Kis Ujság, 1950. augusztus (4. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-01 / 176. szám

Kedd, augusztus 1 -------KI­S­ZJ­KI­SÁG — Kibővített tanácsülésen tárgyalta meg • Szakszervezetek Országos Tanácsa az MDP Politikai Bizottságának határo­zatát a szakszervezeti munka egyes kérdéseiről. Harustyák József elnöki megnyitója után Apró Antal tartotta meg beszé­dét. — Az MDP Politikai Bizottságának július 24-i határozata, a szakszerve­zetekről mondott kritikája — kezdte beszédét Apró Antal — utat mutat és hosszú időre megjelöli a szakszerve­zetek feladatait a szocializmus építé­sében. A szakszervezetek vezetésében nem volt következetesen biztosítva a Párt politikájának végrehajtása, nem folyt kielégítő harc a jobboldali szo­ciáldemokrata és más ellenséges ele­mek ellen, nem erősödött a szakszer­vezetek kapcsolata a széles dolgozó tömegekkel, jelentkezett az elbürokra­tizálódás, nem érvényesült a kritika és önkritika, eltompult a forradalmi éberség — lényegében nem hajtották végre a Párt határozatait, nem har­coltak következetesen a Párt vezető­­szerepének érvényesítéséért. Sorra vette Apró Antal, milyen bí­rálatot kaptak az egyes szakszerveze­tek, majd a szakszervezeti gazdálko­dásról beszélt. A szakszervezetek be­vételeik jelentős részét az apparátus fenntartására fordítják, keveset ad­nak szociális, kulturál­is, közvetlen a tagság érdekeit szolgáló célokra. Itt az ideje, hogy a Szaktanács ezekkel szemben erélyesen fellépjen. A Párt súlyos, "de igazságos megállapításai cselekvésre kell hogy késztessék a szakszervezeti vezetőket. Hatalmas jelentősége van a szakszervezeti mun­ka megjavításának most, amikor a Párt, a kormány és a szakszervezet előtt nagy feladat áll. Pár nap múlva megkezdjük a normarendezést, amely a dolgozók százezreit érinti. A munká­sok megértik a normarendezés szük­ségességét, s tarthatatlan, hogy egyes szakszervezeti vezetőknél még min­dig opportunizmus uralkodjék ebben a kérdésben is. Apró Antal végül a vasas-sztahano­­visták javaslatának elfogadását kérte: sorolják fel ezt a nagyszerű mozgal­­galmat és szervezzenek a szakszerve­zetek üzemeinkben augusztus 7-től 12-ig tartó egészhetes koreai műsza­kot. * Kádár János beszéde Kádár János azt hangsúlyozta, hogy a Politikai Bizottság bíráló határozata annak bizonyítéka: milyen nagy gon­dot fordít a Párt a szakszervezetekre. Ez érthető is, hiszen a szakszerveze­tek a magyar munkásosztály legfon­tosabb tömegszervezetei. — A szakszervezetek jelentik a Párt és a tömegek között az egyik legfon­tosabb összekötő kapcsot — mon­dotta. — Az iparba bekapcsolódott új munkásrétegek — nagyobbrészt pár­­tonkívüli dolgozók — és a Párt kö­zött a szakszervezetnek kell a legfon­tosabb összekötő szerepet betöltenie. A szakszervezetekre vár jelentős mér­tékben, hogy ezeket az új munkás­rétegeket szakszervezeti tagul meg­nyerje, a társadalmi életben és a mun­kában aktivizálja.­­ Tudjuk jól, hogy a magyar munkásosztálynak, a Magyar Népköz­­társaságnak makacs hazai ellens­égei és a nyugati imperialisták a Párt Po­litikai Bizottságának ország-világ előtt tett komoly bíráló megállapításait megkísértik felhasználni a maguk agitációjának céljára. A Párt mégis a nyilvános bírálat és nem a meglévő hibák elhallgatásának útját válasz­totta. Ennek egyszerűen az a magya­rázata, hogy a Párt erős, a magyar munkásosztály szilárd és egységes. Ezután arról a szívós törekvésről beszélt Kádár János, amellyel az im­perialisták egyik veszedelmes ötödik hadoszlopa, az ellenforradalmi mun­kásáruló