Kis Ujság, 1951. május (5. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-03 / 101. szám

Csütörtök, május 3 Az 1951/52. tanévben 5500 szakérettségiző ifjút taníttat ingyen a nép állama A fordulat évének őszén 580 hall­gató előtt nyílt meg az egyetemi to­váb­bképzés útja a szakérettségi tan­folyam elvégzésével. A szakérettségi­zők száma azóta egyre nőtt. Az ipar és mezőgazdasági termelésből jelü­lt kezű fiatalok a sikeres szakérettség­vizsga áltai egyetemi tanulmányaik­ban sem maradnak el a középiskola nyolc osztályát elvégzett tanulók mellett. .4. 1951—52. iskolaévben szakérettségizők számát 5500-ra emelték. A szakérettségi tanfolyamok 11 hónapiól tartanak. Ez alatt készítik elő az egyetemi továbbtanulásra azokat a tehetséges munkás- és pa­rasztifjakat, akik a Storthy-rendszer népes,nyom­ó politikája miatt a maga­­sabb iskoláknak nem kerülhettek kö­z­elébe sem. Már az elemi iskolák utolsó évében is libapásztorkodással malacok és tehenek őrzésével vonták el őket a tanulástól. Később summá­iak, béresek, vagy legfeljebb kőmű­vesek lehettek. 1048 ban, a fordulat évében megindultak az esti munkás­­egyetemek. Az Állami Műszaki Fő­iskolára már 1047-ben 850-en jelent­­keztek, a fordulat évében pedig 1300-an. Az 1948-as esztendővel vég­képpen megszűnt a műveltségi kivált­ságok rendszere egyetemeinken és főiskoláinkon: a néphez hű értelmi­ség nevelése nagy lendületet vett. Munkás- és dolgozó parasztfiatalsá­gunk benyomult az egyetemre. Mi vonzza a fiatalságot a szak­­érettségire? A tudásszomjon kívül az is, hogy havonta rendszeres ösztöndíjban ré­szesülnek. Jelenleg Budapesten kivül az ország 11 városában 1390 szak­érettségis hallgató készül az egye­temre. Közöttük Czukor Anna Kos­­suth-díjas sztahanovista építősmun­­kás. A hallgatók a tanfolyam 11 hó­napjában diákotthonokban laknak. Teljesen díjtalanul kapnak­­,­ el­látást, tenszert, tankönyveket. A fiúk és leányok havi 100 forintot, a csa­ládfenntartók 100 forintot és min­den eltartott után 50—60 forintot kapnak. Külön kedvezményben ré­szesülnek 11 házasok. Ha feleségük nem dolgozik, a telezserjük után 150 forintot kapnak havonta, minden további eltartott után 50—50 forin­tot. A szakérettségi vizsga letétele után a továbbtanulás során is ha­sonló támogatásban részesülnek. Szakérettségi tanfolyamok Budapes­ten, Székesfehérvárott, Győrött, Sopronban, Szombathelyen, Kapos­várott, Pécsett, Debrecenben, Eger­ben, Nyíregyházán, Nagykőrösön, Kecskeméten, Kalocsán és Szegeden működnek. Milyen pályák állnak a szakérett­­ségizettek előtt? Számtalan! A műszaki pálya különösen vonzza őket. Most nézzük ezt a pályát. A hatal­mas építkezési beruházások a Mű­szaki Egyetemre jelentkezőknek ad­nak hamarosan kenyeret. A buda­­p­esti Műszaki Egyetem­, a veszprémi Nehézvegyipari Műszaki Egyetem, a miskolci Nehézipari Műszaki Egye­dül és a soproni Földmérő Mérnöki Kar adja meg a mérnöki képesítést a szakérettségizetteknek. A felszaba­dulás előtt csupán egyetlen, a buda­pesti Műegyetem állott a leendő mér­nökök rendelkezésére. Ma a négy mérnöki kar is kevés! 