Kis Ujság, 1950. december (4. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-01 / 279. szám

Péntek, fleeemp 1 „A szovjetdemokrácia győzelme" című kiállítással ünnepli az M­­SZ­P a Sztálini Alkotmány létrejöttének 14. évfordulóját December 5-én lesz 14 éve, hogy a Szovjetek Kongresszusa elfogadta is törvénybe iktatta a Szocialista Szov­­jetköztársaságok Szövetsége szo­cialista alkotmányát, a nagy Sztálin művét. Ezt az évfordulót a béke- és szabadságszerető dolgozó tömegek százmillióival együtt a magyar nép is megünnepli. Az I. Kongresszusára ké­szülő Magyar-Szovjet Társaság ezen a napon nyitja meg „A szovjet demo­krácia győzelme“ című kiállítását a Fővárosi Képtár termeiben. A kiállítás képanyagát a Magyar- Szovjet Társaság a VOKSZ-on keresz­tül a Szovjetunióból kapta, közvetle­nül a kiállításra. Az anyag, amelyet mintegy 70 tablón helyeznek el a ki­állítás rendezői, megmutatja, hogy a megvalósult szocializmus országában a Sztálini Alkotmány minden egyes mondata eleven valóság. Törvényerejű rendelet egyes házasságjogi szabályok módosításáról Egyes házasságjogi szabályok mó­dosításáról törvényerejű rendeletet adott ki a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa. A rendelkezés egyebek között kimondja, hogy tilos a nőnek új há­zasságot kötni házasságának meg­szűnésétől, vagy érvénytelenné nyil­vánításától számított 10 hónap el­telte előtt, kivéve, ha időközben szült, vagy ha hatósági orvosi bizo­nyítvánnyal igazolja, hogy nincs te­herben. Kimondja azt is a rendelet, hogy az örökbefogadó és az örökbe­fogadott vérszerinti leszármazó­ja, va­lamint ennek volt házastársa között az eddig fennállott házasságkötési tilalom megszűnik. A brit kormány rendkívüli ülésén tárgyalta a koreai eseményeket és az USA által felidézett kínai háborús veszélyt Anglia ellenzi Mandzsúria bombázásának engedélyezését Tokióból érkező hírek szerint Mac­­Arthur tábornok, miután támadó se­regei súlyos veresé­get szenvedtek Koreában, felhatalmazást kér az ENSZ-től és az Egyesült Államok kormányától, hogy Mandzsúria terü­letét bombázhassa. A Reuter londoni jólértesült körökre hivatkozva közli, hogy „a brit kormány alapvetően ellenzi a bombázási engedély meg­adását. Ebben a kérdésben az angol és amerikai kormány között határo­zott ellentét áll fenn.“ A New York Times tudósítója meg­állapítja, hogy Angliában hevesen tá­madják Bevint, mert a koreai kér­désben teljesen Amerika politikáját követi, amelyet az angol konzervatí­vok és a munkáspárt balszárnya egy­aránt kihívónak talál. Az angolok mindenképpen óvatosabb politikát ajánlanak. Az ADN londoni értesülése szerint a brit kormány esetleg közölni fogja Washingtonnal, hogy ha MacArthur eljárása továbbra is lehetetlenné teszi a diplomáciai tárgyalásokat, akkor meg fogják vizsgálni a brit csapatok részvételének kérdését az amerikaiak koreai intervenciójában. Ausztráliá­ban hasonlóképpen fokozódik a nyug­talanság az amerikaiak magatartása miatt. Az ADN londoni tudósítója úgy értesült, hogy a brit kormány szerdán rendkívüli ülésen vizsgálta meg a koreai háború legutóbbi fejle­ményeit és az USA által felidézett kínai háborús veszélyt. A nyugati hírügynökségek koreai tudósítói jelentik, hogy a front vala­mennyi szakaszán gyors ütemben folyik az amerikai csapatok és zsol­dos kötelékeik visszavonulása. A koreai népi hadsereg a tokcsoni át­töréssel két részre szakította az ag­ressziót a revenaint s a tokcsoni résen keresztül nagy északkoreai erők tör­nek az amerikaiak oldalába és hátá­ba. A Reuter véleménye szerint az amerikai hadsereg aligha képes egye­bet tenni, mint késleltetni az észak­koreai rohamot. Tudósítók jelentései szerint a had­műveleti területtől délfelé vezető út­vonalakon leírhatatlan