Kis Ujság, 1951. április (5. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-01 / 76. szám

Vasárnap, április 1 kis Újság MAGYAROK BÉKÉJE Eszterházai párbeszéd Az eszterházai kastély udvarán állunk. Körülöttünk gyertyatartó barokk angyalok, szájukat tátó kősárkányok, hegyesre nyírt takszuszbokrok. Előttünk a magyar barokk legnagyobb vertvas-kapuja, mögöttünk a magyar feudalizmus volt fellegvára, felettünk a kék ég s bennünk a megidézett múlt. Hárman vagyunk. Márkus Jenő, volt hercegi inas, Kecskeméti Lajos, volt öregbéres fia, meg az, aki feljegyezte e beszélgetést: — Hány szobája volt a hercegi családnak? — kérdem az inast. — Kettős rázhatván — csak itt. — És nektek? — kérdem az öregbéres fiát. — Nyolcan kucorodtunk össze egy szobában. — Mennyi vagyona volt a hercegi családnak? — Közel száz tanya, kastély Fraknón, Kismartonban, Kapuvárt, Eszterházán, a budai Várban — csak fed kettőszázhúszezer hold. — És nektek? — Apám harminc évig cselédkedett, öregbéres volt szegény. De még a rossz korú földből sem tudott öszszemarkolni egy tengerrevalót sem. — Hány ruhája lehetett a hercegi családnak? — Mint csillag az égen. Látja amott azt a földszintes kastélyszárnyat. Abban nem volt más, csak a gárdrób. — És nektek? — Csak a rajtunkvaló. —■ Hány csizmája lehetett a hercegnek? — Csak vadászpuska száz. Csak lovaglócsizma közel száz. — És nekttft? __ A hat gyerek közül mindig csak egy mehetett el a tanyai iskolába, mert egy csizmánk volt, egy viselő ruha. Míg az egyik az iskolában volt, a többi pendelyben feküdt az ágyban, a bérestanyán. — Hogy laktak a hercegek? — Hajasi Selyem gobelin a falakon, brokát függöny az ablakok előtt, központi fűtés a folyosókon porcelán rokokó kályhák a termekben, jött még kínai szoba is. — És tinálatok? — Főd. Fedes volt a szoba. — Hány személy dolgozott a hercegi konyhán? — Tizennyolc. A főszakács francia volt, Henry Lambon-nak hívták. A főszakácsnő osztrák, meg azután külön személyzeti szakácsnő meg ez a sok konyhalány. Hat konyha vet. — És nálatok? — Négy családnak egy. Onnan nyílt négy ajtó a négy béresszobába. — Hogyan laktak a hercegek? — A kastély földszintjét lakták. Az első emeleten voltak a vendégszobák. Azt más nem használhatta s egy vendég, ha egy esztendőből csak két napot töltött itt, mindig ugyanazt a szobát kapta. A második emeleten laktak az inasok, komor, nák. .— És ti hogy laktatok? — Apám anyámmal egy ágyban. Hárman, a kisebbek szalmazsákon, hárman, a nagyobbak, az üres fődön. (S felmutatok egy külön szárnyra, amelyet a második emelet oromzatára ragasztottak, öt zsalugáteres ablak tekint le ránk.) — És ott kik laktak? — A puskatisztog tök meg a puskatöltők. Egész évben csak fényesítették a tengersok vadászpuskát. Minden évben két hétig az erdőben ment a vadászat. — És te? Láttad-e az erdőt? __ A szegény arrafelé nem ment; rögtön fogták rá a puskát, ha csak közelíteni mert. — Látta-e valaki életében dolgozni a herceget? (Erre már nem felel a volt inas. Szétfutnak arcán a fekete ráncok s belefutnak egy fanyar mosolyba.) — És te? — Nyolcéves koromban, mikor már meg bírtam fogni a ló száját, eke-kapu elé tellett álljak. Vert a csalán a rossz koru talajon, mindig sebes vlt a lábam. — Mennyit keresett a herceg egy hónap alatt? — Csak Eszterháza után havi soksokezer pengőt számolt el a bankja. — És te? — .4 gyerekembernek napi húsz fillér volt a napszám. — Hány hintája volt a hercegeknek? — Lássuk csak! A csukott hintó, egy. Az üléses, kettő. A járató kocsi, a homokfutó ... de vót még egy koronázó kocsi is, aranyozott küllőkkel, de ezt csak egyszer használták, mikor a Károly királyt mentek köszönteni tizenhatban, Dudára. — És te? — Egyszer én is láttam a hercegi hintát. Szembejöttem velük, futott a négy