jobboldali szociáldemokrata banda meg akarta vetni lábát a szak­­szervezeti mozgalomban. A jobboldali szociáldemokraták a felszabadulás óta sorozatos aljas, demagóg provo­kációkat hajtottak végre imperialista megbízóik utasítására a magyar mun­kásság, a magyar dolgozó nép elemi érdekei ellen. A dolgozó nép minden ellenségével szövetkezve — ideértve Mindszentyt is — harcoltak a föld­reform, a forint megteremtése, a bankok államosítása, a munkásosz­tály egysége, később az egyesülés után a termelés emelése, a munka­­fegyelem megszilárdítása, a munka­­verseny kiszélesítése, a Sztahanov­­mozgalom ellen. Ahogy a magyar munkásosztály a kommunisták veze­tésével megtörte nyílt ellenforradalmi harcukat fejlődésünk ellen, úgy sem­mi kétség, hogy megtörjük illegális romboló tevékenységüket is és kiűz­zük még szellemük maradványait is minden területről, ahol tevékenyked­tek, így a magyar szakszervezeti moz­galom területéről is! — Bátran szembe kell nézni azok­kal a nehézségekkel — mondotta —, amelyeket a gyárakban még megbúvó ellenséges elemek és a munkások gon­dolkozásában még meglévő kapitalista csökevények teremtenek a rendelet­­ végrehajtása során. A szakszervezeti funkcionáriusokat vezesse munkájuk­ban az igaz és helyes ügy képvisele­tének ereje. Nyugodtan mutassanak rá, hogy bár a normarendezés átme­neti keresetcsökkenést jelent az eddigi laza normákkal dolgozó rétegek szá­mára, a magyar dolgozó tömegek számtalan tapasztalata bizonyítja, hogy mint a Párt által eddig javasolt minden más rendszabály, ez is a dol­gozók érdekében és a szocializmus építésének elősegítésére szolgál. Szak­­szervezeti funkcionáriusaink kövessék a pártvezetőség utasításait, ragaszko­dással s odaadással kövessék a Párt forrón szeretett vezetőjének, Rákosi Mátyásnak szavát, figyeljenek a Párt és a tömegek bírálatára és akkor bi­zonyos, hogy szakszervezeteink felzár­kóznak gyo­rsütemű általános fejlődé­sünkhöz, s méltó segítői és részesei lesznek Pártunk és dolgozó népünk eljövendő győzelmeinek — fejezte be beszédét Kádár János. A beszámolót követő vitában részt­­vettek: Havrán István, dr. Weil Emil, Szabó László, Béki Ernő, Döbrentei Károly, Pécsi Ferenc, Noll Sándor, Köböl József, Frank Rudolf, Köves László, Gázló Ernő, Turóczi Irén, Pilis Jenő, Kovács József, Schiller Béla, Tengerdi József, Földvári Albert, Görbe János. Végül, a SZOT teljes ülése elfogadta a következő két határozati javaslatot: Augusztus 7—12. Koreai Hét A SZOT harmadik teljes ü­lése Határozat a békeműszak, a koreai hét szervezésére A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa örömmel teszi magáévá népünk legjobb fiainak, sztahanovistáknak, öntudatos dolgozóinknak kezdemé­nyezését, hogy a hős koreai nép sza­badságharcát, a béke ügyét több és jobb munkával segítsük és koreai hetet, békeműszakot szervezzünk. A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa a dolgozók proletár szolidari­tásából fakadó szocialista kezdemé­nyezésének felkarolására a szakszer­vezetek és az üzemi bizottságok fon­tos feladataivá tesz.1. 