Kis Ujság, 1952 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1952-01-06 / 1. szám
„II. RÁKÓCZI FERENC FOGSÁGA" Csikorgó hidegben döcög a vonat az egyetlen magyar vasútvonalon 1848 Szilveszter éjszakáján, Kossuth Lajost és a honvédelmi bizottmányt viszi a forradalmi kormány új székhelye, Debrecen felé ... Nyomukban azok kapaszkodnak a szolnoki vonatra, akiknek okuk van menekülni Windischgraetz elől. Egy didergő fiatal férfi kilincsel kocsiért, Szolnokról jövet, a debreceni városházán. Feleségét, gyermekeit apósánál hagyta Pesten, amelyet éppen akkor szálltak meg az osztrák csapatok. Van oka a menekülésre — Szigligeti Ede 8, 34 éves színműíró és a Nemzeti Színház »titoknoka« ... Szülőföldje, Bihar felé zörög vele a hóbuckás úton, fagyos szélviharban a »gyékényes szekér« — képzeletében ünnepi est színpadi képei révülnek fel, amint leleplezik a habsburgi ármányt és fölemelik a pirkadat dicsfényében a kuruc hadizászlót... II. Rákóczi Ferenc fogsága. »Roppant hatású volt« — két hónapja csak! — még hallja a nézők lelkes tombolását, amint az elmékben-szívekben együtt zendíti a történelmi múlt és a jelen történelme, még hallja Rákóczi utolsó szavait, melyek a színpadról — Kossuth honvédeihez szólnak: »... kergessük a szerencsét, míg el nem fut szemünk elöl Induljunk tovább!« Ezért menekül Windlohgraetz elöl, a honvédek edig a kegyetlen télben kergetve a adiszerencsét, indulnak tovább. — 1881-ig kellett várnia »II Rákóczi Ferenc fogságáénak, míg a Budai Népszínház, majd a Nemzeti Színház újra adhatta — amott Molnár György, itt felváltva Feleky Miklós és ifj. Lendvay Márton játszotta a címszerepet — és Rákóczi szavaira megint Kossuthra gondolt mindenki, akit hazavártak számüzetéséből hogy újra a forradalom élére álljon . A Magyar Néphadsereg Színháza nem választhatott célkitűzését kifejezőbb darabot Szigligeti művénél, mely ma éppoly időszerű, mint bemutatója idején volt, 1848-ban. Ma éppúgy — hogy a Kossuth Hírlapja egykori szavait idézzük: — »emlékezni tanítván bennünket, előkészíteni akar a jövőhöz ...« és nem egyszerűen csak a közhangulat »múlékony« kifejezője volt, mint némely századvégi kritikusa vélte. Nem sok port kellett lefújni. »II. Rákóczi Ferenc fogságáról, történelmi szemlélete is csupán annyiban avult, hogy szerzője száz esztendő előtt még nem ismerte fel egészen a nép jövőt előkészítő, mozgató erejét a kuruc szabadságharcban (ezért nem vitte színre Esze Tamást és Kis Albertet, akik Rákóczi elébe sietve elsőnek tűzték ki piros selyemzászlóit). Figyelembe kell vennünk azonban történelmi hitelességét, amelyhez a maga idején még nem állt rendelkezésére történelemkönyvekben, mindaz az adat, amelyet ma már lexikonokban is megtalálhatna. Noha nem a legkülöbb munkái közül való és — írójának gyengéje szerint — jellemei nem elég mélyen kidolgozottak, de darabszerkesztése, cselekménybonyolítása és a szereplők emberi tulajdonságainak, helyzeteinek színpadra ma is kitűnően elgondolt módja, színszerűsége, történelmi értékén felül is magával ragadó színpadi művé avatják. A színház és a dramaturg kegyelettel nyúlt éppen ezért a szöveghez, meghagyva régies bájú, ódon igealakjait, szóhasználatát, itt-ott alkalmazva csekély technikai célú törléseket, változtatásokat. Csunán a valóban kevésbé drámai utolsó képét dolgozta át óvatosan, bár Szigligeti nyelvét nem mindig sikerült eltalálnia A börtönben megtébolyodott Zrinyi Boldizsár alakjának törlése pedig inkább csak használt a darab drámai egységének. A