per, porzott a föld .. . trágyát hordtam ki egy ökörszekéren. • Kecskeméti Lajos nem lakik földes szobában többé. Kecskeméti Lajos a hercegi kastélyban lakik a lobbi summással, öregbéresek fiaival, dolgozó magyarokkal, az eszterházai Kertészeti Technikum hallgatóival. Kezembe tapad a keze, megy. S ahogy elnézem eszébe vesző alakját, rámborul egy olyan pillanat, amit nem tudok elfeledni. Kese, öreg varjú huppan a kastély oromzatára, annak is a rozsdás barokk órájára. Reccs. A vén varjú lába alatt, mint a szélmáló múlt, letörik a barokk óramutató. S ugyanebben a pillanatban a kastély egyik szobáján kigyúl a fény; a volt napszámosok, summások, béresek, kanászok fiai békegyűlésre jönnek össze. Ruffy Péter Sztálin összegyűjtött műveinek 5. kötete rövidesen megjelenik magyar nyelven Sztálin tizenhat kötetben összegyűjtött műveiből eddig hat kötet jelent meg magyar nyelven, az 1., 2., 3., 4., 11. és 12. A Szikra kiadásában rövidesen megjelenik az 5. kötet is. Az 5. kötet Sztálinnak az 1921—1923-as években írt műveit tartalmazza. Az 5. kötetben foglalt művek jelentős része a nemzeti kérdés elméjdének kifejtésével, a Bolsevik Párt nemzeti politikájával, a szovjet soknemzetiségű állam építésével és a Szovjetunió első Alkotmányának alaptételeivel foglalkozik. Bán János HÉV váltókezelő jól beosztja a sorsoláson nyert 5000 forintot Az Országos Takarékpénztár nagy csarnoka korán reggel, már a nyitásutáni percekben megtelt boldog emberekkel. Az öröm halk moraja zsong a teremben. A szerencsés nyertesek, kezükben szorongatva a kötvényeket, jönnek egymásután, hogy felvegyék a nyereményt és a pénztárosok alig győzik számolni a ropogós százasokat. HFV-egyenruhás férfi áll az egyik pénztárpult előtt. Mint aki csodát lát, úgy nézi a százas bankók kötegét, látszik rajta, hogy életében még ekkora összeg nem volt egyszerre a kezében. Bán János HÉV-váltókezelő 200 forintos kötvényét 5000 forinttal dobta ki a szerencsekerék. — Tegnap este megnéztem az újságot — mondja —, a kihúzott számok jegyzékét és végtelen boldogsággal láttam, hogy kötvényem szerepel a nyerőszámok között. Egyszerű emberek vagyunk, valóságos vagyonnak tűnik az az összeg, amit kézhez kaptam, de van ám elég helye is! Este, mikor hazamentem és megmondtam a feleségemnek, nyakamba borult, első elemista kislányom, Margitka pedig tapsolt és körültáncolt örömében. Még részletesen nem igen tudtuk megbeszélni, nem volt rá idő, mit fogunk venni, de azt már elhatároztuk a feleségemmel együtt, hogy egy bizonyos összeget takarékkönyvre fogunk betenni, had kamatozzék tovább, hadd forgassa meg a nép állama, a nép javára tovább és a mi javunkra. Amikor államunk arra szólított fel bennünket, hogy adjunk kölcsönt arra, hogy nagy terveit valóra válthassa, én is, mint annyi dolgozó, jegyeztem kölcsönt, 250 forintot. A kisembereknek apró összegei, amit meg sem éreztek, busás kamatot fizettek. Ebből épültek fel az új gyárak, az új iskolák, az új gyermekotthonok, ebből lett a sok traktor, ebből lett a HÉV-nek a sok szép, újtípusú kocsija, ennek köszönhetjük, hogy kocsiparkunk tekintélyes számmal gyarapodott. Olyan kölcsön volt ez, amit a dolgozók saját maguknak adtak, mert mindnyájan részesülünk a terv nagyszerű új létesítményeinek áldásaiból. — Szegény napszámos ember voltam, mielőtt a HÉV szolgálatába léptem. Mikor gondolhattam volna arra, hogy én is, az én saját kis életemben tervezgethetek! Mióta szekrényemben van a tervkölcsönkötvény, sokat beszélgettünk otthon, hogyha kihúznák, mire is fordítanánk. A négy országos terv megvetette az alapját a mi kis családi tervünknek is. Feleségem kertészkedik, édesapja is kertész volt, az ő mesterségét folytatja, nem elbizakodottság, ha azt állítom, hogy kiváló minőségű turkesztán dinnyéket