Kisalföld, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-01 / 50. szám

193?, twárcfug­­, plnisse K 1 5 A1F 0­L­B _______5^ A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottsága 1957. február 26-án ülést tar­tott. A Központi Bizottság Kádár János és Kiss Károly elvtársak előadói beszédei alapján megtár­gyalta az 1. Időszerű kérdések és feladatok, valamint a 2. Szervezeti és személyi kérdések című na­pirendi pontokat. A két napirendi pont együttes tárgyalása során az előadókon kívül 17 elvtárs szó­lalt fel. A Központi Bizottság a napirendi pontokkal kapcsolatban több határozatot hozott. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának határozata az időszerű kérdésekről és feladatokról A Központi Bizottság megálla­pítja, hogy az ellenforradalmi erőkkel folytatott szakadatlan harc közben, a decemberi­­pártha­tározat végrehajtása eredm­énye-­ s. A pá­ r proletárdiktatúra, a népi de­mokrácia vezető erejének, a párt­nak építése alapjában véve egész­ségesen és kielégítő ütemben ha­lad előre. Párttagságunk jelenleg heti átlagban 8—12 ezer fővel növekszik és túlhaladta a 190 ez­ret. A városi pártszervezeteken kívül az ország falvainak 75 szá­zalékában megalakult a pártszer­vezet, a párt alapszervezeteinek száma lényegesen meghaladta a 8 ezret. A párt központi lapja, a Nép­szabadság, hétköznap 620 ezer, va­sárnap 690 ezer példányszámban jelenik meg, az egyéni előfizetők száma elérte a 250 ezret. A párt rendezvényeit általában a magasfokú látogatottság, az élénk, szabad elvi és építőjellegű vita, az üres, sablonos vonások eltűnése, a harcos hangulat és egység jellemzi. A párt egészséges fejlődését el­­sősorban azzal értük el, hogy éle­sen elhatároltuk magunkat a Nagy Imre—Losonczy-féle pártellenes csoporttól, szilárd és megalkuvás nélküli harcot folytattunk mind­azok ellen, akik megkísérelték e káros, végeredményben az ellen­forradalom céljait szolgáló politi­ka felújítását pártunkban. Visszavertük azt az ellenforra­dalmi támadást is, amelyet a „sztálinizmus“, „rákosizmus“ ha­mis jelszavával indítottak pár­tunk ellen, azzal a céllal, hogy a párt újjászervezését gátolják, a becsületes, aktív kommunistákat befeketítsék és üldözzék. A pártépítés eredményei továb­bá annak a határozottságnak kö­szönhetők, amellyel Központi Bi­zottságunk fellépett és fellép a szektás politika veszélye ellen is. E veszély leküzdése érdekében biztosítottuk a vezetőszervek meg­felelő személyi összetételét, hat­hatós intézkedéseket tettünk a belső pártdemokrácia érvényesü­lésére, a párt tevékenységének az önkéntes társadalmi munka alap­jára való helyezésére. A függetle­nített pártapparátus létszámát 64 százalékkal csökkentettük. Politikánk szilárd elvi alapokra való helyezésével s következetes gyakorlati keresztülvitelével sike­rült biztosítani pártunk elvi, po­litikai és szervezési egységét. En­nek eredményeként sikerült elér­ni azt is, hogy pártunk vezető szerepe a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi életében mind hatékonyabban érvényesül­jön. A pártegységért való elvi harc, a proletárdiktatúra erősíté­se, s a párt vezető szerepének biz­tosítása a jövőben is minden kom­munista első és legfontosabb kö­telessége. Az elmúlt két és fél hónap si­kereiről szólva, nem hallgatha­tunk a pártmu­nka azon gyenge­ségeiről sem, amelyek az általános fejlődésen belül megmutatkoztak, s a további egészséges fejlődést fékezik. Határozottan elítéljük egyes párttagjainknál megnyilvánuló elzárkózó magatartást az értelmi­ségi dolgozókkal, úgyszintén a munkástanácsokkal szemben, mint káros és szektás hibát. El­­íű­ljük azt a szektás nézetet is, ként, jelentős sikerek születtek mind a politikai, mind a gazda­sági és kulturális élet, mind a párt- és a tömegszervezetek fej­lesztése terén. Az építése mely szerint, „akik eddig nem léptek be a pártba, azokra már nincs is szükség“. Az MDP-nek azokkal a volt tagjaival szemben, akik eddig nem léptek be a párt­ba, türelmes, elvtársi