Kisalföld, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-02 / 206. szám
1953. szeptember 2. kedd. KISALFÖLD Szociálpolitika régen és most Győrött 1935-ben tíz évnél is terce munkanélkülit, tartottak nyilván. Természetes, hogy a szociálpolitika elsősorban a munkanélküli családok nyomorának enyhítésével foglalkozott. Havonta egy hétre munkához juttatta a kenyér nélkül maradt családok fenntartóit. Három hét tétlenség egy hét munka. S ezért tizenkét pengő! És milyen boldog volt, aki ehhez is hozzájuthatott! Schandl Béla, a megyei tanács egészségügyi osztályának előadója, a szociálpolitika régibútordarabja, ezt saját bűnén is megszenvedte. — 1942-ig tizenötször bocsátottak el a városházáról, s vettek vissza szellemi inségmunkásnak. Mindig kellett a hely a protekciósoknak. Inségmunka, inségkonyha. A munkanélküliek lakbért fizetni sem tudtak. Tömeges kilakoltatások. Az utcára ráütött emberek elhelyezése a Budai úti barakkokban a szociális ügyosztály feladata volt. Valamennyit nem sikerült fedél alá juttatni S ha már nem jutott egy szabad zug, hát egy családra még egy szerencsétlent ráköltöztettek. Az öregek koldulni kényszerültek. S a városháza szellemi ínségesei a város legmódosabb polgáraitól részükre könyvvadományokat gyűjtöttek. Győrben az első szeretetotthont csak 1933-ban létesítették a volt kaszárnya helyén. Itt kétféle ellátást kaptak a gondozottak. Aszerint, hogy volt-e valami jövedelmük, vagy’ sem. Most? Most nincs munkanélküliség. Leírni ezt egyszerű, de aki tartott el már családot világmunkán szerzett pár fillérből, s ritka csemegeként vitte haza vacsorára fizetéskor a véreshurkát, az tudja, hogy ez milyen nagyot, hatalmasat jelent. Most mindenki aki akar, dolgozhat. Persze, a munkaalkalmakban ma sem válogathat mindenki tetszés szerint. Mert ilyen kísérlet is előfordul A napokban Tétről egy asszony felkereste a megyei tanács szociálpolitikai csoportját. Munkát követelt. De csak bolti kiszolgálásra volt hajlandó. És azt az ajánlatot, hogy a helybéli Sertéstenyésztő Vállalatnál elhelyezkedjék, felháborodottan visszautasította. A Győr Városi Tanácson egy huszonhétéves fiatalasszony segélyt követelt, mert két gyermeke éhezik. Huszonkilencéves férje azonban nem akar dolgozni Hatgyermekes anya panaszkodik és joggal, hogy a nagy családhoz a férjének keresete kevés. De amikor pótlásul egy hol tartaléktöldet felajánlanak, azzal utasítja el, hogy azt valakinek meg is kell munkálnia. Férje 35, ő 31, a nagyobbik fia pedig tizennégyéves. Munkanélküliekkel tehát még nincs dolga a szociálpolitikának. Sőt, Győrött a csökkent munkaképességűek részére is teremtettek munkaalkalmat. A Győr Városi Tanács szociálpolitikai csoportja tevékenységének nagy részét jelenleg a magukra maradt aggok, ahogy ők mondják, a „kisöregek” gondozása képezi Kétszáztíz állami gondozott öreg van Győrött. Anyagi helyzetüktől függően, rendszeres havi pénzsegélyt kapnak. Negyvennégyen ezen felül ebédet is. Nem inségkonyhai lötytyöt, hanem ízletes, tápláló ebédet a Népbüfében. Ott elfogyaszthatják, vagy’ ha úgy tetszik, el is vihetik. A múlt rendszer vádlói ezek az öregek. Közülük számosan életük javát úri nagyságuk cselédeiként gürcölték le. Az OTI- ba nem jelentették be őket, s így öregségükre nyugdíj, támasz nélkül maradtak. Varrónők, akiknek az idő múlásával látásuk megromlott, reszkető kezükből kihullott a tű. Munkásasszony, aki tizenkétéves korától negyven esztendőn át a Selyemgubó-gyárban dolgozott. 