termel Most, hogy Dunaharasztit, ahol lakunk, Budapest zöldövezetéhez csatolták, arra fogunk törekedni, hogy a községtől bérelt földből minél többet kihozzunk, jó kezeléssel, jó ápolással, elsőrendű magvakkal és palántákkal, hogy a főváros dolgozóinak jólétéhez ezzel is hozzájáruljunk. Ezért is nagy szerencse számunkra ez a tekintélyes összeg, mert ezzel biztosítani tudjuk a minőségi termelést, de nemcsak szerencse, hanem a nép államának ígérete és az ígéret betartása, amely annyi emberrel együtt engem és családomat is boldoggá tett most és legszebb jele annak, hogy a nagy közösség boldogulására törekvő tervekben az egyén is előre lendítheti saját életét. Felajánlási vonat hozta a dunántúli szabadságharcosokat 17 óra 08 perc. A Déli pályaudvar forgalmi irodájából mikrofonon keresztül közli a szolgálattevő: Székesfehérvár felöl személyvonat érkezik a 11. vágányra. Néhány másodperc,s robog már be a szerelvény. A feldíszített mozdony jó messziről, több száz méter távolságból hirdeti: ünnepi szerelvény ez, felajánlási vonat. S a Délipályaudvar dolgozói nevében egy átforrósodott hang a megafonon keresztül köszönti az érkezőket. Üdvözöljük a Szabadságharcos Szövetség II. kongresszusára érkezetteket. A mozdony megáll, megérkeztek a szabadságharcosok Székesfehérvárról és környékéről a magyar fővárosba. Büszkén tekintenek a mozdonyra, mely hozta őket. Hogyne, hisz a mozdonyvezető is szabadságharcos, a mozdonyfüle is. S az út során jelentős mennyiségű szenet takarítottak meg ismét. Leszáll a 324.800. számú gőzparipáról Molnár Ferenc főmozdonyvezető és Halász János fűtő. Örömmel újságolják, hogy március hónapban gépükkel sikerült 17 tonna szenet megtakarrítaniok és most ezt a szerelvényt is ebből a megtakarított szénből tudták Székesfehérvárról Budapestre hozni. Örömmel hozták a székesfehérváriakat és a dunántúli tájak kemény harcosait, hisz tudják: a békéért végez jó munkát a kongresszus. Közben a küldöttek felsorakoztak már a pályaudvar érkezési oldalán és a szövetség nevében Steffel Sándor köszönti őket. Üdvözlő beszédében hangsúlyozza, hogy a kongresszus a békeharc egyik láncszeme lesz s kéri a küldötteket, hogy az ott elhangzottakat tudatosítsák majd az otthoniakban. Csillogó szemmel hallgaja mindezt Pataki Béla vájártanuló, aki Ajka- Csingervölgyből, a bányák mélyéből jött el, hogy erőt merítsen a további komoly, felelősségteljes munkájához. Eljött Veszprémből Szente Vilma is, aki a veszprémi szervezetben végez jó munkát, de a küldöttek közt van Sperg Teréz, a peremmártoni gyártelep dolgozója is, továbbá Tóth Éva traktoros. A csetényi gépállomáson dolgozik s a tavaszi munkákból becsülettel kivette a részét. Ő is tudja jól, hogy miért kell minden ellenséggel szemben megvédeni a hazát, hisz a felszabadulás előtt igen nehéz cselédi sorban élt szüleivel egyetemben. Susán István Bakonypölöske küldötte, ő szervezte meg az ottani gépállomáson a szabadságharcos alapszervezetet. Jól működik ez a szervezet, a lövészkor iránt különösen nagy az érdeklődés. S eljött a dunapentelei szabadságharcos titkár is, hogy beszámoljon: több mint 650 tagja van már a szocialista épülő városban a Szabadságharcos Szövetségnek, körökön belül dolgoznak, a motoros- és lövészkor nagy eredményeket mutathat fel. De a termelőmunkában is nagyszerűen megállják a helyüket, hisz Nagy Lajos szabadságharcos éppen a napokban éri el a 80 százalékot s elnyerte a dolgozók legszebb nímét: sztahanovista lett. Elhangzottak az üdvözlőszavak, a felajánlási szerelvény mozdonya a jó munka után a fűtőházba tér pihenőre. A küldöttek pedig indulnak be a városba, hogy majd a kongresszus két napján figyelemmel kísérjék az ott elhangzottakat , majd a következő hetekben-hónapokban eredményesen használják