Kisalföld, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-01 / 180. szám
1988. p mntyfatt 1, prefarit Háromféle betegséget gyógyít egyszerre az új lengyel gyógyszer A varsói oltóanyaggyárban két évvel ezelőtt kezdték meg egy új oltóanyag kikísérletezését. A kísérletek eredménnyel jártak, s az újonnan előállított oltóanyag egyszerre három betegséget: a diftériát, a szamárköhögést és a kötőhártyagyulladást gyógyítja. Az új oltóanyag első próbaszériáját legyártották és az orvosok már megkezdték a gyógyszer kísérleti alkalmazását, természetesen egyelőre még csak állatokon. Az állatokon végzett kísérleteket ez évben befejezik. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a jövő év elején már az orvostudomány szolgálatába állíthatják az új oltó- * ISA IPOID A szocializmust építi országok életéből Ahol munkába fogják a szelet A Szovjetunióban, Akmolinszk közelében van a Győzelem nevű kolhoz. A kolhoz központi épülete mellett tizenkét torony emelkedik, minden toronyon fura, szélesszárnyú propellerek. A tornyok egy épületet vesznek körül, amelynek homlokzatán ez a felírás olvasható: Szélerőmű. Ebben az épületben gyűjtik össze a széltornyok által termelt villamosenergiát. (A szélerőmű teljesítőképessége 400 kilowatt.) Az erőműben az összegyűjtött egyenáramot átalakítják váltóárammá és magasfeszültségű vezetéken juttatják el a fogyasztókhoz. A szélerőműtől nyert áram két nagy kolhoznak, a Győzelem és a Sztálin kolhoznak ad olcsó villamosenergiát, amelynek segítségével a nehéz munkákat gépesíteni tudják. A szakemberek kiszámították, hogy a szél energiájának felhasználásával nyert villamosáram a mezőgazdaságban mintegy évi kétmillió rubel megtakarítását tenné lehetővé. Éppen ezért az Akmelinszk területen a közeljövőben újabb nagyteljesítményű szélerőműveket fognak létesíteni, anyagot, s megkezdik a tömeges gyártását is. Ultrahang alkalmazása a szőrmeiparban A báránybőr megfelelő kikészítése — míg a bőrből finom prém lesz — nagyon sok munkát és időt igényel. Az egyik szovjet szőrmekikészítő üzemben 5 hónapig tartó kísérleteket folytattak a kikészítési idő lerövidítésére. Egyszerű készüléket szerkesztettek, amelyben ultrahang alkalmazásával kísérelték meg a kikészítési idő csökkentését. Az első kísérlet súlyos kudarcot hozott, mert amikor a tartályból kivették a bőrt, az teljesen csupasz volt. Az újítók azonban fáradhatatlanul tovább kísérleteztek, míg erőfeszítésük sikerrel nem járt. Rájöttek, hogy az alkalmazott elv és a felhasznált szerkezet kiválóan alkalmas e cél elérésére, csak az oldatba elhelyezett bőröket állandóan mozgatni, kavargatni kell, így a szőr nem hullik ki, ellenkezőleg, még erősebb, rugalmasabb lesz. Az első sikerek után a kísérletezést a laboratórium helyett az üzemben folytatták, ahol már az első kísérletek is várakozáson felül sikerültek. A bőrök kikészítésének ideje jelentékenyen csökkent, ugyanakkor a minőség sokat javult. A megmunkálási idő csökkenését legjobban az mutatja, hogy például a nyersbőr áztatását az eddigi 20 óra helyett három és fél óra alatt, a zsírtalanítást másfél óra helyett 5 perc alatt el tudják végezni. szabályozták Mosonmegyaróvár,ezt a piciéi árusítási időt (Tudósítónktól.) Mosonmagyaróvár Város Tanácsa a legutóbbi ülésén rendeletetfogadott el a piacokról és a piaci helypénzszedésről. A tanácsrendelet szerint, amely július 29-én lépett életbe, Mosommagyaróvárott a piacokon az árusítási idő a nyári időszakban, tehát április 1-től szeptember 30-ig reggel 6 órától déli 12, munkaszüneti napokon reggel 7 órától 10 óráig tart. Október 1-től március 31-ig reggel 7 órától 11 óráig, munkaszüneti napokon reggel 8 órától 10 óráig tart az árusítási idő. A tanácsrendelet szerint háromszáz forintig terjedhető pénzbírsággal büntetik azt, aki a rendeletben meghatározott rendelkezések megszegésével vagy kijátszásával szabálysértést követ el 350 vagon hasznos hulladék A népgazdaság igen sok valutát takarít meg a hulladékanyagok összegyűjtésével. Ebből a munkából a győri Melléktermék- és Hulladékgyűjtő Vállalat is kiveszi