Kis Ujság, 1951. július (5. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-01 / 151. szám
--------------------------------------------------------------kis Újság A HATTYÚK TAVA Csajkovszkij balestjének nagysikerű bemutatója A Messerer betanításában az Operaházban Diótörő, Párizs lángjai, Anyegin, Hattyúk tava — négy kiemlkedően nagy teljesítménnyel gazdagodott Operaházunk műsora két év alatt, s ez a négy rendkívüli siker — amely a hozzánk látogató szovjet vendégművészekhez fűződik — olyan eredményeket jelent, amelyek hasonlíthatatlanul nagy lépésekkel vitték előre opera- és balettkultúránkat, kimagasló megújulást, fejlődést hoztak haladó művészetünknek. A hattyúk tava — amelyet ünnepi keretek között vasárnap játszott először az Operaház — eredeti bemutató nálunk. Az esemény művészi magasrendűsége, szépsége, hatása kárpótolta a közönséget több, mint hét évtized mulasztásáért. Csajkovszkij remeke — sorrendben az első balettje, egyébként huszadik alkotása — 1877-ben került először színre a Moszkvai Nagy Színházban. Egy évig dolgozott a nagy orosz zeneköltő Begichev dramaturg és Geber balettmester szövegén. .A hattyúk tava muzsikája döntő lépést jelentett a színpadi zeneművészetben. Csajkovszkij nagy egyénisége megújította kora balettjeinek szellemét. A múlt század utolsó harmadában ő volt az első zeneköltő, aki a balett mesefiguráiban is meglátta az embert. Ellentétben az akkori divatos baletekkel, Csajkovszkij a pompázatos külsőségekben nem célt, csak keretet, köntöst látott , a lényeget költötte zenébe, az érzések drámáját, a lírai mondanivalót. A hattyúk lova áradó dallamai, dússzínű harmóniái az igazi szenvedélyt hordozzák mélyükben s a játék színes fátyolon át a monda távlatainak adnak hangot. Mert A hattyúk tava meséje tulajdonképpen ősi népmondában gyökerezik, amely élt az orosz népben, mielőtt felbukkant volna a 19. sz. során az irodalomban. Az ősi vándormese hattyúvá varázsolt leányokról szól, akik csak esténként a hattyúk tava mellett ölthetik fel emberi alakjukat. A fiatal herceg hattyúvadászatra megy, elvarázsolt lányra lel és beleszeret. Ki kell szabadítania szerelmesét a varázsló bűvöletéből. A szerelem, az emberség, a hűség ereje kerekedik felül és lebírja a rontást. Lényegében az őse mese a jónak és rossznak harcáról szól. Csajkovszkij megérzi a mese ősi valóságát és muzsikája nemcsak színes balettzene, hanem a monda velejét szólaltatja meg, a jó és rossz küzdelmét, az igazság felszabadulását fejezi ki s alakjainak széles, mélyen emberi vonásokat, igaz, őszinte, szenvedélyes realitást ad. A balett zenéje — amelyet Renestein Jenő stílusosan vezényel — hetvenöt év alatt sem hervadt meg, bensőségesen lírai, kifejezően színes. A híres hattyúdallam szép emlékünk marad. Pompás a viharjelenet, elevenek, mozgalmasak a népek táncai a menyasszonyválasztás ünnepén. A legszebb lírai részekben mindvégig az örök szerelem muzsikál. Métán lett az orosz klasszikus balett egyik legnépszerűbb színházi estéje, a koreográfiai szépségek tárháza A hattyúk tava. Bemutatója óta állandóan szerepel a Nagy Színház műsorán s a forradalom győzelme óta a különböző szovjet operaházakban. Reizinger balettmester, az első premier koreográfusa után a nagynevű A. Gurszkij rendezte, majd 1937-ben, A. Messerer vitte új előadásban a Nagy Színház színpadára. Az orosz klasszikus