Kisalföld, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-01 / 229. szám

IBST^október^^scett^ — Tudod, milyen nehéz pártonkívülinek lenni? Egy régi ismerősöm lepett meg nemrég ezzel a kérdéssel. — Nagyon nehéz. Néha azt hiszem, bele kell ebbe bolondulni. Sokszor mondom magamnak: végezd el a munkádat, ne törődj mással De hiába, én már nem tudok közömbös lenni. Jól tudod, éveken át mennyit dolgoztam a pártért. Aztán mégis úgy adódott, hogy vártam az átigazolással. Addig vártam, amíg pártonkívüli maradtam. Az „igazi” pártonkívülinek könnyű, nyugodtan dolgozik, nincs semmi baja. De el tudod képzelni, mit érzek, amikor meghallom — persze kerülő utakon —, hogy ez, vagy az a párttag gyávának, gerinctelennek, sőt egyenesen árulónak tart. Pártonkívüliek, de nem pártatlanok! Ideje, hogy szembenézzünk ezzel a problémával. Százával, ezrével vannak az üzemekben, a hivatalokban, a falvakban becsületes, vívódó emberek, akik a gyanakvás, a bizalmatlanság, sőt nemegyszer a megbélyegzettség terhét hordozzák magukon Miért? Csupán azért, mert tagjai voltak az MDP-nek és most nem tagjai a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Pártonkívüliek, de nem pártatlanok! A szocializmus hívei voltak, azok maradtak október viharában és ma is azok. Mert ezekről a volt párttagokról van most szó és nem olyanokról, akik a piros tagkönyvet csupán belépőjegynek tekintették valamiféle kiváltságos kasztba — mert ennek gondolták a pártot — akiknek a párttagság jelentette azt a kulcsot, amelynek segítségével minden ajtó kinyílik érvényesülésük előtt. Nem, nem a karrieristákról van most szó és nem is az árulókról, akik egy évvel ezelőtt azt bizonygatták, hogy erőszakkal kényszerítették be őket a pártba. Ma Altom Megbélyegzett emberek? Kétségtelen, hogy ilyenek is voltak az MDP tagjai között. De ki hiszi el hogy az a félmillió volt MDP tag, aki ma pártonkívüliként él és dolgozik, mind karrierista, vagy egyenesen áruló lett volna? Nem lehet rájuk számítani? — Igaz, igaz — hallom az ellenvetést — nem mind áruló és karrierista. De a többiek is cserbenhagyták a pártot. Tétlenek, közömbösek voltak, amikor mi, maroknyian gúnnyal, szidalmakkal, fenyegetésekkel sem törődve, kezdtük szervezni a pártot. Bebizonyították, hogy nem lehet rájuk számítani! Itt érkezünk el a bonyolult, szövevényes probléma lényegéhez. Az élet így tette fel ezt a kérdést: Igaz-e, hogy a párttagokon kívül nincsenek megbízható hívei a népi rendszernek hazánkban? A választ a tények, maguk a dolgozó tömegek adták meg. Mint az élet igazolta, a párt és a kormány helyes tetteire a dolgozók a maguk nem kevésbé jelentős tetteikkel válaszolnak. Lehetnek és vannak is véleménykülönbségek számos kérdésben az emberek között, de egyben, méghozzá az alapvető kérdésben a magyar nép túlnyomó többsége egyetért: nem kapitalizmust, hanem néphatalmat, szocializmust akar. Amit az élet igazolt Nem igaz tehát az a nézet, hogy a pártonkívüliekre nem lehet számítani. A helyes politikán nyugvó jó vezetés mindenkor számíthat a tömegek támogatására. Ha ez a megállapítás érvényes általában a pártonkívüliekre — márpedig az élet ezt igazolja , akkor sokszorosan érvényes a jelenleg pártonkívüli becsületes volt MDP tagokra Súlyos igazságtalanság, lenne