1939-ben a gyár megszűnt, mert a tulajdonos számára már nem hajtott elég hasznot. Még néhány évig dolgozott. Mindent, amihez hozzájutott, öreg párja is elhalt mellőle. Egyedül maradt. Koldusbot várt volna reája, s reájuk. Nem kényszerültek erre Államunk felkutatta őket, s szerény eszközökkel bár, de gondoskodik róluk, a szociális otthonok? Azokban sincs kétféle ellátás. Ragyogóan tiszta lakás, szakképzett gondozás jut megkülönböztetés nélkül mindenkinek. Az idős, nyugdíjas munkásnak éppúgy, mint a teljesen ellátatlannak. Az öregek a szociálpolitika gondozónőitől nemcsak anyagi segítséget, hanem elhagyatottságukban különösen nélkülözött szerető gondoskodást is kapnak Szörnyű piszokban él az egyik néni, s betegesen ragaszkodik hozzá. Megszokta. A gondozónő a lelkére beszél. Nem használ Egy napon megjelenik vödörrel, mészszel, súrolókefével A takarítónővel az öreg odút kimeszelik, felsikálják, a mamát is megfürdetik, tisztába öltöztetik. Az anyóka először méltatlankodik, de aztán kedvtelve nézegeti magán a frissen mosott, vasalt ruhát. Az állami gondozottak ingyen orvosi és gyógyszerellátásban is részesülnek. Ezt is a szociálpolitika intézi. Tevékenysége ezen felül kiterjed a sokgyermekes, bizony még ezernyi gonddal küszködő családok támogatására is. A szociális csoport képviselője részt vesz a sorozó-, valamint az abortus-bizottságokban is. Elsorolni nehéz lenne, hogy mennyi mindennel foglalkozik a szociálpolitika. — Azért merőben más ez a munka mint azelőtt volt — mondja Schandl Béla. — Persze, akkor is segítettünk ott, ahol tudtunk. De azzal a tudattal, hogy a nyomort csak enyhíteni tudjuk, de megszüntetni nem. Sokkal több volt a nyomorgó, éhező, mint akiknek valamit juttatni tudtunk, most viszont tudjuk, hogy az elesettek, a gyámolításra szorulók vannak kevesebben, s a nagy többség már emberi élete és Jakus Lajosné A negyedik elemit jártuk aktionban, annak is a legvégét.Egyik tíz percben a Stanitz gyereket, meg engem bent fogott az igazgató-tanító a teremben. Meglepődni se nagyon értünk rá, mert jött a plébános úr és tudtunkra adta, miről van szó. — Drága gyermekeim, örömhírt közlök veletek — kezdte kövér kezeit egymással simogatva. — A tekintetes iskolaszék úgy döntött, hogy a szegénysorsú, jó tanuló gyerekek közül az egyházközség saját költségén kettőt tovább taníttat. , Nagyon felragyoghatott mindkettőnk arca, mert mindjárt igyekezett megfékezni bennünket a nagy örömrepesésben. — Ez persze azt jelenti, hogy a még hátra lévő időben igen nagy szorgalommal kell tanulnotok. Ha kitűnő eredménnyel vizsgáztok, akkor nyitva áll előttetek az út a gimnáziumba , ha okos fejjel átérzitek a mi anyaszentegyházunk segítségének jelentőségét és rájöttek, hogy ezért viszonzásképpen isten szolgálatára kell szentelnetek életeteket, a még magasabb iskolán keresztül eljuthattok oda, hogy isten felszentelt papjai legyetek. Ez az egész ajánlat, megkoronázva azzal, hogy a papi pálya útjait nyitogatták előttünk, igen fejbekólintott. A gimnáziumi továbbtanulás nagyon tetszett Ha azt mondanám, hogy örültem neki, nem mondanék eleget. Valahogy annyira hihetetlenül nagyon szépnek tűnt, hogy nem mertem elhinni. Iskolába járhatok, gimnáziumba ... Beülhetek a fényes padok közé, a nagy terembe, s azok a tudós tanár urak nekem magyaráznak... Főttalán ruhám lesz, aktatáskám. Mint az úri gyerekeknek... S ha elvégzem az iskolát, olyan tanult ember, olyan nagy úr leszek én is, mint a jegyző, a tanító, vagy... mint a plébános úr. örültem még a gondolatnak is — és rettegtem, hogy nem lesz igaz Szép lenne, szebb mint a mennyország, s ha elmarad, szörnyűbb, mint a pokol. Nagyon szerettem tanulni, ezek után meg valósággal belebetegedtem a sok olvasásba A tehenek mellett a legelőn, a Hangba felfelé kocogva a szekéren, kapálásban a földvégi pihenéssel kezemben volt a könyv. Nevettek rajtam, ezt megrontották! Ezekben a napokban vetődött a falunkba valami vándor mozis társaság (Akkor még nem