fel mindazt szervező munkájukban. — Atlanta amerikai városban dinamitos merényletet követtek el egy ház ellen, amelyben négerek laknak. Atlantában számos négergyilkosság történt az utóbbi hónapokban — megtorla kánul. A minisztertanács határozatot hozott Dunapentele községnek várossá fejlesztéséről A minisztertanács Dobi István elnökletével pénteken délelőtt ülést tartott. A minisztertanács a Népgazdasági Tanács elnöke előterjesztésére rendeletet fogadott el a technikai minimumvizsgák bevezetéséről. Az egyébként nem kötelező vizsgák letétele a dolgozók számára lehetővé teszi, hogy magasabb kategóriába kerüljenek a bérbesorolásnál. A belügyminiszter előterjesztésére a minisztertanács határozatot fogadott el Dunapentele községnek, ahol a Dunai Vasmű épül, várossá fejlesztéséről. A minisztertanács a külkereskedelmi miniszter előterjesztésére a Német Demokratikus Köztársasággal, valamint a Franciaországgal kötött árucsereforgalmi megállapodást jóváhagyta. A népművelési miniszter előterjesztésére a minisztertanács a magyar kórus, népi tánc és népi zenekari kultúra fejlesztése céljából rendeletet fogadott el Állami Népi Együttes szervezéséről. A Szovjetunió és a többi baráti ország sajtója képviselőinek béketalálkozósa a magyar újságírókkal A Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában pénteken este találkozóra gyűltek össze a magyar sajtó képviselői a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a többi baráti állam budapesti sajtóképviselőivel, valamint külképviseleteink sajtóattaséival. A magyar és a külföldi sajtó munkásai baráti összejövetel keretében beszélték meg azokat a feladatokat, amelyek az újságírókra várnak a Béke Világtanács berlini határozata alapján a világszerte fokozódó békeharcban, a békealáírási mozgalom sikerrevitelében. Az összejövetelen a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében Vadász Ferenc főtitkár üdvözölte a megjelenteket. Rámutatott az újságírók békeharcának fontosságára, majd így folytatta: — A Béke Világtanács berlini határozata megjelölte a feladatokat. A békeharcban a sajtóra, az újságokra és újságírókra nagy és komoly szerep vár. Mi azt szeretnénk, ha a magyar sajtó maradéktalanul méltó lenne erre a megtisztelő feladatra. A külföldi újságírók nevében Belajev, a Szovjet Tájékoztató Iroda magyarországi képviselője válaszolt az üdvözlésre. — Összejövetelünk különösen azért fontos — mondotta —, mert az újságírók a Szovjetunió, a népi demokráciák újságjai és általában a haladó újságok előtt megtisztelő feladat áll. Ez a feladat: harc a békéért. Különösen nagyok ezek a feladatok a békeharc mostani szakaszában. A sajtó — mint Sztálin elvtárs mondotta — különösen erős, éles fegyver. Ezzel a fegyverrel minél tökéletesebben kell tudnunk bánni. — Mi, akik különböző országok sajtóját képviseljük, minden erőnket latba vetjük azért, hogy a népi tömegeket mozgósítani tudjuk a béke megvédésének nagy feladatára. Azért dolgozunk, hogy alkotó munkánk minél nagyobb eredményeket hozzon és békeharcunk, amelynek élén a Szovjetunió áll, sikerre vezessen, a béke biztos megőrzését eredményezze. Az üdvözlések után a megjelentek baráti megbeszélést folytattak. Magyar művészek és írók lelkes békenagygyűlése A Művészeti Szövetségek Házának nagytermében gyűtek össze pénteken délután az írók és művészek, hogy kifejezésre juttassák szilárd békeakaratukat és megvitassák a Béke Világtanácsának berlini határozatát. A lelkes hangulatú gyűlést Kodály Zotán nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy a művészek békét akarnak, hisznek abban, hogy a világ problémái elrendezhetők minden pusztítás és vérontás nékül. A magyar nép, amelyet a múltban annyi céltalan háborúba sodortak urai, békében akarja folytatni