Kisalföld, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-01 / 180. szám

1988. p mntyfatt 1, prefarit Háromféle betegséget gyógyít egyszerre az új lengyel gyógyszer A varsói oltóanyaggyárban két évvel ezelőtt kezdték meg egy új oltóanyag kikísérletezését. A kí­sérletek eredménnyel jártak, s az újonnan előállított oltóanyag egy­szerre három betegséget: a difté­­riát, a szamárköhögést és a kötő­hártyagyulladást gyógyítja. Az új oltóanyag első próbaszériáját le­gyártották és az orvosok már megkezdték a gyógyszer kísérleti alkalmazását, természetesen egye­lőre még csak állatokon. Az álla­tokon végzett kísérleteket ez év­ben befejezik. Az eddigi eredmé­nyek azt mutatják, hogy a jövő év elején már az orvostudomány szolgálatába állíthatják az új oltó- * ISA I­P­O­I­D A szocializmust építi országok életéből Ahol munkába fogják a szelet A Szovjetunióban, Akmolinszk közelében van a Győzelem nevű kolhoz. A kolhoz központi épü­lete mellett tizenkét torony emel­kedik, minden toronyon fura, szé­lesszárnyú propellerek. A tornyok egy épületet vesznek körül, amelynek homlokzatán ez a fel­írás olvasható: Szélerőmű. Ebben az épületben gyűjtik össze a szél­tornyok által termelt villamos­energiát. (A szélerőmű teljesítő­­képessége 400 kilowatt.) Az erő­műben az összegyűjtött egyenára­mot átalakítják váltóárammá és magasfeszültségű vezetéken jut­tatják el a fogyasztókhoz. A szélerőműtől nyert áram két nagy kolhoznak, a Győzelem és a Sztálin kolhoznak ad olcsó villa­­mosenergiát, amelynek segítségé­vel a nehéz munkákat gépesíteni tudják. A szakemberek kiszámí­tották, hogy a szél energiájának felhasználásával nyert villamos­áram a mezőgazdaságban mintegy évi kétmillió rubel megtakarítását tenné lehetővé. Éppen ezért az Akmelinszk területen a közeljö­vőben újabb nagyteljesítményű szélerőműveket fognak létesíteni, anyagot, s megkezdik a tömeges gyártását is. Ultrahang alkalmazása a szőrmeiparban A báránybőr megfelelő kikészí­tése — míg a bőrből finom prém lesz — nagyon sok munkát és időt igényel. Az egyik szovjet szőrme­kikészítő üzemben 5 hónapig tar­tó kísérleteket folytattak a kiké­szítési idő lerövidítésére. Egyszerű készüléket szerkesztettek, amely­ben ultrahang alkalmazásával kí­sérelték meg a kikészítési idő csökkentését. Az első kísérlet sú­lyos kudarcot hozott, mert amikor a tartályból kivették a bőrt, az teljesen csupasz volt. Az újítók azonban fáradhatatlanul tovább kísérleteztek, míg erőfeszítésük sikerrel nem járt. Rájöttek, hogy az alkalmazott elv és a felhasz­nált szerkezet kiválóan alkalmas e cél elérésére, csak az oldatba elhelyezett bőröket állandóan mozgatni, kavargatni kell, így a szőr nem hullik ki, ellenkezőleg, még erősebb, rugalmasabb lesz. Az első sikerek után a kísérle­tezést a laboratórium helyett az üzemben folytatták, ahol már az első kísérletek is várakozáson fe­lül sikerültek. A bőrök kikészíté­sének ideje jelentékenyen csök­kent, ugyanakkor a minőség so­kat javult. A megmunkálási idő csökkenését legjobban az mutatja, hogy például a nyersbőr áztatását az eddigi 20 óra helyett három és fél óra