Kis Ujság, 1950. október (4. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-01 / 229. szám

Vasárnap, október 1 kis Újság - Magyar ifjú! Hazánk, népünk javára járj élen a kölcsön­jegyzésben! »Amerre járunk a falun, mosolygó arcokat A kárpátukrajnai magyar kolhozparaszt-küldöttség látogatása Abonyban a Békekölcsönjegyzés második napján Abony, szeptember 29 (A Kis Újság kiküldött munkatársától) Péntekre Abony ünnepi díszbe öl­tözött. A házakon vörös- és Népköz­társaságunk címerével ékesített nem­­zeti színű lobogók. A községháza, a Magyar Dolgozók Partja székháza, a földművesszövetkezet boltjai fölött vörös vásznon ezüst betűkkel ün­­nepi felirat: „üdvözöljük a kárpát­­ukrajnai kolhoz paraszt-küldöttség hoz­zánk érkezett vendégeit“. Délután négy órakor zászlók alatt vonulnak a községháza előtti térre a külön­böző tömegszervezetek tagjai. Ének­szóval vonul fel az ifjúság. Úttörők, az egyes iskolák tanulói. A megafon mozgalmi dalokat közvetít és a sza­bályos sorokban, zászlók alatt fel­vonult ifjúság énekli e dalokat. A községháza kapuját drapériák, üd­vözlő felirat, Lenin és Sztálin arc­képei ékesítik. About­ népe várja vendégeit, akik koradélelőtt óta lá­togatják a termelőszövetkezeti cso­portokat. Látogatnivalójuk elég van az abo­nyi határban. Hat termelőszövetkezeti csoportba tömörült Abony dolgozó paraszt­sága. „Lenin“, „Kossuth“, „Dózsa“, „Pe­tőfi“, „József Attila“ és „Új világ“ a termelőszövetkezeti csoportok neve. A községháza falán nagy tábla hir­deti, hogy szeptember 29-én délig 208.250 forint Békekölcsönt jegyzett Abony dolgozó népe, amely összegből 32.900 forintot a községháza dolgozói jegyeztek. Látogatás a termelő­csoportokban öt órára várják a vendégeket, de fél öt körül már türelmetlenül tekint a tömeg az út felé, amelyen a „Le­nin“ tszcs felől jönniök kell. Megér­kezésük útján, közel a községházá­hoz, a földművesszövetkezet I. számú hatalmas boltja előtt a Szovjet Hő­sök emlékműve áll. Az emlékművet kis temető veszi körül, ahogyan or­szágunk száz és száz falviban és vá­rosában ehhez hasonló katonasírok­­ban pihennek a hazánkat felszabadító szovjet hősök. Ezek a kis katona­temetők, a bennük nyugvó szovjet hősök, példamutatás és erőtudás vol­tak falvaink dolgozó népe számára a szocializmus felé vezető úton. Szólnak a nóták és a toronyóra mutatója egyre közeledik az ötös felé. A mikrofonon a bemondó közli: ven­dégeink elindultak már a „Lenin“ tize­s-ből, perceken belül itt lesznek. Nem telik bele sok idő és már for­dul is az autóbusz a térre. Viharos éljenzés fogadja a vendégeket. Az MNDSz nevében Bata Gergelyné, idő­sebb parasztasszony fogadja őket. Érezni, beszédre készült, de a sze­mébe tóduló könnyek nem engednek hosszabb mondatokat az ajkára. Csak ennyit mond: Nagyon örülünk, hogy itt vagytok. Átnyújtja a hatalmas szegfűcsokrot és sorra kezet fog a ven­dégekkel, megöleli őket. Gyűlés a faluban Hosszan zúg az éljenzés mialatt a kolhozparaszt-küldöttség Abony­ban járó csoportja feláll a mikrofon köré. Mikó József, a járási tanács el­nöke üdvözli a vendégeket. — Szov­jet vendégek jöttek miközénk — mondja, akikkel nyelvünkön, magyarul tudunk beszélni, akik a mi nyel­­vünkön adnak nekünk tanácso­kat, elmondják tapasztalataikat. Ennek a látogatásnak több eredmé­nye van községünk