a zűr­zavar és a front mögöt­i terület a teljes felbom­lás képét mutatja. Az északkoreai él­csapatok már 50 kilométerre meg­közelítették Phenjant. A londoni békenagygyűlés megbélyegezte az ameri­kaiak koreai agresszióját Londonban a Brit Országos Béke­­tanács, amelyben negyven, túlnyomó­­részt vallásos és pacifista szervezet képviselteti magát, nagygyűlést tartott. A Kingsway Haléban mintegy két­ezren gyűltek össze, sokan kiszorul­tak az utcára és ottmaradtak, annak ellenére, hogy zuhogott az eső. A gyű­lésen beszédet mondott Kingsley Mar­tin, a News Statesman and Nation szerkesztője. Ki­jelentet­te, fennáll a ve­szély, hogy Angliát Kína elleni támadó háborúba sodorják. Azok a lépések, amelyeket Kína eddig tett határainak megvédése érdekében, a legkevesebb, amit valamely ország ezen a téren végrehajt­ha­t. — Arra kell törekednünk — foly­tatta Kingsley Martin —, hogy barát­ságban éljünk a pekingi kormánnyal. A leghatározottabb intézkedéseket kell tennünk és meg kell mondanunk, hogy nem engedjük magunkat bele­sodorni egy Kína elleni háborúba. A nagygyűlés megbélyegezte az amerikaiak koreai agresszióját, hatá­rozatot fogadott el, amelyben a kül­ügyminiszterek tanácsának összehí­vását kívánja a Kelet és Nyugat kö­zötti ellentétek rendezésére, a tartós béke biztosítására. A koreai népi hadsereg főparancsnok­ságának hadijelentése A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság népi hadseregének főpa­rancsnoksága november 29-én ki­adott hadijelent­­ésében közli, hogy a népi hadsereg egységei az arcvonal valamennyi szakaszán élénk hadi­­tevékenységet fejtettek ki az ameri­kai és a délkoreai csapatok ellen. Az Anzsutól (Ansziu) északra és Toku­szentől délre levő térségben a népi hadsereg csapatai sikeresen folytat­ták ellentámadásaika­t az ellenséggel szemben. Hamhintól északra az ellenség tá­madását feltartóztatták. A keleti partvidéken a korábbi vonalakon folytak harcok. 550 orosz nyelvtanfolyamot szervezett a MSZT A Magyar-Szovjet Társaság eddig ötszázötven orosz nyelvtanfolyamot szervezett meg országszerte, tan­folyamok közül kétszáz önálló ok­tató híján az MSZT kiadásában meg­jelent hanglemezsorozatot veszi igény­be, amely Nina Potapova nyelv­könyvét dolgozza fel az orosz nyelv elsajátítását megkönnyítő módszerek­kel. Az MSZT-szervezetek sok eset­ben átadják a lemezsorozatot a ta­nácsok népművelési alosztályainak és a töme­gszervezetek orosz nyelvtanfo­lyamainak. Az orosz nyelv elsajátítását köny­­nyíti meg az a kezdeményezés is, amellyel az MSZT film- és pedagó­giai szakosztálya a magyar felirat nélküli orosznyelvű filmek látogatá­sát teszi lehetővé, oroszul tanulók számára. Az első feliratnélküli orosz filmvetítést vasárnap délelőtt az Uránia Filmszínházban több mint ez­ren tekintették meg.­­ A Szovjetunióban terven felül­i,750.000 méter selyemszövetet ter­meltek 11 hónap, alatt. 1.4 a. 1. 1. i vili , .1* 1 A koreai amerikai vereség hatása az értéktőzsdéken Az amerikaiak koreai intervenciója valamennyi nyugati értéktőzsdén spe­kulációs vásárlásokra és áremelke­désre vezetett. Most MacArthur ko­reai vereségének hatására New York­ban, Londonban, Párisban és Stock­holmban erős árfolyamzuhanás kö­vetkezett be. A spekuláció tömeges mennyiségben dobta piacra az érték­papírokat és ugyanakkor az árutőzs­dén különösen, gumit, gyapjút, bőrt, cukrot, kőolajat és gabonát vásárol­tak. Tito görög szabadság­harcosokat szolgáltat ki a monarchofasisztáknak A jugoszláv politikai menekültek rádióadója közli, hogy Tito rövide­sen kiszolgáltatja a görög monarcho­­fasisztáknak a görög népi hadsereg 75 volt tagját és 55 görög hazafit, akik 1947-ben menekültek Jugoszlá­viába. — kis Újság — Az albán nép szabadságünnepe Albánia