő két határozati javaslatot: Augusztus 7—12. Koreai Hét A SZOT harmadik teljes ülése Határozat a békeműszak, a koreai hét szervezésére A Szakszervezetek Országos Tanácsa örömmel teszi magáévá népünk legjobb fiainak, sztahanovistáknak, öntudatos dolgozóinknak kezdeményezését, hogy a hős koreai nép szabadságharcát, a béke ügyét több és jobb munkával segítsük és koreai hetet, békeműszakot szervezzünk. A Szakszervezetek Országos Tanácsa a dolgozók proletár szolidaritásából fakadó szocialista kezdeményezésének felkarolására a szakszervezetek és az üzemi bizottságok fontos feladataivá tesz.1. 2. A dolgozók e lelkes kezdeményezésének, tömegmozgalommá fejlesztését, annak támogatását minden erejükkel, hogy ezzel is új lendületet adjunk a szocialista munkaversenynek, a termelékenység, az életszínvonal további emelkedésének, a békéért vívott harcunknak; 2. augusztus 7—12-ig tartó „kevéi hét“ (béke műszak) szervezését az üzemekben. A Szakszervezetek Országos Tanácsa 111. teljes ülésének határozata A Szakszervezetek Országos Tanácsa megtárgyalta a Politikai Bizottságnak a szakszervezeti munka egyes kérdéseiről július 24-én hozott határozatát és azt teljes mértékben magáévá tette, köszönettel fogadta a messzemenő útmutatást és felbecsülhetetlen segítséget, ami a határozatban a szakszervezetek felé megnyilvánul A Szakszervezetek Országos Tanácsa a Politikai Bizottság határozatának végrehajtása érdekében a következő feladatokat állítja a szakszervezti vezetők elé: 1. Erősítsük kapcsolatunkat a Párthoz, szélesítsük a Párt befolyását a tömegek között. 2. Fordítsuk minden erőnket a szocializmus építésének metrevorsítását. Szükséges, hogy minden ténykedésünk középpontjába a termelés fejlesztését, a munkaverseny és a Sztahanov-mozgalom kiszélesítését, a szocialista bérezés megvalósítását állítsuk, a szocializmus alapjait lerakó ötéves tervünk eredményes végrehajtására. Ha javítsuk nevelési munkánkat ti káderek és a tömegek felé. A szakszervezeti vezetők és oktatók neveljék a dolgozókat a Párthoz, a felszabadító Szovjetunióhoz, a nemzetközi munkásosztályhoz való ragaszkodásra, szocialista fegyelemre és kötelességtudatra, a béke harcos védelmére, az ellenséges ideológia, a burzsoá gondolkodás maradványai elleni kérlelhetetlen küzdelemre. Szakszervezeti mozgalmunk élesen határolja el magát a kétszínű, az imperialistákat szolgáló szociáldemokrata irányzattól. 4. Küszöböljük ki munkánkból a bürokratizmust, erősítsük a szakszervezeti demokráciát. A Szakszervezetek Országos Tanácsa megbízza az Elnökséget, hogy a szakszervezeti demokrácia széleskörű kifejlesztése érdekében minél előbb dolgozza ki a szakszervezeti központi vezetőségek, megyei (kerületi) bizottságok és az üzemi bizottságok újraválasztásának tervét. A szakszervezeti mozgalom működésének, a demokrácia elveinek világos meghatározása érdekében készítse el az Elnökség a szakszervezetek új alapszabályait és a dolgozókkal való nyilvános megvitatás után léptesse életbe. 3. Tárgyaljuk meg a dolgozókkal a Politikai Bizottság határozatát. A szabad fehér kenyér megjelenésének első évfordulója Magyarországon július végén még soha annyi kenyérgabona nem tárolt, mint idén Egy év dőlt, 1949 augusztus 1-én Budapest legnagyobb eseménye az új félfehér szabadkenyér megjelenése volt. Hogy jutottunk el idáig? Közvetlenül a felszabadulás után az 1945—46-os gazdasági évben rendszeres kenyeres tisztellátás csak Budapesten és egyes fontosabb ipari gócpontokon volt. Az ellátás nehézségeire jellemző, hogy ebben az időben ősszel a kiadott kenyérjegyeknek csupán 60 százalékát tudták beváltani. A kenyérfejadag napi 15—20 deka volt, a testi munkások napi 10, a nehéz testi munkások napi 20 deka pótfejadagot kaptak. A gazdasági év