nagy felkészültségű előadás — mint Szigligeti a történelmet — élővé varázsolta a történelmi tárgyú és történelmi emlékű drámát, ami elsőeorzik játékából a drámaiság. A Sulyokban Várkertyi Zoltán rendezésének és Mária (Zrínyi Ilona), amidőn két Varga Mátyás festői színpadképeinek karját kétségbeesve tárva szét, omlik eredménye, mert felidézik a korban anyai és honleány fájdalmában az áulatot és közel hozzák a nézőhöz a imazsámolyra, megrázó és felemelő, többszázados múltat. Felénk lehet az de egészében másképp él Zrínyi Ilona ódon falak nyirkos levegője és a sza hősi alakja képzeletünkben. Egressy hadság felpirosló hajnalának friss Gábor, Szigeti József dobogtatta meg szele csap az arcunkba. A rendező egykor a szíveket Bercsényi szerepeképzelete élettel tölti meg különösen ben a keserű gúny és a fájdalmas a kolostor rideg udvara Utak és »első keserűség dacos emberi méltóságát gadó termének« korhű építészeti hatású keretét, komor színekkel, fenyő fejezve ki — Görbe János adósunk maradt az ország függetlenségéért a görő arányokkal és kifejező néma 'je- szegény néppel szövetkező kuruc jelenetekkel megéreztetve a titokzatos úr ilynemű jellemrajzával, és fojtogató légkört, amelyben é pon- Ruttkai Éva, Amália szerepében, tikai halottá« akarják nyomorítani az éppúgy elragadóan ábrázolja a bájos udvar és Kolonits jezsuitái a vérszerelmes leányt, mint a mélyen érző tanúk és szabadsághősök leszúrni a fiatalasszonyt, aki Rákóczi Ferencet zettját, Zrínyi Ilona fiát. Már az ösztönözni tudja hivatásának betölelső két kép jeleneteinek drámai festésére. Mányai Lajos kiválóan felszültsége elénk jeleníti a bécsi ad-lemzi a képmutató Knittelius pátert, var, Kolonits és szerzeteseinek ke- akinek minden törekvése, hogy független módszerét, politikai célját, a kóczi birtokai szerzetesrendjének varondorlatos és könyörtelen mesterkegyonát növeljék. Ajtay Andor kitűdést, amelynek szövevénye egy egész nőén hegyezi ki szerepének a bécsi ország, egy egész nép függetlenségét, udvart gúnyoló szavait, Földényi sorsát akarja eltiporni a fiatal kóczi lelkének megnyomorításáva. A rendezésnek meg kellett küzdenie a szereposztás nehézségeivel és abrazolta„ az azzal a körülménnyel, hogy az új zárko”t megtévesztő Longuevall-t, László pedig hiteles jellemképet rajzol a fölényeskedő, gyűlöletes Kolonits bíborosról. Szabó Sándor hajlékonyan és elhihetően ábrázolja a Rásulat tagjai még nem válhattak'töké- mellék szerepek, pedig Deák Sándor é letes együttessé. Az előadás azonban '“fi* Znít?n’ ,Ru.t.ia.1 egészében sikerült, hatásos. Történelmi P . és Bicskei Tibor az emberi jeldaraboknál a szereposztásnak figyelemmel kell tennie a főszereplők közlemzést a történelmi korrajzhoz. Különösen sikerült a mellék- és néma tudatban élő megjelenésére is. Benkő szereplők játéka az elragadó tokaj- Attula színészi embérisége — mely vidéki színpadképben, amint a felszánt egészen alkalmas TL Rákóczi Fe hadítót váró szegény felvidéki nép rene alakjának megtestesítésére — Rákóczi emlékirataiban él* leginkább a kolostori és udvari jele- mondja »elhagyta hazait és gye* tietekben érvényesül. Rákóczi hazafi-dekeit, mindenfelől hozzá sereglettetságának kényszerű lenézésével járó a katonák közé«, akiket első belső küzdelmeit, különösen Zrínyi kiáltványában mint »nem nemes igaz Ilona búcsújának megrázó pillanatai magyarokat« hivott zászlaja alá. Farkas Ferenc közzenéje és Laczkovich Piroska jelmezei is fokozzák a korban, némajátékkal és hangnemválasztásával sikeresen