népe felszabadulásának hatodik évfordulóját ünnepelte. Sztálin generalisszimusz üdvözlő táviratot küldött Enver Hodz­a mvadseregtábor­­noknak, jókívánságait fejezte ki és az albán népnek további sikereket kí­vánt az új, népi demokratikus Albá­nia felépítésében. Tiranában az Albán Demokratikus Arcvonal ünnepi ülésen emlékezett meg az évfordulóról. Enver flodzsa hadseregtábornok napiparancsot in­tézett a hadsereghez. Szerdán délelőtt katonai díszszemle és pompás felvo­nulás volt, amelyet a felszabadulási ünnepre Tiranába érkezett baráti küldöttségek is végignéztek, élükön a Szovjetunió küldöttségével. A három nyugati nagyhatalom kormánya értekezletet tart Pakisban Washingtonban a külügyminiszté­rium közleményt adott ki, eszerint az USA kormánya elhatározta, hogy a jövő héten Palásban tárgyal Francia­­ország és Nagybritannia kormányá­val a német kérdésben tartandó négy­hatalmi értekezlet összehívására vo­natkozó szovjet javaslatról. Katolikus és protestáns papok beszámolói a varsói békesoongresszu­sról A református egyetemes konvent Mátraházára országos értekezletre hívta össze a püspököket, fogd­ulno­­kokat és espereseket. Az értekezleten Péter János püspök, a Békevilág­tanács tagja beszámolót tartott a var­sói kongresszuról. Hangoztatta, hogy az imperialisták által tervezett háború egy maroknyi réteg gonosz ügye s a földkerekség lakóinak túlnyomó többsége a békét akarja. Ennek a békének erős táma­szai és védelmezői elsősorban a Szovjetunió népei, de a szocializmust építő többi népek is. A békemozga­lom a háborús veszély növekedése so­rán egyre szélesebbé válik és a béke erőinek növelésében az egyházak­nak is teljes odaadással részt kell venniük. A Béketanács a népek béke­akaratának leghatalmasabb kifejezője és az Egyesült Nemzetek s az egyes imperialista kormányok felé képviseli a békére vágyó száz és százmilliók eleven lelkiismeretét. Az egyházaknak is őszinte odaadással és minden erő­vel részt kell venniök a varsói béke­­követelések érvényre juttatásában. Az értekezlet nagy lelkesedéssel fo­gadta Péter János beszámolóját és egyöntetűen kifejezte azt az elhatáro­zását, hogy a református egyház to­vább erősíti a békemozgalomban való részvételét. Az egyházi lapok ezen a héten bő­ven foglalkoznak a varsói békekon­gresszussal. A katolikus új ember Beresztóczy Miklós protonotárius ka­nonok Varsóban elmondott beszédét ismerteti. Bő részleteket közöl belőle. Többek között ezt írja: „Templo­mainkban, amelyeket híveink szaba­don látogathatnak — mondotta Be­resztóczy — minden szentmise végén külön könyörgés hangzik el a béké­ért és híveink visszaemlékezve az or­szágunkon végigdúló háború borzal­maira, soha nem tapasztalt egység­ben hangoztatják, hogy amikor öt esztendőnek heroikus munkájával nemcsak a háború pusztításait tüntet­ték el, de új alkotásaikkal, gazdasági,­­szociális és kulturális intézményeikkel évszázadok mulasztásait is pótolják, irtózva akarják megakadályozni azt, hogy templomaink, lakóházaink, isko­láink, gyáraink újra üszkös romokká, férfiaink hullákká, csonka, béna em­berroncsokká, asszonyaink özve­gyekké, gyermekeink árvákká válja­nak.“ Az Evangélikus Élet­ben Dezséry László püspök, aki szintén részt vett a varsói békekongresszuson, vezércikket írt ,­öt földrész emberei meg tudják érteni egymást“ címmel. „A varsói tanácskozás messze­menően demokratikus volt — írja. —­ Keresztyén papok és kommunisták, a legkülönbözőbb világnézetet és fel­fogásokat valló emberek egymást vál­tották a szószéken, de egyértelműen tettek hitet a béke fenntartása mel­lett ... Hálás vagyok a magyar nép­nek, hogy a varsói II. Béke Világ­kongresszusra kiküldött és ezzel lehe­tővé tette, hogy egyházam békeszere­­tetét és a békéért folytatott harcban velő szolidaritását megmutassam.