végefelé a kenyérellátás súlyosságára való tekintettel, a kenyérhez 10 százalék árpa és 40 százalék kukoricalisztet kellett keverni. gazdasági évben a kenyérfejadag napi 20 deka volt, a testi munkások napi 10, a nehéz testi munkások napi 20 deka pótfejadagot kaptak. Az alapfejadagot ez évben azonban 15 dekára kellett csökkenteni, sőt hetenként két kukoricanapot is kellett tartanunk, amikor kenyér helyett a fogyasztók kukoricalisztet kaptak. Az 1947—48-as év augusztusától kezdve a kenyérfejadag átmenetileg napi 25 deka volt. A testi és nehéztesti munkások 10, illetve 20 deka pótfejadagot kaptak. A nagy szárazság következtében a gazdasági év második felében azonban az alapfejadagot napi 15 dekára kellett leszállítani. Az 1948—49-es évben a kenyérfejadag újból napi 25 deka volt. Ez évben a kukoricanapok már megszűntek, sőt bevezették a szabad kenyeret is, amely kilónként 2,60 forintos áron került forgalomba. A liszt keverési aránya is lényegesen javult, száraztésztát is lehetett már jegy nélkül beszerezni és megengedték a zsemlye és a kifli szabad sütését is. Az 1949—50. gazdasági év első felében nagyot javult kenyérellátásunk. 1949 augusztus 1-től a 2.60 forintos kenyér árát 1.60 forintra szállították le és minőségét is lényegesen megjavították. Amíg a 2.60 forintos szabadkenyér minőségileg ugyanaz volt, mint az 1 forintos jegyre árusított kenyér, addig a 1.60 forintos kenyér már minőségileg lényegesen jobb kiőrlésű lisztből készült. 1949 december 5-től kezdődően új fehér kenyerünk lényegesen jobb, táplálóbb és fehérebb az 1938-ban forgalomba hozott kenyereknél. Ez a kenyér igen jó kiőrlés mellett készített búzalisztből került sütésre. Ez volt a kenyér útja a sárgás, kukoricás kenyértől és a kőkemény, hamuszürke „bucitól“ a hófehér kenyérig és az olcsó péksütemény megjelenéséig. Most, amikor az ipari munkásság dolgozó kis- és középparasztságunkkal szoros baráti kapcsolatot teremtve mezőgazdaságunkat a gépesítés útjára vezette, dolgozó parasztságunk becsülettel elvégezte az aratási, begyűjtési és behordási munkálatokat. Az ország minden vidékén zúgnak a gondosan kijavított cséplőgépek. Nagy verseny indult meg a mennél kisebb szemveszteség elérésére. A kicsépelt gabona zöme a géptől egyenesen a raktárházakba kerül. Magyarországon július végén még soha annyi gabona nem tárolt, mint idén. Dolgozóink, gyermekeink, ifjaink és öregeink nyugodtak lehetnek: jövő évi kenyerünket mind mennyiségileg, mind minőségi szempontból biztosítja dolgozó parasztságunk terménybegyűjtési ver.•waymorgalma, ro. Az 194 fi—47-es ___________________________________________________________.3 Válasz a Tito-bandának A magyarországi délszláv lakosság hatalmas békegyűléseken tiltakozott Tito fasiszta diktatúrájának aljas, provokációs rágalmai ellen, amelyekkel a Tito-klikk a Magyar Népköztársaságot illette. Azt állították ezek a rágalmak, hogy Magyarországon üldözik nemzetisége miatt a délszláv lakosságot, délszlávokat telepítenek ki és tartóztatnak le. A magyarországi délszláv dolgozó parasztoknak a határmenti községekben tartott impozáns békegyűrtései, az ott elhangzott beszédek, az ott közölt bizonyítékok csattanós választ adtak Titóék szemérmetlen rágalmaira, amelyeket az amerikai imperializmus megbízásából és uszítására terjesztenek Belgrádból a magyar dolgozó nép hazája ellen. Titóék uszításának és provokációjának célja és oka világos. Tito bandája levetette álarcát és egyáltalában nem fékezi indulatait. Titóékról már régóta kiderült, hogy a második világháború idején miként igyekezek elgáncsolni a Szovjetunió felszabadító küzdelmét, miként veszejtették el a legkiválóbb délszláv hazafiakat és kommunistákat angolszász megbízásból. Titóék a Gestapo és az Intelligence