tudja érzékeltetni Az utolsó kép zászlót bontó hangulatot, amelyből két szabadságjelenetében azonban éppúgy erőtlen, harc fenkölt szelleme izzik felénk, amint a sárospataki várban hiány* Tamás Ernő 4 »Megvédjük Corkcint« a szovjet hazafiság filmje Erre a jelenetre hosszú-hosszú ideig emlékezni fogok — gondolja a néző A képen egy lovas vágtat, csak sziluettje rajzolódik az alkonyi fényben izzó égbolt hátterére, a Volga széles, ezüst csíkja kíséri útját dombokon, mezőkön, fövenyes partokon keresztül. Aztán Villan a kép, az előbbi gyönyörű tájfelvétel csöndjét ágyúk, gépfegyverek csattanúsa, kattogása hasítja szét, az orosz föld húsát ezer és ezer lövedék tépi. 1918. S a gyilkos golyózáporban egy rövidbőrkabátos katona ugrik ki a fedezékből, fut a közeli dombhát felé, a géppuskaállásba, ahová ő maga viszi a géppuskát is: Vorosilov. Folyik a harc Caricin, a mai Sztálingrád védelméért, a »szovjet hatalom kulcsáért«. Ekkor érkezik a városba Lenin megbízottja, a fiatal népbiztos, Sztálin. S ettől a képtől — a megérkezés derűsen közvetlen jelenetétől, amikor Sztálin a fogadására megjelent cáricini munkásokkal érkezik a fogadóbizottság elé s útközben magától értetődő természetességgel fogja kézbe a feléje nyujtott zászlórudat — igen, ettől a képtől kezdve a néző már biztosan tudja, hogy nemcsak egyes jelenetek vésődnek felejthetetlenül emlékezetébe, hanem a művészi film egésze, a Sztálin-díjjal kitüntetett alkotás minden kockája is minden mondanivalója. A magyar közönség nem először találkozik Sztálinnal, a szovjet filmek képein. Láttuk a »Sztálingrádi csatá«-ban, a »Berlin elesté«ben. Ezek a filmek a náci fasizmus felett aratott világtörténelmi győzelem idején állítják elénk a béketábor nagy vezérét. A most pergő »Megvédjük Cáricint" című filmalkotás Sztálint, mint a szovjet állam első éveinek zseniális hadvezérét és szervezőjét jeleníti meg, Gelovani megragadóan élethű alakításában. Nehéz feladat pusztán szavakkal hű képet adni annak a lenyűgöző erőnek, annak a rendíthetetlen határozottságnak, annak a csodálatos éleslátásnak és sugárzó emberi melegségnek, amely a vászonról árad felénk, valahányszor megjelenik Sztálin alakja. S a többi főszereplő is méltó azokhoz a hősökhöz, akiknek alakját életrekelti. Vorosilov szerepében Begoljubov állítja elénk az ízig-vérig hős katona alakját, a forradalmár kozákfiú, Percsihin szerepében pedg Zsarov nyújt kitűnő alakítást- Az izzó hazafiság filmje a »Megvédjük Cáricint«.A legmagasabbrendű művészi és irodalmi eszközökkel bizonyítja be, hogy a hazáját szerető, a saját sorsát irányító nép legyőzhetetlen. Coricin hősi példája híven állítja elénk ezt a meg- A dönthetetlen igazságot, hitelesen ébrázolja a szovjet nép új korszakot nyitó küzdelmeit s ugyanakkor érezteti a forradalom lenyűgöző frejét, amely végleg összeroppantotta a múlt népellenes világát. Amiről nem szól ERŐSZAK — HÚSZ MÉTERRŐL Mack Ingrim néger munkást, kilenc gyermekét, atyját a vancevil-lei .