Kisalföld, 1961. november (6. évfolyam, 258-282. szám)

1961. november 1., szerda K... ­ Tegnap tartotta az MSZMP Győr-Sop­ron Megyei Bizottsága kibővített ülését, amelynek napirendjén a második ötéves terv megyénkre vonatkozó feladatainak megtárgyalása szerepelt. Az erről szóló beszámolót Lombos Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára terjesztette elő. Az ülésen a megyei pártbizottság tagjain s a meghívott gazdasági és pártvezetőkön kívül megjelent és felszólalt Gáspár Sán­dor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, és Nagy Józsefné, könnyűipari miniszter, a megye országgyűlési képvi­selője. Lombos Ferenc a második ötéves terv előirányzatáról szólva ismertette ennek főbb adatait. Lombos Ferenc beszéde — Hároméves tervünk túlteljesítésével lehetővé vált a párt VII. kongresz­­szusa által elfogadott irány­elvek bizonyos módosítása. Az ipari termelés növeke­dését 1958-hoz képest 1965- re 65—70 százalékban hatá­rozta meg. Ez a második ötéves tervben 83—87 szá­zalékra módosul. A nem­zeti jövedelem 50—60 szá­zalékkal növekedik. Ebben különösen nő a szocialista szektor részaránya. Ezerki­­lencszázötvenkilencben ez 77 százalékot képviselt, 1965-re 98 százalékra emel­kedik. Ez tükrözi, hogy a második ötéves terv végére lerakjuk a szocializmus alapjait, s áttérünk a fej­lett szocialista társadalom felépítésére. A nemzeti jövedelem felhasználását il­letően a megyei pártbizott­ság titkára elmondta, hogy a felhalmozás ötvenöt szá­zalékkal nő. A terv a reál­­jövedelemnek 16—17 száza­lékos növekedését irányozza elő. Az előadó kitért arra, hogy miért nem növek­szik gyorsabban a dolgozók reáljövedelme, sőt a kong­resszusi irányelvekhez ké­pest 2—3 százalékkal csök­ken.­­ A párt, amit az elmúlt években az életszínvonal emelését illetően ígért, be is tartotta — hangoztatta. — A hároméves tervben az ígértnek lényeges túltel­jesítése is megtörtént. Az életszínvonal emelésére tett ígéretnek mindig nagyon megalapozottnak kell len­nie. Most az ország gazda­sági helyzete, és a nemzet­közi helyzet nem teszi le­hetővé, hogy többet irá­nyozzunk elő. Lombos elvtárs ezután beszélt azokról a túlzott igényekről, amelyek egyes üzemek vezetői részéről a beruházások növelésére je­­lentkeznek. — Ha ezeket teljesítenénk, akkor az élet­­színvonal emelkedéséből nem lenne semmi — mon­dotta. A beruházási össze­gekben s elosztásában bi­zonyos változásokat kell eszközölni. Az előadó szót emelt a beruházási össze­gek szétforgácsolása, vala­mint a beruházások elhú­zódása ellen, majd a helyes anyaggazdálkodás szüksé­gességét hangsúlyozta. Bí­rálta, hogy egyes vállalatok alap- és segédanyagokban és­ félkésztermékekben a norma feletti készleteket halmoznak fel, s megpró­bálják a felesleget a Nem­zeti Bankkal legalizáltatni. Szólt ezután arról is, hogy az ötéves tervben a nem­zetközi munkamegosztás fejlődése révén iparunk szerkezetében változás tör­ténik, s ez érinti megyénk iparát is. Nagy gondot az alapanyaggyártásra! Az ipar fejlődési ütemé­ről elmondotta, hogy az évi 8,2­­százalékon belül az alapanyag-termelés 8,5 szá­zalékos, a feldolgozó ipar 8 százalékos emelkedést ér el. A termelőeszközök ter­melése 52 százalékkal, a fo­gyasztási cikkek termelése 43,5 százalékkal növekszik a második ötéves terv ide­je alatt. Megyénkben jó né­hány alapanyag-gyártó üzem van: a Mosonmagyaróvári Timföld- és Műkorundgyár, annak műkorund- és vaná­­diumpentoxid üzeme, to­vábbá építőanyagiparunk, fonodáink, öntödéink és ko­vácsüzemeink. Ezen üzemek párt- és szakszervezeti s gazdasági vezetőire nagy, felelősségteljes munka vár. Hiszen a feldolgozó üzemek igénye nemcsak mennyiség­ben, hanem főleg minőség­ben növekedik. A választé­kot úgy kell növelniük, hogy a népgazdaságnak de­vizát takarítsanak meg. Jó