Service kémjei, ügynökei voltak, akik beférkőztek a munkásmozgalom soraiba, de nem tudták soká folytatni káros és romboló akcióikat — a nemzetközi munkásszolidaritás ébersége sorra leleplezte tevékenységük minden részletét. Bárhogyan is igyekezzenek most rágalmakat szórni a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen, bárhogy:» is próbálják fertőzni háborús uszításukkal és propagandájukkal a közép- és keleteurópai politikai légkört. A fasiszta pribékek és bérencek tevékenysége most már leplezetlen világossággal áll a világ színe előtt. Titóék a jugoszláv nép hősi felszabadító háborújának és szabadságharcának összes eredményeit elalkudták és eladták azoknak, akik megvásárolták őket: az angol és az amerikai kapitalistáknak. Most már nyíltan átadják Jugoszlávia gazdasági kincseit az imperialistáknak, alkudoznak az amerikai-bérenc olasz kormánnyal, egy belgrádi—ankaraiathéni „háromszög" kialakítására törekszenek, amely imperialista szövetkezés a kapitalista háborús uszítók és provokátorok szolgálatában szembeszegülne a Szovjetunió és a népi demokráciák békemunkájával. Miközben népüket végtelen elnyomásban és nyomorúságban tartják, nacionalista és soviniszta uszítással igyekeznek elterelni a figyelmet igazi mivoltukról. Belgrádban úgynevezett „békekongresszust" tartottak, melyen szemérmetlenül mocskolták és rágalmazták a felszabadító Szovjetuniót, a népi demokráciákat, a koreai nép hősi szabadságharcát. Soviniszta hazugságokkal akarják bebizonyítani a jugoszláv népnek, hogy Magyarországon üldözik a délszlávokat, közben saját népüket példátlan belső társadalmi, gazdasági és politikai elnyomás alatt tartják, embertelenül kizsákmányolják, rabságban tartják például a macedón népet. Nálunk senki sem tagadja, hogy az elmúlt Horthy-rendszer nemzetiségi politikája rossz, igazságtalan, gyűlölködő és elnyomó volt. De a magyar népi demokrácia mindezt az elnyomást és igazságtalanságot jóvátette: egyenlő mértékkel mér minden magyar vagy idegenajkú állampolgárt, becsületes dolgozót, egyenlő jogokat, földet, munkát juttatott mindenkinek. A magyar népi demokrácia tehát Titóék szánalmas rágalmaira a tények erejével, a magyarországi délszláv lakosság között uralkodó teljes emberi, politikai és gazdasági egyenjogúsággal, a békéért folytatott komoly és öntudatos küzdelemmel felel. " A magyarországi délszláv lakosság megértette a magyar népi demokrácia szándékait és méltányolja azt az igazságos és egyenlő mértékkel mérő nemzeti politikát, amelyet a lenini-sztálini nemzeti rendezés elvei sugalltak. Ilyen értelemben válaszolt a magyarországi délszláv lakosság úgy a Tisza szögletében, a délkeleti határ mentén, mint pedig Zala megyében, a Dunántúlon Titóék összes rágalmaira. A magyarországi délszláv lakosság, éppen határmenti helyzete miatt tudja és ismeri a különbséget a magyarországi és a jugoszláviai viszonyok között. Állandóan érkeznek oda hírek és menekülők, amelyek a jugoszláviai nyomorról, a legjobb jugoszláv hazafiak és szocialisták, kommunisták, bebörtönzéséről, embertelen kínzásáról tanúskodnak. Miközben Jugoszláviában a Titobanda megfosztja a jugoszláv népet a Szovjetunió vezette nagy felszabadító háború összes eredményeitől. Magyarországon a magyar néppel együtt a dolgozó jugoszláv lakosság egyenlő arányban élvezi az 1944— 45-ös nagy fordulat minden sikerét, eredményét és annak a nagy átalakulásnak összes áldásait, amelyek ezt az országot a dolgozók szabad hazájává változtatták. A magyarországi délszláv lakosság tudatában van annak, hogy Titóék háborús készülődéseket folytatnak és e háborús készülődések példátlan terrorral sújtják Jugoszlávia népeit. Titóék, hogy eltereljék a figyelmet a helyzetről, a soviniszta uszítás legsötétebb módszereihez