és baráti viszonyt kell teremteni; az MSZMP-t az MDP volt tagságá­nak túlnyomó részével a szocializ­mus győzelméért vívott hosszú és eredményes közös harc kötelékei fűzik össze. A volt MDP-tagok közül azokat, akik 1957. május 1-ig felvételre jelentkeznek, régi párttagsági idejük elismerésével kell felvenni a pártba. Ez után az időpont után csak mint új tagok kérhetik felvételüket. A Központi Bizottság élesen el­ítéli az olyan, helyenként meg­mutatkozó elvtársiatlan és int­­rikus magatartást, mely minden­áron és mindenkiben hibát keres. Ezt egészségtelen, vagy éppen a párt növekvő ereje és egysége lát­tán elkeseredett ellenforradalmi elemek szítják kívülről. Komoly fogatékossága a párt­építés eredményeinek az, hogy viszonylagos elmaradás mutatko­zik néhány budapesti és vidéki üzemben, egyes értelmiségi párt­­szervezetek fejlődésében és a ki­sebb falvak pártszervezeteinek építésében. Pártmunkánk komoly fogyaté­kossága volt az is, hogy a párt­­szervezetek rendszeres központi irányítása gyenge volt. II. A szocializmus A párt építésével párhuzamosan jelentős előrehaladás történt a szocializmus összes fő erőinek az ellenforradalom elleni harcra való aktivizálása és tömörítése terén. A küzdelem e célkitűzés sikeres és teljes megvalósításáért igen bonyolult politikai helyzetben in­dult meg és még távolról sem ért véget. Decembertől, miután az ellen­­forradalom nyílt erőit (a fegyve­res osztagokat, s az október 23-a után gombamódra szaporodó fa­siszta és egyéb burzsoá restaurá­­ciós pártokat és szervezeteket) szétvertük, maradványukat pedig illegalitásba szorítottuk, a harc új szakasza kezdődött. Ismeretes, hogy az úgynevezett „területi“ és „központi“ munkástanácsok, a kü­lönböző „forradalmi bizottságok“, valamint az író- és újságírószö­vetség becsületes tagjai tiltakozá­sa ellenére, a valóságban a nyílt harcban vereséget szenvedett el­lenforradalom rejtett állásai vol­tak. E szervezetek közül egyesek feloszlatása, mások működésének felfüggesztése teljesen helyes in­tézkedéseknek bizonyultak. Az ellenforradalom erőinek tel­jes és végleges megsemmisítésé­hez a proletárdiktatúra eszközei­nek következetes és erélyes alkal­mazása elengedhetetlenül szüksé­ges, de nem elegendő. A meg­torló intézkedések mellett feltét­lenül szükség van az ellenforra­dalom eszmei és politikai leleple­zésére és elszigetelésére. A Magyar Népköztársaság meg­döntésére irányuló támadás során A hibák kijavítása érdekében a Központi Bizottság elhatározza: 1. A Központi Bizottság és az Intéző Bizottság pártvonatkozású határozatainak végrehajtása s az operatív feladatok megoldása ér­dekében létre kell hozni a Köz­ponti Bizottság titkárságát. 2. Újból meg kell szervezni a Központi Ellenőrző Bizottságot, amely a párt sorainak tisztasága felett őrködik. Működéséért a Központi Bizottságnak felel. 3. Valamennyi pártszervnek a pártmunka egyik legfontosabb feladataként meg kell kezdeni a rendszeres kádermunkát, az eddi­ginél azonban lényegesen korlá­tozottabb hatáskörben. 4. A funkcionáriusok elméleti képzése érdekében hathónapos pártiskolát kell szervezni. 5. Az elméleti kérdések megfe­lelő feldolgozásának elősegítésére meg kell indítani a párt tudomá­nyos folyóiratát, a Társadalmi Szemlét. 6. Központi előadássorozatot kell indítani a legfontosabb elmé­leti kérdések tisztázására, a Nagy Imre—Losonczy-féle csoport által képviselt, a marxizmus—leniniz­­must meghamisító revizionista nézetek és osztályáruló politika leleplezésére, az októberi esemé­nyek helyes, marxista—leninista értékelésének kidolgozására; ezen előadások alapján széles körben helyi előadássorozatot kell szer­vezni. 