balett nagyéletű stílusát, eredményeit és saját művészi elképzeléseine, gazdag színeit egyaránt megvalósította a kiváló moszkvai vendég a mi operánk előadásán is. A balett minden szépsége beszédesen érvényesül A. Messerer, a Szovjetunió népművésze, a többszörösen Sztálin-díjas balett mester koreográfiájában és rendezésében. Ez a mélyen értelmező, színes koreográfia és nagyvonalú, mozgalmas, pompás rendezés a reális emberi érzések, szenvedélyek mélységét, őszinteségét mutatja meg a klasszikus balett formanyelvén. Változatosságának skálája minden árnyalatot feltüntet. Öröm, félelem, elragadtatás, ellenkezés, megadás, fájdalom, harag, csöndes elmerültség, feltörő indulat s még felsorolhatatlan gazdagságban az emberi lélek redői dúsan kitárulnak a tökéletesen kifejező mozdulatokban és táncformákban. A koreográfiából megérzi a néző, hogy Messerer nemcsak egyike a világ legnagyobb táncosainak és táncköltőinek — a fantázia és a megvalósító erő egyaránt nagy benne — hanem egyben avatott muzsikus is. Tökéletesen ismeri és szereti a Csaj- Vovszkij-zene minden ütemét. A legfinomabb zenei árnyalatot is át tudja váltani táncba, mozgásba, játékba, s a mesében feltáruló érzések, indulatok sokszínűségét bámulatos átadóképességével belesugallja A hattyúk tava minden szereplőjébe. Az átfogóan egységes, művészien elképzelt és megvalósított rendezésnek külön értéke az a nagy nevelő erő, amely kitűnően érvényesült balettegyüttesünk haladásában. Fegyelem, egyöntetű mozgás, pontosság, művészi együttműködés sugárzik a csoportjelenetekbel. A hattyú lányok fehér, tüllszoknyás csoportja harmonikusan, egyszerre mozog, minden gesztusa, arckifejezése, testtartása klasszikus képet ad s amellett valamennyien élőn tükrözik ajelenetek hangulatát. A XVI. század levegőjét lehelő udvari képek során pedig a mesén át is eltalált korhangulatot, megragadó stílust érzünk- A négy tánckép mind részleteiben, mind összhatásában varázslatosan leköti és lelkesedésre ragadja a nézőt. A Messerer óriási sikerrel bizonyította be, milyen sokat jelent a szovjet művészet iránytmutatása, segítsége haladó kultúránknak. Megragadóan széptávlatú, mesehangulatú színpadképeket tervezett két Kossuth-díjas művészünk, Oláh Gusztáv és Fülöp Zolán. Különösen a várkastély előtti táj és a hattyúk tava felett átzúgó vihar képe kapja meg a nézőt. Márk Tivadar költőien szép jelmezei közül külön ki kell emelnünk a varázsló megjelenítését. Kovács Nóra (Odette és Odilia kettős szerepében) és Rab István (a herceg) áll az együttes élén. Fejlett, kitűnő technikával, vonzó kifejezőkészséggel, remekül alakítják sokszínű szerepeiket. Különösen Kovács Nóra táncában láttunk újabb nagy fejlődést. A klasszikus balett a vérévé vált. Könnyed, finom, stílusos és mint színésznő is élesen el tudja határolni egymástól két alakítását, a fehér és fekete hattyút. Búcsújelenete pedig a második felvonás végén megindítóan szép. A kitűnő Rab István mellett is feltűnik egy egészen fiatal táncos, Füleki Gyula, az udvari bolond szerepében, ötletes, mulatságos alakításának hitele van s a tánca meglepően bravúros. Maszkban, megjelenésben, játékban egyaránt kitűnő Vashegyi Ernő varázslója. A pas de trois, a hattyúk tánca, s a harmadik felvonás táncai során feltűnnek az együttesből Erdélyi Alice, Kun Zsuzsa, Szarvas Janina, Ugrai Kotild, Hamala Irén, Bartos