volt hetenként négy napon műsort adó mozi nálunk Évenként egyszerkétszer látogatott meg bennünket egy-egy néma filmet pergető vándor.) Igen nagy eseménynek számított a jöttük, mert hangos fűmet hoztak Kis nyomtatott műsorcédulákat adtak belépőjegy helyett, amelyen a film tartalma és szereplőinek neve állt. De igen megkérték az árát ennek a belépőcédulának Ha jól emlékszem, majdnem egynapi napszám árán lehetett bejutni az előadásra Annyi pénzt meg hol vettem volna? Füzetre, ceruzára is mindig pityeregve könyörögtem ki azt a néhány fillért. (gondoltam egyet és olyasmire határoztam magam, ami — bár nem illett a tekintetes iskolaszék által papnak szánt gyerekhez — reméltem, hogy eredményes lesz. A következő előadás belépőcédulája csak annyiban különbözött az előzőtől, hogy a felső sarokba egy keresztet rajzoltak tintaceruzával. Szereztem egy érvénytelen cédulát és én is rajzoltam a sarkára egy kis keresztet. De nem tintaceruzával. Hol vettem volna? Az egész faluban talán a boltosnak volt, meg egy-két iparosnak. Tolakodtam befelé a többi emberrel, bújtam, a sűrűbe, mégis meglátott az igazgató-tanító. — Fiam, gyere csak ide! — szólt rám, szinte megbotránkozva, hogy hogyan kerülök én ide. — Mutasd a jegyegyet — Megmutattam, de akkor már remegtem, mint az előző mozikép a kifeszített fehér vásznon. Nézte, nézte elég sokáig, pedig láttam az arcán, hogy egyből ráismert a hamisításra Elsírtam magam, és én szólaltam, meg előbb. — Tanító úr, én nem tehetek róla A töbi gyerek már látta, azt mondják, igen szép. Én, miért nem nézhetem meg? Szigorúan, elítélően nézett rám Meg nem vert, de minden verésnél jobban fájt, amit mondott — Magaviseletből megbuksz! Amitől rettegtem, bekövetkezett Vége a gimnáziumnak! Sőt, meg is buktatnak Szégyene leszek az osztálynak. Ilyen könnyen lehet a sor elejéről a legvégére csúszni?! Egy szemhunyást sem aludtam egész éjjel. Féltem és sírtam. Kopaszra nyírt diákfejemben a városnevek, a történelmi évszámok, a számtanpéldák helyett olyan gondolatok forgolódtak, hogy meg kellene halni. Ér így valamit az élet, szegényen? Mindig minden jóból kimaradni, csak azért, mert nincs földünk, birtokunk? Mert ha lenne... A gazdagyerekek olyan biztosan tudják, hogy őbelőlük orvos tanító lesz vagy jegyző, ők nem félnek, hogy jaj, nem sikerül. Azoknak tanulni se kell, mert az ő apjuknak a tanító úr is előre köszön. Én hiába felelek szépen az iskolában, azért még mozijegyet sem adnak.Néhány nap múlva vizsgáztunk Többször is feleltem és a tanfelügyelő úr elégedetten biccentett. Az igazgató úr is láthatóan büszke volt rám és bennem újra szikrát fogott a remény. Hátha ... Újra jöttek az álmok. Ott ülök a sötétruhás úrifiúk között, az osztályban Csúfolnak, megvetnek Édesanyám haza akar vinni. A tanár urak mégis szeretnek, mert én is szeretek tanulni. A falumba megyek haza tanítónak.Édesanyám vár az állomáson, nyakamba borul és sír, örömében. Én arra gondolok, hogy most már őt is megkalapolják az emberek, mert tanult fia van Az iskolából minden gyereket elviszek moziba. A szegényebbeket én fizetem be Találkozunk az igazgatóval. Rámnéz szúrós szemmel és azt mondja — magaviseletből megbuksz! Még aznap is ezek a szavak csengtek a fülembe amikor bementünk az iskolába a negyedikes bizonyítványért. Reméltem és rettegtem. Mikor kezembe kaptam a bizonyítványt és visszaléptem a padba első dolgom volt fellapozni a könyvecskét Meg is bántam abban a pillanatban. A bizonyítványban ez állt: magaviselete — ernyedetlen. Nem tudtam, mit jelent ez a szó. Életemben először hallottam. Csak azt éreztem, hogy nagyon egyforma csengése van az elégtelennel, meg az engedetlennel. — Megbuktam! — súgtam oda falfehéren a szomszédomnak, s az ő