alatt, a zsírtalanítást más­fél óra helyett 5 perc alatt el tud­ják végezni. szabályozták Moson­me­gyaróvár,ezt a piciéi árusítási időt (Tudósítónktól.) Mosonmagyaróvár Város Tanácsa a legutóbbi ülésén rendeletet­­fogadott el a piacokról és a piaci helypénzszedésről. A tanácsrende­let szerint, amely július 29-én lépett életbe, Mosommagyaróvárott a piacokon az árusítási idő a nyári időszakban, tehát április 1-től szep­tember 30-ig reggel 6 órától déli 12, munkaszüneti napokon reggel 7 órától 10 óráig tart. Október 1-től március 31-ig reggel 7 órától 11 óráig, munkaszüneti napokon reggel 8 órától 10 óráig tart az árusí­tási idő. A tanácsrendelet szerint háromszáz forintig terjedhető pénzbírság­gal büntetik azt, aki a rendeletben meghatározott rendelkezések megszegésével vagy kijátszásával szabálysértést követ el 350 vagon hasznos hulladék A népgazdaság igen sok valutát takarít meg a hulladékanyagok összegyűjtésével. Ebből a munká­ból a győri Melléktermék- és Hul­ladékgyűjtő Vállalat is kiveszi ré­szét. Az elmúlt negyedévben pél­dául vasból 288, különböző színes­fémekből 17, papírból 43, csontból pedig 22 vagont gyűjtöttek össze. Különösen nagy része volt ennek az eredménynek az elérésében a KISZ szervezetek és az úttörők segítségének. A MÉH Vállalat a legjobban dolgozó fiatalokat, a rendes vételáron felül, jutalomban is részesítette és az a terve, hogy a következőkben is fenntartja ezt a rendszert. Meg kellene találnunk a megfelelő hangot A vasúti sínek mentén a barnára sült fiúkaro­kon megfeszülnek az iz­mok, magasba lendül a kapa, nyomban aztán le­csapódik, szürkés-barna por, giz-gaz fröccsen szerteszét. Sok időt látott parasztemberek módjá­ra a kapanyélre támasz­kodnak — lábbal meg­rugdossák az erősebb gyökereket, hadd lazul­jon. Az árnyékban gug­goló utcaseprő a dóziija alján maradt dohánytör­melékből igyekszik még egy cigarettát összeka­parni, közben unott pil­lantással nézi őket. Az sem zökkenti ki nyugal­mából, hogy szurokbom­ba röppen el a feje fe­lett. Máris csattan a „bomba” az egyik fiú hátán. Ott marad utána a „sebhely”, a fekete folt. Az orvtámadás per­sze nem marad megtor­­latlan, szógránátok száll­nak viszonzásképpen a támadó felé. Játékos kedvű diákok dolgoznak itt. Megszólítjuk őket. Fe­­szélyezetten . „Vajon mit akarhat ez itt?” — indul a beszélgetés. — Mióta dolgoztok itt? — Június közepén jöt­tünk, augusztus 15-ig maradunk. — Mennyit kerestek? A legkisebbik válaszol: — 700 forintot egy hó­napra. — Naphosszat ezt szá­molgatja, azért tudja ilyen pontosan — teszik hozzá a nagyobbak. — Az a lényeg, hogy meg­legyen az új ruhára való, meg egy kis zsebpénz. — És csak azért vagy­tok itt, mert pénz kell? — Nemcsak azért, sze­retünk is mozogni, dol­gozni. — Hol tanultok? Mi­lyen volt a bizonyítvány? — A Révai Gimná­ziumban, most megyek negyedikbe — hadarja az egyik. Lehalkul a hangja: — Közepes, elég­séges rendű vagyok. — Én másodikba ke­rülök ... Szintén! — Ez a hetykén odavágott „szintén” a tanulmányi eredményre vonatkozik. — Én a nyolcadik ál­talánosba ... — Ha befejeztétek az iskolát, mi a további