(Észak Carolina állam) bíróság két évi fegyházra ítélte, mert erőszakoskodott egy 17 esztendős fehér lánynyal. A tanúk — és maga a leányzó is — azt vallották, hogy Ingram követte ugyan a leányt, de sohasem ment hozzá közelebb, mint 25—30 méternyire. Az amerikai faji gyűlölet tehát feltalálta a távolból elkövetett erőszakot is. AMERIKAI MEGSZÁLLÁS A franciaországi Fouras fürdőhelyen egy amerikai ezredes pofonvágott egy Mr. Thebecaut nevű kereskedőt. A felbőszült francia lakosság körülvette a betolakodott amerikai villáját, szitkokkal árasztotta el az ezredest és kövekkel dobálta meg az ablakot. Az amerikai tiszt erre rálőtt a tömegre és két embert megsebesített. Amikor a felizgatott lakosság nyomására a kerület képviselője meginterpellálta a kormányt az eset miatt, a következő írásbeli választ kapta: — Az Atlanti Egyezmény értelmében az itt állomásozó amerikai katonák felett saját bíróságuk ítélkezik. Amerika hangja MÁR A RIKKANCSOK IS RÁJÖTTEK! Egy Tom Hopkins nevű angol rikkancs akciót kezdett az amerikai szennyirodalom ellen. Elhatározta, hogy nem árul olyan amerikai újságokat, folyóiratokat és füzeteket, amelyek káros hatással vannak az angol ifjúság erkölcseire. Több társa csatlakozott, a mozgalomhoz. Ezek a bátor rikkancsok maguk cenzúrázzák az amerikai sajtótermékeket és azok legnagyobb részét visszaküldik a terjesztőknek. EGY LÁB: HETI 27 SILLING Az angol hadügyminisztérium bejelentette, hogy a Koreában megrokkant angol katonáknak nem tudják azokat a magas nyugdíjakat fizetni, amit Amerika és az angol dominium több államai fizetnek. — Egy elvesztett lábért vagy közért ezek az államok heti 48—76 silling nyugdíjat, illetve kártérítést fizetnek — mondotta a nyilatkozat —, de sajnos Anglia mindössze 27 sillinget tud fizetni. Nem tudnak többet fizetni, mert kell a pénz újabb fegyverek és újabb rokkantak előállítására. kis Újság Jegyzetek A NEMZETI MÚZEUM az idén ünnepli alapításának 150. évfordulóját. Az Országos Széchenyi Könyvtár már most készíti terveit és előmunkálatait az országos jellegű könyvtári kiállítására, amely novemberben a Nemzeti Múzeumban nyitik meg és a másfélszázados évforduló ünnepeinek legkimagaslóbb eseménye lesz. * GELLÉRT OSZKÁRNAK nemrég jelent meg verses önéletrajza és máris új versgyűjteménnyel lepi meg széleskörű olvasóközönségét. A most megjelenttöltő a békéért a verskötet kitűnő szerzője az idén tölti be 70. évét. Irodalmunk századeleji megújhodásának idején együtt énekelt Adyval, küzdött irodalmunk megújulásáért, a Irodalom forradalmi szemléletéért Móricz Zsigmondsal, Kaffka Margittal, mindazokkal, akikről új könyvében megittetődött hangon zeng. Gellért Oszkár új kötetet is bizonyság arra, hogy lantja ma sem fáradt és az új élet ritmusa zendíti új énekeit. * MIÉRT »KLOSMERL«? Miért nemClodie Merle«? Budapest mozdtogató közönsége a csodálkozó kérdés: a mozik, a tálragaszok miért írják fonetikusan a rendkívül mulatságos francia film címét? Ez eddig nálunk nem volt szokásos, ellenkezik a magyar nyelv ma is érvényes szabályaival. Ahogy most ezt a nagyszerű francia filmet hirdetik, az maga a régen elcsendült rákosireneizmus . Rákosi Jenő, a tiszaista reakció és sovinizmus jellegzetes publicistája, volt az, aki nagy garral és fennhéjázó tudatlansággal propagálta a becsületes és komoly magyar tudomány, az akadémiai helyesírás ellen az idegen, külföldi nevek fonetikus átírását. Rákosi Jenő méltó és megfelelő »értékelését« pedig éppen most adja a Szidón-szobor leleplezésén mondott beszédében Révai József, — jó lenne, ha filmpropagandánk illetékesei kicsit gondolkoznának ezen a dolgon... " A SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ »Magyar klasszikusok« sorozaiban megjelent Gárdonyi Géza »Egri csillagok« című kétkötetes történelmi regénye. Ez a kiadás közli elsőnek az író hagyatékában talált névsort, amely a várvédőő egri hősök neveit és hősi téléit tartalmazza. * RÖVIDESEN ELKÉSZÜL A »BECSÜLET ÉS DICSŐSÉG« orosz nyelvű szinkronja. Az Agonyok decemberi számában beszámol