2. A dolgozók e lelkes kezdeménye­zésének, tömegmozgalommá fejlesztését, annak támoga­tását minden erejükkel, hogy ezzel is új lendületet adjunk a szo­cialista m­unkaversenynek, a termelé­kenység, az életszínvonal további emelkedésének, a békéért vívott har­cunknak; 2. augusztus 7—12-ig tartó „kevéi hét“ (béke műszak) szervezését az üzemekben. A Szakszervezetek Országos Tanácsa 111. teljes ülésének határozata A Szakszervezetek Országos Tanácsa megtárgyalta a Politikai Bizottságnak a szakszervezeti munka egyes kérdé­seiről július 24-én hozott határozatát és azt teljes mértékben magáévá tette, köszönettel fogadta a messzemenő út­mutatást és felbecsülhetetlen segít­séget, ami a határozatban a szakszer­vezetek felé megnyilvánul A Szakszervezetek Országos Tanácsa a Politikai Bizottság határozatának végreh­ajtása érdekében a következő feladatokat állítja a szakszervezti vezetők elé: 1. Erősítsük kapcsolatunkat a Párt­hoz, szélesítsük a Párt befolyását a tömegek között. 2. Fordítsuk minden erőnket a szo­cializmus építésének metrevorsítását. Szükséges, hogy minden ténykedé­sünk középpontjába a termelés fej­lesztését, a munkaverseny és a Szta­­hanov-mozgalom kiszélesítését, a szo­cialista bérezés megvalósítását állít­suk, a szocializmus alapjait lerakó ötéves tervünk eredményes végrehaj­tására. Ha javítsuk nevelési munkánkat ti káderek és a tömegek felé. A szakszervezeti vezetők és oktatók neveljék a dolgozókat a Párthoz, a felszabadító Szovjetunióhoz, a nem­zetközi munkásosztályhoz való ragasz­kodásra, szocialista fegyelemre és kötelességtudatra, a béke harcos vé­delmére, az ellenséges ideológia, a burzsoá gondolkodás maradványai elleni kérlelhetetlen küzdelemre. Szak­­szervezeti mozgalmunk élesen hatá­rolja el magát a kétszínű, az­ imperia­listákat szolgáló szociáldemokrata irányzattól. 4. Küszöböljük ki munkánkból a bürokratizmust, erősítsük a szakszer­vezeti demokráciát. A Szakszervezetek Országos Tanácsa megbízza az Elnökséget, hogy a szak­­szervezeti demokrácia széleskörű ki­­fejlesztése érdekében minél előbb dol­gozza ki a szakszervezeti központi ve­zetőségek, megyei (kerületi) bizottsá­gok és az üzemi bizottságok újra­választásának tervét. A szakszervezeti mozgalom műkö­désének, a demokrácia elveinek vilá­gos meghatározása érdekében készítse el az Elnökség a szakszervezetek új alapszabályait és a dolgozókkal való nyilvános megvitatás után léptesse életbe. 3. Tárgyaljuk meg a dolgozókkal a Politikai Bizottság határozatát. A szabad fehér kenyér megjelenésének első évfordulója Magyarországon július végén még soha annyi kenyérgabona nem tárolt, mint idén Egy év dőlt, 1949 augusztus 1-én Budapest legnagyobb eseménye az új félfehér szabadkenyér megjelenése volt. Hogy jutottunk el idáig? Közvetlenül a felszabadulás után az 1945—46-os gazdasági évben rendszeres kenyer­es tisztellátás csak Budapesten és egyes fontosabb ipari gócpontokon volt. Az ellátás nehézségeire jellemző, hogy ebben az időben ősszel a ki­adott kenyérjegyeknek csupán 60 szá­zalékát tudták beváltani. A kenyér­fejadag napi 15—20 deka volt, a testi munkások napi 10, a nehéz testi mun­kások napi 20 deka pótfejadagot kap­tak. A gazdasági év végefelé a ke­nyérellátás súlyosságára való tekintet­tel, a kenyérhez 10 százalék árpa és 40 százalék kukoricalisztet kellett keverni. gazdasági évben a kenyérfejadag napi 20 deka volt, a testi munkások napi 10, a nehéz testi munkások napi 20 deka pótfejadagot kaptak. Az alap­fejadagot ez évben azonban 15 dekára kellett csökkenteni, sőt hetenként két kukoricanapot is kellett tartanunk, amikor kenyér helyett a fogyasztók kukoricalisztet kaptak. Az 1947—48-as év augusztusától kezdve a kenyér­fejadag átmenetileg napi 25 deka volt. A testi és nehéztesti munkások 10, illetve 20 deka pótfejadagot kaptak. A nagy szárazság következtében a gaz­dasági év második felében azonban az alapfejadagot napi 15 dekára kellett leszállítani. Az 1948—49-es évben a kenyérfejadag újból napi 25 deka volt. Ez évben a kukoricanapok már megszűntek, sőt bevezették a sza­bad kenyeret is, amely kilónként 2,60 forintos áron került forgalomba. A liszt keverési aránya is lényegesen javult, száraztésztát is lehetett már jegy nélkül beszerezni és megengedték a zsemlye és a kifli szabad sütését is. Az 1949—50. gazdasági év első felében nagyot ja­vult kenyérellátásunk. 