1838—39-ben a munkásság és szegényparasztság gyermekei közül 3,5 százalék jutott idáig. Ez azt jelenti, hogy míg a birtokosok és polgárok gyermekei közül minden 23-ik ifjú elvégezte az egyetemet, vagy a főiskolát, addig a munkásság és szegényparasztság gyer­mekei közül csak minden ti­9-ik ifjú jutott idáig. Régen a mérnöki dip­loma megszerzése után kezdődött az álláskeresés kálváriája, kilincselés, vagy 80 forintos ÁDOB-állás. Sok­szor pedig k­ólapálozás. Ma nyitva állnak a gyárak és üzemek kapui és türelmetlenül vár­ják az egyetemekről kikerülő új mű­­maki kádereket.­­ A felemelt új ötéves terv sze­rint 1951-ig bezárólag kereken 11.000 mérnököt képezünk ki — mondotta Gerő Ernő emlékezetes beszédében­­ — tehát többet, mint ahány mérnö­künk az ötéves terv kezdetén össze­sen volt. " -Hogy jutod el ma a dolgozó fiatal midig, hogy a mérnöki szakot vá­lassza? A kérdésre Gráf Etelka válaszol, a szakérettségi tanfolyam mérnök­szakos hallgatója Budapesten: — Az iskolából 1946-ban kimarad­tam, mert szü­leim házat és földet kaptak és rám is szükség volt a föld megművelésében. 1949-ben a Kelen­földi Textilkombinátban dolgoztam, mint iparostanuló. Amikor meglát­tam a gépeket, elfogod a vágy, hogy közelebbről megismerkedjem velük. Ez­ sikerült. A legjobb szakmunká­sok megtanítottak a gép kezelésére. Megszerettem a technológiát és a géptant. A tanműhelyben eltanuló lettem.­ A l­égi szakmunkások úgy bán­tak a gépekkel, mint a keretjószág­­gal. Én is őtőlük tanultam meg ilyen szeretettel, odaadással bánni a gép­pel. Te­rmészetes, hogy a szakérett­ségin gépészmérnöki szakot válasz­tottam. A kollégiumban nyugodtan tanulhatok. Igyekszem olyan jó munkát végezni, mint amilyet a gyár­ban a munka szerelmesei, a gép minden csinját-binját ismerő legjobb szakmunkások végeztek v­olt a sze­mem előtt. ... ő példájuk lebeg előt­tem, mikor a könyvekben eltemetke­­zem e 11 hónap alatt. Ma a gép a munkás első segítőtársa, öt év múl­­va, amikor sok más fiatal mérnök­ kis Újság kel együtt elhagyjuk az egyetem padjait és bekapcsolódunk a közvet­len termelés munkájába: a dolgozó emberiség jobb és boldogabb jövő­jét szolgáljuk ... Gróf Elelka joggal beszél így. Bíz­­tató szavai sokezer dolgozó ifjút hívnak a szakérettségis tanfolyamra. Egy-egy szakérettségis hallgatóra az állam évente 0000 forintot költ. Ez az egyetemen eltöltött idővel együtt 30.000 forintot jelent. Ám dolgozó népünk nem sajnálja előteremteni ifjai számára ezt a támogatást, hi­szen a diadalmas jövendő megalapo­zásáról van szó. Körséta a virágzó budahegyvidéki gyümölcsösökben Létrás­ emberek sokasága nyes, olt, kalóz, kapál, permetez­ő Előkészületek a május elejei utófagyok elleni védekezésre A farkasréti villamos egyik kanya­rulatánál szültünk ki a felfelé is für­gén haladó kocsiból. Kis családi­­házak, villácskák sorakoznak is egy­más mellen a Németvölgyi­ útig. A legtöbb kis családi fészek alig 150 —200 négyszögölnyi telek közepén épül. Húsz-harminc gyümölcsfa övezi a házakat. A különféle fák már virágzásnak indultak. A legkorábban hajtó díszbokszok aranyszínbe vonják a rácsos kerítések belső részeit. A gyorsnövésű futónövények már zöld színt öltöttek, hogy beárnyékolják a kis villák ablakait, kiugró erkélyeit, lugasait és déli fekvésű falait. A gyü­mölcsösökben sapkás, kékkötynyes bácsi­kék dolgoznak. Keskeny létrá­kon állva, a kötényből ,szükség sze­rint előkerül a metszőolló, a szemző­­kés, a fakéregkefe és a kis ágfűrész. A Németvölgyi-útról bekanyaro­dunk az Orbánhegyi-útra. Itt már nagyobb