eredményekről számolhat­nak be e tekintetben a Győri öntöde- és ková­csológyárban az első és hátsó Trilex kerékagy elő­állításával. Ezzel jelentős devizát takarítanak meg. Bár alapanyag-gyártó üze­meink nem a legkorszerűb­bek, és keresztmetszetük is szűk, sokat lehet javítani a fajlagos anyagfelhaszná­lások, és anyagkihozatalok tekintetében, különösen az öntödékben. Beszélt a megyei pártbi­zottság első titkára az üze­mek energia-felhasználásá­ról is. Elmondotta, hogy ag­gasztó a Timföldgyár erő­művének helyzete, itt igen elhasznált állapotban van­nak a kazánok. — Fokozott gondot kell fordítani az erőművek kar­bantartására, ezek üzem­­biztonságára — hangsú­lyozta az előadó. Fontos, hogy az üzemek a villa­mosenergiával jól gazdál­kodjanak, a motorok üre­sen ne járjanak. Megyénkben a falu vil­lamosítása befejeződött. Most az újonnan épült tsz­­istállók villamosberendezé­­seinek véglegesítése van soron. Ezenkívül a feszült­ségingadozás csökkentése céljából a lehetőségekhez mérten kicseréli az ÉDÁSZ a gyenge hálózatot, transz­formátorokat szerel fel. Vegyiparunk az ipar ál­talános növekedését jelen­tősen meghaladó mérték­ben leggyorsabban fejlődő ágazat. A mi megyénkben a Timföldgyár ugyan a szí­nesfém-kohászathoz tarto­zik, de gyártástechnológiát tekintve a vegyiiparhoz is. Mivel Mosonmagyaróvárott timföldet drágábban állíta­nak elő, mint Almásfüzitőn vagy Ajkán, Mosonmagyar­óvárott inkább a mi ko­runk, ezen belül a kádkő és a makriolit termelésé­nek fejlesztését szorgalmaz­zák. Emellett a timföld­­gyári vezetőknek töreked­niük kell a műszaki fej­lesztésre, a gyártási tech­nológia fejlesztésére, s ez­zel az aluminiumoxid ki­hozatalának növelésére. A vegyipar fejlesztésének el­engedhetetlen feltétele a vegyiipari gépgyártás foko­zása, amelyre az MSZMP Központi Bizottsága 1960. júniusában külön határoza­tot hozott. Vasipari üze­meink közül jó néhány gyárt közvetve vagy köz­vetlenül vegyiipari gépeket, alkatrészeket. A Kisalföldi Gépgyár azért kapta meg a Csavargyár helyét, hogy ott vegyiipari gépgyártásra rendezkedjen be. Megyénk nehéziparaiból Építkezésre, üzemek egyéb fejlesztésére egymilliárd 940 millió forintot ruház be a népgazdaság megyénkben. Az ipari termelés 52—53 százalékát adja a nehéz­ipar Győr-Sopron megyé­ben. A legtöbb vasipari üzem kidolgozta a második öt­éves tervjavaslatát, azon­ban végleges elfogadásuk még nem történt meg. Vál­tozik a vasipari üzemek gyártmányösszetétele. A Győri Wilhelm Pieck Va­gongyárban előreláthatóan csökken a diesel-járművek gyártásának részaránya. Meghonosodik azonban a 6 köbméteres dömpercsalád gyártása, s ebből előzetes számítások szerint az öt­éves tervben magas terme­lési szintet érnek el. To­vábbra is a könnyű mo­torvonat korszerűsítése, ex­portra gyártása a feladat. A tervek szerint a Vagon­gyár kielégíti a lengyel mo­torvonat-igényt, valamint a kondicionált személyvago­nokon kívül szovjet meg­rendelésre a motorvonatok pótkocsiját is készíti. Csök­ken a speciális tehervagon gyártása, mert ez anyag­­igényes termék. Csak ab­ban az esetben kerül sor ilyen vagonok gyártására, ha a szükségletet a baráti országokból nem tudja nép­gazdaságunk kielégíteni. A Vagongyár termelése az 1960. évi mennyiségnek kétszeresére emelkedik. Változás lesz a Győri Szerszámgépgyár gyártmány összetételében is. Ez évben befejezik a mezőgazdasági profilok (a pótkocsik és traktor kompresszorok) gyártását. Az erősáramú gyártmányok jövő­­ évtől kezdve nagyobb arányban lesznek képviselve a Szer­számgépgyár termelésében. A gyár termelése az ötéves terv során több mint meg­kétszereződik. A MOFÉM ötéves tervében kiemelt gyártmány a hűtőgép­kompresszor. Ezenkívül gyárt épületszerelvényt, fe­jőgépet és presszógépet. Textilipari üzemeink terv nagyszerű A megye