és járásunk szá­mára. Az egyik az, hogy a Szovjet­unióval való szövetségünk még job­ban elmélyül. Nagy eredmény szá­munkra, hogy azt, amit tőlük hal­lunk a Szovjetunió gazdaságáról, hasznosítani tudjuk a magunk szá­mára. És nagy eredmény az is, hogy ez a látogatás, ez a találkozás még jobban erősíti a béketábor erejét. Vendégeink látogatása ne csak emlék maradjon a számunkra, hanem erő­­forás legyen, új lendületet adjon ne­künk további munkánk vitelére. A tőlük szerzett tapasztalatok megmu­tatkoznak majd jövő évi termésünk­nél is. Az üdvözlő szavak után Lengyel József, a delegáció vezetőjének he­lyettese állt a mikrofon elé. Elmond­ta, hogy most látja csak az 1946- ban látott rom-Magyarország hogyan épült újjá. A magyar élet fejlődésé­nek ez volt az első lépcsője, amelyen újjáépült ez az ország. Termelőszövetkezetein, állami gazdaságain keresztül építi fel a falu szocialista gazdasági rend­jét.­­ Azzal rágalmazza a szocialista gazdasági rendet a reakció, hogy az anyáktól elveszik a gyermekeiket. A szovjet anyák nagyon szeretik gyer­mekeiket és gondosságból adják oda gyermekotthonokba azokra az órák­ra gyermekeiket, amelyeket ők munka mellett töltenek el. Bezárt templomokról is szólnak a reakciós rágalmak. Holott nincs akkora val­lásszabadság egy országban sem, mint a Szovjetunióban. A templo­mok nyitva állanak azok számára, akik templomokba akarnak járni. De ugyanúgy nyitva állnak a tudo­mányos klubok is azoknak, akik ott keresik művelődési lehetőségüket. A szocialista társadalmi rend vi­seli a legjobban a gondját az öz­vegyeknek, az öregeknek. A szocialista társadalmi rendben hat­van éven túl csak azok dolgoznak, akik tovább is dolgozni akarnak. A fiatalok veszik át a munkát az öre­gektől. Minden kolhoz jövedel­mének két százalékát az öre­gek gondozására fordítja. Be­szélt arról a társadalmi átalakulás­ról, amit Magyarországon láttak. Jó volt látniuk a munkás- és dolgozó pa­rasztrétegből kikerült fiatal tiszteket, fiatal közigazgatási vezetőket, akik a néppel együtt érezve építik az ország jövőjét. Tóth István, aki a cser­falvi és sá­­rosoroszpataki „Sztálini barátság“ kolhoz elnöke, szólalt fel ezután. Ő is rövid ittartózkodásuk alatt öröm­mel látta a hatalmas lendülettel újjá­épült országot. Látta az új Budapes­tet. Csodálatos hídjainkat. Társaival együtt látták a dolgozók Csepellének, a Rákosi Mátyás Műveknek hatalmas eredményeit. Látták a külső kerületekben felépült hatalmas bérpalotákat, amelyek­ben most dolgozók laknak és ahol valamikor nyom­ortanyák voltak. Ezeket a területeket valamikor a ki­zsákmányolók világában a gyilkos­ság völgyének nevezték. Jártak ta­nulóotthonokban, kultúrházakban és látták falvakon szövetkezeteinket, látták azt, hogy a tarlóhántást, a betakarítást már elvégezték, öröm­mel tölti el őket, hogy amíg 1949- ben 45.000 család élt társasgazdálko­dásban, 1950-re már 90.000-re nőtt ezeknek a száma.