arról, hogy a moszkvai Gorkij-stúdióban orosz nyelvre szinkronizálják a »Becsület és dicsőség« című magyar filmet. Görbe János Kossuth-díjas színész szerepét az orosz változatban V. Balasov Sztálin -díjas színész, Sulyok Mária szerepét Jegorova szólaltatja meg. Zója üzenetek a magyar tanulóknak A Szovjetunióból nemrég hazatért magyar pedagógusküldöttség egyik tagját megkértük arra, hogy beszéljen nekünk a szovjet iskolák látogatása során szerzett élményeiről. A rendkívül érdekes beszámolót a következőkben közvetítjük: — Egyik legmegragadóbb élményünk volt az a látogatás, amit a moszkvai »Zoja Kozmogyemjanszkaja« középiskolában tettünk. Még mielőtt elindultunk ebbe a híres iskolába, mely Moszkva egyik külterületi negyedében épült, felhívták a az a hataifigyelmünket arra, más iskolaépület, melyben a Szov- Babiscsal, Kosztolányival, Tóth Ár- jel unió legendás ifjú hősnője, Zóra páddal és Juhász Gyulával, együtt nevelődött, nem modern építmény, hat éve nem volt tatarozva, sőt hosszú évekig még nem is akarják majd tatarozni. ,,H tatai*ozattan iskola“ — Az iskola igazgatója — egy Lenin-rendes, kiváló pedagógus — ugyanis azt akarja elérni, hogy: a gyermekek tanulják meg a szovjet nép tulajdonában lévő objektumok olvani ápolását, karbantartását, falai- - - - - ■kainak, felszerelést tárgyalnak olyan óvatos szeretettel való kezelését, hogy azok tatarozására hosszú-hosszú ideig ne legyen szükség. . Első pedagógiai tapasztalatunk évszázadok óta elfogadott és a nyelv tehát az volt, hogy a szovjet pedagógsads, a reformkor által megújított, milyen jelentéktelennek tűnő és mégis oly mélységes nevelő mozzanatokat magába sűrítő — nevelő módszerének valóban csodálatos eredményében gyönyörködhettünk. A hat éve nem tatarozott épület folyosóin, termeinek falán sehol egyetlen karcolás, a padlózat máza tükörfényes, az ablakok, ajtók festésén semmi kopás — és tündöklő rend, tisztaság minden sarokzúgban, zéla étt... — De az a nevelőszellem, amely az iskola sok-sok száz főnyi ifjú növendékét a nép közös vagyonának ilyen példás tiszteletére tanította, rögtön érthetővé válik előttünk, mikor az iskola igazgatója elmondta nekünk: Itt, ebben az iskolában Zója ma is elevenen él és hat. Nemcsak a Honvédő Háború hőse, hanem a kitűnő, mindig példás fegyelmi tanuló emléke is él. Zója, roppant erős akaratával, öntudatosan fegyelmezett magatartásával, lobogó hazaszeretetével életében is szuggesztív hatással volt tanulótársaira. Csak természetes, hogy ezt a hatalmas nevelő példát az iskola kitűnő pedagógusai mesterien alkalmazzák mai, jellemet, tudást, szorgalmat fejlesztő munkájukban. — Láttuk ezt a Zója-tanteremben tett óralátogatásunk alkalmával. Abban a tanteremben, hol hajdan Zója tanult, s honnét hősi partizánharcába indult, mindig az az osztály tanul most, amelyik a legjobb tanulmányi eredményeket éri el, a legpéldásabb magatartással tűnik ki. Abban a padban — a másodikban —, hol Zóla ült, mindig az osztálynak s egyben az iskolának legkiválóbb tanulója hallgatja az előadást. Jelenleg egy tizenötéves kis szovjet leány! Szztríin sezaverl — De hogyan hallgatja! Társnői úri együtt valósággal lelkendezve »éli át« az órát, csillogó szemmel, az előadó nevelő minden szavára szinte feszülten fesve, a szomjas érdeklődés forró némaságával figyelve... s a kérdésekre a feltővel együtt, mintegy közösségben felelve, a halkan mozgó szájak finoman zümmögő kórusával. Olyan lenyűgöző a tanulóknak ez az aktivitása, hogy aki nem érti is az előadás