7. Elő kell készíteni és néhány hónapon belül össze kell hívni az országos pártértekezletet a párt helyzetének és feladatainak meg­tárgyalása, a pártmunka új ta­pasztalatainak megvitatása, a párt vezető szerveinek megerősítése és véglegesítése céljából. erőinek összefogása az ellenforradalom a főcsapást a proletárdiktatúra vezető ereje, a párt ellen irányította (a párt rá­galmazása, tekintélyének rombo­lása, a pártszervezetek, a párthá­zak, más pártintézmények feldú­­lása, a párttagok megfélemlítése, üldözése és fizikai megsemmisí­tése), hogy ezután a szocializmus vezető nélkül maradt tömegeinek egy részét szembeállíthassa a népi hatalommal, azaz saját érdeké­vel. Az ellenforradalom a régi pártvezetés által elkövetett hibák miatt a tömegek egy részében meglevő jogos elégedetlenséget felhasználva, a dolgozók osztály­öntudatát soviniszta, nacionalista, revizionista, antiszemita és más burzsoá ellenforradalmi nézetek­kel igyekezett megzavarni, a meg­tévesztett embereket tartalékerő­ként megnyerni, s támadást indí­tani a népi államhatalom ellen. Az ellenforradalom a kisajátí­tott gyárosokon, földbirtokosokon, nagykereskedőkön, kulákokon, a volt horthysta-fasiszta tiszteken, rendőrtiszteken, csendőrökön kí­vül még december közepén is rendelkezett jelentékeny olyan tartalékokkal, melyek a megza­vart és átmenetileg az ellenforra­dalom eszmei és politikai­­befo­lyása alá került rétegekből, kis­mértékben munkás- és parasztré­­tegek­ből is, nagyobb mértékben egyes értelmiségi, még jelentősebb mértékben fiatal értelmiségi (egyetemista, diák)­rétegekből te­vődtek össze. Egyes dolgozó rétegek ideoló­giai megzavarását, a párt, a szo­cializmus erőinek megbénítását, mindenekelőtt Nagy Imréék idéz­ték elő antimarxista, revizionista, valójában a proletárdiktatúra ta­gadását jelentő burasoá-naciona­­lista, szovjetellenes nézeteikkel. Nagy Imréék a revizionista néze­tekkel egy frontba kerültek az imperialista burzsoáziával, s ok­tóber 23-a előtt az ellenforrada­lom előőrseinek, a november 4-i fordulat után pedig utóvédeinek szerepét töltötték be. A szocializmus erőinek tömörí­tése az elmúlt négy és fél hónap alatt azért haladt viszonylag gyorsan és sikeresen előre, mert a párt a tömegek előtt nyíltan fellépett a Nagy Imre-csoport ál­tal képviselt revizionista nézetek­kel szemben és magasra emelte a marxizmus—leninizmus, a prole­tárdiktatúra, a proletár nemzetkö­ziség általuk elárult zászlaját. A közelmúlt eseményeinek meg­ítélésében a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezeteiben elvi­politikai egység alakult ki. Párt­tagságunk egyre világosabban lát­ja a Nagy Imre—Losonczy-csoport áruló tevékenységét és az a véle­ménye, hogy sikeres előrehaladá­sunk előfeltétele a jövőben is az lesz, hogy e csoport antimarxista nézeteit véglegesen felszámoljuk. Amilyen mértékben sikerült ezt a feladatot megoldani, olyan mér­tékben szabadítjuk fel a dolgozók megtévesztett rétegeit az ellenfor­radalom eszmei-politikai befolyá­sa alól, és tömörítjük őket újra a néphatalom védelmére és a szo­cializmus építésére. A revizionista nézetek elleni harcban indult meg, s folyik még ma is a munkásosztály régi szer­vezeteinek, a szakszervezeteknek a megszilárdítása. A párttól és a munkás-paraszt kormánytól „füg­getlen“ szakszervezetek, valamint a munkásállammal szembeni sztrájkjog reakciós követelését visszautasítottuk. A munkástanácsok jelentékeny része megalakulásuk után még hosszú ideig az ellenforradalom tartalékerőit képezte. A területi munkástanácsok feloszlatása óta azonban a munkástanácsok általá­ban komoly pozitív fejlődésen­­ mentek át s ma már kezdik be-­ tölteni népgazdaságunk fejlődé-­­sében hasznos szerepüket. Ha­sonló eredmények mutatkoznak az ellenforradalom tömegbefolyá­sának visszaszorításában más te­rületen is. Különösen nagy ered­ménynek kell tekinteni a magyar bányászok helytállását. A szénter­melés fokozatos emelkedése, gyá­raink és üzemeink folyamatos munkájának biztosítása, s ezzel a munkanélküliség veszélyének el­hárítása szintén jelentősen hozzá­járult az ellenforradalom politi­kai befolyásának csökkenéséhez, s a szocializmus erőinek további tö­mörítéseihez. A szocializmus biztos támaszai azok a termelőszövetke­zetek, amelyeket az ellenforrada­lom támadása