részét. Az elmúlt negyedévben például vasból 288, különböző színesfémekből 17, papírból 43, csontból pedig 22 vagont gyűjtöttek össze. Különösen nagy része volt ennek az eredménynek az elérésében a KISZ szervezetek és az úttörők segítségének. A MÉH Vállalat a legjobban dolgozó fiatalokat, a rendes vételáron felül, jutalomban is részesítette és az a terve, hogy a következőkben is fenntartja ezt a rendszert. Meg kellene találnunk a megfelelő hangot A vasúti sínek mentén a barnára sült fiúkarokon megfeszülnek az izmok, magasba lendül a kapa, nyomban aztán lecsapódik, szürkés-barna por, giz-gaz fröccsen szerteszét. Sok időt látott parasztemberek módjára a kapanyélre támaszkodnak — lábbal megrugdossák az erősebb gyökereket, hadd lazuljon. Az árnyékban guggoló utcaseprő a dóziija alján maradt dohánytörmelékből igyekszik még egy cigarettát összekaparni, közben unott pillantással nézi őket. Az sem zökkenti ki nyugalmából, hogy szurokbomba röppen el a feje felett. Máris csattan a „bomba” az egyik fiú hátán. Ott marad utána a „sebhely”, a fekete folt. Az orvtámadás persze nem marad megtorlatlan, szógránátok szállnak viszonzásképpen a támadó felé. Játékos kedvű diákok dolgoznak itt. Megszólítjuk őket. Feszélyezetten . „Vajon mit akarhat ez itt?” — indul a beszélgetés. — Mióta dolgoztok itt? — Június közepén jöttünk, augusztus 15-ig maradunk. — Mennyit kerestek? A legkisebbik válaszol: — 700 forintot egy hónapra. — Naphosszat ezt számolgatja, azért tudja ilyen pontosan — teszik hozzá a nagyobbak. — Az a lényeg, hogy meglegyen az új ruhára való, meg egy kis zsebpénz. — És csak azért vagytok itt, mert pénz kell? — Nemcsak azért, szeretünk is mozogni, dolgozni. — Hol tanultok? Milyen volt a bizonyítvány? — A Révai Gimnáziumban, most megyek negyedikbe — hadarja az egyik. Lehalkul a hangja: — Közepes, elégséges rendű vagyok. — Én másodikba kerülök ... Szintén! — Ez a hetykén odavágott „szintén” a tanulmányi eredményre vonatkozik. — Én a nyolcadik általánosba ... — Ha befejeztétek az iskolát, mi a további célotok? — Vagy gépészmérnök szeretnék lenni, vagy a Testnevelési Főiskolára mennék. A reáltárgyak mindig feküdtek nekem, csak a nyelvek, meg a magyar... — A testnevelésbe mennék én is... A szurokbomba „sebesültje” közbekiállt, nehogy kimaradjon. — Én gimnáziumba fogok menni. — Nem gondolod, hogy elég különböző foglalkozás: gépészmérnök vagy tornatanár? És egyiknek sem tanul valami kiválóan. — Muszáj valahová menni — rántja meg a vállát az idősebb. — Muszáj? Zavarba jön, újból úrrá lesz rajta a kezdeti feszélyezettség. Borostásodó állát vakargatja: — Hát... Valamit csinálni kell, nem? — És hirtelen rámpillantja fekete szemét „Mit bajmolódsz velem?’’ — rikkantják felém a láthatatlan sugarak. — Azt mondtátok, hogy szerettek dolgozni. Miért nem mész szakmát tanulni? — Hogy a srácok kiröhögjenek? Egész nap melóznék és a forint is kevesebb lenne. A mérnök, az meg csak mászkál ide-oda, nem töri össze magát. Elegánsabb az, na — teszi oda végső érvként — olyan, mint újságírónak lenni... Ezt már nem hagyhatom szó nélkül, már csak a „szakma” becsülete miatt sem. — Tudod te, mivel foglalkozik az újságíró? — Neip nagyon. Csak annyit látok: nem erőlteti meg magát. Irkál és csavarog. — Megköpdösi a tenyerét, s megfogja újra a kapanyelet. — Nem érdekelnek az újságírók ... Csak vegyenek fel az egyetemre. — És ha nem vesznek fel, ami valószínű, akkor mit csinálsz? Vállrándítás a válasz. N. F. rendes, becsületes fiú. Felügyelője szerint szorgalmasan dolgozik. „Tudja fiam — mondja az öreg bácsi —, csak meg kell találni a hangot, aztán megy minden, mint a karikacsapás.” Meg kellene, mégpedig sürgősen. N. F. egy évig iskolás még, aztán pályát kell választania. Társa, aki az egész beszélgetés folyamán csendesen helyeselt neki, három, a legkisebb öt év múlva kerül szembe a pályaválasztás gondjával. N. F. elmenne szakmát tanulni, dolgozni gyárba — kedvére való is lenne, mégsem ezt választja. „Hogy ki ne röhögjenek. ..” — mondja. Tennünk kellene valamit az N. F.