velük szemben, ha summásan rájuk húznák az ítéletet: cserbenhagyták a pártot. Kétségtelen, hogy félreállásuk bírálható és az aktív, minden helyzetben tevékeny kommunisták részéről nehezen érthető meg, de az is igaz, hogy visszahúzódásuk okainak ismerete nélkül nem alkothatunk igazságos ítéletet Ha a kommunisták elvtársias magatartással megismerik ezeket az okokat, ezzel már önmagában megteremtik az előfeltételeket,hogy ezek az emberek ismét közelebb kerüljenek a párthoz, a társadalmi élethez. Gondoljunk arra, hogy ezek a volt MDP tagok nem akármilyen pártonkívüliek, hanem olyanok, akik gyakran éveken keresztül tevékeny munkát fejtettek ki a pártért, akiknek ideológiai képzettsége, mozgalmi tapasztalata jóval felette áll a többi pártonkívülieknek. És ha ezek az emberek ma nem is tagjai a pártnak, azért a pártban eltöltött előző esztendők nem múltak el felettük nyomtalanul Ezért hangsúlyozta nagy nyomatékkal az MSZMP országos értekezlete, hogy a pártszevezetek alakítsák ki maguk körül a párttal szimpatizáló pártonkívülieknek azt a csoportját, akikben megvan a készség ahhoz, hogy segítséget nyújtsanak az előttünk álló feladatok megoldásához. Nyilvánvaló, hogy e tekintetben elsősorban a becsületesen viselkedett volt MDP tagokra számíthatnak a pártszervezetek. Vannak már pártszervezetek megyénkben, ahol megértették ennek jelentőségét és esetenként a rendes, volt MDP tagokat is meghívják taggyűlésekre, kikérik véleményüket és feladatokkal bízzák meg őket. Sajnos ez a gyakorlat még korántsem általános. Sőt elő Félmillió forint a megye legelőinek víztelenítésére •■ A lapos helyeik vizenyős, tocsogós legelői a szarvasmarhák számára nagy veszéllyel járnak. Gyakori ilyen területein a szarvasmarhák májmételykóros fertőzöttsége. Ezt a betegséget külföldről a drága pénzen beszerzett Disztollal gyógyítják, azonban száz százalékos eredmény csak akkor várható, ha a Legelők víztelenítése megtörténik. A nagyszabású munkához félmillió forinttal hozzájárult a Földművelésügyi Minisztérium. A munka elkezdődött . . . A Megyei Tanács mezőgazdasági osztálya és a Vízügyi Igazgatóság már elvégezte a helyszínelést, úgy határoztak, hogy még ebben az évben huszonkét helyen elvégzik a víztelenítést. Ennek során — a nagyobb munkákat említve — Mosonszentmiklóson tizenkét kilométeres csatornarendszer készül 180 ezer forintos költséggel. — Ezáltal 615 hold jó legelő nyerhető. Lébényben 450 hold legelőt víztelenítenek, tizenhatezer köbméter föld kiemelésével, ami után 960 méteres csatorna létesül. A két község határában végzendő víztelenítéssel tulajdonképpen a Hanság egy részét hódítják meg. Rábapalonán kilencezer köbméter földet emelnek ki hétezer méter hosszú csatorna készítésével. A huszonkét legelőterület víztelenítése még ebben az évben befejeződik. Vl&Víz nottaÉrthetetlen.. Divatbemutató a Magyaróvári Kötöttárugyárban — Bevásárlási ruha — halljuk a mikrofonból — s a dobogón megjelenik a maneken fehér kötöttblúzban, piros szoknyában, s a szoknya alól éppen csak hajszálnyira kivillan a hófehér alsószoknya. Minden szem a ma, nekenen, illetve a modelleken van. A nézők szemügyre veszik a blúz húzott nyakát, az ugyancsak húzott puffos ujjakat, a szoknyát. — Milyen csinos a blúz — állapítják meg — szinte hihetetlen, hogy pamutból készült„ Túl sok idő nincs azonban a modell megtárgyalására, mert már megjelenik a következő maneken — halászgarniturában. Sárga blúz, olivzöld nadrág és zöld cicakendő a nyakban. Ez is csinos volt, de csak fiataloknak, azoknál is a karcsúaknak és elsősorban nyaralóhelyen ajánljuk. A halászgarniturát követték a blúzok, huligánok, ruhák Mind kötött pamutból, vagy gyapjúból. Mind a Kötöttárugyár dolgozóinak tervei alapján, az üzem által gyártott anyagból készült. Egyik csinosabb volt, mint a másik. A nézőközönség nem is egyszerű feladatot kapott, amikor a pénztárnálkezükbe nyomták a szavazócédulát: írják rá melyik modell tetszik a legjobban. Nehéz volt eldönteni, hogy a különleges csíkozású fehér-piros pamutblúz a szebb, vagy a vagtánujjas, nyakkendős, bordás kötéssel készült szürke blúz. Hogy milyen nehéz is volt a választás, mi sem bizonyítja jobban: a negyven modellből 13 kapott egyenlő szavazatot a legszebb modell címen. Ezek között főleg a könnyű és olcsó, de igen csinos pamutblúzok szerepeltek és a jersey gyapjúruhák. Mindent egybevetve, a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár megtette a magáét. Mind a vasárnapi divatbemutatón, mind az ezzel egy időben rendezett kiállításon, sok szép útvonalú kötött holmit láthattak a vendégek. A választék bővítése tehát a gyáron múlik Most már a kereskedelmi szerveken a sor. Ezért minden öltözködni szerető nő nevében arra kérjük a kereskedelmi szerveket: tegyék lehetővé, hogy jövőre minél több nő hordhassa ezeket a csinos, olcsó pamutholmikat és a szép gyapjúruhákat. Vagyis a kereskedelem rendeljen ezekből a gyárnál. Ellenkező esetben, mint sok szavazólapra írták: meghasad a nők szíve. Ezt ugye mégsem akarják a kereskedelem illetékesei? (Képeink a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár négy új modelljét mutatják be.) S. R. * Minden, valamennyire is józanul gondolkodó ember belátja, hogy a mai lakáskörülmények között rendkívül nehéz helyzetben vannak a lakáshivatalok, így van ez Győrött is. Kevés a lakás, sok az igénylő. Nincl az az ember, bármilyen jószándékú, aki teljesen igazságosan el tudná dönteni, ki a legjogosultabb az igénylők között. Azok ugyanis, akiknek nem jut lakás, mindenképpen igazságtalannak tartják a döntést. S kit szidnak? Természetesen a lakáshivatalt. Holott a lakáshivatal csak annyi lakást utalhat ki, amennyi a rendelkezésére áll Mindezt — ismétlem — megérti a józanul gondolkodó ember. Azt azonban már egyáltalán nem lehet megérteni, még a mai körülmények között sem, ami Győrött, a Varga utca 4. számú ház első emeleti lakása körül történik. A lakást kiigényelte és július 27-én meg is is kapta Szemenyei Árpád, Varga utca 3. szám alatti lakos. A kiutalás indoka: »Az igénylő igényjogosult, mert főbérleti lakása életveszélyes, romos.« Egyébként Szemenyei Árpád már két éve jár lakás után. El lehet képzelni milyen nagy volt az öröm a háromtagú családban a kiutalás kézhezvételekor. Annak rendje és módja szerint be is,költöztek az új lakásba. Az öröm azonban nem sokáig tartott. Szeptember 10-én a Városi és Járási Ügyészség határozatilag közölte Szemenyei Árpáddal hogy a lakáshivatal döntését hatályon kívül helyezi. Ugyanis a szóbanforgó lakást a lakáshivatal még korábban Schlick Mihály részére utalta ki. A lakásra pedig az jogosult, akinek előbb kiutalták. »Ezért — szól az ügyészségi határozat — az először kiadott határozatot hagyjuk érvényben, mert a nevezett egyén ötödmagával — köztük TBC-s beteg — romos lakásban lakott.