“ Vezércikkét ezekkel a szavakkal fe­jezi be Vezséry püspök: „Legyünk egyek azokkal, akik az emberiségért felelősséget éreznek s ezzel a hatal­mas kérdéssel nem játszadoznak, ha­nem teljes erejükkel helytállnak ben­ne. Segítse Isten az emberiség béke­szerető, becsületes jobbik felét, amely a gyermekek és asszonyok boldogsá­gát, a teremtő munka lehetőségét védelmezi is . Magyar küldöttség a tiranai felszabadulási ünnepségeken Prieszol József közlekedésügyi ál­lamtitkár, az MDP Központi Vezető­ségének tagja és Sziklai Sándor ez­redes Albániába utaztak, hogy a ma­gyar kormány képviseletében részt­­vegyenek Tiranában Albánia felsza­badulásának hatodik évfordulója al­kalmából rendezett ünnepségeken. 3 Az Országos Béketanács Elnökségének ülése A Magyar Országos Béketanács El­nöksége november 29-én 12 órakor ülést tartott. Dr. Andics Erzsébet egyetemi tanár, a Béke Világtanács tagja ismertette a Béke Hívei II. Vi­lágkongresszusa határozatait, majd megtárgyalták a magyar békemozga­­lom további feladatait. Határozatot hoztak, hogy az Orszá­gos Béketanács december 3-án dél­előtt 10 órakor nagygyűlést tart a Sportcsarnokban. A nagygyűlés előadója Vess István­né MNDSZ-főtitkár, a varsói béke­delegáció tagja. Hozzászólnak Fábik József Kossuth-díjas sztahanovista kőműves, a varsói békedelegáció tagja, Péter János református püspök, a Béke Világtanács tagja és Horváth Richard, a Katolikus Papok Békebizottságának titkára, a varsói békedelegáció tagja. Továbbá határozatot hoztak, hogy december hónapban az ország leg­­jelentősebb helységeiben, üzenteiben a a varsói delegáció és az Országos Béketanács tagjai beszámolót tarta­nak. Szénbányászok jutalmazása A Magyar Népköztársaság Minisz­­tertanácsának és a Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetőségének a szénbányászat fejlesztésére vonat­kozó határozata rendelkezik a szén­bányászok jutalmazásáról. A jutal­mazásra vonatkozó rendelkezéseket 1850. évi december hó­­­napjától kell alkalmazni. A rendelet végrehajtásáról a ne­hézipari miniszter gondoskodik. Mire tanított egy auschwitzi látogatás? Irta: Kakuk Ferencné varsói békekü­ldött, paszsbi (L­abolcs-Szatmár megye) dolgozó parasztasszony A varsói békekongresszus befejez­tével, a felejthetetlen nagy napok­ után még nem ért véget lengyel­­országi tartózkodásunk. Ottlétünk tartogatott számunkra még egy utat, mely a maga megdöbbentő valóságá­val mindennél megrázóbban mutatta be, mi is a háború. Ez az út Auschwitzba vezetett. Meglátogattuk a II. világháború ha­lálgyárát. A borzalmak városát. Azt a helyet, amely miatt nemcsak a náci őrülteknek, de az egész embe­riségnek szégyellenie kell magát a történelem előtt. Mikor a varsói békekongresszus után sok mindenről beszélgetve egy lengyel asszonnyal, megemlítettük neki, hogy megtekintjük Ausch­witz­ot, azt mondotta: — Nézzétek meg! S mondjátok el otthon, amit láttatok ott. Meséljétek el minden magyar asszonynak. Mu­tassátok be szavaitokkal mindazt a sok szörnyűséget, melyet ott­­lát­hattok. Tudom, hogy sokan megírták már, hogy mi történt Auschwitzban, mi tör­­tént ott akkor, amikor az emberies­ség és az ész fölött az őrültség és az eszeveszett barbárság uralkodott. De azt hiszem, dolgozó parasztasszony nem nagyon járt arra­felé, s éppen ezért számolok be erről az útról is dolgozó paraszttársaimnak. Jártunk a haláltáborban, ahol, mint elmondották, a náci őrültek 11 millió embert akartak megölni s csak a felszabadító szovjethadsereg akadá­lyozta meg ennek a borzalmas terv­nek végrehajtását. Így is több mint négymillió em­ber vesztette el ott éle­­tét és milyen borzalmas körülmények közepette. Láttuk a gázkamrákat, ahova bezsúfolták a