­­ Amerre járunk a falun, mosoly­gó parasztarcokat látunk magunk körül — mondotta — és azért va­gyunk itt, hogy elért több eredmé­nyeikkel segítségükre legyünk. Mi Kárpát-Ukra­jnában már 1946-ban kezdtük meg a szövetkezést, tehát természetes, hogy előbbre is vagyunk. „Belépek a csoportba .. A község nevében Németh József közellátási jegyző üdvözölte a ven­dégeket. Majd Dáni József dolgozó paraszt kért szót. — A mai nap hatása alatt belépek a termelőszövetkezeti csoportba — mondotta. A községháza előtti fogadás ezzel véget ért. Szovjet parasztvendégeink elindultak a Magyar Dolgozók Pártja székházának megtekintésére. Utána az iskola kultúrotthonát, majd a földművesszövetkezetet tekintették meg. Mindenütt boldog vendégszeretet­tel fogadták őket és ajándékok­kal halmozták el. Kosár szőlő, most szüretelt bor, frissen sütött kenyér voltak az aján­dékok. Abony dolgozó népe számára felejthetetlen marad a pénteki nap és akik tanúi voltak ennek a lelkes fogadtatásnak, úgy érzik, hogy szov­jet paraszt vendégeink is szívesen gondolnak vissza majd abonyi láto­gatásukra. Simándi Béla A küldöttség diadalútja Baranyában A kárpátukrajnai magyar kolhoz­­parasztküldöttség másik csoportja pénteken Baranyába látogatott. Útjuk valóságos diadalút volt. A községek, amelyeken áthaladtak, diadalkapuk­kal, zászlókkal és virágerdővel vár­ták őket. Gödrén, az első baranyai község­ben a fellobogózott diadalkapu kö­rül várta a község apraja-nagyja a küldötteket. Korcsag György a tszcs, Simon László pedig az egyénileg dol­gozó parasztok nevében köszöntötte a küldötteket. .Sütő Béla, a nagymuzsalyi Kom­­szomolec kolhoz elnöke megköszönve a meleg fogadtatást, a szovjet nép forró üdvözletét tolmácsolta. Sásd községben szintén hatalmas tömeg várta a küldötteket. Varró Sándor, a tiszaújhelyi kolhoz elnöke hangoz­tatta, hogy a kolhoz-rendszer a fel­­emelkedés egyedüli útja a dolgozó parasztság számára. Tiszaúj­helyen 14 parasztcsalád alakította meg a kol­hozt. Munkájuk eredményének lát­tán az egész község dolgozó paraszt­sága csatlakozott a kolhozhoz. Az első évi 7500 mázsa terménnyel szemben az idén a társasgazdálkodás eredményeként 16.500 mázsa termést takarítottunk be. Pécsett a kultúrházban Sütő Béla köszöntötte a pécsi dolgozókat. — A magyar nép — mondotta — kis nép, de szép jövője van. A gyá­rakban tett látogatásunk során meg­győződtünk, hogy a magyar munkás­osztály akarja a szocializmust és akarja a magyar dolgozó parasztság is, mert tudja, hogy ez biztosítja szá­mára a szebb, boldogabb életet. Látogatás Debrecenben A pénteken délben Debrecenbe ér­kezett tizenöttagú kárpátukrajnai magyar kolhozparaszt-kü­ldöttség dél­után a Rákosi-telepi „Dózsa“ termelő­­szövetkezetbe látogatott el. A csoport fogadásán a „Dózsa“ termelőszövet­kezet tagjain kívül volt sok környék­beli egyénileg dolgozó kisparaszt is. Békekölcsön-jegyzésünk újabb csapás a háborús gyujtogatókra! — mondja a 3000—3000 forintot jegyző Czuczor László és Szerencsés József sztahanovista mérnök — Szaktársak, tegnap nem gondol­tam meg eléggé a dolgot, amikor je­gyeztem. Az este sokáig beszélgettünk otthon a jövőnkről s úgy határoztam, megtetézem tegnapi jegyzésem, mert legszentebb ügyem a békéi 900 forin­tot írjanak be nekem! — mondja egyszerű szavakkal Sárosi Gyuláné, a Budapesti Gyárépítési NV dolgozója .Welvárd Gyula szervezőtitkárnak Welvard Gyula maga elé teszi a jegyzési éveket és kijavítja az össze­get úgy, ahogy Sárosi Gyuláné kéri. — Nem egyedülálló eset ez — mondja aztán — többen tetézték meg máris a jegyzés megindulásakor felajánlott összeget. Különösen a műszaki dolgozók jártak elől a központi irodában jó példával. Kovács Miklós