Irén, Kálmán Etelka, Géczi Éva, Éhn Éva, Csajkovics Magda, Kemény Judit, ősi, Solymosi, Sallai, Galambos, Eck, Devecseri, Szántó. Valamennyien a közös művészi munka örömével, tehetségesen vesznek részt a nagy teljesítményben, amelynek egyébként minden tagja megérdemli az őszinte elismerést. A bemutató közönsége zúgó tapsokkal fogadta a remak balettet és a rendkívüli hatású, gyönyörű előadást, hosszan ünnepelte a hatalmas siker mesterét, .4. Messer érte a nagyjelentőségű művészi esemény minden részesét. I. V. E. A szalonban, mely a szivarok kékek füstjében úszott, mély fotósökbe süppedve ültek a milliomosok, üveges színnekkel néztek a semmibe, miközben P. N. Bombaton egyik képet a másik után vetítette eléjük, az új, profitban gazdag világ képei. Elhasznált gondolatok vonultak agyukon keresztül, mint apró, aranyosan csillogó halacskák átlátszó akváriumokban. — A kapitalizmusnak újabb támadó lépést kell tennie! — dörgött Bombatom és öklével verte a mahagóni íróasztalt. — A kapitalizmusnak előre kell haladnia, előre és mindig előre, ha nem akarjuk, hogy a szocializmus elnyelje. És ezt csak úgy gátolhatjuk meg, ha eltávoltjuk a szocialista káosz utolsó, legravaszabb formáját. Meg kell tiltatni I. a levegő ingyenes használatát. Valahányszor az emberek ingyen töltik meg tüdejüket levegővel, mely semmiféle adóval sincsen megterhelve, a szocializmus bacillusait szívják magukba. A levegőt ingyen kapják, fáradság nélkül. Az emberiség még sohasem dolgozot a levegőért, azért nincs is joga annak ingyenes használatára. — Uraim, teljes meggyőződéssel jelentem ki, hogy az Egyesült Államok Legfelsőbb Törvényhozása megerősíti a levegőre vonatkozó tulajdonjogunkat, amely ugyanolyan magántulajdon, mint a föld, épületek stb. A mi földtulajdonunk tulajdonképpen a levegőtől függ, amely körülveszi. Levegő nélkül értéktelen a földtulaj Ha megengednénk nekik... dan és ezért egészen természetes, hogy a levegő azé, akié a föld. — A tudomány bizonyítja, hogy a levegő veszít értékéből, amikor az emberi tüdőn megy át. Itt vannak, uraim, a kimutatások. Ezek megmutatják, hogy az én birtokomon az utolsó tíz év alatt — figyeljék meg, uraim, a számokat — megloptak 189.732.944 dollárral és 69 centtel. Ezt az összeget ingyen szívták be az emberek. Hasonló veszteségek nap, mint nap történnek, a nap minden órájában, minden percében. Ez világosan megmutatja, miért vagyunk örökösen gazdasági depresszióban. — Ez a szocializmus gyökere, uraim! Ha az emberek autóik kerekét ingyen tölthetik meg levegővel, könynyen felmerülhet bennük a gondolat: „ha ingyen van a levegő, miért nincs ingyen a benzin is?“ Ha a kisujjunkat mutatjuk, az egész kezünket akarják. Nem kell bővebben magyaráznom, hová vezetnek az efféle gondolatok. — Most Önök elé terjesztem a modern, chromozott, törhetetlen üveggel és számlálószerkerettel ellátott elektromos légzésmérő tervezőjét. Ez az apparátus dollárokban és centekben mutatja az egyén által elnyelt levegő pontos mennyiségét, amelyet meg kell fizetnie. E vázlatból láthatják, hogy a légzésmérő igen szép és kényelmes apparátus, amelyet büszkeséggel visel majd minden igaz amerikai polgár. Már maguknak a legkülönbözőbb formájú és minden ízlésnek megfelelő légzésmérőknek a gyártása és eladása sokmillió dollárt jelent majd számunkra. Ezek az összegek egyébként a kezünk között folynának szét és veszteség gyanánt kellene elkönyvelnünk! . . . A milliomosok egyike, aki elnyúlva feküdt fűtőijében, felébredt letargiájából. — Mondja meg nekem, kedvesem — szakította félbe a szónokot.