sem tudott megin­gatni. Örvendetes az is, hogy az ellenforradalom nyomása alatt szétesett termelőszövetkezetek nagy számban újjászerveződnek. Mindez meggyőzően bizonyítja, hogy a termelőszövetkezeti moz­galom, a szocializmus mélyen be­gyökereződött a magyar falu éle­tébe. Az élet általános konszolidálá­sának ez a viszonylag gyors folya­mata is bizonyítja, mennyire alap­talan az ellenforradalmi elemek­nek az az állítása, mintha befo­lyásuk a dolgozók soraiban szi­lárd lenne. A tények azt mutat­ják, hogy ha a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség egy része az ellenforradalmi támadás napjaiban meg is volt zavarodva, a többség kitartott a szocializmus és a népi államhatalom mellett. A dolgozók átmenetileg megtévesz­tett része is, pártunk felvilágosító munkája az ellenforradalmi tény­kedések lelepleződése és a népi hatalom megszilárdulása eredmé­nyeként, vagy már kiszabadult, vagy pedig kiszabadultban van az ellenforradalom eszmei-politikai befolyása alól. Az ellenforradalom ideológiájá­nak, pártellenes, munkásosztály­ellenes, Szovjetunió-ellenes néze­teinek („nemzeti kommunizmus“, „semlegesség“ stb.) végleges meg­semmisítése pártunktól komoly további eszmei munkát és politi­kai agitációt követel. A folyamat meggyorsítása érdekében folytatni kell aktívaértek­enetek, nyilvános pártnapok, gyűlések tartását. A Magyar­ Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának ülése III. Az államigazgatás és államhatalmi szervek munkája A kormány tevékenysége az or­szág életének rendbehozatala te­rén az elmúlt két és fél hónap alatt jelentékeny eredményeket ért el A közrendet és közbiztonságot, melyet az ellenforradalmi fegyve­res bandák és e bandákban nagy­számban aktivizálódott, börtönből kiszabadított fasiszta és közönsé­ges bűnözők megbontottak és ve­szélyeztettek, sikerült helyreállí­tani. Ezt követően az országban megindult a közlekedés és a min­dennapi termelőmunka folyamata rendes mederben folyik. E munkában a belügyi és hon­védségi szervek — azokon belül különösen a karhatalmi szervek —■ megállották helyüket, híven teljesítették kötelességüket. Foko­zatosan javítják munkájukat a kezdetben bizonytalankodó igaz­ságügyi szervek is. Az államigaz­gatási szervek (minisztériumok, tanácsok) munkája is jelentős ha­ladást ért el. Mindennek eredmé­nyeképpen a kormányszervek és a tanácsigazgatási szervek irányí­tó munkája s ezzel együtt tekin­télyük az állampolgárok előtt megszilárdult. Ehhez hozzájárult, hogy az el­lenforradalommal szembeni eré­lyes adminisztratív intézkedések­kel párhuzamosan az államigaz­gatás terén is komoly lépés tör­tént a bürokratizmus csökkenté­sére. A minisztériumok egy részé­nek összevonása, a központi hiva­talok tisztviselői létszámának mintegy 45 százalékos, a megyei és járási tanácsok apparátusának mintegy 40 százalékos csökken­tése — helyesen — a községi ta­nácsok tisztviselői létszámának mintegy 4500 fővel való növelésé­vel együtt került, illetve kerül végrehajtásra. A határozott megtorló rendsza­bályok alkalmazása az ellenforra­­dalmárokkal szemben s ezzel egy­idejűleg az állam bürokratikus ki­növéseinek lefaragása erősíti a diktatúrát az osztályellenséggel szemben és ugyanakkor biztosítja a szocialista demokrácia tovább­fejlesztését a dolgozó tömegek ja­vára. Habár az ellenforradalom döntő vereséget szenvedett és kudarcra van ítélve minden provokációs kí­sérlete, a jövőben is szükség van az állami szervek és a dolgozó nép éberségére és elszántságára az ellenforradalom minden mozgoló­dásával szemben. Az ellenforradalom erői ugyanis, amelyeket a nyugati im­perialista körök anyagi eszközök­kel és uszító propagandahadjárat­tal támogattak és támogatnak, nem adták fel a harcot. Szétszórt erői illegalitásba vonulva, titko­san szervezkednek, újabb provo­kációkkal próbálkoznak, rém- és álhírek terjesztésével igyekeznek gátolni a nép békés, alkotó mun­kájának fejlődését, a sebek­be­(Folytatás a 4. oldalon.)

Next