karjába kapaszkodva vártam végig az évszázadnyi időt, amíg mindenki megkapta a könyvecskét. — Nem megyek haza — ez volt az első gondolatom. — Elbujdosom. Majd keresnek, kutatnak utánam. Siratnak, az egész falu. S az igazgató úr rájön, hogy ő a hibás, mert nagyon kegyetlen volt hozzám. — Ez nem igazság! Nem... Gyerekek.. ne engedjétek! Ne... Nem igazság! — robbant ki a lázadás bennem, s már majdnem szavakká tüzesedtek a nyelvemen, amikor a tanító a nevemet említette. Megdicsért két lányt meg még két fiút rajtam kívül. A jó bizonyítványomért. „ Ekkor jött csak annyi bátorságom, hogy kiokoskodjam a könyvecskéből az igazságot, miszerint az ernyedetlen magaviselet a legjobb osztályzat. M Mégis megbocsátott az igazgató úr? Vagy elfelejtette? Talán ő is úgy gondolta, hogy nem én voltam a hibás, hanem az az átkozott szegénység? Persze a tekintetes iskolaszék őszig elfelejtette az ígéretét, velünk együtt. Meg azt az egy öltő iskolába járó fóttalan ruhát sem tudtuk volna megvenni. Szükség is volt rám otthon, a munkában. A jó ismerősök is azt mondták, nem érdemes tanulni, legyek csak tisztességes ember. Mert mindenfajta tudomány úgyis csak arra jó, hogy még jobban kijátsszák a szegény embert. » Igen, így volt ez akkoriban. Fábián Ferenc MAGAVISELETE: cs engeder lesz Megkezdődött a nemzetközi borverseny Hétfőn, a városligeti Vajdahunyad várában megnyílt a nemzetközi borverseny. Az ünnepi beszédet Magyar András, földművelésügyi miniszterhelyettes mondotta. Hangsúlyozta, hogy a nemzetközi borversenyen képviselve van a világ csaknem valamennyi jelentős bortermelő állama, öszszesen 18 államból érkeztek borminták. A miniszterhelyettes a továbbiakban megemlékezett Mathiász János világhírű magyar szőlőnemesítő születésének 120. évfordulójáról és Mathiász emlékérmet adott át a legkiválóbb szőlészeknek és borászoknak. Ez alkalommal nyitt meg a mezőgazdasági múzeumban a Mathiász János emlékkiállítás és az állandó borászati kiállítás is, amelyet Tömpe István, a földművelésügyi miniszter első helyettese nyitott meg. Osztrák vitorlázórepülő Sopronban Augusztus 30-án a déli órákban dr. Heinrich Schiebel, bécsi fogorvos a spitzerbergi vitorlázórepülőtérről felszállt saját vitorlázógépével, hogy az ezüstkoszorús jelvény megszerzéséhez megtegye a követelményként kitűzött 50 kilométeres távolságot. Ausztria belseje felé akart haladni, azonban a szél eltérítette a kitűzött irányból anélkül, hogy az irányváltozást észre vette volna. Sopront a levegőből összetévesztette Mattesburggal és Sopronhorpács közelében földre szállt. Nagy meglepetéssel értesült rrl, hogy magyar területre jutott. Jelentkezett a magyar hatóságoknál és a határőr szervek egy napra vendégül látták, Sopronban a Pannónia szállóban szállásolták el, étkeztetéséről is gondoskodtak. A fiatal vitorlázórepülő kitűnően érezte magát rövid itt-tartózkodása alatt. Augusztus 31-én, vasárnap délután adták át az osztrák határvédelmi szerveknek a Sopronba tévedt bécsi fogorvost. A magyar hatóságok arról is gondoskodtak, hogy vitorlázógépét elszállítsák a határra. s A SOPRONI ÜNNEPI HETEKKEL egy időben a SOPRONI IKV. 19. sz. HÁZTARTÁSI EDÉNYBŐL ÍJÁBAN, Lenin krt 76. sz alatt AZ UMINIUMEDÉNY] kiállítást rendel [ GYŐZŐDJÖN MEG az alubunium edény jó minőségéről, tartósságáról! Az üzlet dolgozói szakszerű felvilágosítással szolgálnak I 290 O ■ O ■ O ■ CP ■ O ■ C3 ■ CP ■ O ■ d 9 CD • C3 ■ CD ■ CD ■ C3 M O 9 A SOPRONI ÜNNEPI HETEK alatt vásároljon mindent egyhelyen a SOPRONI IKV. I. SZ. ÜZLETÉBEN (volt Állami Áruház). Gyermekruhák, kötények, iskolatáskák, méteráruk, női- és férfi divatáruk, cipők nagy választékban kaphatók! 332 • v—> m CD B CD ■ CD B CD ■ CD ■ O B CD B CD ■ CD B O B GJ B CD ■ CD IC.