vállalat­­vezető 5.000 forintot, Szebm­i Lajos sztahánovista főmérnök 3.500 forin­tot jegyzett. De jóval túljegyezte egy­havi fizetését Czuczor László szta­hánovista mérnök is. — Tavaly — mondja Czuczor László — a tervkölcsönjegyzéskor 2000 forintot jegyeztem. Azóta hány új gyárat építettünk, hány új iskolát, lakóházat! Még­hozzá sokkal jobb munkával, mint azelőtt. S különösen annak örülök, hogy nemcsak forint­jaimmal támogattam ezeknek a nagy­szerű és mindnyájunk javát szolgáló új építményeknek elkészítését, ha­nem jobb munkámmal is. Hiszen tud­tam, hogy békeépítmények ezek, amelyek gazdagodásunk mellett bé­kénk biztosítását is elősegítik. Válla­latunk nem is olyan régen még rá­fizetéssel dolgozott. S ma már terv­szerű, kemény munkánk eredménye, hogy megszűnt a ráfizetés, lényeges eredményeket értünk el az önköltség­­csökkentés terén, s tizenhét újítás bevezetésével és széleskörű alkalma­zásával hozzásegítettük dolgozóinkat a tervelőirányzatok pontos, sőt leg­több helyen határidő előtti teljesíté­séhez. S öröm látni az eredményeket, mert tudom, hogy ezekkel egy-egy kemény csapást mérünk békés életünk veszélyeztetőire, a gyújtogató impe­rialista halálgyárosokra. — Mert nekünk elég volt két há­ború. Mégegyszer nem akarom éjjel pincébe hurcolni gyermekemet a bombazápor kellős közepén. Nyolc­éves a gyerek, az általános iskola második osztályába jár, de már tudja, mit adott eddig az ötéves terv számunkra és mit ad ezután Három­ezer forintot jegyeztem, hogy mielőbb megvalósuljon mindaz a sok béke­­alkotás, amiről kisfiam tanul s ami mindnyájunk legfőbb célja! De je­gyeztem azért is, hogy békés, boldog jövőnket soha ne pusztíthassák el a halálgyárosok gyilkos bombái. — Én is 3000 forint Békekölcsön­jegyzéssel járultam hozzá a béketábor magyar szakaszának erősítéséhez — veszi át a szót Szerencsés József szta­hanovista mérnök, az üzemgazdasági osztály vezetője. — Még élénken em­lékezetemben él a második " világ­háború pokoli szenvedése. Hathóna­pos gyermekünkkel szaladtunk éjsza­kánként pincébe. Gyermekem most hatéves. Idén ment első osztályba s az első szó, amit megtanult írni, az volt: békét . Igen, békét akarunk mindnyá­jan. Ezért igyekszünk minden erővel október végére teljesíteni ez évi terv­előirányzatunkat s ezért jegyeztem most ezer forinttal túl a tervkölcsön­­jegyzésskor felajánlott összeget. Hi­­sze tudom, jó helyre adtam a pénzt. Visszatérül az békés, boldog életünk­ben. Tudom, hogy a békéért, leg­szentebb célomért semmi áldozat nem sok. Számomra, műszaki értel­miségi számára a dolgozó nép békéje olyan hatalmas lehetőségeket nyújt, amire a kapitalizmus soha nem ké­pes. Gondoljunk csak azokra a ha­talmas természetátalakító tervekre, amelyek megvalósítását most tűzte napirendre a Szovjetúnió miniszterta­nácsa. Ekkor látjuk igazán, milyen nagyszerű távlatokat biztosít a szo­cializmus, a béke nekünk, mű­szakiaknak is. E felé a távlatok felé mutat nálunk is a minisztertanács határozata az új földalatti gyors­­vasút létesítéséről. Békeművek ezek, amelyek létrehozását meg akarják akadályozni a háborús gyújtogatók. — Ezért ütök rajtuk, ahol csak lehet. Most a Békekölcsönjegyzéskor nagyszerű alkalom nyílt erre. Meg is tettem, ami csak tőlem telt. Amint megtették a Budapesti Gyár­építés N. V. többi