« Ezt követőleg szeptember 26-i keltezéssel újabb felszólítást kapott Szemenyei Árpád, most már a Városi Tanács lakásügyi csoportjától hogy 8 napon belül költözzön ki a lakásból és foglalja el Schlick Mihály lakását, ellenkező esetben karhatalommal távolítják el. Ebben az egész ügyben két dolog érthetetlen. Az egyik: Az ügyészség Schlick Mihálynak ítéli a Varga utca 4. szám alatti lakást, mert a jelenlegi lakása romos. Ugyanakkor Szemenyei Árpádot arra kötelezi a lakásgazdálkodási csoport, hogy az ügyészség által romosnak nyilvánított lakásba költözzön be. Tehát végeredményben egyik romos lakásból a másikba. A másik dolog, ami érthetetlen: Milyen lakásgazdálkodás folyik, hogy egy és uyanazon lakásra két kiutalót is adnak? Nem valószínű, hogy ezzel enyhítenék a lakáshiányt. A Győr Városi Tanács Október 2-án: Dr. Aczél György a megyei kórház idegosztályán délután 5—6 óráig. Kondor István a Tábor utca 31. sz. alatti lakásán délután 6—7 óráig. Október 7-én: Babos Józsefné az Akác utca 6. tóm alatti lakásán délután 6—7 óráig. Október 8-án: Dr. Bakonyi István tagjainak fogadóórái az Egység tér 1. szám alatti lakásán este 7—8 óráig. Szalay Mihály a Kálvária utcai Általános Iskolában délután 4—5 óráig. Takács János a gyárvárosi óvodában, délután 6—7 óráig. Pócza Antal a Kossuth Lajos utca 19. szám alatti lakásán délután 5—6 óráig. fordul, hogy egyes becsületes, volt MDP tagokkal szemben önérzetüket mélyen sértő magatartást tanúsítanak. Ne általánosítsunk! Pedig nagyon sokan közülük szeretnének ismét társadalmi tevékenységet kifejteni. Mégis, többnyire visszahúzódnak, mert — nem is alaptalanul — érzik a feléjük szegeződő kérdést: hol voltál decemberben, januárban, miért nem tettél akkor semmit? Jogos ez a kérdés? Igen, de csak addig, amíg elvtársias módon teszik fel. Ha megértetik egy volt MDP taggal, hogy nem kommunista magatartás az, ha valaki egy régen elszenvedett sérelem, személyi ellentét, egy MSZMP-be került, oda nem való elem, vagy a pártpolitika végrehajtásában tapasztalt hiba miatt félreáll az útból, az ilyenfajta bírálatot csak helyeselni lehet. De a fürdővízzel a gyerekét is kiönti az, aki az ilyen embert egy zsákba varrja a megbélyegzett árulókkal. Aki így cselekszik, azt hiszi, hogy a pártot védi pedig valójában újabb sebeke ejt. Vajon mit érezhet az az ember akinek egyesek nem köszönnek csupán azért, mert nem lépett az MSZMP-be? Vagy az a másik volt párttag, akit a fasiszták saját kőrükbe próbáltak csalogatni és ő ezt öntudatosan visszautasította de a másik oldalon a kommunisták részéről gyanakvást és bizalmatlanságot tapasztal. Azt a hibát, amit ezek a volt MDP tagok félreállásukkal elkövettek, tettekkel munkával szeretnék kijavítani. Adjuk meg ehhez a módot a becsületes, jelenleg pártonkívüli, volt MDP tagoknak. Megbélyegzés és megvetés az áruló legsúlyosabb büntetése. Vigyázzunk, hogy csakis az bűnhődjék így, aki erre valóban rászolgált. Polgár Miklós