—, nem volna sokkal jövedelmezőbb megmérgezni az egész atmoszférát? Ebben az esetben a gázmaszk és levegőmérő kombinálására volna szükség és mód volna arra, hogy meggátoljunk mindenféle csalást. Hiszen tudja, milyen becstelenek az emberek! Bombatom más véleményen volt. — Ez teljesen felesleges és mindenekelőtt nagyon drága volna — mondotta. — Annál inkább, mert a csalás lehetőségét a mi kiváló konstruktőrjeink — akik a légzésmérő megkonstruálásán fáradoztak — már előre látták. E rajzon láthatják, hogy a légzésmérőt viselő egyén nyakára szorosan rá van erősítve egy speciális szorító, rozsdamentes acélból. Ha az elhasznált levegő után a számlát nem egyenlítik ki — a légzésmérőt havonként fogják ellenőrizni — különleges csapózárak megakadályozzák a levegő behatolását és megfojtják a légzésmérő becstelen viselőjét. „A jövő muzsikusai“4 Szovjet zenei dofcumenfumfilm A FeArpa-filmpszínházban vetítették „A jövő muzsikusai“ című szovjet zenei dokumentumfilmet, mely rendkívül tanulságos és változatos képsorokban mutatja be a Moszkvai Csajkovszkij Zenekonzervatórium életét. Hernádi Lajos, zeneművészeti főiskolai tanár üdvözölte a közönséget, majd a Művészeti Dolgozók Szakszervezete nevében Kolb József főtitkár mutatott rá a film jelentőségére. A fennen láttuk és hallottuk a kicsinyek szolfézs- és ritmusfejlesztő gyakorlatait, megcsodálhattuk azt az odaadást és gondosságot, amellyel a konzervatórium fiataljai Grecsaninov Bölcsődalát, Skrjabin Etűdjét, Liszt Mafisztó-keringőjét, Wieniavszky Scherzóját és Tarantelláját, Bach Airjét, vagy bármi mást előadnak. Azt a szinte megható lelkességet, ami a zenekari gyakorlatokat jellemzi. Úgyszólván minden szovjetunióbeli nemzetiség képviselve van. A növendékek nem egyszer sokezer kilométert utaznak, hogy a legkiválóbb tanárok keze alatt bontakozhassék ki a tehetségük. Ezek a fiatalok magukkal hozzák népük zenei és művelődésben hagyományait és ezekkel is gazdagítják a konzervatórium arculatát. A kapcsolat tanár és diák között pedig olyan, mint atya és gyermeke között. Ezt láttuk sugározni Neuhaus tanár jóságos tekintetéből, a világhírű Jampolski és a zeneszerzés nálunk is ismert nagytekintélyű professzorának, Sebalinnak szeméből. A bemutatót követő vitában Lustig István, a leningrádi Konzervatórium énekszakos ösztöndíjasa lelt tanúságot arról az emberi közelségről, melyben tanárok és diákok a Szovjetunióban élnek. Kadosa Pál hozzászólásában arról beszélt, hogy a múltbeli zenei neveléssel szemben, mit jelent számunkra a Szovjet és klasszikus orosz zenevilág. A Szovjetunióban már vendégszerepelt magyar művészek közül Antal István szólalt fel. (r-e) Új magyar hegedűverseny került előadásra a Zeneakadémia nagytermében. Zathureczky Ede most végzett tanítványa, Bókai Csaba, művészi dímlevélpályázati hangversenyén bemutatta Réka Miklós zeneakadémiai tanárnak, az Operaház hárfaművészének új hegedűversenyét, amelyet az Operaház zenekara kísért, Komor Vilmos karnagy vezényletével. A kitűnő előadásban eljátszott mű megérdemete a zenekar és a neves karnagy önkéntes közreműködését. Megkapóan invenciózus, romantikus dallamok, tiszta