lelkek, gyümölcsösök, na­gyobb villák, társa­sházak sorakoznak egymás mellett. A gyümölcsösökben itt is mindenütt szorgos munka folyik. A különféle színpompába burkolt fák között létrás­ emberek pinognek-forognak, oltanak, vértesül, almamolyos fészkeket irtanak, penész­­ga­rubákat pusztítanak, permeteznek. Több helyen a fatörzseket mésszel vonják be. A fiatal fák mellé hegyes szélvédőkarókat szúrnak le meg­felelő mélységre. Rovarfogó enyv­­burkolatokat erősítenek fel a fák törzseire. A Szabadsághegy felé vivő mere­dek útvonalon, a Mártonhegy és az Orbánhegy közötti területen hajdan kitűnő bor termett. Most is felfede­zünk itt szőrös-gyümölcsösöket. A szőlőkben folyik a metszés, az első gyenge permetezés és az oltványok kiü­ltetése. Egyes helyeken már meg­jelentek a molylepkék. A tőkék meg­­kopogtatása után felszálló lepkékre vizet permeteznek és az így földre hulló lepkéket eltapossák. A fiata­labb gyümölcsültetvények tágas, le­vegős körteseibe most üttetik ki a korai krumplit, a száznapos csemege­­tengerit és a különféle zöld közetek­­palántákat. Már megkezdték a sza­­mócások beárnyékolását is. A Mártonlágyi-út felső szakaszán, egy nagyobb gyümölcsösben dolgo­zik Ethler bácsi, régi kertész. A gyü­mölcsös északi oldalán, nyirkos, fé­lig nedves, többéves szalmát, min­denféle lombot és gyeptéglát helyez el megfelelő távolságra egymástól. — A közelgő májusi fagyos napok miatt készítem ezeket a szalma-, lomb- és gyept­égla kupacokat — mondja. Régi bevált módszer ez. Ha hajnalban fagyveszély van, meggyúj­­tom ezekket a kupacokat, amelyek sűrű füsttel árasztják el a gyümölcsös egész területét. A fák körül elterjedő füst megakadályozza a talaj hökisu­­gárzását, amelynek a levegő erős le­hűlésével fagy a következménye. Ha a fagyveszély nagyobb, a törpefák köré nyitott koksztályhákat is kira­kok. Ezek a füstön kívül meleget is fejlesztenek. A törpe őszibarackosai­mat így már többször sikerült meg­mentenem a pusztulástól. Nagy mun­kát jelent ez. Ilyenkor éjszakákon át talpon van az egész család. Szívszo­rongva figyeljük a szél járását. Min­dent elkövetünk, hogy megmentsük termésünket. Mi szeretjük, valósággal becézzük fáinkat és tudjuk azt is, hogy nemcsak magunknak dolgozunk, hanem a közösségnek is. A gyümölcs­­favédelem és kellő kezelés minden fatulajdonosnak elsőrendű köteles­sége. Ha én nem védem fáimat, nem­csak az én fáim pusztulnak el, h­a­nem a szomszéd gyümölcsösök is. Én a termésemnek javarészét a sza­­badsághegyi Állami Gyermekszanató­­riumnak szállítom. Már kora reggel viszem a­ frissen leszedett vitamindús gyümölcsöt, amit naponkint, reggeli után oszlanak szét a jó táplálkozásra szoruló gyermekek között . . . (”• 1­) Vendégek a Virágcsárdában... Két piros tulipánból áll a „Vi­rágért AV“ nagy kezdőbetűje és ez színes cégfelirat a napokban egé­szen újszerű, miniatűr­ vállalatok táblájára került. A „Virágcsárdák­ról“, azokról a kedves, mindenütt könnyen elhelyezhető, már messzi­ről virító, újonnan alakult utcai kól­ákról van szó, amelyekben azt árul­ják, amit mindenki szeret és majd­nem mindenki meg is vesz: virágo­kat, az élet, a megújhodás, a termé­­szetnek a városba plántált szimbó­lumait. Miután már sokféle csárdákban és álcsárdákban fordultam meg, miért ne nézzek be egyszer egy, ilyen való­ban szívet örvendeztető