halálra ítélteket. Itt járva tudom csak elképzelni teljes valóságában, hogy micsoda borzalmas szenvedéseket éltek át azok, akiket bezsúfoltak ezekbe a gázkamrákba. Elmondották kísérőink azt is, hogy voltak, akik nem haltak meg a gáz­tól. Ezeket félig élve, félig halva égették el Szörnyű volt, amit ott láttam. Még visszaemlékezve is mindig meg­borzadok. S a múzeum eleven, élő vádirat minden háború ellen. Az a sok haj, az a sok cipő, ruha, mely ol­­yan s melynek a tulajdonosai ebben a halálgyárban pusztultak el, mind, mind vádol. A drótkerítéseket is megtekintettük, ahol eleven ember bizony nem jutha­tó!!­át. Idáig jutott tehát az ember, aki a szabadságért lelkesedett év­századokon keresztül Átéreztem én is, amit a küldöttség többi tagja is mondogatott: — Emberi ésszel nem is lehet fel­fogni ilyen vadállatinál is gonoszabb tettet. Nem, ezt nem lehet felfogni. S aki háborúra spekulál, akit nem győznek meg a romok odahaza, akit nem győznek meg a romok Varsóban, az menjen el Auschwitzba. Ott még az is, aki leghangosabban ágál az új világháború mellet, isen borzad és magába száll. Sokáig nézegettem az auschwitzi múzeumot Van mit benne látni. A borzalmak borzalmáról tanúskodik. Embermil­liók szörnyű szenvedéséről. Lengye­lek, magyarok, szovjet hadifoglyok, franciák és sok-sok üldözöit pusztu­lásáról. S m­íg ezeket a tárgyakat lát­tam, melyek a kínokról, a szenvedé­sekről tanúskodnak, két érzés ébredt fel bennem. Az egyik az volt. Hazatérve a len­gyelországi utániról beszámolva, rész­letesen elmondom a látottakat. Mindenkinek. Hadd tudja és tudja is meg minden dolgozó parasztember és parasztasszony, hogy mit is jelent a háború. Mit jelent, ha az embertelen­ség uralkodik. A másik érzésem a megnyugvás ér­zése volt. Az a tudat, hogy többé nem lesz Auschwitz. Nem engedik a népek. A békére vágyó emberiség. Nem engedi az a varsói határozat, hogy harco­lunk a békéért. Minden erővel, min­den eszközzel. A háborús uszítók ellen felvértezzük magunkat. Au­schwitz megtanította az emberiséget arra, hogy a gonoszok támadását csírájában el kell fojtani. Dolgozó asszonytársaim! Auschwitz is arra tanít, hogy a bé­két nemcsak kívánni kell, de harcolni is kell érte. A megrázó auschwitzi látogatás után a magyar küldöttség ellátogatott Krak­kóba. . Megtekintettük ezt a várost, mely annyi régi emléket tartogat és annyi szépséget. Ezek az öreg falak, a régi templomok, a gazdag múzeu­mok is arról beszélnek, ami a szív­ügyünk. A békéről szólnak ezek is. Megmutatják ugyanis, hogy a rég­múlt, a múlt századok embere meny­nyi de mennyi szépet termelt, mennyi értékel. S a háborúk voltak azok, melyek a m­a emberét megfosztották ezektől az értékektől, azok élvezésé­től. Az elnyomás vette el a dolgozó embertől azt a lehetőséget, hogy gyö­nyörködjön a régmúlt alkotásaiban. A ma embere most már az egész dolgozó emberiség számára biz­tosíta az értékeket. Nem akarjuk a holnap emberét megfosztani ezektől, a ma alkotásaitól. Ezért sem kell a háború. Nekem, egyszerű parasztasszony­nak is igen tetszett Krakkó városa, az a sok szépség, amit a múzeumban láttam, az egykori vár, a régi szoká­sok, a régi házak. A kürtszó, mely nap-nap után emlékeztet a len­gyel nép hősiességére. Lengyelországi utunk a krakkói látogatással befejeződött. Visszautaz­tunk Varsóba, hogy repülőgépre szállva, hazatérjünk. Hazatértünk az­zal a sok-sok, gazdag emlékkel, me­lyet Lengyelországban s elsősorban a varsói békekongresszuson szereztünk. Hazatértünk, hogy otthon beszámol­junk a látottakról, a hallottak­ról, ar­ról, hogy az egész világ dolgozó népe békét akar. S hoztuk magunkkal a békekongresszus üzenetét: Harcol­junk, az eddiginél is lelkesebben har­coljunk a békéért. (Folytatjuk).

Next