klasszikus forma, finom ízlés, nagy tudással felépített szerkesztés jellemzik az új művet; második tétele, a hegedűszóló és az angolkürtdallam szembeállításával, kitűnő. A hegedűverseny választékos fordulatait, egyéni hangszíneit, egészséges, természetes mondanivalóját nagy hatással adta elő Bókás Csaba — egyike legkiválóbb fiatal hegedűseinknek is az odaadó figyelemmel játszó zenekar, amelyet az új magyar művek iránt érzett őszinte szeretetével remekül vezényelt Komor Vilmos. A bemutatónak jelentős sikere volt, az új magyar hegedűversenyt rövidesen a Károlyikert koncertműsorán is hallani fogjuk. Vasárnap, július 1 Mit értek el vidéki színházaink a szocialista-realista színjátszás terén A régi rendszer színházát sokszor az egyéniség kultusza, az öncélúság, formalizmus jellemezte. A tehetségtelen sztárt jó pénzen megvásárolták, a tehetséges művész igen sok esetben a nyomorral küzdött. A kilátástalanság igazi mocsarát vidéken „termelte ki“ a tőkés ország. Prózát úgyszólván luxusképpen játszottak, az úgynevezett „intelligenciának“. A bevételt az operetten keresték meg és e téren a bárgyúság féktelenül tombolt. A művészeti előkészítést egy „rendezőnek“ csúfolt színész, vagy egy igazgatósági bennfentes — hatalmaskodó — látta el. Négy-öt próbát tartottak. Híres volt az a színház, ahol nyolcat. Hét hónap alatt 50 bemutató került színre. Ebből az állapotból szabadította fel népi demokráciánk a vidéki színészetet s et lejtő szélén tántorgó mutatványos házakat az igazi színjátszás kitűnő művészeti üzemeivé nemesítette. Mindenekelőtt anyagi alapot kapott a színház és a színész. Előkerült az új díszlet, új ruha, új bútor, a „biztos gázsi“, normális próbarend és felbukkant a megtisztított színpadon a hivatott rendező, aki a sztaniszlavszkiji iskola nyomán látott munkájához. Egyes színészek eleinte nem értették, miért nem jó az „eddigi“, amivel olyan sok tapsot arattak, nem tudták, miért nem szabad kitörni, ágálni, mikor azt annyira szereti a közönség, miért nem kell a parasztnak tercinteni, a munkásnak izzadni és az orvosnak minduntalan a szemüvegét igazgatni, hogy tudósabb ábrázatot vágjon. Nem tudták, hogy az emberek nem olyanok, mint ahogyan a múlt színpada tükrözte őket és nem hitték, hogy alakításuk formális, hamis. A vidéki színész kezdetben megbántódott, ha a próbán megállították és több elmélyülést, műgondot kértek tőle számon. Amit azelőtt „kirázott az ujjából“, ezért most meg kellett küzdenie. Ls kellett mondania a hajdani sikereit előidéző eszközeiről, fintorairól, „jól bevált“ mozgáshumoráról, poentírozó trükkjeiről. Meg kellett keresnie az embert, akit ábrázol, sőt a szocialista embert. Meg kellett értenie a szerepek közötti összefüggéseket, az írott mű célját — és mindez nem ment egyszerre ..., de ment. Kiderült, hogy a tehetség hatalmas fejlődésre képes. Kiderült, hogy az elmélet a színpadon is édestestvére a gyakorlatnak. Ma már a vidéki színész szereli a jó rendezőt és fél a rossztól. Ma már tanulni akar, követeli, hogy vezessék, felvilágosítsák. A vidéki színész tudja, hogy az a „művészi pauza“, amelyet akkor tartott, mikor a súgót várta, nem azonos azzal a szünettel, amely ma már egy új élmény lázába belehozza. Tudja, hogy lepressik, ha felületes és sikervadász, de megölelik, ha elmélyülten játszik. S ebben az új nézőközönség segíti elsősorban, a