Virágcsár­­dába is? Ezt gondoltam magamban s a következő pillanatban már ott is lam a 13­ .számú Virágcsárda, il­letve a „csárdásné“ előtt, aki a Margit-híd pesti oldalán árulja mo­solyogva portékáit. T. Hanának hívják s azt kérdi tőlem, hogy tulipánt parancsolok-e, vagy inkább virító, feh­ér nárciszt? — Egyiket se — felelem szelíden — először árulja el nekem, hogy hogyan lett virágcsaplárosnévá! — Úgy, hogy elárusítónő voltam egy cipőboltban. De miután a virá­gokat szeretem é­s értek is hozzájuk, tavaly a Virágért-hez kerültem. Elő­ször mint pénztárosnő, azután, már­cius óta „csárdás-váltóvá" lettem. — Hát ez mi? — kérdezem. — Én vagyok, kérem, az a nő, aki mindennap másutt és másutt helyette­sítem a szabadnapos állandó virág­­csárdásnékat. Kiderül, hogy eddig már vagy 39 virágcsárdát állítottak fel a főváros­ban és mindegyik jól megy­. Miért is ne menne jól, amikor a legszebb szál tulipán darabja 30—70 fillér, a sárga kankalin csomója 90, a kedves nár­cisz pedig darabonként 18 fillér. — És kik a vevők? — kérdezem ezek után. — Mindenki — feleli a csárda-vál­tónő. — Dolgozók, gyermekek, házi­asszonyok, hivatalnoknők, szerelme­sek, ahogy jön. Most a főattrakció, a szezoncikk elsősorban a nárcisz, utána pedig az árvácska. De a pri­mula is elkel, meg a gyöngyvirág is és a mindig közkedvelt hortenzia. Ebben a pillanatban már meg is jelenik az első vevő. Tizenkét éves, székéba jó kislány, Blazsek Évának hívják. — Kérek négy forintért valami igen-igen szépet! — mondja és köz­ben elpirosodik. — És kié lesz az­­az igen-igen szép? — kérdem tőle. — Anyukáé — feleli szelíden a a kis­ány. — Holnap lesz a születés­napja! Erre a csaplárosné már ki is „méri“ a csokrot. Főleg nárciszból, primitából és szegfűből áll. Évácska boldogan viszi is haza és nem is vette észre, hogy a jószívű „csár­dásné“ legalábbis három darab hó­fehér nárcisszal „méri“ ki többet a kis csárdás endégnek. H. J. Két török hír A Szonzs Szaat című török újság írja, hogy Istanbulban 35 ezer ember él úgynevezett .,t­ed­­z‘­kondu­k"-ban­, nyomorúságos, egy-egy éjszakára összetákolt viskókban, tégladarabokból, bá­doghulladékból lakott kalyibák­ban. A városban több a koldus, mint valaha. Országszerte foko­zódik a munkanélküliség, roha­mosan terjed az éhínség.­­Mindez miért? Választ ad rá Adnan Mende­­resz török miniszterelnök, aki az amerikai Columbia rádiótár­­saság számára így dicsekedett a a mikrofonba: — Törökország minden más európai államnál nagyobb erő­feszítéseket tesz katonai téren és ezért legalacsonyabb az élet­színvonala. Tehát ezért... Mit akar Bevan? Aneurin Bevan angol munkaügyi miniszter a ,­,baloldali" demagógokra jelemző, halálvadászó gesztussal ki­vált a­­­iourista kormányból. Be­van után lemondott Harold Wilson kereskedelmi miniszter is és —amint az angol lapok írják — „lehetséges, hogy még néhány miniszter kiválik a kormányból“. Ily módon került fel­színre a levitézlett labourista kor­mány kebelében dúló széthúzás. Ennek a széthúzásnak fő okát nem a demagóg Bevan hazug egyé­niségében és megvásárolható lelki­ismeretében kell keresni, hanem a Labour-párton belül szélesen nö­vekvő ellenzéki hangulatban, a szak­szervezetek és a dolgozók ellenállá­sában, amely a Washington diktálta fegyverkezési és a háborús politiká­val szemben megnyilvánul. A labourista