iparában a köny­­nyűipar 25—26 százalékban van képviselve. A könnyű­iparban dolgozik az ipar­ban foglalkoztatottak 34— 35 százaléka. A megye könnyűiparának, ezen belül a textiliparnak nagy sze­repe van a második ötéves tervben, a kül- és belföldi igények kielégítésében. Me­gyénk textiliparának mű­szaki fejlesztéséért az el­múlt években sok minden történt. A Richards Finom­posztógyár és a Soproni Fé­­sűsfonalgyár új, olasz gyű­rűsfonógépeket, a Győri Textilművek automata szö­vőgépeket kapott. Lényeges rekonstrukciós fejlődést irányoz elő a második öt­éves terv. A Győri Fonodá­ban a második ötéves terv utolsó két évében 2600 or­sós bővítéssel megkezdődik a négyezer orsóval való bő­vítés, amely 1966-ra befeje­ződik. Új tisztítóberende­zést kap az üzem, amely le­hetővé teszi az előfonodai gépek teljes átrendezését, korszerű technológiai folya­mat bevezetését. A több­lépcsős előfonás helyett egylépcsős rendszert vezet­nek be. A Győri Textilművekben a szövődé bővítését terve­zik automata szövőgépek­kel. Az üzemben a gépek átcsoportosítása miatt lehe­tővé válik sok éves szociá­lis probléma megoldása: fürdők, mosdók, öltözők lé­tesítése. Elkerül a vállalat­tól a selyemáru szövése, s a gyár az ország lepedő-, paplanlepedő- és zsebken­dőigényét elégíti ki. Jelenleg a Pamutszövő- és Műbőrgyár a műbőr alap­anyagát szolgáló nyers szö­vet egy részét idegen vál­lalattól kapja. Az ötéves terv szövödebővítést irányoz elő, amelynek keretében 140 szövőgépet állítanak be. Korszerű gépek kerülnek a kikészítő üzemrészbe is. Ezzel lehetővé válik, 1960- hoz képest mintegy 2,2 mil­lió négyzetméterrel több Az öntöde- és kovácsoló­gyárban az acélöntvény­­termelés növelését tervezik, jelentős beruházási összeg­gel. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár korszerűsítése is szerepel a tervben. A Soproni Vasön­tödében központosítják a temperöntvények gyártását. Ennek megfelelően korsze­rűsítik, bővítik a gyárat, örvendetesen megvalósul a párt útmutatása a célgép­gyártás tervében. A Célgép­gyár fejlesztésének műszaki dokumentációja készen van, s rendelkezésre áll a beru­házási összeg is. A beru­házási munkálatok a jövő évben megkezdődnek. A célgépeken kívül néhány tí­pusú agregát-egységfejet is gyárt a Célgépgyár. A vasipari üzemekben specializálódásra kell töre­kedni. Meg kell teremteni az összhangot az alkatrész­­gyártásban, a szereldei igé­nyeken túl, pótalkatrésze­ket is gyártsanak. Rendet kell teremteni a termelő­berendezések kihasználásá­ban, ahol ez indokolt, a második és harmadik mű­szak megszervezésével. Erre nézve több ígéret hangzott el, mint konkrét intézke­dés. Egyes üzemi igazgatók a gépkapacitásnak ilyen módon történő kihasználása helyett beruházást sürget­nek. Holott, a vasipari üze­mek gépparkjának mintegy ötven százalékát felújítot­ták az utóbbi években. Ezeknek több műszakos üzemeltetésével a termelő­­kapacitás nagy mértékben növelhető. Ezután az előadó az im­portanyagoknak hazaiakkal való helyettesítésének fon­tosságáról beszélt, majd át­tért a könnyűiparban vár­ható fejlődés ismertetésére. előtt a második ötéves távlatot nyit áru kikészítése. A Soproni Pamutiparnál 1965 végéig 504 gépes szövődő bővítés történik. Ezzel megkétszere­ződik az üzem eddigi ter­melése. Az új üzemrész már épül, s minden remény megvan arra, hogy határ­időre elkészül. A Győri Lenszövőgyárban a második ötéves terv során a kiké­szítő üzemrészt bővítik. De szükség lenne a gyár egyes üzemrészeiben a tetőszerke­zet kicserélésére. A megyében levő gyap­júipari vállalatoknál nagy rekonstrukciós terv valósul meg a második ötéves terv­ben. A Richards-gyár és a Soproni Fésűsfonalgyár egyesítése megtörténik. Mindkét gyár gépparkja je­lentősen megjavul. A SOTEX-gyár termelésében a tervidőszak alatt a