1949 augusztus 1-től a 2.60 forintos kenyér árát 1.60 forintra szállították le és minőségét is lényegesen megjavították. Amíg a 2.60 forintos szabadkenyér minőségi­leg ugyanaz volt, mint az 1 forintos jegyre árusított kenyér, addig a 1.60 forintos kenyér már minőségileg lé­nyegesen jobb kiőrlésű lisztből ké­szült. 1949 december 5-től kezdődően új fehér kenyerünk lényegesen jobb, táplálóbb és fehérebb az 1938-ban forgalomba hozott kenyereknél. Ez a kenyér igen jó kiőrlés mellett készí­tett búzalisztből került sütésre. Ez volt a kenyér útja a sárgás, kukoricás kenyértől és a kőkemény, hamuszürke „bucitól“ a hófehér ke­nyérig és az olcsó péksütemény meg­jelenéséig. Most, amikor az ipari munkásság dolgozó kis- és középparasztságunk­kal szoros baráti kapcsolatot teremtve mezőgazdaságunkat a gépesítés útjára vezette, dolgozó parasztságunk becsü­lettel elvégezte az aratási, begyűjtési és behordási munkálatokat. Az ország minden vidékén zúgnak a gondosan kijavított cséplőgépek. Nagy verseny indult meg a mennél kisebb szem­veszteség elérésére. A kicsépelt ga­bona zöme a géptől egyenesen a rak­tárházakba kerül. Magyarországon július végén még soha annyi gabona nem tárolt, mint idén. Dolgozóink, gyermekeink, ifjaink és öregeink nyu­godtak lehetnek: jövő évi kenyerünket mind mennyiségileg, mind minőségi szempontból biztosítja dolgozó pa­rasztságunk terménybegyűjtési ver­­.•waymorgalma, ro­. Az 194 fi—47-es ___________________________________________________________.3 Válasz a Tito-bandának A magyarországi délszláv lakosság hatalmas békegyűléseken tiltakozott Tito fasiszta diktatúrájának aljas, provokációs rágalmai ellen, amelyek­kel a Tito-klikk a Magyar Népköztár­saságot illette. Azt állították ezek a rágalmak, hogy Magyarországon ül­dözik nemzetisége miatt a délszláv lakosságot, délszlávokat telepítenek ki és tartóztatnak le. A magyar­­országi délszláv dolgozó parasztok­nak a határmenti községekben tartott impozáns békegyűrtései, az ott el­hangzott beszédek, az ott közölt bizonyítékok csattanós választ adtak Titóék szemérmetlen rágalmaira, amelyeket az amerikai imperializmus megbízásából és uszítására terjeszte­nek Belgrádból a magyar dolgozó nép hazája ellen. Titóék uszításának és provokáció­jának célja és oka világos. Tito ban­dája levetette álarcát és egyáltalában nem fékezi indulatait. Titóékról már régóta kiderült, hogy a második világháború idején miként igyekezek elgáncsolni a Szovjetunió felszaba­dító küzdelmét, miként veszejtették el a legkiválóbb délszláv hazafiakat és kommunistákat angolszász megbízás­ból. Titóék a Gestapo és az Intelli­gence Service kémjei, ügynökei vol­tak, akik beférkőztek a munkásmoz­galom soraiba, de nem tudták soká folytatni káros és romboló akcióikat — a nemzetközi munkásszolidaritás ébersége sorra leleplezte tevékeny­ségük minden részletét. Bárhogyan is igyekezzenek most rágalmakat szórni a Szovjetunió és a népi demo­kráciák ellen, bárhogy:» is próbál­ják fertőzni háborús uszításukkal és propagandájukkal a közép- és kelet­európai politikai légkört. A fasiszta pribékek és bérencek tevékenysége most már leplezetlen világossággal áll a világ színe