kormány mindig az­zal dicsekedett, hogy megteremtette a „jólét államát“. És most, ötéves kormányzás után a húsadag Angliá­ban olyan kicsi, hogy Nagy-London véradóállomásának igazgatója nem­régiben kénytelen volt kijelenteni: „a nyomorúságos húsadag végzetes kihatással van az angolok vérére és az átlagangol vérében ma kevesebb a hemoglobin, mint a háború előtt. Bár a véradóktól megkövetelt hemo­globin-normát leszállították, mégis sok véradót vérszegénység miatt vissza kellett utasítatni.“ A Manchester Guardian 1951 ja­nuár 26-án jelentette, hogy „a rak­tárakban évek óta tárolt többezer tonna hús fokozatosan megromlik”. Hogy a húst a raktárakban tárolják és nem adják ki a lakosságnak, an­nak megint csak a háborús készü­lődés az oka. Ez alatt az öt év alatt, amikor Nagy-Britanniában terjedt a vérszegénység, a demagóg Be­van, aki az egészségügyi miniszter tisztségét töltötte be, nemhogy til­takozott volna, hanem ellenkezőleg, teljes mértékben támogatta az an­gol nép egészségének rovására foly­­tatott háborúelőkészítő politikát. Az élelmiszerek, a ruházat, a leg­különbözőbb közszükségleti cikkek ára, a lakbér, stb. hónapról hónapra szakadatlanul emelkedik. A font­­sterling vásárlóereje Joég a Gaitskell pénzügyminiszter által nyilvánosságra hozott, nyilvánva­lóan szépített adatok szerint is az 1938. évinek felére csökkent. Éppen Bevan volt az, aki az angol munkásokat arra igyekezett rábírni, hogy egyezzenek bele a munkabért­; rögzítésébe olyan időpontban, ami­kor a kapitalisták nyereségei példát­lan magasságba szöktek fel. A külpo­litikában a „baloldali“ Bevan támo­gatóit mindenféle szovjetelenes rá­galmat, amit a „jobboldali“ Albec és Morrison terjesztett, hozzájárult ah­hoz, hogy az angol külpolitikát a Wall Streetnek rendeljék alá, bele­­egyezett abba, hogy Angliát amerikai katonai támaszponttá változtassák, é­, amerikai csapatok szállják meg. Sőt múlt év őszén síkraszáll amellett, hogy Mac Art­hur csapatai Koreában lépték át a 38. szélességi fokot. Most azonban, amikor a Labour­­párton belül és kívül, továbbá a szakszervezetek soraiban növekszik a felháborodás a fegyverkezés és a háború politikája ellen. Bevon, aki­nek fe­liismeret­ét a koreai harcmezü­kön elesett angol katonák százai ter­helik, ügyes trükkel próbálkozik és hirtelen az amerikai politika „ellen­felének“ pózába vágja magát. Ugyan ki előtt nem világos, hogy Aneurin Bevall, ez a körmönfont és minden bájjal megkent demagóg, a kormány­ból történt kiválásával nem csupán politikai tőkét igyekszik magának kovácsolni, hanem le akarja téríteni a békéért való harc útjáról a labour­­párti munkások százezreit, akiknek kinyilt a szemük és rádöbbentek a valóságra. Miként egy­ amerikai újságíró Lon­donban cinikus nyíltsággal kijelen­tette, Hevan nem akar elsüllyedni a hajóval együtt, jobbnak látta hát elhagyni a fedélzetet. Bevan csupán most „fertizte föl“ azt, amit az Angol Kommunista Párt és lapja, a Daily Worker a Marshal-terv m­egjelenésé­­nek első napjától kezdve mondott az angol népnek: „az Attlee-kormány eladja az országot Amerikának“, „az újrafefegyverzés programm­ja végze­tes teher a nép számára"­., stb. Ámde, miután Bevan úr cserben­hagyta csődbejutott labourista kol­legái, várjon hajlandó-e együtt hará­rolni a béke híveivel az atomfegyver