célotok? — Vagy gépészmérnök szeretnék lenni, vagy a Testnevelési Főiskolára mennék. A reáltárgyak mindig feküdtek nekem, csak a nyelvek, meg a magyar... — A testnevelésb­e mennék én is... A szurokbomba „sebe­sültje” közbekiállt, ne­hogy kimaradjon. — Én gimnáziumba fo­gok menni. — Nem gondolod, hogy elég különböző foglalko­zás: gépészmérnök vagy tornatanár? És egyiknek sem tanul valami ki­válóan. — Muszáj valahová menni — rántja meg a vállát az idősebb. — Muszáj? Zavarba jön, újból úr­rá lesz rajta a kezdeti feszélyezettség. Borostá­sodó állát vakargatja: — Hát... Valamit csi­nálni kell, nem? — És hirtelen rámpillantja fe­kete szemét „Mit baj­­molódsz velem?’’ — rik­kantják felém a látha­tatlan sugarak. — Azt mondtátok, hogy szerettek dolgozni. Miért nem mész szakmát tanulni? — Hogy a srácok kirö­högjenek? Egész nap me­lóznék és a forint is ke­vesebb lenne. A mérnök, az meg csak mászkál ide-oda, nem töri össze magát. Elegánsabb az, na — teszi oda végső érvként — olyan, mint újságírónak lenni... Ezt már nem hagyha­tom szó nélkül, már csak a „szakma” becsülete miatt sem. — Tudod te, mivel foglalkozik az újságíró? — Neip nagyon. Csak annyit látok: nem eről­teti meg magát. Irkál és csavarog. — Megköpdösi a tenyerét, s megfogja újra a kapanyelet. — Nem érdekelnek az új­ságírók ... Csak vegye­nek fel az egyetemre. — És ha nem vesznek fel, ami valószínű, akkor mit csinálsz? Vállrándítás a válasz. N. F. rendes, becsüle­tes fiú. Felügyelője sze­rint szorgalmasan dolgo­zik. „Tudja fiam — mondja az öreg bácsi —, csak meg kell találni a hangot, aztán megy min­den, mint a karikacsa­pás.” Meg kellene, mégpedig sürgősen. N. F. egy évig iskolás még, aztán pá­lyát kell választania. Társa, aki az egész be­szélgetés folyamán csen­desen helyeselt neki, há­rom, a legkisebb öt év múlva kerül szembe a pályaválasztás gondjá­val. N. F. elmenne szakmát tanulni, dolgozni gyárba — kedvére való is lenne, mégsem ezt választja. „Hogy ki ne röhögje­nek. ..” — mondja. Ten­nünk kellene valamit az N. F.-ek ügyében is, bi­zony meg kellene találni azt a hangot... Jí­her Pál Megfejteni az ellentmondást. Kardos Pál: Nagy Lajos élete és művei Nagy Lajossal furcsán ismer­kedtem meg. Kamaszos izgalom­mal olvastunk — gimnazista fiúk — egy címlapját vesztett füzetet. Csak hosszú idő múlva jöttem rá, hogy Nagy Lajos »Egy leány, több férfi« című elbeszélése volt. A nevére 1918-ban figyeltem fel először. Szeretni, becsülni — mind jobban és mind többre — a húszas években kezdtem. A Nyu­gatban és egyebütt olvasott írá­sai megragadtak művészien fi­nom, sebrőn éles iróniájukkal, harcos indulatukkal a kor gőgös basái és buta gazdagjai ellen, bá­tor, heves kiállásukkal a kor el­nyomottjai és üldözöttjei pártján. Hogy egy könyvet írjak róla, erre 1951-ben gondoltam először, »1919 május« című kötetét olvas­va. A címadó novellában izzó, példátlan gyűlölet az ellenforra­dalmi úri bitangság ellen, a kö­tet valamennyi darabjának — négy évtized termésének — tán­toríthatatlan elvi szilárdsága vég­képp Nagy Lajos lelkes hívévé tett. Munkámhoz mégis csak 1954-ben foghattam. A