előtt. Titóék a jugoszláv nép hősi fel­szabadító háborújának és szabad­ságharcának összes eredményeit el­alkudták és eladták azoknak, akik megvásárolták őket: az angol és az amerikai kapitalistáknak. Most már nyíltan átadják Jugoszlávia gazda­sági kincseit az imperialistáknak, al­kudoznak az amerikai-bérenc olasz kormánnyal, egy belgrádi—ankarai­athéni „háromszög" kialakítására tö­rekszenek, amely imperialista szö­vetkezés a kapitalista háborús uszí­­tók és provokátorok szolgálatában szembeszegülne a Szovjetunió és a népi demokráciák békemunkájával. Miközben népüket végtelen elnyo­másban és nyomorúságban tartják, nacionalista és soviniszta uszítással igyekeznek elterelni a figyelmet igazi mivoltukról. Belgrádban úgy­nevezett „békekongresszust" tartot­tak, melyen szemérmetlenül mocs­kolták és rágalmazták a felszabadító Szovjetuniót, a népi demokráciákat, a koreai nép hősi szabadságharcát. Soviniszta hazugságokkal akarják bebizonyítani a jugoszláv népnek, hogy Magyarországon üldözik a dél­­szlávokat, közben saját népüket pél­dátlan belső társadalmi, gazdasági és politikai elnyomás alatt tartják, em­bertelenül kizsákmányolják, rabság­ban tartják például a macedón né­pet. Nálunk senki sem tagadja, hogy az elmúlt Horthy-rendszer nemzeti­ségi politikája rossz, igazságtalan, gyűlölködő és elnyomó volt. De a magyar népi demokrácia mindezt az elnyomást és igazságtalanságot jóvá­tette: egyenlő mértékkel mér minden magyar­ vagy idegenajkú állampol­gárt, becsületes dolgozót, egyenlő jo­gokat, földet, munkát juttatott min­denkinek. A magyar népi demokrácia tehát Titóék szánalmas rágalmaira a tények erejével, a magyarországi délszláv lakosság között uralkodó teljes emberi, politikai és gazdasági egyenjogúsággal, a békéért folytatott komoly és öntudatos küzdelemmel felel. " A magyarországi délszláv lakosság megértette a magyar népi demokrá­cia szándékait és méltányolja azt az igazságos és egyenlő mértékkel mérő nemzeti politikát, amelyet a lenini-sztálini nemzeti rendezés elvei sugalltak. Ilyen értelemben válaszolt a magyarországi délszláv lakosság úgy a Tisza szögletében, a délkeleti határ mentén, mint pedig Zala me­gyében, a Dunántúlon Titóék összes rágalmaira. A magyarországi dél­szláv lakosság, éppen határmenti helyzete miatt tudja és ismeri a kü­lönbséget a magyarországi és a jugo­szláviai viszonyok között. Állandóan érkeznek oda hírek és menekülők, amelyek a jugoszláviai nyomorról, a legjobb jugoszláv hazafiak és szocia­listák, kommunisták, bebörtönzéséről, embertelen kínzásáról tanúskodnak. Miközben Jugoszláviában a Tito­­banda megfosztja a jugoszláv népet a Szovjetunió vezette nagy felszaba­dító háború összes eredményeitől. Magyarországon a magyar néppel együtt a dolgozó jugoszláv lakosság egyenlő arányban élvezi az 1944— 45-ös nagy fordulat minden sikerét, eredményét és annak a nagy átala­kulásnak összes áldásait, amelyek ezt az országot a dolgozók szabad hazájává változtatták. A magyarországi délszláv lakos­ság tudatában van annak, hogy Ti­­tóék háborús készülődéseket folytat­nak és e háborús készülődések pél­dátlan terrorral sújtják Jugoszlávia népeit. Titóék, hogy eltereljék a figyelmet a helyzetről, a soviniszta uszítás legsötétebb módszereihez fo­lyamodtak és azt hazudták a jugo­szláv népnek, hogy a magyarországi délszlávokat a határ mentén elnyom­ják, kitelepítik. A magyarországi dél­szlávok ezzel szemben mély hálát éreznek a mai Magyarország és an­nak vezetői, a Magyar Dolgozók Pártja és Rákosi Mátyás iránt, hiszen ebben a