eltiltásáért, Ny­ugat-Németország újra­­f­elfegyverzése ellen és a békeegyez­­mény megkötéséért? Természetesen nem! Bevan csu­pán arra törekszik, hogy megkapa­rintsa a Labour-párt vezetését, hogy újból becsapja a párt egyszerű tag­jait, az angol munkásosztály széles tömegeit. Lemondásának ténye azon­ban elvitathatatlanuul bizonyítja a Labour-pártban fokozódó fejvesz­­tettséget, bizonyítéka annak, hogy növekszik az angol nép felháboro­dása a háború, a nélkülözés és az éhség politikájával, a mai Anglia uralkodó osztályainak nemzetellenes politikájával szemben, amely telje­sen kiszolgáltatja az országot az Egyesült Államok imperialistáinak. JAN MAREK (A Tarlós békéért, népi demo­kráciáért legújabb számából.) 5 Irodalomtanáraink és az írókongresszus A magyar pedagógusok is szeretet­tel köszöntötték az első magyar író­­kongresszust. A pedagógusok és első­sorban a magyar nyelv- és irodalom­tanárok bíznak abban, hogy a kritika és önkritika fegyverével megtisztí­tott új magyar irodalom nagy könnyebbséget fog jelenteni a gya­korló magyar tanárok számá­». Ugyanis a Petőfi, Arany, Mikszáth, Móricz, Ady, József Attila, orosz realisták és szovjet irodalom reme­kein nevelődött jósággal igen nehéz az olyan magyar írói és költői mű­veket megismertetni, amelyeknek szerzőiben ugyan megvan a jószán­dék és a kellő politikai felkészült­ség, azonban a kellő művészi forma és a forradalmi romantika hiánya, valamint a papírhősök hiányérzetet keltenek és így egyáltalában nem felelnek meg a sztálini jelmondatnak: az írók a lélek mérnökei. A magyar irodalomtanárok a kö­vetkező kéréssel fordultak az Iró­­kongresszushoz: Tegye lehetővé az Irókongresszus olyan kritikai-esztétikai művek meg­jelenését, amelyek tárgyalják: 1. a szovjet művek értékelését, bő szovjet irodalomtörténettel, 2. az orosz kritikai realisták érté­kelését (csak szétszórva és hiányo­san találhatók meg folyóiratokban), 3. magyar haladó hagyományaink képvi­előinek fejlődését, értékelését (mint amilyenek Révai József tanul­mányai Kölcsey­ről, Petőfi­ről, Ady­­ról, vagy Horváth Márton Vörös­­marty-tanulmánya), 4. a haladó nyugati irodalom kellő megvilágítását (Shakespeare, Moliére). Kértük továbbá haladó hagyo­mányainak képviselői műveinek a kiadá­sát, Móricz Zsigmond regé­nyeit pl. nem lehet megkapni. Kértünk olyan magyar nyelvtan­­könyvet, amely a figyelembe veszi a magyar n­yelv sajátosságait s hogy foglalkozzék a szókongresszus a nyelvrontás kérdésével is. A sajtó, a tankönyvek, ismeretterjesztő füze­tek, előadások tele vannak magyar­talanságokkal. A nemzeti forma, szo­cialista tartalom elve alapján óvják magyar nyelvijüket. dr. Kamocsay Dezszíné dr. Szalontay Károlyné I ker. ált. Szilágyi Erzsébet leánygimnázium tanárai. A szappan-és tejjegyek leadása A Fővárosi Tanács közli, hogy a májusi mosószappan jegyek május 10-től, a május-júniusi mosdószap­panjegyek pedig május 16-tól vá­t­­hatók be. A Fővárosi Tanács felhívja a vá­sárló közönség figyelmét, hogy tej­­jegyek megrendelő szelvényeit a jegy kézhez vétele után azonnal adják le abban a tejárusító üzletben, ahol a tejet vásároln­ kívánják. Május 1-e után tejmegrendelő szelvényt csak abban az esetben fogadnak el a tejet árusító üzletek, ha az illetékes kerü­leti tanács bélyegzőjével igazolja a­­ késedelmes jelentkezés jogosságát.

Next