dolgozói is. 3 E­­gy évvel ezelőtt, 1949 október 1-én megalakult a Kínai Népköztár­saság s a közel 500 milliós kínai nép véglegesen kiszakadt saját re­akciós klikkjének és a nemzetközi imperializmusnak uralma alól. Kor­szakunk egyik legnagyobb változása volt ez az esemény, mely nemcsak a kínai nép évtizedek óta tartó polgár­­háborúját fejezte be a nép győzel­mével, hanem történelmi jelentőségű cezúrát jelentett Kína sokezeréves történetében is, s a mai nemzetközi helyzet mérlegén roppant súllyal nö­velte a béke és a haladás erőit. A kínai nép nagy szabadságharca szorosan összefügg a kapitalizmus és az imperializmus XX. századbeli ki­alakulásával. A kínai forradalom egész menete és kifejlete igazolta Sztálin ragyogó elemzésének igaz­ságát Kínával kapcsolatban. Sztálin már 1927-ben megállapította világ­történelmi jelentőségű kínai tézisei­ben, hogy a hatalmas ázsai biroda­lom népe egyszerre fogja megvívni forradalmi felszabadító harcát a belső ellerség, saját burzsoáziájának kizsákmányoló uralma és a külső im­perialista elnyomással szemben. Arra is utalt Sztálin, hogy először meg­alakul a munkások és a forradalmi kispolgárság blokkja, amely az ide­gen imperializmus igájának lerázá­sát tűzte ki célul, majd pedig felvető­dik a proletariátus hegemóniájának kérdése azzal a céllal, hogy a népi tömegek felszabaduljanak az impe­rializmussal megalkuvó burzsoá be­folyás alól. Mindez csak győzelmes forradalommal érhető el — hangsú­lyozta Sztálin. forradalom, amelyet a munkás­osztály vezetett, egy évvel ez­előtt vitte diadalra a nép ügyét Kíná­ban. Mao-Ce-Tung az elmúlt év szep­temberében jelentette be, hogy a felszabadító Néphadsereg nemcsak megállította a többmillió főnyi Kuo­­mintang-haderőt, hanem támadásba is ment át és hatalmas hadjáratban fel­szabadította az eg­ész országot. Mao- Ce-Tung ugyanakkor bejelentette a Kínai Népköztársaság megalakulását és központi népi kormány létesítését. Október 1-én választották meg Mao- Ce-Tungot, a kínai nép legnagyobb fiát a központi kormány elnökévé, Csu-En-Lajt külügyminiszterré és Csu-Teh-t a népfelszabadító hadsereg parancsnokává. Mao-Ce-Tung az egész kínai nép érzéseit tolmácsolta, amikor a fel­­szabadulás után kijelentette: „Ha nem volna Szovjetúnió, ha nem lett volna győzelem a fasizmus elleni má­sodik világháborúban, s ami különö­sen fontos számunkra: ha a japán imperializmust nem verték volna szét, akkor a nemzetközi reakciós erők nyomása sokkal nagyobb lett volna. Vájjon kivívhattuk volna-e a győzelmet ilyen körülmények között? Természetesen, nem. Ugyanígy lehe­tetlen lett volna megszilárdítani a győzelmet kivívása után.“ A kínai nép sohase felejti el azt a baráti és nagylelkű magatartást, amely a Szovjetúniónak valamennyi Kínával kapcsolatos lépését áthatotta. A kí­nai forradalom győzelme úgy vált lehetővé, hogy a Szovjetúnió a náci és a japán fasizmus leverésével döntően megingatta az imperializmus rendszerét, a harcoló kínai nép szá­mára pedig átadta a maga forradalmi tapasztalatait. A győzelem stratégiá­jának és taktikájának kidolgozásá­ban Sztálin személyesen segített a Kínai Kommunista Pártnak, híven egy korábbi kijelentéséhez, amely szerint „a Szovjetúnió együtt érez és együtt fog érezni a kínai forrada­lommal abban a harcban, amelyet a kínai nép az imperialista járom alól való felszabadulásáért és Kínának egy államban történő egyesítéséért folytat.