folyamodtak és azt hazudták a jugoszláv népnek, hogy a magyarországi délszlávokat a határ mentén elnyomják, kitelepítik. A magyarországi délszlávok ezzel szemben mély hálát éreznek a mai Magyarország és annak vezetői, a Magyar Dolgozók Pártja és Rákosi Mátyás iránt, hiszen ebben a szabad országban szabad emberként élnek és élvezik a Magyar Dolgozók Pártjának és a magyar kormánynak támogatását. Óvodáik, általános iskoláik, főiskoláik, pedagógiai iskoláik vannak, a földreform során földet kaptak, hitelben részesülnek, a gépállomások gépei az ő földjeiket is szántják. A magyarországi délszlávok tudatában vannak annak, hogy az ellenséggel, a reakcióval, az imperialista behatolással, a háborús uszítással szemben igenis meg kell védeni a népi demokráciát. Ők maguk is részesei és munkájukkal előmozdítói a magyarországi szocialista fejlődésnek és ezért csak helyeselhették — ahogy ez a békegyűlések beszédeiből is kiderült —, hogy a béke és a népi demokrácia egyes ellenségeit, volt csendőröket, árdrágító és gabonarejtegető kulákokat, gyilkosságra képzett Tito-kémeket, a dolgozók és a munkások sanyargatóit elővigyázatosságból és éberségből kiküszöbölték soraik közül. A magyarországi délszláv lakosság elemi erővel felelt azokra az uszításokra, amelyek Titóék felől amerikai imperialista megbízásból hangzanak el Magyarország ellen. A határmentéről üzenték Jugoszlávia fasiszta kormányának, hogy békésen és boldogan élnek, szeretik a magyar demokráciát, szeretik a demokratikus magyar hazát, egyetértenek a dolgozó magyar néppel és büszkék azokra a közösen kiharcolt eredményekre, amelyeket elsősorban felszabadítónknak, a Szovjetuniónak és a nagy Sztálinnak köszönhetnek. Megjelent a „Tartós békéért népi demokráciáért" legújabb száma A Tartós békéért népi demokráciáért legújabb számának vezércikke „Két tábor — két politika“ címmel Sztálin generalisszimusz és Ndru között a koreai kérdésben lefolyt üzenetváltással foglalkozik. Hangsúlyozza, hogy Sztálin válasza a Szovjetúnió következetes békepolitikájának újabb, ékes megnyilatkozása. A koreai események tükrében pontosan megmutatkozik a nemzetközi küzdőtéren folyó kétféle politika. A Szovjetúnió vezette demokratikus imperistaellenes tábor politikája, amely elismeri minden nép egyenjogúságát, tiszteli a népek szabadságát és függetlenségét, és az amerikai és angol imperialisták háborús politikája, amelynek során a békés lakosságot tömegesen gyilkolják, mély felháborodást kelt minden ország néptömegei körében. A lap közli H. Mincnek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának cikkét „A gazdasági fejlődés hatéves terve és a szocializmus alapjainak építése Lengyelországban“ címmel. A cikk kifejti azokat a feladatokat, amelyeket a hatéves terv tűz ki az ország iparosítása, mezőgazdasági termelése, kereskedelme és a dolgozók anyagi ás kulturális jólétének érredese tereo „Munkában a belgrádi provokátorok“ címmel közli a lap, hogy Acheson és Borba, a Tito-klikk lapja július 12-én új provokációs támadássorozatot kezdett Bulgária, Magyarország, Albánia és Románia ellen. Megállapítja, hogy Titóék kitalálásait az imperialista sajtó kórusa szívesen felkapja és már két hete meséket tálal fel olvasóinak a népi demokráciák „agresszív készülődéseiről“. A Jugoszlávia körül csapott hűhót Truman arra használja fel, hogy elterelje a figyelmet az amerikai imperialisták koreai beavatkozásáról és messzemenő katonai terveiről. Réti László, a Magyar Munkásmozgalmi Intézet igazgatója cikkében „Könyv a proletárnemzetköziség és a néphez való hűség erejéről“ címmel a „Rákosi-per“ című könyvvel foglalkozik. Wimpassing ballon-, lóden-, esőkabát és gumiáruk szaküzlete ismét csak VI. Sztálin-út 8 (Andrássy út), T. ,127.--99,1