-ek ügyében is, bizony meg kellene találni azt a hangot... Jíher Pál Megfejteni az ellentmondást. Kardos Pál: Nagy Lajos élete és művei Nagy Lajossal furcsán ismerkedtem meg. Kamaszos izgalommal olvastunk — gimnazista fiúk — egy címlapját vesztett füzetet. Csak hosszú idő múlva jöttem rá, hogy Nagy Lajos »Egy leány, több férfi« című elbeszélése volt. A nevére 1918-ban figyeltem fel először. Szeretni, becsülni — mind jobban és mind többre — a húszas években kezdtem. A Nyugatban és egyebütt olvasott írásai megragadtak művészien finom, sebrőn éles iróniájukkal, harcos indulatukkal a kor gőgös basái és buta gazdagjai ellen, bátor, heves kiállásukkal a kor elnyomottjai és üldözöttjei pártján. Hogy egy könyvet írjak róla, erre 1951-ben gondoltam először, »1919 május« című kötetét olvasva. A címadó novellában izzó, példátlan gyűlölet az ellenforradalmi úri bitangság ellen, a kötet valamennyi darabjának — négy évtized termésének — tántoríthatatlan elvi szilárdsága végképp Nagy Lajos lelkes hívévé tett. Munkámhoz mégis csak 1954-ben foghattam. A szétszórt, roppant anyag áttekintésén, elfeledett írások fölkutatásán kívül főként három nehéz feladat meredt elém. Megfejteni az ellentmondást Nagy Lajos rendíthetetlen szocialista eszmesége a Szovjetunióban tett 1934-es látogatásáról szóló kedvtelen beszámolója közt. Megmagyarázni lelki sebekké mélyült súrlódásait az 1949-es utáni irodalompolitikánkkal. Végül: kielemezni prózája sokat dicsért egyszerűségének rejtett értékeit, alig meghatározható művészi eszközeit. A két első kérdésre a XX. kongresszus szabadító lehelete, majd az 1956-os ellenforradalom komor tanulságai segítettek felelni, a harmadikra nagyrészt a magam útján kerestem megoldást. Találtam-e? — könyvem olvasói, bírálói ítélhetik meg. X ... Tiltakozni önmagunk megcsúfolása ellen Gerencsér Miklós : Hátsóváros A regényről nem tudok sokat mondani, hiszen amit akartam, benne mondtam el. Hogy menynyire sikerült szándékomat kifejezni, azok döntik el, akik megajándékoznak azzal, hogy első könyvemet a kezükbe veszik, s ha türelmük lesz, végigolvassák. Írás közben az volt a szándékom, mint mindannyiunknak: tiltakozni önmagunk megcsúfolása, a háború ellen. Azt akartam elmondani, hogy a gyermekek számára mit jelent a háború. Ez a komor szó azóta is naponta elhangzik valamennyiünk szájából, nem tudva, hogy a rettegést mikor igazolja ismét a valóság. A háború mindenki számára szörnyű, egyaránt szenvednek a bűnösök és ártatlanok, de a legtöbbet a legártatlanabbak, a gyermekek szenvednek. Elsősorban erről szól a regényem, amely egy vidéki város munkáskerületének a háború utolsó napjaiban zajló életét próbálja felidézni. (Gerencsér Miklós Hátsóváros című regénye Győr, Gorkijváros lakóiról szól. A szerk.) 5 »Így égtem, énekeltem, daloltam önfeledten, s egészen elfeledtem, hogy nem szerelmi líra, amit írtam, és sírtam, egész világgal írtam, de hát így volt felőlem a csillagokba írva.« Ebben a verseskönyvemben életművemet adom az olvasó kezébe. Ez a mű 1911-ben kezdődött, amikor első versemnek ezt a címet adtam: Anyaság. 1912-ben már ezt a verseimet is leírtam: Katonafiamnak! E versgyűjteményem 1958-ban zárul. Közben világháborúk dúltak, forradalmak zúgtak, élet-halál harcát vívta a dolgozó nép a kenyérért, emberi jogokért, békéért, szabadságért. E versek tanúbizonysága szerint mint költő és mint ember mindenből kivettem részemet. A világháborúk alatt háborúellenes, forradalmi verseket írtam és az anyai szerelmet, félreértést, siratást énekeltem minden anya nevében. E versgyűjtemény végén egy eddig még meg nem jelent hoszszabb lélekzetű költeménnyel találkozik az olvasó. Címe: Varga Eszter feltámadása. Ebben a versemben írom meg az 1914-es év szörnyű megpróbáltatásait és a felszabadulás új életet jelentő napjait. Hadd idézem itt e költemény záró sorait: »Mi célja lenne most már életednek, hanem a dal, hogy némák helyett zengjed, porló szívek szavát lángolja ajkad, s a győzelmes békét énekeljed.« 3 író 3 nyilatkozata ró I »1 / fr I uj könyvéről .. Életemet adom az olvasó kezébe Várnai Zseni: így égtem, énekeltem