nyelvét, szinte szóról-szóra »megérzi«, miről van szó. — Olyan nagy a tanulók tanulmányi érdeklődése és fegyelme, hogy egyátalában nem zavarta őket a mi látogatásunk s tökéletesen öntudatos magabiztosságuk sűrűsödött abban akis rögtönzött beszédben, amit a kedves »Zója-padutód« mondott el távozásunk előtt, forró szeretettel üdvözölve a magyar Ujúságot s Sztálin híres szavait küldve nekik üzenetül: — A béke tartós lesz, ha a népeik veszik kezükbe a béke védelmének ügyit! — s így folytatta: — Mi is harcolunk a békéért, s ti, magyar pajtások is harcoljatok: jó tanulással, fegyelmezett magatartással! János vitéz ön őszül . A Zója arcképével és hősi önfeláldozását megörökítő márványtáblával díszített termet elhagyva, megnéztük a pazarul berendezett laboratóriumokat, a különböző munkatermeket és a hatalmas könyvtárt. Itt magyar szívünk dobbant meg örömteljesen, mikor a könyvtár felütött forgalmi naplójából kiderült, hogy a szovjet gyermekek egyik legkedvesebb, állandóan kézről-kézre járó olvasmánya: Petőfi oroszra fordított János Vitéze... — Közben óraszünetet is tapasztaltunk, megélénkült folyosókkal. Feltűnt, hogy a leányok egy része szeretettel-gyöngédséggel sietett egyegy virágcseréphez — (teliszele a folyosó, lépcsőház ezekkel a virágokkal)’ — mindegyik a magáéhoz, melyen ott van a névtáblácskája. Minden virágcserépnek van »felelős gazdája«. Mint ahogyan az iskola hatalmas kertjében is minden fának van gondozója és ahhoz más nem nyúlhat. Jó felvarrt szabdtafiasztó — A fegyelemnek erre a csodálatos jellegzetességére azután egy kedves kis élményünk adott magyarázatot, amiben az iskolából való távozásunkkor részesültünk. Küldöttségünk egyik tagja meglepetéssel vette észre, hogy kabátjának leszakadt akasztóját az iskola ruhatárában — ott tartózkodásunk ideje alatt — felvarrták. Ez máskor, színházi, hangversenyi ruhatárakban, kabátjaink más apró fogyatékosságával, leszakadt gombbal, kicsi festéssel — is megtörtént. A magyar fegyelem szónok gyengédebb változata — a figyelem —, az egymás iránti szeretetteljes figyelem, a szocialista ember alapvető tulajdonsága, az a »pedagógiai« tényező, amely a maga finom, alakító, formáló erejével megteremti a szovjet iskoláknak, de általában az egész szovjet életnek csodálatosan szép rendjét, új és boldogabb emberi élet viszonylatait kialakító, csupa derű világát . ... _____________ ín. l) k is Színház „Szám hiba egy sorban“ A Vidám Színpad helyiségéből, amikor a délutáni órákban kijönnek a színészek , cmupy mosolygós arc, csupa nevetés, ők maguk is sokat mulatnak az új műsoron, amelynek »Száz hiba egy sorban« lesz a címe és január elején mutatják be. A Politikai Kabaré hadat üzent a kincstári nyelvnek. Ennek a műsornak egyik különlegessége lesz az a kisoperett, amelyet Bán Pál, Kállai István és Szabó Sándor írtak, zenéjét pedig Buday Dénes, Szerdahelyi Zoltán, Gordon János és Balassa Tamás szerezték. Az Orfeus szereposztása Az Operettszínházban a színpadért ugyan, de asztalnál olvassák és így próbálják Offenbach »Orfeusz az alvilágban« című operettjét. Jupitert Bilicsi Tivadar alakítja. Euridykét felváltva Petress Zsuzsa és Németh Marika, Orefuszt Hadvis László játssza. Stux: Feleki Kamill, Vulkán: Keleti László, Ámor: Hódossy Judit, Postásangyal: Thury Éva, Pluto: Dénes György felváltva Hamm Pállad. A Hámos György által újjávarázsolt Orfeuszt Apáthi Imre rendezi, a Polgár Tibor által áthangszerelt Offen,bach muzsikáját Bródy Tamás versényli. I Vasárnap, WS2. Jm,■ 1