szétszórt, roppant anyag át­tekintésén, elfeledett írások föl­kutatásán kívül főként három nehéz feladat meredt elém. Meg­fejteni az ellentmondást Nagy Lajos rendíthetetlen szocialista eszm­esége a Szovjetunióban tett 1934-es látogatásáról szóló kedv­­telen beszámolója közt. Megma­gyarázni lelki sebekké mélyült súrlódásait az 1949-es utáni iro­dalompolitikánkkal. Végül: ki­elemezni prózája sokat dicsért egyszerűségének rejtett értékeit, alig meghatározható művészi esz­közeit. A két első kérdésre a XX. kong­resszus szabadító lehelete, majd az 1956-os ellenforradalom komor tanulságai segítettek felelni, a harmadikra nagyrészt a magam útján kerestem megoldást. Talál­tam-e? — könyvem olvasói, bí­rálói ítélhetik meg. X ... Tiltakozni önmagunk megcsúfolása ellen Gerencsér Miklós : Hátsóváros A regényről nem tudok sokat mondani, hiszen amit akartam, benne mondtam el. Hogy meny­nyire sikerült szándékomat kife­jezni, azok döntik el, akik meg­ajándékoznak azzal, hogy első könyvemet a kezükbe veszik, s ha türelmük lesz, végigolvassák. Írás közben az volt a szándékom, mint mindannyiunknak: tiltakozni ön­magunk megcsúfolása, a háború ellen. Azt akartam elmondani, hogy a gyermekek számára mit jelent a háború. Ez a komor szó azóta is naponta elhangzik valamennyiünk szájából, nem tudva, hogy a ret­tegést mikor igazolja ismét a va­lóság. A háború mindenki számá­ra szörnyű, egyaránt szenvednek a bűnösök és ártatlanok, de a leg­többet a legártatlanabbak, a gyer­mekek szenvednek. Elsősorban erről szól a regényem, amely egy vidéki város munkáskerületének a háború utolsó napjaiban zajló életét próbálja felidézni. (Gerencsér Miklós Hátsóváros című regénye Győr, Gorkijváros lakóiról szól. A szerk.) 5 »Így égtem, énekeltem, daloltam önfeledten, s egészen elfeledtem, hogy nem szerelmi líra, amit írtam, és sírtam, egész világgal írtam, de hát így volt felőlem a csillagokba írva.« Ebben a verseskönyvemben életművemet adom az olvasó ke­zébe. Ez a mű 1911-ben kezdődött, amikor első versemnek ezt a cí­met adtam: Anyaság. 1912-ben már ezt a verseimet is leírtam: Katonafiamnak! E versgyűjte­ményem 1958-ban zárul. Közben világháborúk dúltak, forradalmak zúgtak, élet-halál harcát vívta a dolgozó nép a kenyérért, emberi jogokért, békéért, szabadságért. E versek tanúbizonysága szerint mint költő és mint ember min­denből kivettem részemet. A vi­lágháborúk alatt háborúellenes, forradalmi verseket írtam és az anyai szerelmet, félreértést, sira­­tást énekeltem minden anya ne­vében. E versgyűjtemény végén egy eddig még meg nem jelent hosz­­szabb lélekzetű költeménnyel ta­lálkozik az olvasó. Címe: Varga Eszter feltámadása. Ebben a ver­semben írom meg az 1914-es év szörnyű megpróbáltatásait és a felszabadulás új életet jelentő napjait. Hadd idézem itt e költe­mény záró sorait: »Mi célja lenne most már életed­nek, ha­nem a dal, hogy némák he­lyett zengjed, porló szívek szavát lángolja aj­kad, s a győzelmes békét énekeljed.« 3 író 3 nyilatkozata r­ó I »1 / fr I uj könyvéről ..­­ Életemet adom az olvasó kezébe Várnai Zseni: így égtem, énekeltem

Next