szabad országban szabad em­berként élnek és élvezik a Magyar Dolgozók Pártjának és a magyar kormánynak támogatását. Óvodáik, általános iskoláik, főiskoláik, peda­gógiai iskoláik vannak, a földreform során földet kaptak, hitelben része­sülnek, a gépállomások gépei az ő földjeiket is szántják. A magyarországi délszlávok tuda­tában vannak annak, hogy az ellen­séggel, a reakcióval, az imperialista behatolással, a háborús uszítással szemben igenis meg kell védeni a népi demokráciát. Ők maguk is ré­szesei és munkájukkal előmozdítói a magyarországi szocialista fejlődésnek és ezért csak helyeselhették — ahogy ez a békegyűlések beszédeiből is ki­derült —, hogy a béke és a népi de­mokrácia egyes ellenségeit, volt csendőröket, árdrágító és gabonarej­tegető kulákokat, gyilkosságra kép­zett Tito-kém­eket, a dolgozók és a munkások sanyargatóit elővigyáza­tosságból és éberségből kiküszöbölték soraik közül. A magyarországi dél­szláv lakosság elemi erővel felelt azokra az uszításokra, amelyek Titóék felől amerikai imperialista megbízás­ból hangzanak el Magyarország el­len. A határmentéről üzenték Jugo­szlávia fasiszta kormányának, hogy békésen és boldogan élnek, szeretik a magyar demokráciát, szeretik a demokratikus magyar hazát, egyet­értenek a dolgozó magyar néppel és büszkék azokra a közösen kiharcolt eredményekre, amelyeket elsősorban felszabadítónknak, a Szovjetuniónak és a nagy Sztálinnak köszönhetnek. Megjelent a „Tartós békéért népi demokráciáért" legújabb száma A Tartós békéért népi demokrá­ciáért legújabb számának vezércikke „Két tábor — két politika“ címmel Sztálin generalisszimusz és Nd­ru kö­zött a koreai kérdésben lefolyt üzenet­váltással foglalkozik. Hangsúlyozza, hogy Sztálin válasza a Szovjetúnió következetes békepolitikájának újabb, ékes megnyilatkozása. A koreai ese­mények tükrében pontosan megmu­tatkozik a nemzetközi küzdőtéren folyó kétféle politika. A Szovjetúnió vezette demokratikus imperistaellenes tábor politikája, amely elismeri min­den nép egyenjogúságát, tiszteli a né­pek szabadságát és függetlenségét, és az amerikai és angol imperialisták háborús politikája, amelynek során a békés lakosságot tömegesen gyilkol­ják, mély felháborodást kelt minden ország néptömegei körében. A lap közli H. Mincnek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bi­zottsága tagjának cikkét „A gazda­sági fejlődés hatéves terve és a szo­cializmus alapjainak építése Len­gyelországban“ címmel. A cikk ki­fejti azokat a feladatokat, amelyeket a hatéves terv tűz ki az ország ipa­rosítása, mezőgazdasági termelése, kereskedelme és a dolgozók anyagi ás kulturális jólétének érredese tereo „Munkában a belgrádi provokáto­rok“ címmel közli a lap, hogy Ache­­son és Borba, a Tito-klikk lapja jú­lius 12-én új provokációs támadás­­sorozatot kezdett Bulgária, Magyar­­ország, Albánia és Románia ellen. Megállapítja, hogy Titóék kitalálásait az imperialista sajtó kórusa szívesen felkapja és már két hete meséket tálal fel olvasóinak a népi demokrá­ciák „agresszív készülődéseiről“. A Jugoszlávia körül csapott hűhót Tru­man arra használja fel, hogy elte­relje a figyelmet az amerikai impe­rialisták koreai beavatkozásáról és messzemenő katonai terveiről. Réti László, a Magyar Munkás­­mozgalmi Intézet igazgatója cikkében „Könyv a proletárnemzetköziség és a néphez való hűség erejéről“ cím­mel a „Rákosi-per“ című könyvvel foglalkozik. Wimpa­s­s­i­ng ballon-, lóden-, esőkabát és gumiáruk szaküzlete ismét csak VI. Sztálin-út 8 (Andrássy­ út), T. ,127.--99,1

Next