“ A győzelem után a Szovjetúnió is­­merte el elsőnek a kínai népi kormányt s ezzel a tettével, majd a Kínával kötött szövetségi szerződés­sel annak beismerésére kényszerítette az imperialista országokat, hogy a háború befejezése óta ez volt a leg­fontosabb esemény a nemzetközi kapcsolatok területén. A Szovjet­únió azóta is következetesen síkra­­­száll a nemzetközi politika valameny­­nyi fórumán annak érdekében, hogy a kínai népi kormány, a kínai nép egyetlen törvényes képviselője az őt megillető helyhez jusson az Egyesült Nemzetek Szervezetében, annak vala­mennyi szervében és a Biztonsági Tanácsban. Az USA imperialista kö­rei csak a tőlü­k függő csatlós orszá­gok szavazatainak gépies bevetésével tudták eddig megakadályozni a népi Kína tagságát, de Csu-En-Laj kül­ügyminiszter éppen a napokban je­lentette ki, hogy a 475 milliós kínai nép törvénytelennek és érvénytelen­nek tart minden olyan határozatot, amelyet az ENSZ-ben vagy a Bizton­sági Tanácsban nélküle és ellenére hoznak. A Kínai Népköztársaság kikiáltása egy évvel ezelőtt a világimperializmus súlyos veresége volt. Kína hatalmas területén népi demokratikus ország alakult, melyben az államhatalom a munkásosztály­ vezette dolgozó népé. A kínai nép hősiesen harcolt sza­badságáért és a győzelem óta példás lelkesedéssel és odaadással dolgozik hazája felemelkedéséért. Legfontosabb feladat volt a nehézipar megterem­tése és a mintegy 200 millió parasz­tot érintő földreform megvalósítása. Mindkét téren óriási haladást értek el rövid egy év alatt. Különösen az or­szág túlnyomó részében már meg­oldott földreform alakította át mély­rehatóan a kínai parasztság életét, erősítette a munkásosztály és a kínai földműves nép megbonthatatlan szö­vetségét. A forradalom győzelmének reális eredményei az élet minden terü­letén mutatkoznak, a nép egész élet­módja rövid egy év alatt mélyebb változásokon ment át, mint a korábbi évszázadokban. A lakosság életszint­vonala összehasonlíthatatlanul maga­sabb lett annak ellenére, hogy a hosszú háború, valamint az impe­rialisták és a Kuomintang-klikk ga­rázdálkodása következtében még sok nehézséget kell leküzdeni. A népi kor­mány az ország gazdasági életének felvirágoztatására megalapozza az öt­éves tervet és ezzel felszámolja a fél­feudális múlt minden továbbélő ma­radványát. A béke és a haladás tábora a Kínai Népköztársaság megalakulásával egy 475 millió lakost számláló országgal gyarapodott s amint ez a nagy nép a belső és külső ellenség minden mesterkedése ellenére kivívta szabad­ságát, ugyanúgy semmi sem akadá­lyozhatja meg abban, hogy hallassa szavát minden olyan kérdésben, amely az emberiség jövendő sorsá­ról dönt. A Szovjetúnió és Kína test­véri barátsága, melyet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés pecsétel meg, fontos tényezője a mai világpolitikai helyzetnek. A Magyar Népköztársaság dolgozó népe, a haladó és békeszerető világgal együtt, meleg szeretettel kö­szönti az egy éve fennálló Kínai Nép­­köztársaságot, amely felbecsülhetetlen erőssége az igazi demokrácián, a né­pek együ­ttműködésén munkálkodó, a világ biztonságán őrködő Szovjetúnió vezette béketábornak. Egy éves a Kínai Népköztársaság

Next