bútorszö­vet és a szőnyegtermelés fog növekedni. A bútorszö­veteket gyártó korszerűbb gépek beszerzése az ötéves terv vége felé történik. A plüss szőnyegeket gyártó új gép már működik. Ebben az üzemben azonban jelenleg nagy a lemaradás. Erősíteni kell a ki­varró részleget az­ért hogy a lemaradást az év végéig megszüntessék. A Soproni Selyemszövő­ben megtörtént a gyár belső átrendezése, a szövőgépek száma százzal emelkedett. Üzembe helyezték az új csé­­vélőüzemet. Az üzem vezetői sikereket értek el az elavult szövőgépek felgyorsításával és a nagy belterületi vetél­ők alkalmazásával. A Moson­magyaróvári Kötöttárugyár termékei iránt nagy a ke­reslet. Ezért a második öt­éves tervben olyan korszerű eszközöket kap a gyár, amelyekkel termelése mint­egy 300 tonnával növekedik. Lényegesen fejlődik a Győri Kötöttkesztyűgyár, amelynek termelése az ötéves terv vé­gére 140 tonnára növekszik, valamint a Cardo Bútorgyár, amelynek termelése 1955- höz képest 1961-re megkét­szereződik. A gyár 1962-ben újabb 54 százalékos emelke­dést ér el 1960-hoz képest. Az itt végrehajtandó mű­szaki fejlesztés révén 1965- re a termelékenység az 1960. évinek két és félszeresére emelkedik.­­ Textilipari üzemeink előtt a második ötéves terv nagyszerű távlatot nyit — hangsúlyozta az előadó. — Lényeges előrehaladást érünk el a gépesítésben, ugyanakkor a szociális léte­sítményeket sem hanyagol­juk el, amelyek a dolgozók — mindenekelőtt az asszo­nyok — életét, munkakörül­ményeit teszik könnyebbé. Tovább növekszik megyénk textilipari jellege. Az építőipar műszaki színvonalának növeléséről Az építőipar fejlődéséről Lombos Ferenc elvtárs el­mondotta, hogy jól fel kell készülnie az építőiparnak az ötéves terv beruházásainak megvalósításához. Megállapí­totta, hogy az építőipari vál­lalat munkája évről évre ja­vul, a határidőket egyre in­kább betartják. Nem lehet­nek elégedettek azonban az építőipari vezetők a munka műszaki színvonalával, a technológia fejlesztésével. A második ötéves terv la­kásépítési programját ismer­tette ezután az előadó. Me­gyénkben 3035 lakás fog épülni, ebből 1949 szövetke­zeti lakás. S ha ehhez hoz­zászámítjuk a saját erőből történő lakásépítést, a je­lenlegi súlyos lakáshelyzet megoldására jelentős lépést teszünk előre. Az új lakások belső berendezése is szebb, kulturáltabb lesz. Célkitű­zés, hogy 1965-ig a lakás­­építkezések időtartama nem haladhatja meg a hét hóna­pot. A közlekedés második öt­éves tervéből adódó megyei feladatokkal foglalkozott ez­után a megyei pártbizottság első titkára. Elmondotta, hogy a vasút elsődleges fej­lesztése mellett a gépjármű­közlekedési vállalatokat is fejlesztik. A vasúton javíta­ni kell az utazás kulturált­ságát, törekedni kell a sze­mélyvonatok zsúfoltságának csökkentésére. A vasút dol­gozóinak a szolgálati ágak jó együttműködésével 1965-re el kell érniük, hogy a teher­kocsik, tehervonatok átlagos terhelése és sebessége növe­kedjék. Korszerűbb szállí­tással a kocsik állási idejét, s ezzel a költségszintet csök­kenteni kell. Október elején a TEFU- ból és a MAVAUT-ból ösz­­szevont közlekedési vállalat alakult Az új közlekedési vállalat legyen előzékeny, a rendelésre pontos. A válla­lat dolgozóinak elsőrendű feladata, hogy az árut job­b­ban, gazdaságosabban szál­­lítsák. Sok a teendőjük az állásidők csökkentésében, a rakodás gépesítésében, a meglévő rakodógépek ki­használásában. A tanácsi és szövetkezeti ipar fejlődési lehetőségei­ről beszélt ezután a megyei pártbizottság első titkára. Hangoztatta, hogy ezek mindenekelőtt a lakosság szükségleteinek kielégítését kell szolgálniuk. A mezőgazdaság fejlődésének távlatai Ezután Lombos Ferenc rátért a mezőgazdaság fej­lesztésének ötéves tervére.