alkotó munkáját. Veres Péter Kossuth-díjas író szólalt fel ezután. Hangsúlyozta, hogy az imperialisták komolyan veszélyeztetik a világ békéjét. Azok a szennyeslelkű emberek, akik a háború elkerülhetetlenségéről beszélnek és írnak — mondotta — bizonyára abban bizakodnak, hogy százméteres mélységekben leásott betonpincéikbe nem hatol le még az atombomba ereje sem. De a népek, az egyszerű emberek azt mondják: a háborút el lehet kerülni. És ezt mondja Sztálin is, aki tudja, hogyan gondolkoznak és hogyan éreznek az egyszerű emberek. Bernáth Aurél Kossuth-díjas festőművész: — A világ ezideig legnagyobb méretű mozgalmának vagyunk tanúi és ennek egyik állomása volt éppen a Béke Világtanács Berlinben tartott ülése. Sajátságos, újfajta diplomácia ez, szöges ellentéte a régi titkos diplomáciának. Ennél az újfajta diplomáciánál minden becsületes embernek a szolgálatára szükség van és mi, művészek, akik a békét kívánjuk, mindent megteszünk a béke szolgálatában. Szabolcsi Bence, Kossuth-díjas zenetörténész felszólalásában idézte Bartók Béla egyik írását, amelyben a nagy zeneköltő azt mondotta, hogy a népek nem ismerik a gyűlölködést, mesterségesen szítják köztük azt, hogy kirobbantsák a háborút, hogy milliók halálából megszülessék a kevesek nyeresége. Tolnay Klári, Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze: — Minden becsületes művész, így én is, sokat gondolkozik a békéről és arról, mit kell tenni a béke megvédéséért. Mint magyar ember, tanúja és részese voltam annak a hatéves küzdelemnek, amelyet ez a nép egy dúlt ország romjain folytatott, hogy újból emberi otthont teremtsen magának, egy olyan hazát, amelyben eltűnnek a régi igazságtalanságok. Mint anya rettegve emlékezem vissza a háború veszedelmeire, amelyek kisgyermekemet napról-napra fenyegették. Van-e természetesebb kívánság, mint az, amely a háborús szenvedéseket el akarja hárítani, a békét akarja biztosítani. De a békét nem elég akarnunk, harcolni is kell érte. Parragi György Kossuth-díjas újságíró azt hangoztatta, hogy az írók, a művészek, az újságírók és a szellem minden dolgozója ismeri és birtokolja a szavak erejét. Nekünk íróknak, művészöknek, újságíróknak — mondotta — oroszlánrészt kell vállalnunk abban a felvilágosító munkában, amely most elindult azért, hogy magyar népünk minél hatalmasabb tömegét nyerjük meg abból a célból, hogy a berlini békefelhívást teljes meggyőződéssel, teljes akarattal írják alá. Elöl kell járnunk abban a felvilágosító munkában, amely népünknek megmutatja, hogy a berlini békefelhívás aláírása a legszentebb ügy, az egész nemzet ügye, az egész emberiség ügye. Az aláírások a legmélyebb, a legcselekvőbb hazaszeretet megnyilvánulásai. Zelk Zoltán, Kossuth-díjas költő „Párbeszéd“ című versét szavalta el, majd Ungár Imre, Kossuth-díjas zongoraművész szólalt fel és hangsúlyozta, hogy ha sikerül a zene erejével megsejtetnünk a rút egyéni önzés fölé emelkedő tisztult, igazi emberiességet, akkor jól harcolunk a szocializmus építéséért, a béketábor győzelméért, hazánk felvirágzásáért. Mészáros Ági, Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Latabár Kálmán, Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, Sándor Kálmán író, Csorba Géza, Kossuth-díjas szobrászművész, Szabó Ferenc, K Kossuth-díjas zeneszerző és mások szólaltak még fel. Valamennyien izzó szavakkal, forró lelkesedéssel juttatták kifejezésre az alkotó munka biztosítékának, a békének akarását, a béke védelmének harcos elszántságát. Másfélmillióra emelkedett Szajna megyében a Nyugat-Németország felfegyverzése ellen összegyűlt aláírások száma. Egész Franciaországban nagy sikerrel folyik az aláírások gyűjtése. Marseille egyes negyedeiben a lakosság több mint 90 százaléka aláírta a tiltakozást.