dolgozó nép, amely szigorú bíró és lelkes jóbarát egyszerre. Az államosítás első évében még nem mertük eljátszani a Hétköznapok hőseit. Egy évvel későbbre hagytuk és nem is bántuk meg. Életünk irama, olvasmányaink, vitánk, összecsapásaink, környezettanulmányaink vittek közel ahhoz az atmoszférához, amit meg kellett teremtenünk. A Csillogtálni bemutatója előtt leszállunk a bányába. Minden színész elismerte, hogy ez a szerepmegoldáson könnyített. Az élet és a művészet mélyébe történő párhuzamos behatolás, a szocialista szellemmel átitatott módszerek révén a vidéki színész művésszé érlelődött. Persze a folyamat lassú, de mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a vidéken ma már szép számmal akadnak nagylélegzetű, a fővároséval versenyképes előadások. És éppen azon a ponton tüzesedik a verseny leghevesebbje, ahol az új élet ábrázolását érinti. ..Kiváló“ és „Érdemes“ művészeink nem találhatók minden bokorban, de az összhatás szépsége olykor meglepő módon kivirul egy nagyratörő együttes munkájában. Igen jó jel a jövőre ez a mindenkor lelkes, kollektív erőfeszítés és a múlt felszámolása. Igen jó jel, hogy közönségünk egyre többet beszél az előadásról és kevesebbet az egyesek „előadást mentesítő bravúrjairól“. S közben ezekben az együttesekben a majdani nagyok is fejlődnek már és mutogatják oroszlánkörmeiket, akik nem is oly sokára a legkülönb módon fogják ábrázolni az új embert. Minderről sokat lehetne írni és beszélni. Magunk között ezt meg is tesszük. Állandóan értékeljük és bíráljuk egymást. Komoly küzdelmet vívunk a hiúság, sértődöttség és féltékenységgel szemben. Fel akarjuk számolni az „ösztönös tehetség” rejtélyeiből szövődő babonát. A természet megváltoztatására irányuló kísérletekkel egyértelmű, a művész változásába, újjáalakulásába vetett hit, amelynek első eredményei már szemünk előtt vannak. így lett a vidéki sárba taposott komédiásból színművész, így lettek a „jó vidékiekből“ színházlátogató dolgozók. Szeinkó József, a Pécsi Nemzeti Színház művészeti igazgatója GAZDAG MENYASSZONY VIDÁM, ZENÉS, TÁNCOS SZOVJET FILM egy élmunkás kolhozparaszt lányról Főszereplők: LADINYINA, VUBEZNOV, DMONOVSZKAJA Rendezte: PIRJEV. Zene: DUNAJEVSZKIJ MATÖL: D U N A—M U N K A S ZENEKARI PRÓBAJÁTÉKOT hirdet az Operaház hegedűre, mélyhegedűre, gordonkára és hárfára. A pályázók életrajzukkal felszerelve hétfőn délelőtt 10 órakor jelentkezzenek az Operaházon!. A FRANCIA DOKUMENTUMFILMGYÁRTÁS hazug eszközeit leleplezi a ,,Misson• című tuniszi folyóirat. Cikkében megállapítja: egész sereg francia kisfilm készül annak bizonyítására, hogy a francia hatóságok jól bánnak a gyarmati népekkel. Az igazság az, hogy a felvételekben résztvevő, éhező munkanélkülieknek 100 frankot fizetnek közreműködésükért. Ugyanakkor a filmben bemutatott összes juttatást, mint például a nagy ünnepélyességgel kiosztott gyógyszerféleséget is, a jelenetek befejezése után azonnal visszaveszik a franciák a szereplőktől. Természetesen nem osztják ki azokat a filmben nem szerepelt embereknek sem. * A „GYARMAT A FÖLD ALATT“ című antiimperialista új magyar ,játékfilm felvételét befejezték. A főszereplők élén Ladányi Ferenc, Bihari József és Ajtai Andor állnak. MÁTÓL: Ludas ■ Matyi Nagy sikert aratott SZÍNES MAGYAR FILM Főszereplők: SÓS IMRE HORVÁTH TERI SOMLAY ARTHUR MA T G L: URÁNIA—TÁNCSICS (Csepel)