­­ Megyénkben megterem­tődtek annak feltételei, hogy magasabb célokat tűz­hessünk ki a növénytermesz­tés és állattenyésztés növe­lésére az országos előirány­zatnál. Az országos terv előírja a mezőgazdaság össz­termelésének 22—23 száza­lékos növelését. Ez a szám megyénkben nemcsak telje­síthető, de egyes vonatkozá­saiban túl is teljesíthető. Reális a kenyérgabona át­lagtermelésének mintegy 14 mázsára növelése. Ez annál is inkább megvalósítható, mivel 1965-re az összes ga­bonavetés-területünk hat­van százalékán intenzív, főleg a fertődi 293 fajtájú búzafajtákat termesztjük. A búza javára csökkentjük a rozs vetésterületét. Nagy gondot kell fordíta­ni a takarmány­féleségek terméshozamának növelésé­re. Állattenyésztésünk fejlődé­se elsősorban attól függ, hogy megfelelő fehérje- és keményítőértékű takarmány legyen. Növelni kell az ár­pa vetésterületét, mindenek­előtt az őszi árpáét. Átlagter­­melését pedig az előző öt év átlagával szemben , amely 11,2 mázsa volt, 1965-re 14 mázsára kell növelni. A termelőszövetkezetek a je­lenlegi 14 százalék helyett összszántóterületük 18—20 százalékán termeljenek ku­koricát, mivel a kukorica év átlagával szemben — amely magasabb az áriáénál vagy a zabénál. A vetésterület növelését lehetővé teszi, hogy az elkövetkező időben nagy előrehaladás történik a vegyszeres gyomirtás al­kalmazásában. Az aratás, takarmány-betakarítás nagy­mérvű gépesítése kézi mun­kaerőt szabadít fel a növény­­ápoláshoz. A szemeskukori­ca termesztése mellett az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a siló­­kukorica termesztésre is. E­z fontos az állatok súlygyara­podásának és hozamának nö­velése szempontjából, mert így csökken az egy mázsa húsra és az egy liter tej elő­állítására fordított összeg. Gondot okoz a termelőszö­vetkezetekben a szálastakar­mány hiánya. Épp ezért az ötéves tervben a pillangósok területét az eddigi 13 száza­lékról, legalább 15—16 szá­zalékra kell növelni. A te­rületnövelés mellett a ha­gyományos szárítások he­lyett 1963 végére be kell ve­zetni a mesterséges szárítási módszert.. Ahol erre még nincs mód, ott az ágasos szárítást alkalmazzák. A győri járás tapasztalatai bi­zonyítják, hogy ezzel mint­egy 12—25 százalékkal több fehérjedús takarmányt nye­rünk. Még a télen fel kell készülni a tavaszi ágasok szárítására. A pillangós ta­karmány növelése céljából mintegy tizenötezer hold te­rületet öntöznek. Az ötéves terv végére cukorrépából az állami gazdaságok 220, a termelőszövetkezetek átlag 165—170 mázsás cukorrépa­­termést érnek el Ehhez vi­szont kell, hogy a cukorrépa alá már az aratást követő hetekben a trágyázást és a mélyszántást elvégezzék. 1965-re a szövetkezetek többsége takarmányozásra is cukorrépát termeljen, amelynek nagyobb a tápér­téke a takarmányrépáénál. Az ötéves terv időszaká­ban a beruházásoknál elő­térbe kell állítani a hagyo­mányos zöldségtermelő te­rületek öntözését és fokozott gépesítését A zöldségter­mesztésnek nem a területét, hanem ezen a termésátlagot kell lényegesen növelni. Ezerkilencszázhatvankettőre 15 millió forint beruházást kapunk öntözési célra, s ebből a Szigetközben újabb 5—600 holddal növelhetjük az öntözött területet A kö­vetkező években ezt folytat­juk Kúnszigeten, öttevényen és más hagyományos zöld­ségtermesztő helyen, ahol a feltételek és a víz biztosítva van. Szükséges a gépállomá­son palántaültető és gyökér­kiemelő gépek beszerzése. Ezerkilencszázhatvanöt vé­gére 10—15 termelőszövetke­zetben meg kell honosítani a primőráruk termelését, ez­zel a jövedelmük lényegesen növelhető. Bár a megye nem foglal el jelentős helyet az ország szőlőtermelésében, 1965-ig a közös szőlőterületeken gyö­keres változást kell végre­hajtani. Fel kell számolni a direkt termő és a vadfajták (Foly­tatás 9­­­ oldalon) A második ötéves terv feladatairól tanácskozott a megyei pártbizottság

Next